Tiszavidék, 1869 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1869-08-08 / 32. szám

32. szám, 111. Uj évfolyam. Szerkesztői és kiadó iroda: NYÍREGYHÁZÁN, Piacz-utcza a Komló melletti házban. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Nyílt tér alatt minden háromhasábos garmandsor 25 kr. és 30 kr. bélyegdij. Vasárnap, augusztus 8. 1K<>9 Előfizetési díj : A kiadó­ hivatalban egész évre 5.60 Házhoz vagy­ postán küldve . 6.— Félévre ...........................8.— Evnegyei . . 1.60 ■•.minden öthalá­­igtatásánál iyegdij 30kr. Előfizethetni Nyíregyházán a kiadó-hivatalban és ifj. Csáthy Károly nyíregyházi és debreczeni könyvkereskedése^1.S.-A.-Ujhely­­ben Lőwy A. könyvkereskedésében, Bereghszászban Csauder Mórnál, hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. Megyei élet, Nagy-Kálló, augusztus 3-án. A bizott­­mányi tagok ezen rendes évnegyedi gyűlés­re kevés számmal jelentek meg. Főispánunk távollétében Bónis B. első alispánunk elnö­költ. Felolvastatott legelőször az első alispán jelentése, s ebből kifolyólag a pénzügymi­nisztérium azon rendelete, melyben a fagy és aszály által károsultakra adóelengedés he­lyeztetik kilátásba; de a miniszteri rendele­tet a gyűlés felette korlátoltnak illetőleg tör­vényellenesnek deklarálta, mert az adóelen­gedést csak azokra terjeszti ki, kik hitelesen kimutatni képesek, hogy a fagy miatt egész táblákat voltak kénytelenek lekaszáltatni. — Határozatba ment, miszerint a minisztérium­hoz újabb felirat intéztessék, mely azon ké­relemnek adjon kifejezést, mikép az újabb rendelet az adóelengedésre jogosultakat e jótéteményben egy kép részeltesse. Felolvastatott a másodalispáni jelentés, melyben név szerint felemlittetik, hogy me­lyik törvényszéki ülnök minő és mennyi ügyet végzett a lefolyt félévben (ezen kimu­tatást megszerezni és olvasóinkkal egész ter­jedemében tudatni annak idejében el nem mulasztjuk). Felolvastatott a kisvárdai vasúti igaz­gatóság folyamodványa, melyben a bizott­mány — a Nyíregyháza-Ungvári vonalnak mielőbbi kiépittetése érdekében — a minisz­tériumhoz támogató feliratot intézni kéretik. Felolvastatott az ujonczozást megha­gyó miniszteri körrendelet. Az ujonczozás augusztus 15-én veszi kezdetét és tart szep­tember utójáig a különböző kerületekben, mely időre a szükségelt öt korosztály pontos kiállítása meghagyatik. Ezzel összkapcsolat­­ban felolvastatott azon miniszteri leirat is, mely az ujonczozás körüli eljárást elrendeli. (Ezen rendeletet alább bővebben közöljük.) Augusztus 4-én. A tegnapi ülési jegy­zőkönyv hitelesítése után felolvastatott azon miniszteri leirat, mely a pandúrok és hajdúk részére küldött 59 fegyverre vonatkozik. — Továbbá felolvastatott az erre vonatkozó ár­lejtési jegyzőkönyv, melyben a fegyverszíjak és tölténytáskák készítése a legkevesebb ár­ért vállalkozónak kiadatott. Itt felemlittetett, hogy még két revolver is szükséges a káp­lárok részére. Ezeknek utólagos meghoza­tala másodalispánra bízatott. Felolvastatott a népszámlálásra vonat­kozó miniszteri rendelet. A működő bizott­sági tagok — járásonkint hatan — kijelöl­tettek, kik is jövő év január 1-jén a munká­latot megkezdik. De mivel a minisztérium­tól ezen fontos ügy keresztülvitelének meg­ismertetésére igen csekély számú utasítás küldetett, határoztatott : a minisztériumhoz felírni, hogy ezen utasításokból annyit küld­jön, hogy minden községnek és mindenik működő bizottsági tagnak legalább egy-egy példány jusson. A népszámlálásra vonatkozó szentesitett törvényczikk felolvastatott és ki­­hirdettetett. A pénzügyminisztérium szorgalmazza az adóhátralékok behajtása iránti intézke­dést. Meghagyatott a szolgabiráknak, eziránt 30 nap alatt jelentést tenni. Leküldetett a minisztériumtól egy — a cselédrendszer országos megállapítására vo­natkozó biharmegyei javaslat, azon megha­gyással, hogy e megye is viszonyaihoz ké­pest ez ügyben javaslatot készítsen; — ki­adatott egy küldöttségnek. Csathó Dániel püspök­ladányi esperes kéri a bizottmányt, az egyház és kamara közt fennforgó iskolaépü­letekre és vagyonra vonatkozó peres ügyet a minisztériumhoz felterjeszteni. Felolvastatván, felterjesztetni határoztatott. Kralovánszky Mór indítványozza, hogy a megyei törvényszékek rendezése és azok­nak hova leendő elhelyezése iránti küldött­­ségi jelentés — mint igen fontos ügy — sorrenden kívül tárgyaltassék. Ezen indítvány hosszas és izgatott vi­tára adott alkalmat, mert a „Kállót“ párto­lók nem akarták a sorrendet megzavarni, de a „Nyíregyháza-, Kisvárda- és Nádudvart“ pártolók az ügy felvételét kivánták, mig végre is a küldöttség jelentése felolvastatott, melyben Szabolcsmegyére három törvény­szék terveztetett, u. m. Kállóban, Kisvárdán és Nádudvaron. Az elsőhöz 50,000-en felüli, a két utóbbihoz 51-51,000-en felüli lakos­ság számíttatott. Ezen küldöttségi jelentés felolvasása után még­ hevesebb vita fejlődött, mely dél­után 2 óráig tartott, s talán estig sem vég­ződött volna, ha Szentimrey K. és Kralo­vánszky M. általánosan elfogadott indítványa hogy ha már két helyre 51,000 lakosra egy­­egy trvszék javasoltatok, inditványoztassék a Kállóhoz százaitok 150,000 lakosságra is két trvszék, t. i. az egyik Kállóban, a másik Nyíregyházán, a vitának véget nem vetett. Ezzel az ülés d. u. fél 3 órakor befejeztetett. MEGHÍVÁS. A honvédegyletek központi választmánya által, az országos honvédgyűlés­t. 1869-ik évi augusztus h­ó 20-ra Pestre lévén összeírtva, — mely okból, a sza­bolcsi honvéd-egylet tagjai minél számosabban, e f. évi aug. hó 14-én Nyíregyházán a Nagy vendégfogadó ter­mében reggeli 10 órakor tartandó h­onvédgyűlésre, — melynek egyedüli tárgyát, az ezen országos honvédgyű­lésre küldendő képviselők megválasztása képezendi, — ezennel meghivatnak. Kelt Nyíregyházán, 1869. aug. 5-én. Megbízásból K­rasznay Gábor, honvéd-százados. TÁRCZA. A mexikói nők. Feval egy regényt irt, melynek czime : a nők pa­radicsoma. A könyvben van minden, mi regényhez szükséges, ábránd, szerelem, cselszövény, hiúság, őrjöngés, holdvi­lágos éj, párbaj stb. A szereplők francziák, történeth­ely Paris. Feval bátya — úgy látszik — vagy kissé bőven talált a champagneiból hörpenteni, vagy a kupecz kia­dóra bízta művét, midőn munkájának „a nők paradi­csoma“ czim adatott. Chiffon és Loriot, valamint egyéb főszemélyek Parisban szerepelnek, Paris pedig nem pa­radicsoma a nőknek. A franczia nők jó te­tű barátok, kiket mindenhova elviszül­­ velünk, megpróbáltatjuk velük új fegyverünket, megkínáljuk őket kópéinkkal, vadászunk, iszunk, kár­tyázunk, nevetünk, tivornyázunk velük , szeretjük őket mint vig­czimborákat, de nem mint szerető kedveseket. S mindezt azon körülmény szülte, hogy a franczia nők igen elférfiasodtak. Némely franczia nő jobb szeretne m­ár férje nadrágjában járni, a másik nem is tudna egyebet olvasni, mint Voltaire cynismussal irt istenta­gadó pamphlette-jeit, amott egy kisasszony zongora he­lyett vegytani laboratóriumot szeretne, barátnéja a hor­goló tű helyett bonczkést emleget. S a férfiak a csinos kis világpolgárokban nem szerető, érző, hanem kalmár szivet látnak, s aztán természetesen ha szűken mérnek, szűken is fizetnek. Szóval a franczia nők a férfiszivek­ből nagyon kezdenek kiköltözködni. Nem igy van ez Mexikóban, mert az a szívós eszü űzórember, ki összeutazta a félvilágot s közömbös volt az istenien szép nő mosolyára; a jegyes, ki elhalt menyasszonya miatt a fájdalmak tengerét látszott keb­lében hordozni s a mégegyszeri szerelmet chimaránal­ hitte : Mexikóban szerelmes lesz a halálig. A mexikói nők épen nem állanak az eszményi szépség tetőfokán, bájaik nem vetélkedhetnek a franczia női arczok rózsái vagy az angol hölgyek bámulatos szép termetével, de ők szigorúan megmaradtak saját hiva­tási körükben, azonkívül az alakoskodást, túlságos ér­­zelgést nem ismerve, érzelmeiket túl őszinteségek foly­tán épen nem igyekeznek eltitkolni. Gyakran a legelőkelőbb estélyeken is megtörténik, hogy a leányka elkezd lovagjának szerelmi vallomáso­kat tenni, máskor meg a bázikisasszony a legelső lá­táskor megszólítja a házhoz betérő utast, hogy kérje nőül őt atyjától, mert­­ a kisasszony megszerette az idegent. A rendez-véus napirenden van, s a reggeli hű­vös órákban történik; ilyenkor a nők igen elburkolják magukat, s jaj annak, ki őket felismerve — nevükön találná szólítani. Ez aligha kerülné ki a gyilkot, ha mindjárt test­vér volna is. Az utczán s közhelyeken igen tartózkodók s séta alkalmával ha többen vannak, a nő világért sem fogadná el a férfi karját, sőt még a kocsiból sem engedi magát kiemeltetni; de ha maguk vannak, akkor megszűnik minden tartózkodás, s a nő a legnagyobb őszinteséggel tárja fel érzelmeit. A nevelés igen egyszerű, imádkozni, főzni s ol­vasni csak megtanítják a kis leányokat, egyébre egy mexikói nőnek szüksége nincs. A női gyengeségek közt leginkább a torkosság dívik olyannyira, hogy az elsőrangú hölgyek is apró finom porczellán edénykékben csokoládés tejet visznek magukkal a templomba s isteni tisztelet alatt egész sze­­retetrem­éltósággal szürcsölgetik. Az anyák szeretik férjeiket, de azért nagyon szép szóra más iránt sem a legfukarabbak a csókadásban; a leányoknál a csók igen közönséges dolog, néha a lovag észre sem veszi, midőn a donna csókja csattanik ar­­czán; de ha ilyenkor a nő azt tapasztalja, hogy a férfi hideg marad s érzelmeit nem viszonozza, ekkor a meg­sértett női büszkeség egész dühével a végletekig ragad­­tatik; — sokszor a leány, ki szivének egész világölelő szerelmével szeretett egy férfit, s ha e föld részéről némi idegenkedést vagy látszólagos visszautasítást ta­pasztal, képes őt a legkegyetlenebb módon meggyil­kolni, ha aztán szíve szakad is meg utána. Ez már itt így megy; a nő színbort önt a férfi poharába, de viszont azt is kíván, s h­a vizet lel, má­sodízben méregport hint a hűtlen kedves italába.­­ A szerelemféltés gyakran véres jeleneteket szül e meleg ország tüzesvérű leányai közt; a vívók rendesen tőrre mennek s a szúrásokat egymás arcza ellen irányozzák, hogy a szépség tétessék tönkre. Mexikóban a nők igen hamar kifejlődnek, tizen­­két éves korukban már férjhezmenek, ekkor már szaba­don választják szobáikat a ház bár­mely osztályában, tetszés szerint fogadnak el látogatásokat, szóval midőn már a leány tizenkét éves, szabadon rendelkezik magá­val. A férjhezmenetelnél a szülők tanácsa rendesen ki­kéretik, de ez soha sem bír döntő befolyással; e te­kintetben a mexikói nők saját szívükön kívül senkire sem bízzák magukat. Ledérség, hiúság, könnyelműség — természetesen mint a világ összes nőinél — náluk sem hiányzik, csakhogy a nevezzük gyengeségek egy mexikói nőben nem a megvetendő bravour vagy mes­terkélt quoquetteria eredménye, hanem inkább a női nem természetszerű általános gyarlósága. E nők is vét­kesek, de sokszor még bűneikben is ártatlanok. A politikába nem igen avatkoznak, de azért a demonstrációkból nekik sem szabad elmaradniok; ide ugyan nem annyira a politika, mint a kíváncsiság vonza őket. Az idegenek biztos rokonszenvre számolhatnak, innét van, hogy a szerencsétlen Miksát Mexikó összes leányai megsiratták. Még azt említjük fel, hogy e nők ámbár többnyire spanyol eredetűek, de a spanyol büszkeség, üres csil­logás náluk fel nem található. _ E körülmények roppant hatással vannak a férfi­­szivekre; az ember nem tudja, hogy kezd itt egy nő neki először feltűnni, hogy szereti meg őt később, hogy őrjöng utána s imádja örökre. Itt már aztán paradi­­dicsoma van a­ nőknek, de nem Parisban; egyébként e kedves nők meg is érdemlik, hogy szerettessenek, miu­tán ők valóságos földi kis angyalok, s alig akad köz­tük itt-ott egy kis ördögöcske, Laurényi Ferencz.

Next