Nyugat, 1921. július-december (14. évfolyam, 13-24. szám)

1921 / 17. szám - Tersánszky J. Jenő: Rossz szomszédok Regény

ROSZ SZOMSZÉDOK REGÉNY HARMADIK RÉSZ. Kezdődött a kánikula. Mindenki jobb tájakra szökött a fővárosból, aki tehette. A nap tűzgolyója áthevítette a roppant papírházak minden zugolyát, mikben a pestiek fuldokolva s izzadva henteregtek. Az utcák megannyi óriás sütőkemence forró falaiként meredeztek s pörkölték, kábították s dohos cipőbűzzel émelyítették a szerencsétlen, loholó pestieket. Kövér kazánfűtő, elhízott gőzvasalónő, potrohos pék, hájas szakácsnő sorsára gondolni is vértanuság volt, nem szólva az undorról. A hőség hősök vakmerőségét gyújtotta a locsoló emberekben, vagy talán nagyzási hóbortba hibbantotta szegény fejük, mentőknek képzelve maguk, miközben vízsugaraikkal egyenest a legnagyobb néptömegbe fecskendeztek. Fehér nadrágok és fehér szoknyák, ha itt árnyékba futottak a láng­­özön alól, ott meg a fröcskösök permetegjétől menekültek meg, a követ­­kező sarkon sáros papírrongyot vágott hozzájuk a szél, aszerint, hogy szárazon maradtak, vagy benedvesedtek, mert az esetben a külvárosok porát sodorta nekik. Fehér ruhák és fehér szoknyák idegeit tönkretette az örökös rettegés s támologva s félig megvakulva kerestek enyhülést a boldogtalanok az uszodákban, miknek vize azonban hánytatóan langy volt, akár óriás gyomor nedveiben kezdenének uszkálást. Az öngyilkossági rovatokban csupa akasztás s méreg fordult elő. Kinek lett volna öröm tüzet bocsátani koponyájába, vagy meleg vízbe fojtani magát? Minden ábránd jégruhákról, hűs erdők, hidegen csobogó patakok, havas bércek s kies fürdők gyalázatos fagylaltjairól kell. Mindenki a rohadt vidékre szökött, aki tehette. Aznap délután Pistike azzal toppant be Kuvik nagysámhoz: akaróé fürdőre jönni ? És hirtelen néhány nevet sorolt föl a mulatótól, kik egy nyaraló helyen készülnek föllépni a napokban s Kuvik nagysámra is számítanak. A részleteket most beszélnék meg a Pistike lakásán. — Öltözz és gyerünk! — fejezte be. Kuvik nagysám örömest vállalkozott, csupán azon aggályoskodott, hogy Feladlak urat várja magához s neki ígérte estéjét. Pistike már kacagni sem tudott bosszúságában ennyi erkölcsön. E tárgyat már annyiszor megvitatták egymásközt, hogy már unalmas volt újra kezdeni. Mindössze csak ennyit jegyzett meg : — Kijelentem neked, hogy nálad nagyobb hólyaggal még életemben nem találkoztam. Hogy már mindenkit elriasztasz magadtól s kinevetteted magad egy mamlasz miatt. Minap is, nem akarom mondani ki, azt mondta rólad: mióta vőlegényednek nevezed az új szeretődet, úgy beszélsz, mint egy háziáldás. Nos, Kuvik nagysám, valamicske tanakodás után, úgy oldotta meg 17. folytatás.

Next