Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 100-124. szám)

1924-05-20 / 115. szám

c jmmmm vígjáték.) Cyrano életét végig vezesse a néző előtt, de olyan hu­morrajzot adott, milyent csak Shakespeare adott a piros és fehér ró­zsák harcáról a király drámákban. Rostand Cyrano irodalmát is, hogy úgy mondjam, da­rabjaiban színre hozza. Cyrano tragédiája : »Agrippina halála«, vígjátéka : »A csúffá tett iskolamester«, melyet a nagy Moliere is fel­használt »Szapin csinyjei« című regénye : »Utazás a halálba«, melynek eszméjét Ros­tand a darabjában felhasználja, hogy Cy­rano Guiche grófot feltartóztassa ; különben ez a regény — Haraszti Gyula kritikája sze­­­rint — lehet mondani az első Verne-féle regény; második regényében philosophiai és természettudom­ányi eszméket hirdet (A nap birodalmának komikus históriája) Cyrano és mint merész gondolkodó és merész képzele­tű tudós, ki már megsejtette a repülőgépet és­ a phonographot e regényében. A darab Cyranonak — az igazság baj­nokának — apotheosisával végződik e da­rab; bár hősünk egy nagy hazugságnak volt előmozdítója — igaz, hogy nagylelkű­ségből — se hazugságért, majdnem ember­feletti önmegtagadásira képes volt — szerelemből! Most pedig kedves kötelességemnek vélek eleget tenni, mikor Isten Hozzádot mondok Nyíregyháza közönségének. Eszem­be jut Petőfi. Ugy vagyok, mint Ö, mikor Debrecenből ment el : Hejd Debreczen, Ha rád emlékezem !... Sokat szenvedtem én tebenned És mindamellett Oly jól esik nekem, Ha rád emlékezem. Igy vagyok én Nyíregyházával: »Sokat szen­vedtem én tebenned«, de: »Oly jól esik nekem, Ha rád emlékezem, mert ezen kö­zönségem megédesítette a szenvedéseimet. Felmelegítette fázó lelkemet, biztatott tap­saival és nem engedte, hogy elveszítsem hite­met a Magyar Színészetben. Ezért különb dol­gom van itt nekem, mint volt Petőfinek Deb­recenben, mert Petőfit a háziasszonyán kí­vül csak Pirák András szerette; engem egy közönség, mit joggal nevezhetek az én kö­zönségemnek. Kedves közönségem ! Köszö­nöm önöknek azt a sok szép meleg estét, mellyel kitartásra buzdítottak, köszönöm, hogy nem hagytak elesni ! Most már me­gyek innen y>Hegyen át, völgyön át Zeng a bucsu^n óta Piros csizmám nyoma.'­ Elviszem magammal az én közönségem sze­retetét és büszkén mondom, hogy több szív­vel megyek, mint jöttem. Annyit adtam önöknek szívemből, tehetségemből, amennyi­vel Istenem megáldott, — vagy megvert — két kézzel szórtam az érzéseimet önöknek s ez a magyarázata, hogy nekem több van, mint amennyivel jöttem. Mégegyszer köszönöm a szeretetüket. Az Isten Áldja önöket, gondoljanak szeretettel rám, »A nemzet napszámosára !« ki büszke öntudattal hordja e szent jelzőket és ne feledjék el Bihari Lászlót. Válasz K. F. urnak, «Lakást szerző paripa« címü karco­latommal kapcsolatosan azt írja szerkesz­tőségünkhöz intézett levelében,, hogy az Ön lakása sem megfelelő és még sem ír­tam ki,, csak a vezető emberekét, akiket mind felismert,, bár ferdített nevekkel sze­repeltettem őket. A levelét nekem adta át a Szerkesztőség,, melyre itt adom meg a választ, mivel olyan pontjai is vannak an­nak,, amelyek egyenesen megkívánják a nyilvánosságot. Nagyon, de nagyon jól tudom, hogy sok ember van Nyíregyházán lakás nélkül, aki nem folytathat kultúrájának megfelelő életet,, hanem sötét kamarácskában él, sőt ágyrajáró személy. Ezek azonban mind nem szereztek érdemeket a megírásra, mert igényeiket nem önként redukálták le. Az én cikkemben szereplő 16 vezető­embernek azonban mindnek nyílt volna alkalma,, évek hosszú során, hogy magá­nak jobb lakást kerítsen,, de azok azt nem tették, mert mindig akadt olyan igénylő, aki nálunknál is nehezebb helyzetben volt A példabeszéd azt mondja,, hogy akié föld azé az ország,, amelyet én most úgy a variálok, hogy amilyen a föld, olyan a lakója. Talán ez az áldott nyílt homok kisugárzása okozza azt,, hogy itt szélsősé­gek nem kerekedhetnek felül és hogy itt »jobbszívüek« az emberek. A »mi« földünk bármilyen időjárás mellett megtermi ugyanis­ a m­aga szűkös hozadékát és a­­ mi­ embereink nem tagadják meg soha, hogy szív is kell az élethez,, nem csak értelem. Szerettem volna a már említett vezető embereket mind névleg felsorol­ni az ide özönlők okulására, de azok sze­retik a zajtalanul való dolgozhatást és sze­rénységükben még rossz néven vették volna a nevük teljes kiírását. Ami a­ vércsténe­k a második részét illeti,­ annak teljesítését meg sem taga­dom,­ de nem is teljesítem. Nem tudom ugyanis asszimilálódott-e már eléggé Nyír­egyházán és nem azért kérdi-e„ hogy hol van a Turul-utca,­ hogy a házigazdámnak felüligéretet tegyen. Rosszam azonban még­sem tehetek fel Önről mig meg nem bizo­nyosodom róla,, tehát így írom körül a Turul utca fekvését,, hogy kereshesse azt csak meg ne találhassa és mondjon le, ha olyan szándéka volna lakásom eligé­nyelhetéséről. A Turul utca tehát fekszik az északi szélesség 48 fokánál és a keleti hosszúság 21 fokánál 45 percénél,, az ad­ria tenger felett 111 méter és 98 centimé­ter magasságban. Ha a katholikus temp­lomtól indul el„ akkor 21 perc alatt ér ide,, mert 1620 Lépésnyire van onnan,, de hogy mely irányban kell m­ennie,, azt meg nem írhatom,, mivel az itteni égtájak­lkal magam sem vagyok tisztában. Azt is megfigyeltem azonban,, hogy éjfélkor Kismedve címü csillag éppen a Turuli­a utca felett szokott állani,, de az ilyenkor való vizitelést nem ajánlom,, mert erre mifelénk vagy betörőnek nézhetnék,,vagy­ kisértetnek és az itteni vagyonőrzők (alias kutyák) megszabdalhat­nák a lába szárát. Azt is megmondhatom,­ hogy a városi csorda erre jár és pont a Turul­ utca sar­kán szokták a 30-ik tehenet a csordás elé kihajtani, de csak akkor, ha a létszámban változás nem áll be. A kéményseprő pedig a hónapnak min­dig a 12-ik napján ejti sorba a Turul­ utcai házakat,, de csak ak­kor,, ha ünnep nem jön közbe. A jó vizet szolgáltató kút 200 lépésnyire van tőlünk, ez azonban nehéz útbaigazító,, mivel van olyan ember,, aki azt mondja, hogy Nyír­egyházán egy kútnak sem jó a vize. írhat­nék a kis ház melletti nagy házakról,, de nem teszem,, mert hát­ha komolyan akar ön mivelünk megismerkedni. Ez sejtben tehát figyeljen meg majd bennünket a bel­téren,, mivel a feleségem és a lányom hol­nap megérkezik és levelében azt irja, hogy olvasott a Színházi Életnek a nyír­egyházi korzón eldöntendő szépségverse­nyéről,, amelyen az én családom is részt kíván venni. Már azt is elárul­ta levelében, hogy ő és Lányai a szivárvány 7 színét választották ruhájuk színéül. Én persze csak fekletében kisérem majd őket. Arra kérem tehát K. F. urat és a megénekelt urakat,, hogy elkövetett kis tréfáimért ne haragudjanak reám,, mert aki haragszik, annak nincs igaza. Az ös­­szes neveket éppen ezért írtam a gyerme­keknél bevallott fonomimikai alapon ro­kon hangzástanilag egyformán­, hogy senki célzatosságot ne láthasson benne. Kemechey Árpád. 1984. május 20. nős, férfi és gyermek minden színben és minőségben legnagyobb választékban a Hungária Cipőáruházban Nyíregyháza, Zrínyi Ilona­ utca 5. sz. Telefon interurbán: 195. 1927 t! DIOGENES LÁMPÁSA.­­ Gul­a,ki­hajtás. Ügön tisztett zörgesztyű­ ur! Bocsásson meg, hogy ebbe a kénszer­kölcsönös időbe zaklatom, de ugy történt a dolog, hogy a Bencs pógármester főkormá­­nyos u­r levelet irt Lepéndre, hogy gyüjjek Nyiri­házára, mer gulakihajtás azonnal Jöüsz, min­iszterek is gyünnek ö. m. a f. Mondom a Durbints sógornak, hogy gondol$hoggyik karikás ostorral, a zdSszor­ynak meg adat­­tam a szeredást, hogy tömje mög ekkis ha­­zafival, de a kulacsot mán magam tőtöttem meg a pincébe, mer azt másra bízni nem­ lehet. Hát igy föpakkótam a gőzösre és meg­­érkeztem a vármegyeházára, ahol nagy em­­léktáblák votak kiállítva papírbul. Elóvas­tam, oszt le is írtam. Elun­­ni: »FIGYELMEZTETÉS! E hely­en állott az egykor nevezetes Bessenyeritér. Átrövöl­dözése és möfiiai állapottya dr. Bencs Kál­mán m. kir. főkormán­yos pógármester hiva­tali müködéséhez fűződik. E nagy anyagi áldozatokkal létesitett dísznövényzet a tisz­­tett közönség szeretetjíbe és ótaamába ajánltatik.« Mán mondok ezt közelebbrül megvizs­­gálom. Hát bizony alapossan át van rön. előzve. A kerítést az egészen átrendeztik. Még hirmondó se maradt belőle. A virág, ágyakat és bokrokat lehengerelték, hogy szép sima legyen a föd. A lócákat elvitték, hogy ne csuficcsa a teret. A fákbal ugy láccik semmit se tudtak csimáli, mer azok még mindig ott vannak. A szobrot se lopták el. Most is ott van háliptennek. Vigyáznak rá a rendőrök. Ö. m. a /. Hát oszt később hallottam, hogy az egész csak vicc vet, a talapány ur tréfálta meg a pógármester urat, de oszt mög is lett a foganattya, mer a föm­zsellér ur, az a hosszú fekete embör pacsit adott rá, hogy az idén meglessz a kerítés. Ö. m. a f. Ma] meglássuk. Ö. m. a f. Azt is rebesgették, hogy a Kovács közi edző ur is luda £ a Bessenyei tér dógába, de ezt már nem irom ki, mer megharagszik, oszt fölemeli a­z adómat a föszólamlási bizocc­ságba. Ö. m. a f. Ahogy igy elintéztük a Bessenyei­ tér dó­gát, hát megindultam a­z állomás felé, hogy mai gőzösön megyek a cs­áisz­ár száll­ás­i gula­­kihajtósra. Mán ippeg húzni akartam eggyel ia kulacsbul, amike látom, hogy a harcsa, bajuszu Csengery Kálmán integet egy kocsiran. Meg is állt> Oszt aszongya üjek fő, kivisz ingyér a gulakihajtásra. Hát nagy­ tisztességgel föl is i­ütem a bakra. Ö. m. a f. Igy mentünk nagy utassan. A két la ugy ment velünk, mint a sárkány.­­Minden kocsit elhagytunk a­zuton. Pedig egy kö­­mives épitész is vót a kocsiba, aki mindig

Next