Nyugat, 1924. július-december (17. évfolyam, 12-24. szám)

1924 / 21-22. szám - Görgei és Kossuth ismeretlen levelei (Steler Lajos közlése)

GORGEI ES KOSSUTH ISMERETLEN LEVELEI A gyűlölködő elfogultságon kívül jelentős tárgyi okai is voltak annak, hogy a magyar szabadságharc eseményeinek egy része nem áll tiszta világításban az utókor előtt. Különösen Görgei és Kossuth viszonyában mutatkoztak zavaros megállapítások meg homályos rések is nem egy döntő esemény pertraktálása körül. De most végre ki lehet egészíteni a csonka dokumentumokat: a levél­váltások eltűnt részei, fontos feleletek, nagysúlyú jelentések hosszú sora is előkerül. Az önvédelmi harc legválságosabb óráiban egész csapat kém bujkált Pesten és Debrecenben. Amikor pedig Windischgraetz bevonult Budára, női és férfi­­spionok egész raja szimatolt mindenfelé. Sikerült megtudniok, hogy Kossuth és Szemere iratait a Fő­ utca egyik házában falazták el, továbbá Kossuth pincéjébe rejtették. Olyan ember árulta el, aki később a Madách-birtok vadászlakába elbúj­tatott Rákóczy Jánost, Kossuth titkárát is «föladta». Kiváló magyar nemesi családból származott és unokája tekintélyes szerepvivője kulturális életünknek , ezért nem publikáljuk itt a nevét. Mentsége az, hogy egy csinos bécsi nő csábí­tására, deliriumos állapotban bökte ki a budai rejtekhelyét. Több mint hatezer Kossuth-aktát találtak ott az osztrákok és Bach belügy­miniszter intézkedésére fölvitték Bécsbe. Az országos honvédelmi bizottmánynak tizenötezer, Szemerének kilencezer aktáját találták meg. Tábori Kornél négy esztendővel ezelőtt, amikor a bécsi levéltárban kutatott, átnézte az akták egy részét. Azelőtt soha senki nem juthatott hozzájuk és jellemző, hogy a legkitűnőbb ajánlattal fölszerelt Wertheimer Ede tanár, amikor az öregebb Andrássy gróf életrajzán dolgozott, szintén nem kapott engedélyt a g­e­h­e­i­m-jelzésű iratok átvizsgálására. Még a régi Informations Proto­­c­o­l Lók, vagyis a kamarilla, hivatalos nevén: a Staatsconferenz jegyző­könyveinek «kényes» részét sem kaphatta meg. A Kossuth-aktákat pedig egészen külön kezelték. Tábori ezekből pár éve, mindjárt a levéltári anyag fölszabadításakor, publikált egy csomót,­ de ez csak szerény mutatvány volt, hisz túlnyomó részük nem is a Staatsarchivban van, hanem a Kriegsarchivban, ahol most valamennyit Steier Lajos történetíró fedezte föl. Éveken át dolgozott mind a két levéltárban. Eközben találta meg B­e­n­i­c­z­k­y Lajosnak, a máig rejtelmes módon elpusztított kormánybiztosnak emlékiratát, amelyet majdnem ezeroldalas könyvben adott ki a Magyar Történelmi Társulat. A szláv kérdésről és speciálisan a felvidéki mozgalmakról Steier körülbelül ötven íves nagy munkát irt. Nemsokára meg fog jelenni «Görgei és Kossuth» című könyve (Genius-kiadás) és ennek anyagából engedett át közlés végett a Nyugat­nak. A felfedezett akták és adatok egy másik csoport­ját «Az 1848-i­k­i debreczeni trónfosztás előzményei és követ­­kezményei», harmadik csoportját pedig «Haynau és Paskievics»c. munkájában fogja közzétenni. Alább a téli hadjárat legszomorubb auspiciumai közt írt leveleket közöljük a dús anyagból, Steier Lajos magyarázó jegyzeteivel. a * * Kossuth dec. 26-ikán kelt következő levelét Görgei Bábolna és Nagyigmánd között kapta kézhez : «Görgey Tábornok úrnak. Pest Dec. 26-án hajnalban. Szent Gotthardról Dec. 23-káról vett tudósítás szerint az ellenség beütött Vasmegyébe s magát Murai Szombat felé veszi, 10,000 ember, 3500 rongyos horvát nép, két röppentyű telep s 24—36 ágyú. Tehát ismét vége egy virágzó, jó szellemű megyének, a honnan még 3000 embernél több újoncot kaptunk volna s akármennyi lovat. Sőt hírlik, hogy a Dráván át Somogyba is betört volna. — Ha még nem történt volna, — megtörténik — és ez is és általa is elvész.

Next