Tiszavidék, 1871 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1871-10-22 / 43. szám

VII. évfolyam Kiadó hivatal ifj.CSÁTHY KÁROLY Hirdetések előre fize­tendők: minden 5 hasábos petit sor egyszeri igtatásnál 5, többszörinél 4 kr. — Bélyeg­­dij 30 kr.­­o—* 43. szám. Vasárnap, okt. 22. 1871. TISZAVIDÉK Debreczen, Szabolcsmegye és Hajdúkerület vegyes tartalmú HETI KÖZLÖRTYE. Előfizetési ; Postán küldve .­­ Nagyobb terjedelmű­, mint szintén több ízben megjelenő hirdetések, alku S Félévre Évnegyed szerint a legjután­yosabban­ közöltétnek. Szerkesztői iroda: Debreczenben, Főtér 7-ik bz. Hová minden a lap szellemi részét illető közleményt kérünk küldeni. Nyilttér alatt minden három ha­sábos garmandsor 10 kr. és 30 kr bélyegdij. A gazd. akad. könyvkereskedése DEBRECZENBEN, hová az előfizetési pénzeket és hirdetéseket kérjük küldeni. Előfizethetni Debreczenben ifj. Csáthy Károly gazdasági akadémiai könyvkereskedésében. H.­Dögzörményben­ Lányi Márton kereskedésében, Neumann B. első magyar hirdetési irodájában, (Kigyó-utcza 6. sz.) hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek, nyíregyházái­ és Magy-Kállóban a postahivatalnál. Egyébiránt a postahivatalok utján, legczélszerübb ötkrajczáros utalvány által. Előfizetési felh­ivás TISZA VIDÉK VII-dik évfolyamának oct. —decz. évnegyedére. Előfizetési feltételek : Egész évre 4 forint Fél évre 2 „ Évnegyedre 1 frt 20 kr. Az előfizetési pénzeket kérjük mielőbb megújí­tani, hogy a lap küldésében késedelem ne történjék A „TISZAVIDÉK“ kiadó hivatala. Talaj ismertetés. Sz. M. Vidékünk különösen megvan áldva homokkal; isme­retes ez tulajdonaival együtt. Alatta oly talajt értünk, melyben a homok túlnyomó, sőt sok esetben kizárólag ebből áll. Értéke a szemcsék finomsága s a homokon kívül előforduló egyéb ásványi al­katrészek aránya szerint változik. A futóhomok, ha benne növény és állati anyagok elrothadásából keletkezett televény nincs, termelésre nem alkalmas, mert a kovány amiből áll, vízben igen csekély mértékben oldható s a növények által nem értékesíthető. Szemcséi finomak lévén, a szél által könnyen tova vitet­nek, honnét neve is származik. Értéke televény tartalmától emelkedik, mert az esetben használható föld. Utóbbi ös­szetételű azon futó­homok-terület, mely honunk kiterjedt síkjain több négy­­szögmértföldnyi tért foglalva el, befásitásra vár. A homoktalajokban nincs semmi összefüggés, a ré­szecskék egymáshoz nem tapadnak, miért lazáknak ne­veztetnek. Művelete könnyű, igen heves természetű s benne a trágya hamar elkorhad. Trágyázni ép e tulajdo­nánál fogva legalább minden második évben szükséges, de csak kis mennyiségben. Nem lehet közömbös az, hogy minő trágya­anyago­kat használhatunk reá. Nálunk, hol még a trágyakérdés nem tekintetik oly égetőnek, hol a trágyának lelke, java, fa hiányában tüzelőnek használtatik el, azt feleljük, hogy olyat használunk aminő van. Máskép vannak ezzel a gazdaságaikat gonddal, szor­galommal és szakértelemmel kezelő nyugati államok és a kis Svájc, mely utóbbi a trágyakezelés tekintetében csak­nem megközelíti Khinát. Itt azt mondják : homokra legta­nácsosabb évenként a felületes trágyázás, melylyel amel­lett, hogy kövéritjük a földet, még a homokot kissé meg is kötjük. Kitűnő hatást tulajdoninak a föld-trágyázásnak és a hig-trágyávali öntözésnek, melyek mindkettejét csak ajánlani lehet. Nem lesz érdektelen, ha ép a homokra vonatkozó­­lag megemlítem, hogy ennél azon szabály, mely szerint „egy szántás egy, két szántás két és három szántás három kenyér“ ahelyett, hogy a kívánt sikert eredményezné, csak kárt okozhat. — Lehetőleg kevesett kell forgatni, főleg száraz éghajlat alatt, minő a mienk is. A másik mód a homoktalajok művelhetésére, azok­nak takarmánytermelésre való alakítása, úgy, hogy leg­alább három-négy évig legelőnek és kaszálónak használ­tassák , midőn csak egy vagy kettőig szántás és kapálás alá vétetik. Ha a homok mellett agyag is fordul elő nagyobb mennyiségben, vagy tán előbbinek felét teszi, az ily talaj homagnak neveztetik. Ez a legjobb termőképességű 10— 15# televén­nyel. Vannak Németországban a lineburgi pusztákon, to­vábbá Belgiumban oly homok­talajok, melyek nagyon vi­zenyősek; ezek művelésre alkalmatlanok, mert mást, mint hangát asíonyát és sáros füveket, nem teremnek ; az ilye­neket égetés által szokták javítani. Minden oly talaj, mely túlnyomóan agyagtartalmú, e nevet viseli. Az agyagtalajok tulajdonaikban egészen el­lentétesek a homokkal. Színük sárgás, barna, vörhenyes, vagy egészen fekete. Tapintatuk finom, zsíros. Kézbe szó­­l ritva, ha kissé nedves, gomolyokat képez, melyek maguk­­­­tól szét nem omlanak. Nagy kötöttséggel és szívóssággal­­ bírva, műveletük igen megnehezített. Szántás után rögös és érdes felületű­. A nehéz agyag művelésére sokkal töké­letesebb és költségesebb gazdasági eszközök igényel­telek. Ellentétben a homokkal, víztartó és víz­fölszívó ké­pessége kitűnő; épen a vízhez való megtartása okozza, hogy hideg természetű s benne minden később indul fejlő­désnek. Szereti a gyakori szántást és művelést, s a föntebbi példabeszéd itt már nagyon helyén van. Szántása különö­sen az időjárás szélsőségei között, akár nagy nedvesség­ben, akár szárazságban lehetetlenné válik. Innét van, hogy sok évben, míg a Bánátban és Tiszavidéken elmaradnak a veteményezéssel, addig a homokos helyeken bevégez­hetik azt. Legtermékenyebbek azon agyagtalajok, melyek kisebb mennyiségben televényt és homokot is tartalmaz­nak, mert akkor a homok az agyagnak phisikai tulajdo­nait megjavítva, reá igen jótékony befolyást gyakorol. Az agyagtalajokban kitűnő búza terem, honnét búza­­talajoknak is neveztetnek. Ezenkívül a legtöbb műveleti növény alá is sikerrel lesznek használhatók. Harmadik igen elterjedt talajnem, különösen hegyes vidékekben, a mésztalaj. E nevezet alatt oly földet értünk, mely legalább 50 % meszet s ezenkívül homokot, agyagot és televényt tartalmaz. E talajnem tulajdonaira nézve a homok és agyag között áll. Tapintata finom, száraz. Szán­tás után rögös, de rögeik önmaguktól szétomlanak. Eső után, ha fölülete megszárad, megcserepesedik. Könnyen fölismerhető, mert kénsav- vagy sósavval leöntve erősen fölpezseg. Művelése nem nehéz s a növé­nyek jól diszlenek rajta. Az itt elsorolt főbb talajnemeken kívül fordulnak elő még egyebek is, melyek azonban többnyire a már elmon­dottakból vannak összetéve; igy van: homagtalaj, az agyag és homoknak egyenlő vegyülékéből; márgatalaj, összeté­tele igen finom homok- és agyagnak, legalább 15 % més­­szel televényes agyagtalaj, legfeljebb 14—16 % televény­­tartalommal. Jó fekvés mellett talaj nem egyike a legjob­­baknak. Ebből áll nagyrészben a „feketének“ nevezett föld. Az agyagtalajok hátrányait nagy mértékben bírja; műve­lete sok esetben igen nehéz, de termőképessége páratlan. TARCZA: A bécsi dohányáruló nők, életek és foglalkozások. Élettanilag­ bírálja Cs. H. A társadalomban van egy osztály a nők között, kiknek foglalkozásaik valóban megérdemlik, hogy szoros bírálat alá kerüljenek. Mindenek előtt ezen osztályhoz tartoznak Bécs­­ben azon egyének, kik a dohány­tőzsdékben az ela­dást végzik. Hogy ezen nőket, mivel közülök sokan hasonlítnak a párisi Grisettekhez, helyesen megbírálhassuk, kü­lönböző osztályokra osszuk föl. Az első osztályzathoz tartoznak azok, kik er­­kölcsösségöket el nem hagyták, kik leginkább azon oknál fogva dohányárus nők: alkalmat várnak, hogy valamikép fényesen férjhez mehessenek, életkoruk többnyire 15—18 év. A második osztályzathoz tartoznak azon sze­rencsétlenek, kik szép reményüket, egykori rajongó szerelmük folytán, keserűleg megcsalattatván, gonosz­ságra adják magokat. Ezek többnyire az első osztály­ból ujonczoznak s 18—36 évesek. Ezen második osztály nagy tért nyit az élettani bírálatokra, mert a harcz­, erény és bűn között kü­lönbözőkép mutatkozik, és legtöbbnyire ez utolsó győ­zelmével végződik. A harmadik osztályzathoz tartoznak végre azon szerencsétlenek, kiknél a harcz kötelesség, és szen­vedély közt legyőzött álláspont. Legelőre haladtabb korban lévén, nem maradt nektek egyébb mint a lé­lek mardosása, eltévesztett ifjúságok miatt, és részint szükségbe, részint egy nyomorúságos gondali élet, minek ők nem ritkán öngyilkosságok áldozatává válnak. Próbáljuk tehát az első osztályzatot közelebb­ről megjelölni. Egy fiatal leányka, virágzó éveiben, utalva van arra, hogy magát valamikép­pentartsa. Azon öntudatnál fogva ifjúi épsége és hóditó arczvo­­násai folytán egy helyet keres, hol ő előnyeit érté­kesíthetné. És tényleg hol érheti el czélját jobban, mintha ő árulónőnek megy, egy dohány tőzsdébe? Itt hasznost a kellemessel egybekötheti, midőn ő egy he­lyet talál, becsületesen elélni s egyszersmind alkalma is van, magát a vevőktől megcsudáltatni. A gazdag és nem gazdag henyélők állandó ve­vői ezen dohány-tőzsdének, egyiktől épugy, mint a má­siktól csábító hízelgéseket hall; ilyen ártatlan terem­tésnek füle, szerelmi vallomásokhoz nem szokván, mindent hisz, és ha a szív az erénynyel még vitába nincs, úgy csakis könnyű finom modor, fénylő egyen­ruha, gróf vagy bárói czimmel meggyőzni. Ezen báró vagy gróf ur, nem restell saját foga­tával a szivaros bolt elé rándulni, s ott a legdrágább szivarokat vásárolni. Ily fiatal lánykának aztán az utolsó csepp önálló jelleme is elmúlik, képzelősködésében és megcsalattatásában magát úgy látja, mint bárónőt, vagy grófnőt. Álmában párnájára számtalan könyeket ejt — ha másnap egy gazdag paszamántos inas a boltba lép, és vagy egy gyönyörű virágcsokrot vagy egy illatozott levélkét ad által. Az utóbbiknál rende­sen két zártszékjegy is mellékeltetik a legközelebbi szinielőadásra. Az inas elvégzi kötelességét, midőn ő ezen megjegyzést teszi, hogy a gróf vagy báró ur kér­dezted, mint van nagysád ?, és egyszersmind kéreti, hogy a kis emléket barátságosan fogadja el. A sze­gény leány örömében elpirul és elfeledi idegen vevők jelenlétét, és az általadónak édes nevetése által ha­tártalan boldogságát nyilvánítja. Szegény teremtés ! Mily mulékony volt a te örömöd és mennyi sok ke­serű könnyeidben került ezen vak hit. Mi két ily szerencsétlen teremtést ismertünk a belváros posta-utcza szegletén levő boltba. Az egyiknek egy katonatiszt, a másiknak egy pénzügyi hivatalnok hizelgett, híven hogy legboldo­gabban a földszinén, és látják végre, hogy mindketten mily keserűleg megcsalattattak. Ezek mindketten ártatlan szép leányok voltak, kik egyszer hirtelen eltűntek, és mi többé nem láttuk, sőt semmit sem hallottunk felölök. Ily szegény lelkek, kik szép reményöket a leg­borzasztóbban megcsalatva látják, ingerlő külsejüket elveszítvén, és erkölcsileg elcsüggedvén, tehát kény­telenek az elővárosban valami kis dohányárus boltba keresni menedéket, hol folytathassák további álláso­kat. Ott alig ismerni őket meg, mert képek soppadt, bajok és fogaikat részint elveszíték, tehát leginkább úgy tekintődnek, s úgy is néznek ki, mintha 30 vagy 40 évesek volnának, de azért nem minden oly meg­csalatottnak van bátorsága vagy erős akarata minden ámításról lemondani, s az életet komoly oldaláról te­kinteni, s folytatni. Vajmi kevesek vágynak, kik oly erős jellemmel bírnak, hogy a megtörténteket fed­­detlen erkölcsi viseletük által jóvá tegyék. Ezen kevesek valósággal sajnálják, hogy az el­­múlt erény utjánál vannak. Igyekeznek látszólagos gondolataikat elhagyni, s hogy minden áron jó s be­csületes nők legyenek.

Next