Orient Expressz, 1994. július-december (3. évfolyam, 26-50. szám)
1994-07-04 / 26. szám
orient ex polvári Ih®ilätoip9 Lkfifixljj'íiî^^tnUïjî IEMimiM * fPtefkeildSss Fkft^Ktfkfeă £i^mE^k4^i * 1994. július 4-10. * III. évf. 26. (74.) szám * Ára: 1501ej/19,50 Ft. Szúnyognépség Az ország több városában járva megkérdeztük az utca emberét, hogy mennyiben valósultak meg a négy és fél esztendővel ezelőtti reményei. A válaszok több mint elkeserítőek voltak: alig-alig akadt olyan, aki ne zokszavakkal kezdte volna mondandóját. A feleletek közül talán a legfájóbb az egyik forradalmáré volt, aki még a barikádok felé sem menne, nem hogy harcoljon. „Ezekért? Hát nem látja, hogy kik kerültek hatalomra? Szúnyognép, aki most megszívja magát. Éhesek és vérszomjasok. A közemberre fittyet hánynak. ” De sirám hallatszik nemegyszer a hatalomközeliek szájából is, hogy a köznép nem érti, ha valaki gyáros lesz és cége van az többeknek munkahelyet jelent. Persze, így igaz. Csakhogy a köztulajdon válik egyetlen rövidke pillanat alatt magáncéggé. Lakásom körül nem egy élelmiszerbolt „ment tönkre” szinte hetek alatt, kongott az ürességtől, hogy mint magánvállalkozás virágozzék fel hirtelen, vagyis vásárolja meg valaki szinte semmiért. Ez a módszer. S már hallom is, hogy ez nem lopcis, ez ügyeskedés, mert ugyebár milyen élelmesen „csente” el magának azt, ami nem volt az övé. Tévedés ne essék: igenis legyen minél több magáncég, magánvállalat, magán nagyüzem. De ehhez a tulaj ne a mi pénzünket, vagyonunkat lopja el, s ne ezt kockáztassa olykor fantázianélküli vállalkozásokban, hanem hozza a saját tőkéjét, vagyonát és azzal indítsa be a vállalkozást, és hozzon létre valóban új munkahelyeket. Hogy ilyen is akad, az kétségtelen. A többség azonban nem ezt tette, ők a közös vagyonból sajátítottak ki különböző úton-módon magánvállalkozásokat. Legfőképp annak a bizonyos sasszem-brigádnak a volt tagjai, meg a pártfunkcionáriusok, s a hadsereg nyugalmazott tisztjei igyekeztek ily módon meggazdagodni. Persze, felvetődik a kérdés, hogy miért ők és miért a mi bőrünkre? Főleg, most időszerű e kérdőjeles mondat, amikor a nagy ipari cégek magántulajdonba vételére is sort kerítenek. Aki megnézi az Állami Vagyonalap és a Magán Vagyonalap vállalatokhoz kirendelt küldötteinek névsorát, könnyen rájön arra, hogy a hatalmon lévők újból saját maguknak keverik a paklit. Olyan nesztek nektek is - egy kicsi, marad nekem is - a lényeg - játék folyik. Ügyeskednek. És biztatják a polgárt, hogy legyen türelemmel, miután ők megszedik magukat, majd elhozzák számára is a jó világot. Már aki a nagy türelmében nem lép át a túlvilági ösvényekre. Ezzel az életszínvonallal ez nem nehéz. Ha mondjuk mégis túléli, hát engedjék meg ne hinnem, hogy egyetlen ilyen újgazdag is jót tesz, esetleg nagy adakozóvá válik. Bizonyság erre a kultúra. Egyelőre egyetlen valamire való mecénást nem talál, államapukának a kiszolgáltatottja. Koldusa. És a kedves „papát” már jórészt kizsebelték a hatalmon lévők, a megmaradt pénzecskéjét pedig éppen most csenik el. Vajon Adrian Năstase Mercedesének árából - hatvan-hetven millió lej -, meg az őt kísérő testőrök fizetéséből, valamint az ugyancsak külföldi gépkocsijuk árából hány könyvet lehetne kiadni? Még a felemelt papíráron is. Vagy a Nicolae Văcăroiu kormányfőt kísérő három gépkocsi plusz a személyi testőrök (vajon mitől fél, a kutya sem akarja másvilágra küldeni, megteszi ezt az alkohol is) árából? És így tovább. Na, de hagyjuk a VIP-eket, nekik ez - bármilyen szegény is legyen az ország - ugyebár kijár. Költhetik az adófizető polgár pénzét saját maguk kényelmére, így tanulták ezt a keleti ex-szomszédtól, leszokni róla - egyelőre - nem tudnak. A szúnyognépség az más, az partykra jár. És éli világát: kéz kezet mos, kezet piszkít. Keresi a kiskapukat, tovább ügyeskedik, pénzszomjasan virágoztatja a korrupciót. És amíg e népség tenyészik annak a régi reménynek a közelét sem éljük. Ezt már eltranzakcióztuk. ROMÁN GYŐZŐ /.efte@els Amit sem az átmenetnek, sem a gazdasági és politikai kétértelműségnek nem sikerült letörnie: a fiatalok életkedve. Bizakodásuk a tudat, hogy az eltelt néhány év nekik annyit jelentett, mint az össztársadalomnak egy emberöltő. Képeinken: a bukaresti Divatművészeti Intézet végzőseinek év végi bemutatója /fönt/; sikeres érettségi vizsga után /lent/. Marad még a Vacaroiu-kormány Az ellenzék bizalmatlansági indítványt terjesztett a parlament elé, azzal indokolva lépését, hogy a kormány nem tudta megoldani az ország gondjait, sőt, romlott az életszínvonal, elhatalmasodott a korrupció, nem halad megfelelő ütemben a privatizáció, nem alakul a piacgazdaság, nem adják meg az emberi, köztük a nemzetiségi jogokat. A szavazásra csütörtökön került sor, amelyen elvetették a bizalmatlansági indítványt. A szavazásról szóló hosszabb írásunkat a következő számunkban közöljük.