Nyelvünk és Kultúránk - az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének tájékoztatója, 33. szám (1978)
Tóth Árpád: Április (vers)
TÓTH ÁRPÁD Április Április, ó, Április, Minden csínyre friss! Faun-bokájú, vad suhanc, Tájra itt suhansz! Vásott cigánykereked Porozza a tereket, Repül a szemét. Levegőbe parazsat Hintegetsz és darazsat, Illatot s zenét! Némely ingó és rügyes Ág végére már Küldöd, kússzék az ügyes Katicabogár. Mint árbocra egy piros, Pettyes zubbonyú, Fürge lábú és csinos Kis matrózfiú! Kémleli a láthatárt: Mennyi fény! Mi az? S zümmög zengő, napba zárt Szárnyakkal, tavasz! Szunnyad még a télmező, Fáradt, vén paraszt, Fűszakálla csendbe nő, Megcibálod azt, Majd meg méznél illatosb Szellőfésűvel Fésülöd, s szólsz: hé, de most, Lomha szolga, fel! Szundikálás volt elég, Vár az új robot, Mit álmodtál, vén cseléd. Krumplit vagy zabot? S reszket s kacag a liget, Cserje meg bozót, Gyenge bőrű testüket