Leánykálvineum Polgári Iskola, Nyíregyháza, 1932

Rövid visszapillantás az év történetére. Isten segítségével a 7.-ik évünket fejeztük be az elmúlt esz­tendővel. A kezdet nehézségein, a szervezkedésen túl, benne a komoly előretörekvésben. Csudálatos hangulatú esztendő volt ez. Aki figyelte gyer­mekeink hangulatát, valami koravén aggodalmaskodást látott felhozni sima homlokukon, ami megható is volt, éretlenségében sokszor visszatetsző, új vonás is. Az egész világot betöltő anyagi jajszó a gyermek­lelkeket kizavarta koruknak megfelelő gondta­lanságából, játékos kedvüket töprengésre torzította s a felnőttek vezetésétől való függés mellőzésére csábítgatta. Ezt az általános kortünetet azzal igyekeztünk ellensúlyozni, hogy gyermekeinket bevontuk az általános nyomor­enyhítés feladataiba. Úgy bántunk velük ezen a téren, mint felnőttekkel. Hiszen a jövőre nézve sem kecsegtethetjük jobb viszonyokkal őket, fel kell tehát vértezni a lelküket ellenálló képességgel a ba­jokkal szemben. Mivel pedig a tapasztalat azt tanítja, hogy ke­resztjeinket semmi sem könnyíti oly biztosan, mint ha a mások keresztjét is mellé vesszük, hozzászoktattuk gyermekeinket a kö­telező adakozáshoz a szegényebbek részére. Kitűnő alkalmat adott erre a most születő Szeretet­ Szövet­­ség, amely megmutatja a bajok között sínylődőknek, miképpen kell kevés fillérrel megszerezni az adás gyönyörűségét és élvezni a tudatot, hogy az általános nyomor enyhítésében mi munkás és nélkülözhetetlen eszközök vagyunk. Minden osztályban megala­kultak a Szer. Szöv. leánykörei, amelyek heti 2 filléres adomá­nyaikból egy év alatt 82,25 pengőt gyűjtöttek a Szövetség cél­jaira és amelyek a karácsonyi és húsvéti szeretet­csomagok ösz­­szegyűjtésével részint a helyi szegényeknek, részint a Szövetség hejőpapii árvaházának szereztek örömet.

Next