Nyugat, 1921. július-december (14. évfolyam, 13-24. szám)
1921 / 14. szám - Tersánszky J. Jenő: Rossz szomszédok
(Tersánszky J. Jenő: Rosz szomszédok) 1087 az álom zagyva köde kezd gomolyani föléje. És kegyes, boldogító altatásait sugallja. Nehéz álom okozza rettegéseit. Ébredéskor bizonnyal édes megkönnyebbülés várja. Az már éppúgy fekhetik otthon ágyában. Másnap reggel Angyalossi Gáspárt megfagyva találták Darabonth Károly kapujában. Iszonyatos volt. Gallérja buzaszerűen borította be félig fejét, mely oldalt fordulva, jégkéken, s fekete szemgödörrel pihent a küszöbön. A test hasmánt. Egyik kar ficamosan alátörődve, megtört kézfejjel, mint egy vastag, befelé kacskaringott inda. Másik előre nyújtva s tenyérrel félig odaragadva a kapuhoz. Majdnem ugyanígy lábai. Csak ellenkező irányulag. Egyik fél húzott térddel, nyomorékul. Másik egyenesen, cipőorral a hóba dugódva. Iszonyatos volt. Hanem akik összeszedték, valami megfoghatatlant tapasztaltak. A hulla kabátja gallérjának egyik csücske be volt szorulva az ajtó alá. Úgy kellett elvágni. Azért volt úgy fölbuzásodva a kabát, ahogy a test nyilván később csúszott alá a küszöbről. Tehát Angyalossi Gáspár még élhetett, sőt nyilván vergődhetett, hogy kiszabadítsa gallérját, mit csupán bentről csaphattak be az ajtóval. Mindenesetre különös volt és szörnyű gondolatnak. De a hatóság, ha értesült róla, nem csinálhatott esetet belőle, még ha akart volna is. Magyarázni könnyű volt. Angyalossi talán benyomta az ajtót s úgy rogyott le s ott feküdt, mikor a tanácsosok kapuját bezárták s oda csípték vele gallérját. Aztán ocsúdhatott föl. Homlokán a horzsolás mutatta, hogy nekivágódhatott az ajtónak s elkábult. Tökrészeg volt, kétségtelen. Ezt egyéb jel is mutatta. A tanácsoséiból aki bezárta a kaput, bizonyára nem tudta, hogy a küszöbön fekszik valaki. De ha tudta! Akkor is! Mindenki attól zárja be kapuját, akitől tetszik. Éppenséggel egy részegembertől s kiváltképp Angyalossi Gáspártól. Kinek is jutna eszébe hasonló alakért olyan tekintélyű egyént felelősségre vonni, mint Darabonth Károly tanácsos. Persze aztán kitudódott az eset minden körülménye. A pincebeli mulatozás. S ha valakit egyáltalán, még leginkább Donogányt ítélték meg, amiért leitatta Angyalossit s Kalajcsiékat kárhoztatták, amiért állapotában útnak engedték. De Kalajcsiék esküdöztek, hogy náluk Angyalossi még nem is tántorgott s soha értelmesebb s jobb kedvű embert nem láttak. Nos, legáltalánosabb vélemény különben is az volt Angyalossi Gáspár felől, hogy épp eléggé kihúzta amúgyis sorvadásával. Más rendesebb embert ugyanannyi hét alatt elvisz a halál, mint neki amennyi hónapot adott haladékul. Az ő embere volt valaha. Hosszú volt alkujok és méltóan szerezték meg a Vásárt, áldomással, rogyásig. Nyugodj békén Angyalossi Gáspár, éltedben úgy sem volt állhatatlan lelkednek része benne! (Folyt. köv.) TERSÁNSZKY J. JENŐ *