Evangélikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1920
A magyar jövendő Az érzelmek áradata hullámzik át lelkünkön a trianoni békeszerződés aláírása óta, majd az emésztő honfibánat és gyötrő kétség jellege borong felettünk, majd a gúzsbakötöttség, az élniakarás daca uralja teljes valónkat, mikor arra gondolunk, hogy a „békeszerződést“ ratifikálnia kellett a magyar nemzetgyűlésnek. És mi mégis rendületlenül hiszünk Magyarország feltámadásában. „És az a magyarok Istene, hazánkat Átölelve tartja atyai keze, Midőn minket annyi ellenséges század ostromolt vak dühhel, ő védelmeze. A magyar nemzetnek volt nagy és sok vétke, S büntetéseit már átszenvedte ő. De erénye is volt és jutalmat érte Még neve nyert, jutalma lesz majd a jövő“. A magyarság jövőjéért szüntelenül és lankadatlanul munkálkodnunk kell. Hazánk véráztatta rögeinek védelmezésével együtt ezt a kötelességet hagyták örökül a mi őseink s ha mi segítünk magunkon, az Isten is megsegít. A költő szavai szerint: „Akkor aztán bízni kezdünk magunkban, Hogy telik még mi tőlünk is nagy munka, Hogy kivirít még a magyar nép fája, S lombjait majd Isten-ember csodálja, Isten-ember csodálja". Tehát a munka, fáradalom, küzdelem útján jutunk el ismét az ígéret földére. Küzdenünk kell a mi környező ellenségeink, küzdenünk a tudatlanság, küzdenünk a sötétség ellen. A magyar kultúra fénye elűzi a homályt, a sötétséget a megszállt, az elszakított területről és akkor ismét boldog örömben fog egyesülni a magyarság északon és délen, keleten és nyugaton. „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy Hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen.