Örökség, 2010 (14. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 2. szám
1^ Magyar Múlt A díszes, művészetileg kiképzett s emlékszerű anyagból: márvány, faragott kő és sajtolt téglából alkotott kupolás épület, melynek magassága a keresztig 7 öl, egy dombos fennsíknak mondhatni legmagasabb pontján, csinos lombozata kis temető közepén áll, melyet a közszeretetnek örvendett elhunyt még életében nyugovó helyéül jelölt ki. A koporsófülkék (szám szerint 9) eltérőleg a rendes szokástól, nem a kápolnában vagy kápolna alatt, hanem az elhunyt óhajtásához képest, szabad ég alatt vannak elhelyezve, s a kápolna falaihoz támaszkodnak, miként ez a rajzból is kivehető. Minden ily fülkét egy-egy 9 láb hosszú a 4 láb széles vörös márványlap borít. Stíljére nézve a kápolna a román - mégpedig a dél-franciaországi román - stíl idomaiban épült, s a palával födött, gazdag aranyozású kupolafödél messze ragyogtatja arányos idomait a Kölesdtől Szegzárdig húzódó hegyek tövéig terülő, szelíd jellemű, lankás vidéken. A terveket és részletrajzokat Ybl Miklós és Ney Béla pesti építészek készítették, s ugyanők vezették az építést is, míg a kőmíves és elhelyezési munkákat Geiger E tolnai építőmester vette át. Az oszlopos előcsarnokban a bejáró fölött elhelyezett dombormű - mely aranyozott alapon Krisztust ábrázolja, s mely alá „A legjobb atyának” emléksor van vésve - Sommer sikerült műve. A három üvegfestmény az ablakokban, melyek egyike remek színekben Szent Imre alakját tünteti elé, Münchenben a fiatal Kratzmann műtermében készült, a belső festéseket és aranyozásokat Scholtz eszközölte, míg az összes szobrászati ékítmény, valamint a szintén stílszerű oltár Minich szobrásztól való; részt vettek ezeken kívül a különböző munkák létesítésében Slavek kőfaragó, Zellerin bádogos, Volkmann palafedő, Jungfer lakatos, Neuschloss asztalos üzlete, Strohoffer ács és Ordorico terrazzo-készítő. Az összes költségek kerek számban 20000 forintra rúgtak. Szándékosan soroltuk fel mind e résztvevőket, hogy minél szembetűnőbbé tegyük: mennyi irányban értékesül - művészet, műipar és egyszerű munka javára - az a kiadás, mit ily irányú áldozatkészség szentel a kegyeletnek. Az ilyen költségek mindenütt, de kivált ily kis nemzeteknél, mint mi magyarok a közművelődés javára is felszámíthatók. Valóban kívánatos lenne, hogy minél számosabban találkozzanak oly emelkedett lelkű műbarátok, kik kegyeleti fényeiket a műpártolás nemes szenvedélyével egyesítve, hazánk minél több pontján emeltetnének hasonló műbeccsel bíró emlékműveket. Hadd szolgálnának ezek az egész vidék számára a műízlés iskolájául s buzdító például, hogy az elhunytak emlékét a művészet teremtő ereje által lehet legméltóbban átadni a jövő nemzedékeknek. * A Vasárnapi Újság 1875. november 28-i számában jelent meg a fenti cikk, amely öt emberöltővel születése után is tanulságos okfejtésében és szemléletében egyaránt. Ismeretlen szerzője nemcsak a mauzóleum művészi értékét, hanem a környezetére gyakorolt hatást is jól sejtette: öt emberöltő múltán elmondhatjuk, a község lakói az épületet példásan óvják, környezetét hozzá méltóvá formálják, és tőszomszédságába 2009-ben a koronaőr Perényi Péter emlékoszlopát is elhelyezték. Érdemes egy pillantást vetnünk azonban a hajdani készítőkre is. A tervező Ybl Miklóst éppúgy nem kell bemutatnunk, mint a következő évben az Építő Ipar című műszaki hetilapot is alapító felelős szerkesztő Ney Bélát. „A vámház erkélyein álló tizenhat szobrot Sommer Ágost német szobrász készítette” - mondja a jövőt látó A Pallas Nagy Lexikona az 1829-ben született s 1921-ig élt alkotóról. Minich József szobrászművész, Minich Ida festőművész apja, Lyka Károly művészettörténész apósa (1831- 1899) igazán szép Ybl-mellszobrot is hagy ránk. Prága ifjú szülötte Kratzmann Ede „üvegfestészeti műterem tulajdonosa” a Pallasbxx, de 1875-ben a kápolna első magyarországi munkája. Ekkor kezdi megalapozni jó hírét, melynek nyomán „Trefort miniszter meghívásának engedve, Budapestre jött és 1878-ban az országos üvegfestészeti műterem igazgatója lett, melyet az ő tervei után a kormány építtetett.” Az 1841-ben Budán született Jungfer Gyula „mű- és építőlakatos” ma inkább díszműkovácsnak mondanánk - szintén e nagybecsű kézikönyv lapjain is helyet kapott. Többek közt ugyanebből az évből megtudjuk róla: „Nálunk Ybl Miklós volt az első, aki 1875-ben a várkerti bazár kerítésrácsának készítését Jungfer Gyulára, a magyar vasművesek doyenjára bízta. Azonban legalább egy évtizedig tartott, míg a kovács vas jellemének megfelelő ornamentika teljes diadalt arathatott.” S mindez talán éppen a kajdacsi kápolna próbájával kezdődött. Balázs Miklós Ernő Phddolgozatából tudjuk, hogy a mozaikot, terazzót készítő „Odorico család egyik ága Bécsben telepedett le, és 800 alkalmazottja volt hajdan”, még ma is nemzetközi hírű a maga területén. A kőfaragó munkákat végző Slavek Vince, az ács Neuschloss K. és fia cég, a palafedő Volkmann R. Ybl későbbi munkáiban is többször szerepet kap majd. Látszólag egyetlen szereplő akad a korabeli építők közül, akinek nevét nem leljük sem a lexikonban, sem elektronikus adattárban. Róla azonban a helytörténésznek illik tudnia. Geiger Flórián 1906-ban hunyt el 90 éves korában; számos Tolna megyei épület hirdeti ma is szakértelmét. Több híres unokája közül itt talán csak hármat érdekes kiemelnünk. Diczenty László Szekszárdon lett jeles építész, házai ma is igényességükkel tűnnek ki. Öccse, Dicenty Dezső az egyetlen francia becsületrendet kapott magyar borász. Geiger, asszonynevén Dienes Valéria honunk első professzornője, nagyatyja halálakor már filozófiából, esztétikából és matematikából doktorált... ■ A kép forrása: Erste Internationale Jagd-Ausstellung Wien, 1910- Offizielles Souvenir. Wien, 1910 Műemlék Régészet Műtárgy ÖRÖKSÉG 25