Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-16 / 12. szám

A rohodi gyilkosság statáriális főtárgyalása Nyíregyháza, jan. f­. Saját tudósítónktól. A borzalmas cinizmussal végrehajtott rohodi gyilkosság tettesei,­­a férje ellen gyilko­sokat szegődtető Újlaki Józsefné, a fel­bujt­ás­ban társa: Alexajev Terentin, a ház gyilkos­ságra hajló völegény jelöltje, Gál Károly, a tíz­ezer forintért régóta csábított s a gonosz három embernek ördögi bűnre szitására gyil­koló já­mbor orosz hadifogoly, Telegin Stefán és az édesapja halálára készülök biztatója, a menyasszony Újlaki Ilona immár itélő bíráik előtt állanak. A bűnös furfanggal végrehajtott gyilkos­ság részleteit annak idején feltárta a Nyírvidék. Most a ma délelőtt 10 órakor kezdődő statá­riális főtárgyalásra került sor A törvényszé­k 35 ös tárgyalási terme megtelik érdeklődőkkel. Együtt vannak a védők is: dr. Kerekes Pált Ujlakíné védelmére kérték fel Kirendelt védők: Telegin Stefáné, dr.Nagy Máthé András, akit dr. Paulik Mihály képvisel, Alexijev Terentiné, dr. Porkoláb Zoltán, Újlaki Ilonáé, dr. Schőn Viktor, Gál Károlyé, dr. Prok Gyula. A folyosó is tele van érdeklődőkkel, akiknek már nem jutott jegy s most kíváncsian várják a vádlottak elővezetését Dr. Illés Andor fő­ü­gyészhelyettes, a vád képviselője aki eréllyel és mindenre kiterjedő figyelemmel készítette elő a vád anyagát, intézkedik a folyósón is s nem engedi meg, hogy fiatalkorúak kivár­csis­kodjanak, a borzalmat keltő bűntett vádlottjai közül. Tiz óra utáni.dr. Zelenka Lajos kúriai biró, törvényszéki elnökkel élén bevonul a sta­táriális tanács és bevezetik a vádlottakat is Elől Telegin Stefán jön. Magas, szőke szláv. Bajusza pödört, sárga szinü. Jámbor, primitív ember. Földszínű orosz kabát, halina csizma van rajta Ő volt a gyilkosság végrehajtója. Utána Alexajev jön. Magas, kis bajuszos orosz, ravaszabb, tanultabb, mint társa, a szibériai állattenyésztő. Ő mesterséghez ért. Ujlakiéknál, ahol szolgált, a szobában suszterasztala volt. A gyilkosság napján is egy pár új csizmán dolgozott. A két orosz az első padra kerül. Mögöttük Gál Károly jön. Barna arc, fekete, szúrós tekintet, zord habitus, kabát, erős bakancs van rajta. Szürke vadász-Mikor nevét szólítják, ezt mondja: — Itten vagyok! Aztán jön az az asszony, akinek lelkében mintegy a bűntett gyújtópontja van. Fekete ruhában, fe­kete kendőben van. Kis termet, jelentéktelen, sápadt, enervált arc. Mögötte Újlaki Ilonka lépked, ő is feketében van. Alacsony, fejletlen, kifejezéstelen, sápadt arcú kis­lány. Rettenetes, ha elgondoljuk, hogy ki tudta mondani ezeket a kapcsolatba nem hozható szavakat: Ma meg­ölitek édesapámat! Segíts megö­li apámat . . . A vádlottak elhelyezkednek. Újlaki Ilonka szé­ken ül. Itt vannak a bűnjelek is. Egy kék mázas füles kanna, félliteres kék mázas bögre. Ezek­ben volt a bor a gyilkosság estélyén. Egy ha­talmas akáckaró. Talegin Stefan hozta, hogy vállukra véve ezen hurcolják a mezőre Újlakit, vagy amint ő nevezi: Jóskát. Ezzel a dorong­gal sulytott háromszor az országúton heverő Újlaki fejére Gál Károly. Itt van a zsák, amibe Újlakit kivitték. A ponyva, mely ugyan­erre szolgált, flaneldarabok, amellyel Alexejev az ágyban fojtogatott Újlaki száját tömte be, Újlaki vasárnapi ruhája, amelynek kabát zse­bébe tíz pogácsát tett Ujlakini, aztán a vé­res ing, egy meggyfapálca s a sertésölő kés, amelyet Alexejev a csizmaszárában vitt a Petneházi útra, ahol Telegianek adott át, aki Újlaki torkába és hasába szúrt vele. Itt vannak a tárgyaláson a boncoló és exhumáló orvosok dr. Mosánszky Jenő, dr. Kovács Mihály, dr. Dohnál József, dr. Konthy Gyula is. Dr. Illés Andor kir főügyész helyettes felkérésére az ellenőrző tolmácsi tisztet az oroszul kitűnően beszélő Lator Zoltán százados vállalta el, akit dr. Zelenka Lajos elnök meg­esket. A tárgyalást megnyitó dr. Zelenka Lajos elnök a közönséghez intézett figyelmeztető szavak után ismerteti a lottóper körülményeit, felolvassa a statáriális rendeletet, megállapítja hogy az 1920. március 21 én Rohodon is ki­függesztetett és dobszóval a lakosság tudtára adatott. Megállapítja a vádlottak személyazo­nosságát s kioktatja a tanúkat s a vádlottak kihallgatásának sorrendjét a következőkben jelöli meg: Telegin, Alexajev, Gál, Újlaki Ilonka, végül Ujlakiné kerülnek sorra. Ezek ut n dr. K­lét Andor kir. főügyész helyettes tömör, de éles vonalú rajzban állitva a törvényszék elé a megrázó bűncselekményt Újlaki Józsefné szül. Nagy Mária és Újlaki Ilona ellen a Btk 278 § ába ütköző gyilkos­ság bűntettében felbujtói bűnrészesség, Telegin Stefán és Alexajev Terentin és Gál Károly ellen ugyancsak a 278. §-ba ütköző gyilkosság bűntettében tettestársi bűnrészesség címén emel vádat. A­ vád felhangzása"után a vádlottakat ki­vezetik, csak Telegin Stefán marad bent, aki­nek kihallgatása megkezdődik. Telegin beismer mindent és részletesen elmondja a gyilkosságot. Kihallgatása lapzártakor­­ tart. A statáriális fő tárgyalás a jelek szerint hétfő estére fejező­dik be. Vasárnap minden házon lobogó lengjen! Szakoármegy a küldöttei a vasárnapi irredenta ünnepen Vasárnap délelőtt országos harangzugán jelzi a kőbe vésett magyar irredenta gondolat ünnepi glóriába vonását, a budapesti irredenta szobrok leleplezési ünnepélyének kezdetét. Erre az alkalomra a hatóságok minden városban és községben felhívták a lakosság figyelmét s a háztulajdonosokat a magyar nemzeti lobogó kitűzésére kérték. Ezt a felszólítást vegyék lel­kes készséggel e helyről is mindazok, akik nemzeti lobogó birtokában vannak. Vasárnap lehetőleg minden házon lobogó lengjen Nyír­egyházán is! Legyen e a külső megnyilvánu­lás hazánk régi nagyságáért vágyó szívünk hangos feldobbanásának jele, fogadalmi jel, hogy készek vagyunk egy táborba szállani azokért az elszakított magyar részekért, ame­lyeket a ma leleplezett szabadságtéri szobrok olyan szépen szimbolizálnak. Az irredenta ünnep pillanataiban pedig vegyünk részt terep­lomunk istentiszteletein, ahol áhítatos fohász­ként hangzik fel a magyar hiszekegy . A Védő Ligák Szö­vets­égénak budapesti ünnepségén Szabolcs vármaagye képviseletében Orosz Miklós,­­Orosz György cs. és kir. kama­rások és Kállay András nemzetgyűlési képviselő jelennek meg. A vármegye zászlójával egy vármegyei hajdú utazott fel Budapestre. A vár­megye koszorúját Orosz Miklós cs. és kir. kamarás, a kü­ldöttség vezetője helyezi el az Irrederta szobrok egyikén. Lesz-e házhelye a tisztviselőknek ? Mit mond a város? Elvben­­ igen! Az ország több városában már a háború előtt tisztviselő-telepek alakultak. Akkor még volt bőven lakás, mégis érthető a tisztviselők telepakciója, hisz annak szociális, gazdasági és más szempontból vehető jelentőségét hangoztatni már gyengébbek kedvéért sem kell Csak természetes, hogy ma, amikor a lakásínség terjed és mérgesedik, mint a pestis, a tisztvi­selők még inkább a telep tervéhez menekülnek. Kertgazdaság, állattenyésztés, méhészkedés stb. ma létszükségletei mindenkinek, aki a szellemi pálya balvégzetének hajótöröttjei közé tartozik. Senki se csodálkozzék, ha a tisztviselőség türelmetlen a telep kérdésben és telepet akar minden áron. Megvan az oka rá. A nyíregyházi tisztviselők már két évvel ezelőtt megtették az első lépést a telep ügyé­ben. Telket kértek a várostól. Kérvényüket ad acta tették. Most, hogy a Kansz-ban a tisztvi­selők erő­s szavú képviseletet nyertek, s Nyíregyházán is megalakították az u. n. telep­ 1981. január 16 bizottságot, a tisztviselőtelep újra a napirendre került és hivatott szerv vigyáz, hogy onnan többé le ne kerüljön. A telep kérdésében jelentős eseményről számolhatunk be. Dr. Bencs Kálmán polgár­mester a tisztviselő­k régebben beadott kérvé­nyének ügyében értekezletet hívott össze a városháza kistermébe. Az értekezleten amelyen a tisztviselőket Dr. Székely Farkas, Leschák Antal, Dietz Ferenc, Zoltán Gáspár képviselték, Dr. Bencs Kálmán elnökölt és Lesek Gyula dr. volt az előadó. A tisztviselők kérését Lesek Gyula ismertette. Ennek lényege: a tisztviselők 20 -25 hold földet kérnek a várostól tisztvi­selőtelep céljaira a Vásártér felé. Dr. Bencs Kálmán polgármester azt fejtegette, hogy egyelőre szó sem lehet telep­építésről s a telep részére szükséges földterü­let átengedése majd akkor lesz aktuális, ha épiteni lehet. Zoltán Gáspár markáns vonásokkal ismertette a tisztviselők helyzetét s kifejtette, hogy a fenyegető lakbérválság elől is csak a telepépítéshez kell menekülnie a tisztviselők­nek, akik minden tényezőt segítségül hivnak, hogy az építkezést minél előbb megkezdjék s addig is megnyugtató s gyakorlatilag is ajánla­tos volna, ha a telepparcellát ki-ki megkapná, hogy a házhelyet előre megmunkálná s a kertet beültethetné. Dr. Bencs Kálmán polgármester kije­lentette, hogy a város kész elvben hozzájárulni a telepterület átengedéséhez, de ennek ke­resztülvitele csak az építés kezdetekor volna megengedhető. Egyébként a tisztviselők kérel­mét a szakosztályok, illetve a közgyűlés elé terjeszti A tisztviselők között ez a megoldás nem keltett megnyugvást és elhatározták, hogy ismételten kérni fogják a telep átengedését. Vsne­llet a rktmigyi községet segíts és Kállay András indítványa a vár­megyei közgyűlésen Nyiregyháza, jan. 15 (Sa­ját tudósítónktól.) Mint valamely nehezen gyógyuló seb a rokkant bajtárs tettén, üszkösen, reménytele­nül romokban sir Szabolcs egykor virágzó köz­sége, a románoktól bosszúsan, kegyetlenül le­égetett Vencsellő. Kormány, vármegye megtet­tek mindent felépítése érdekében. A kormány nagy tarifakedvezményt biztosított a hajléktala­nul maradt lakosoknak, a vármegye nagy ös­­szeget bocsátott rendelkezésre, amelyből épü­let faanyagot vásároltak. Az építkezés mégis lassú ütemben indult meg, mert hiszen egy egész község újraépítéséhez a kormány és tör­ényhatóság ma­ nyújtható­­ segítése csekélynek bizonyult. A Vármegye rendkívüli közgyűlésén is szóba került Vencsellő segítésének ügye. Kál­lay András nemzetgyűlési képviselő a lesújtott Vencsellő felsegítése érdekében arra kérte a törvényhatóságot, hogy a vármegye községeit Vencsellő község segélyezésére kérje fel. A rendkívüli közgyűlés az indítvány jelentőségét teljes mértékében méltányolva a következő határozatot hozta. A forradalom, a kommunizmus és ezek következményeképpen a román megszállás sok kárt és szenvedést okozott a vármegye közsé­geinek és lakosainak. A vármegye községei közül egy t>em szenvedett annyit, mint Ven­cselló községe és lakosai. A román megszállás alatt felégetett község még ma is romokban hever. Pénz és anyaghiány következtében be­látható időn belül fel nem épithető. A kormány és a törvényhatóság már erején felüli nagy összegben részesítette az elpusztult községet, de több áldozatra már nem képes, ugy, hogy ha vármegye községei elpusztult társuk segítsé­gére nem sietnek, akkor annak lakosai talán még a jövő telet is fedél nélkül lesznek kény­telenek eltölteni. A törvényhatóság azon kére­lemmel fordul a vármegye községeihez, hogy a leégett Vencsellő felépítésében és a lakosság segélyezésében anyagi erejükhöz képest vegye­nek részt.

Next