Leánykálvineum Polgári Iskola, Nyíregyháza, 1932
Rövid visszapillantás az év történetére. Isten segítségével a 7.-ik évünket fejeztük be az elmúlt esztendővel. A kezdet nehézségein, a szervezkedésen túl, benne a komoly előretörekvésben. Csudálatos hangulatú esztendő volt ez. Aki figyelte gyermekeink hangulatát, valami koravén aggodalmaskodást látott felhozni sima homlokukon, ami megható is volt, éretlenségében sokszor visszatetsző, új vonás is. Az egész világot betöltő anyagi jajszó a gyermeklelkeket kizavarta koruknak megfelelő gondtalanságából, játékos kedvüket töprengésre torzította s a felnőttek vezetésétől való függés mellőzésére csábítgatta. Ezt az általános kortünetet azzal igyekeztünk ellensúlyozni, hogy gyermekeinket bevontuk az általános nyomorenyhítés feladataiba. Úgy bántunk velük ezen a téren, mint felnőttekkel. Hiszen a jövőre nézve sem kecsegtethetjük jobb viszonyokkal őket, fel kell tehát vértezni a lelküket ellenálló képességgel a bajokkal szemben. Mivel pedig a tapasztalat azt tanítja, hogy keresztjeinket semmi sem könnyíti oly biztosan, mint ha a mások keresztjét is mellé vesszük, hozzászoktattuk gyermekeinket a kötelező adakozáshoz a szegényebbek részére. Kitűnő alkalmat adott erre a most születő Szeretet Szövetség, amely megmutatja a bajok között sínylődőknek, miképpen kell kevés fillérrel megszerezni az adás gyönyörűségét és élvezni a tudatot, hogy az általános nyomor enyhítésében mi munkás és nélkülözhetetlen eszközök vagyunk. Minden osztályban megalakultak a Szer. Szöv. leánykörei, amelyek heti 2 filléres adományaikból egy év alatt 82,25 pengőt gyűjtöttek a Szövetség céljaira és amelyek a karácsonyi és húsvéti szeretetcsomagok öszszegyűjtésével részint a helyi szegényeknek, részint a Szövetség hejőpapii árvaházának szereztek örömet.