Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 222-247. szám)
1921-10-14 / 233. szám
2 lealacsonyító munka, magától értetődik. De, hogy a szabadoktatás díjazásának jelentőségéről, illetve természetéről teljes képet nyerjünk, idézem kibocsátott körlevelünkből az erre vonatkozó következő részt: »A felnőttek szabadoktatása társadalmi feladat, következéskép terhei is a társadalomra hárulnak. Tekintve azonban a szabad oktatásnak nemzeti szempontból való nagy fontosságát, a mindenéből kifosztott m. állam — súlyos anyagi viszonyaihoz mérten — támogatni óhajtja e társadalmi akciót, ezért minden előadás után az előadó tiszteletdíjához 30 korona pótdíjjal járul.« A díjazás kérdésének tisztázása után legyen szabad még az említett, tartalmas cikk soraimban még nem érintett, egyes részeire szerény észrevételt tenni. Ha tárgyilagosan és elfogultság nélkül gondolkozunk, rá kell jönnünk, hogy az állam a tanítósággal szemben tanúsított más egyéb törekvésre sem lekicsinylést jelent, hanem ellenkezőleg, a megbecsültetés és értékelés szimptómáit mutatják, így a tanítókat tisztviselőknek minősítette, a tisztviselők fizetési osztályába sorozta, pótlékokban a többi tisztviselőkkel egyenlő arányban részesíti, a naturáliákat illetőleg is egyformán gondoskodik, oklevelét az érettségi bizonyítvánnyal egyenlő értékűnek minősítette. Mindezek oly természetű intézkedések, amelyek egyáltalán nem arra szolgáltatnak okot, hogy mi tanítók így kiálthassunk fel: »Ez fáj nekünk!« Még kevésbbé oly természetűek, hogy »a szivek sötét kamrájában« alvó tanítói ideátizmust letompítsák, vagy megnyilvánulását akadályozzák. Hogy mi tanítók ezeknek dacára mégis nyomorgunk?? épp ugy nyomorog minden tisztviselő, ha csak saját gazdálkodása nincs, mint annak a tanítónak, aki földjárandóságában gazdálkodhatik. Nézetem szerint nem az a baj, hogy keveset ad az állam, hanem az, hogy az a bizonyos 30 korona ma csak 3 fillért ér s ha adna 100 koronát az is csak 30 fillér értékkel bírna, tehát nem segítene rajtunk egyik összeg se. Ezért mindaddig, míg nem hat oda, hogy a közviszonyok megváltoztatásával a megélhetést olcsóbbá tegye, ha a Dárius kincsét osztaná is szét, mégis nyomor lesz a tisztviselők sorsa. A tisztviselők csak médiumok lesznek továbbra is, hogy rajtuk keresztül a konjunktúrázók tovább rabolhassák kincstárt a végkimerülésig, a csődbejutásig Végül még egyet. Cikkíró elnök úrnak azon meggyőződését, »hogy a szabad oktatásért egyéni díjazás senkinek se jár, ez kötelesség a hazával szemben.« Tapasztalatból mondhatom, hogy Szabolcs vármegye tanulósága teljes mértékben osztja; erre vihető vissza az az önfeláldozó munka, amit Szabolcs vármegye tanítósága oly példaadással — Csekélységem kizárja azt, hogy ezt a nyilatkozatom »vállveregetésnek« volna minősíthető — végzett a múlt évben a szabadoktatás terén. Amennyire örömömre szolgál, hogy, e kérdések tisztázásához a legjobb meggyőződésem szerint, éppen most, a szervezési munkálatok idejében cikkíró elnöknek nagybecsű közleményével kapcsolatban, szerény soraimmal hozzájárulhattam, épp annyira minden közügy érdekében kívánatosnak tartanám, hogy a házi perpatvar nyilvánosság nélkül mindig otthon intéztetnék el. Pillér József, igazgató-tanító, vm. szab. okt. biz. titkár. — A kereskedelmi kettős könyvvitel elmélete és gyakorlata elsajátítható 50 óra alatt. Beiratkozás délután 13—14 óra közt Deutsch Adolfnál, Csillag u 16. JMOTIDÉK Sxaboloaból 1100 unbír ?aa oresa baiifogs&gban A közigazgatási bizottság ő ése Nyíregyháza, október 13. A Nyirvidék tudósítójától. A vármegye közigazgatási bizottsága ma reggel 9 órakor a vármegyeház kistermében ülést tartott dr. Jármy Béla főispán elnöklete alatt. A közigazgatási bizottságon elhangzott tiszti jelentések között ez alkalommal az alispáni jelentés adatait ismertetjük, amelyek az elmúlt szeptember hó , közigazgatási állapotát világítják meg. Nyugatmagyarország kérdése ! Az elmúlt szeptember hó folyamán — mondja az alispán — törvényhatóságunk közhangulatát, Nyugatmagyarország elszakításának kérdése legélénkbben foglalkoztatta, s a törvényhatóság közgyűlése október hó 11-én újabb kifejezést adott a velünk történő igazságtalanság felett érzett méltó felháborodásának, az elszakításra ítélt területek lakossága iránt érzett részvétteljes ragaszkodásának s egyben feliratilag biztosította a kormányt arról, hogy az ország integritásának megóvására irányuló intézkedéseiben teljes odaadással kész támogatni. A közvéleményt feszültségben tartó eme országos fontosságú kérdéstől eltekintve, egyébként közigazgatásunk zavartalanul, nyugodtan telt el, s mindinkább kezdő a békés adminisztratió külső képét visszanyerni, bár még mindig fordulnak elő oly természetű, megoldásra váró kérdések, amelyek az elmúlt nagy zavarokkal vannak szoros vonatkozásban. Hadifoglyaink hazahozatala Sok fájdalmas keserűséget szült még mindig orosz hadifogságban sínylődő szerencsétlen testvéreink szomorú sorsa, akiknek hazahozatala, annyi derék honfitársunk hosszú szenvedéseinek megszüntetése eddig legyőzhetetlen nehézségekbe ütközött. Végre a közelmúltban sikerült kormányunknak a sokat vajúdó fájdalmas kérdést is megoldáshoz juttatni s minden reményünk meg lehet arra, hogy a még Oroszországban levő magyar hadifoglyok a legrövidebb idő alatt hazaérkeznek. Vármegyénk területéről a m. kir. belügyminiszter ur rendeletére megejtett adatgyűjtés szerint még mintegy 1200 ember van orosz hadifogságban, akiknek pontos összeírását a rendelet értelmében az I. fokú hatóságok közvetlenül a m. kir. honvédelmi minisztérium hadifogoly osztályához felterjesztettek. Ezzel egyidejűleg intézkedés történt a még Magyarországon tartózkodó s hazatérni akaró orosz hadifoglyok s az állambiztonsági szempontból aggályos vagy gyanús orosz állampolgárnők összeírása s iránt, hazaszállítása ami egyik feltétele még orosz fogságban levő katonáink hazabocsátásának. m*.október lt. A tokaji hid elkészült A románok által elpusztított s a vármegye közgazdasági életében nagy fontosságú tokaji közúti hid építése annyira előrehaladt, hogy az a közeljövőben már a forgalomnak átadható lesz. A hidépités vezetőségének kérelmére a munkások megjutalmazására folyó hó 16-án rendezendő ünnepély költségeihez a törvényhatóság 10080 koronával járul hozzá s az ünnepélyen a törvényhatóság képviseletében meg fog jelenni Az alispán ezután Somossy Ferenc törvényhatósági bizottsági tag hazafias áldozatkészségét méltatja abból az alkalomból, hogy 15 hold első minőségű földet ajánlott fel vitézi télek céljaira, majd megemlékzeik a Dessewffy Aurél és István grófok által rendezett tiszabüdi lélekemelő avató ünnepélyről. Az Aral-tó mellől Taskentig Egy szabolcsi hadifogoly jegyzetei A vonat, amelyen dr. Lubkovics Györgyöt múltkori közleményünkben Przsemyslből az Aral-tóig kisértük, innen a Szir-Darja völgyébe vitte Szabolcs magyar fiát. Az utat innentől Taskentig a következőkben írja meg: A Szír Darja folyó völgyébe érünk és a kietlen homokmezők egyszerre megelevenednek s millió apró szines tulipánokkal van borítva a táj, ameddig csak látunk. A virágok közt pedig számos teknősbéka élvezi a tavasz első lágy illatát. Tavasszal ily szines virágokkal van borítva a folyók melléke. A forró nap azonban néhány hét alatt kiszárítja a virágokat és újból kietlen szürke lesz a vidék. Éjjel hagyjuk el Kazalinszkot, amely, az első nagyobb turkesztáni város, gócpontja a kereskedelmi karavánoknak, amelyek Perzsiából, Bucharából és Chivából jOrenburg, Orszky és Tomszky felé haladnak. Reggelre mintegy varázsütésre hirtelen megváltozik a vidék és egyhangú sivatag helyett zúgó nádasok közt visz el vonatunk. A Szir-Darja ingoványaiba értünk, amelyek oly hatalmas területeket borítanak, hogy jó néhány magyar vármegyét lehetne bennük elhelyezni. Mindenütt ijedt vízimadarak rebbennek fel, egész rajokban a gémek, s itt-ott egy-egy kócsag csillog a magasban. A szilárdabb és szárazabb dombocskákon és zsombékokon egy-két jurta emeli fel a fejét. A nádból készült és néhány perc alatt összerakható sátor ép oly rövid idő alatt szét is szedhető. Csupán teveszőr szalagokkal van összetartva, szögnek nyoma sincs rajta. Előttük ülnek a napbarnított lakók, mellettük a tűzhely, melynek füstje lassan és zsinóregyenesen emelkedik az ég felé, hogy egybefonódjék a leereszkedő esthomállyal. Mily egyszerű és kedves kép. Csend ül az egész tájon. Ezer kilométerre távol a kultúra, csak a vasúti vonal mutatja, hogy nem szűz már a föld sem, feltörte a technika úttörő csákánya. Sivatagon Reggelre ismét komor sivatag váltja fel a képet. Különös alakok tűnnek fel a távolban. Mind jobban közelednek. Egy hosszú karaván keresztezi utunkat, 10— 15 megrakott teve, elől a karavánvezető kicsi, de erős lovon. A tevék mind egymáshoz vannak kötve, hosszú libasorban és lassú, kimért, egyenletes lépéssel viszik, csónakszerűen himbálják a fanyereghez erősített két oldalon függő súlyos terhüket Nyakukon nagyobb, kolompszerü csengő mindegyiknek más a hangja. A láthatár barnás szürke színei hamarosan elrtvelik