Nyugat, 1925. július-december (18. évfolyam, 12-24. szám)

1925 / 12-13. szám - Schöpflin Aladár: A Vörösmarty akadémiáról

A VÖRÖSMARTY AKADÉMIÁRÓL Érdemes-e, okos dolog-e vitatkozni rosszindulatúakkal, akiknek egész érvelése abból áll, hogy előre megfontolt ítéletükhöz utólag keresik az argumentumokat, a módszere abból, hogy önkényesen, minden tárgyi alap nélkül imputálnak valamit, az imputált dolgot aztán ténynek tüntetik fel és ebből vonnak le ítéleteket? Író, tehát hivatása szerint igazságkereső, hogy szálljon harcba azokkal, akiknek szándéka és egyúttal fegyvere is az igazság elferdítése? Húsz éve álljuk már ezt a harcot itt a Nyugatban, hol a meggyőzés becsületes, de hasztalan kísérleteivel, hol önérzetes hall­­gatással és nem jutottunk egy tapodtat sem odább. Az első csete­­patékban megform­uláztak ellenünk néhány vádat és hiába bizonyítottuk be százszor ezeknek tarthatatlanságát, hiába mutattunk rá a körünkből kikerült könyvek százaira, hiába tény az, hogy ami a magyar irodalomban jelentős előrelépés történt húsz év óta, az kevés kivétellel mind innen indult ki, a vádaskodás nem fárad bele az örökös kérődzésbe. Nincs szívósabb, mint az improduktivitás gyűlölete a produktivitás, a tehetségtelenség haragja a tehetség ellen. Ezzel le kell számolni, rezignáltan, vagy fölényesen, kinek, kinek a temperamentuma szerint,­­ elhallgattatni a vádaskodókat úgysem lehet. Új gondolatokat nem fognak találni, de sajtóorgánumokat, amelyek megpróbálják a közönséggel komolyan vétetni őket, mindig találnak. Most a Vörösmarty Akadémián van a sor. Vagyunk néhányan, akik nem bírják tétlenül nézni a magyar irodalom mai állapotát, azt a tespedést, amelybe kerültünk, a közönség és az irodalom közti kapcsoknak szétlazulását, az idegen irodalmak selejtjének az eldudvásodását a magyar író munkájának rovására; szükségét éreztük, hogy ezzel a mai helyzettel szervezetten szembeszálljunk, legalább próbáljunk valamit tenni ellene. Megpróbáltuk és eddigelé nem eredménytelenül, összegyűjteni a mai aktív életet élő írók színes javát az irodalom érdekében való közös munkára. E célból felélesztettük a Vörösmarty Akadémia évek óta szunnyadó tervét, kimondva alapelvül, hogy semmiképen sem akarunk politikát bele­­keverni a dolgunkba. Természetes, hogy támadások értek minket és úgy, mint a Vörösmarty Akadémiát és pedig kizárólag politikai szempontokból. Azt még­sem mondhatták, hogy rossz, tehetségtelen írók vagyunk, tehát imputáltak nekünk valamiféle politikai célt, vagy pártállást, még­pedig olyat, amely a közönség bizonyos, mennél nagyobb részében ellenszenv keltésére alkalmas és ebből a mesterkélten konstruált, a valósággal ellen­­tétben álló álláspontból szórják már merev és élettelen konvencióvá vált vádjaikat. Ilyen vádlókkal és ilyen alapokra épített vádakkal szemben "

Next