Örökség, 2009 (13. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 9. szám

Fórum A hagyomány avagy fogalomértelmezés a tárgykultúrában Szeptemberi és a készülő - októberi számaink cikkeinek egy része a hagyomány kérdéskörét kívánja továbbgondolni. Reméljük, hogy véleményeiket - a kulturális örökség szemszögéből vizsgálva a témát - mások is kifejtik a lap hasábjain. Fekete György belsőépítész álláspont­ját már A Tárgyak Természetrajza címmel megjelent könyvében is megfogalmazta. * *A Tárgyak Természetrajza (Tapasztalásaim könyve), Holnap, 2008 FEKETE GYÖRGY A magyar hagyni szavunk annyit jelent, mint engedni. Az elhagyni annyit, mint elveszteni, lemondani róla. A meghagyni jelentése: nem pusztítani el. A kihagyni azt, hogy feleslegesnek tekinteni. A további létre nem méltatott az, amivel felhagynak. Ha valakire ráhagynak valamit, az vagy örökölt, vagy úgy sem fontos. A hagyományozás a megőrzésre való átadá­sának a gesztusa. Mivel e különböző alakváltozatok egymásnak ellentmondó tartalmakat is hordoznak, egyáltalán nem lehet véletlen, hogy a hagyomány kifejezése értelmezése sokféleképpen alakult. Egy dolog biztos a mi szempontunkból, hogy ezúttal nem az etimológiai megközelítés a fontos, hanem a történelmi, tárgytörténeti, művészettörténeti jelentés, az pedig nem egyéb, mint a régi értékek őrzésére és „újrafelhasználására“ való buzdítás. Ez már egyenes beszéd. A hagyomány ezért a szellemi, tárgyi örökségek, törvények és szokások, egyének és közösségek tel­jesítményének összessége. így vannak népi és pol­gári hagyományok, építészeti, technikai, gazdálko­dási, művészeti „hozományok“, oktatási, nevelési, vallási és katonai hagyományok, irodalmi, zenei, tánchagyományok, melyeket az előző generációk örökül hagytak ránk abban a hitben, hogy ami lesz, az az egyszer voltnak a szerves folytatását fogja je­lenteni. Aki ebben nem hisz, az saját jövőjét is már előre eltörölte. Nagyon alapos vizsgálatok bizonyítéka szerint nincs a világon olyan jelenség - így tárgy és mű sem -, aminek csírájában ne le­hetne előzményeket találni. Ez még a legnap­rakészebb csúcstechnológiákra is vonatkozik. A kérdés az, vállaljuk-e őket? Aki felhasználja, az tagadhatatlanul vállalja. A kommunista ideológia az említett ellentmondást a haladó hagyomány terminológiájának beveze­tésével kívánta elintézni. Ez adott módot ugyanis a hagyományok politikai szempontú szelektálására, kiiktatva közülük mindazt, ami kényelmetlenséget okozhat. Az ötlet idejét múlta. Ma a hagyományok jelentősége azért nőtt meg ismét, mert útjába képes állni a globális terjeszkedéseknek, az újragyarma­­tos­ításnak, az eltorzított nemzetköziségnek azzal, hogy a hagyomány tiszteletben olyan lokális ér­tékeket éltet tovább, amelye­k változások robbanását akadályozzák és az újdonsághajsza, a mértéktelen fogyasztás ellenében hatnak. A hagyományok őrzése tehát értékakkumuláció. Állandó töltése van. Törvény is, mert ami tegnap volt, az ma már ha­gyomány lehet és ami ma van az holnap válik azzá. A sor visszafelé és előre vég nélkül folytatható. A hagyomány karakterforrás is. Ezért beszélhetünk görögös szoborról, olaszos dizájnról, németes pre­cizitásról, amerikaias öltözködésről, móros-spa- Göbölyös Márta: Török köpeny , 2004 Fotó: Göbölyös Luca Műemlék * Régészet • Műtárgy · ÖRÖKSÉG3

Next