Orosháza és Vidéke, 1949. április-június (4. évfolyam, 76-149. szám)
1949-05-15 / 112. szám
4______________Oroszfeldéhe_____________1W. május a fl népfront győzelmét várják a Jávorcsik-tanyán Az esőtől néhány nap alatt megnyúltak a vetések. Elevenen zöldelnek. A búzaszálakon és a kukorica levelén harmat cseppeket hintáz a szél. Körülöttünk borsó- és napraforgó-táblák élvezik a pályás tavaszi reggelt. A Jávorcsik-tanyába igyekszünk, hogy megnézzük a táblás termelőcsoport munkáját. A csoport tagjait az istálló előtt találjuk. Kapanyélre támaszkodva tanácskoznak, hogy menjenek-e kapálni vagy sem? Várjunk még, hadd szikkadjon a föld. Csak összetaposnánk1 — mondja Soós János, a csoport vezetője. v Az emberek leteszik a szerszámost s hogy minket megpillantanak, felderül az arcuk. . Gondolják, éppen jókor jövünk, most ráérnek beszélgetni KOCÁK, TEHENEK, LOVAK Benézünk az istállóba. A bőséges almon zsemlyeszínű, szép tehenek pihennek. Csendesen kérődznek. A Szövetkezeti Központtól kaptuk ezeket — mondja az egyik ember. Húsz anyakocát is kaptunk, meg két lovat már régebben Megnézzük az anyakocákat. Éppen kint cserkésznek a gyepen. A csoport egyik tagjának a fia vigyáz rájuk. — A jószágokat közösen gondozzuk — mondják az emberek. A csoport vezetője hozzáteszi: “ Jövőre a földet is közösen munkálják, mert ősszel áttérnek a közösen termelő gazdálkodásra. Bemegyünk a lóistállóba. A szép fekete lovak a jászolban kotorásznak, ropogtatják az eleséget. Szőrük csak úgy ragyog. Látszik, hogy gondozzák az állatokat. Az istállóban van néhány gyalogszék. Leülünk és beszélgetünk a termelő csoport jövőjéről. Bartók Pál bácsi, a csoport legidősebb tagja megjegyzi: — Lassan berendezkedünk. Egy év múlva már lesz itt minden, ami a jó gazdaságban szükséges. Az állam segít bennünket. Mindent megkapunk idejében, csak a gazdasági szerszámok késnek. Az emberek mindnyájan leülték: kis székre, összeállított nagykabátra, meg a küszöbre. Van itt három asszony is. Ők a falhoz támaszkodva figyelik a beszélgetést. Don Pálné odaszól Bartók bácsinak • Majd megjönnek a szerszámok is. Gondoljon arra, Pali bácsi, hogy sok ám a tennivaló a választásokkal kapcsolatban. El vannak foglalva az emberek. Majd a választások után megjönnek a szerszámok GYŐZZÖN A NÉPFRONT! Úgy van. A választás mindennél fontosabb. Most domborodik ki a magyar nép összetartása. Fontos ám ez. Az egész világ felfigyel rá — mondja — Cinanő Gábor. A Népfront győzelme a békét biztosítja. Nyugodtan dolgozhatunk azután — kapcsolódik a beszélgetésbe Gelegonya János. — Nem is tudom, milyen ember lehet az, aki újabb háborút szeretne — mondja haragosan Don Pálné. — Én még hallani se szeretek róla... Tönkre tett eléggé az elmúlt háború. Az uram ott maradt a harctéren. Itt maradtam semmi nélkül a gyermekeimmel, örülök, hogy munkához jutottam. A termelő csoportban szorgalmasan dolgozom. Bízom a jövőben. Nap nap után javul az életünk. Egy év múlva már nem látunk szükséget semmiben... Csak győzzön a Népfront a választásokon ... Berkó Sándor is elmondja véleményét : — A Népfront győz a választásokon. Tudja már a magyar nép, melyik a helyes út. Mindenki szenvedett eleget a háború csapásaitól, nem akarja senki, hogy az megismétlődjön ... Még tovább hallgathatnánk beszélgetésüket, de sietünk. Vár a munka. Az emberek kikísérnek bennünket a dűlőig, örömmel mutatják a fejlődésnek indult vetéseket. Büszkén hordozzák végig szemüket a búzatáblákon, ahol kenyerüket érleli a föld. mozi 1 MIINDEN FALUNAK Az ország kulturális programjjának egyik döntő fontosságú feladata a mozihálózat kibővítése. »Mozit minden falunak!« — ez a jelszó az ötéves terv folyamán megvalósul. Már ez év végén a hároméves tervben előírt 500 keskenymozi helyett 10(X) működik. A mozi gazdasági, társadalmi,politikai és művelődési feladatot teljesít. A mezőgazdasági oktatófilm, a korszerű földművelés, állattenyésztés, mezőgazdasági ipar módszereivel ismerteti meg dolgozó parasztságunkat. A Szovjetunió rövidfilmjei bemutatják a fejlett nagyüzemi szovjet mezőgazdaságot s rávezetik a nézőt a fejlődés útjára. A falu mozihálózatának kiépítésével a parasztság ugyanabban a filmellátásban részesül, mint az ipari munkásság. A városban megismertetik a gyárak dolgozóit a parasztság életével és az eddig elzárt faluban élő parasztokat a városi munkásság életével. *A Szovjetunió művészetének útmutatása nyomán a népi demokráciák filmművészete irányt mutat, nevel, oktat, tanít és szolgálja nagy célunkat: erős népet, szabad, független államban Mit mond Bognár József a parasztság részesedéséről a hatalomban " • Minden dolgozó parasztnak büszkének kell lennie arra, hogy a parasztság legjobb képviselői részt vesznek a munkásosztály oldalán a hatalom gyakorlásában és vigyáznia kell azokra a demokratikus vívmányokra, amelyek a magyar történelem nagy fordulatát lehetővé tették. A parasztság emberhez méltó életéről El kellett érnünk, hogy a dolgozó parasztság eljusson az emberhez méltó élethez, hogy munkája ne vegye igénybe egész testi erejét, hogy eljuthasson hozzá a kultúra és civilizáció minden vívmánya. A hároméves terv ezen a téren már nagy eredményeket ért el, de még csak a kezdetkezdetén vagyunk. Az ötéves terv azonban már olyan kilátásokat tár a magyar dolgozó parasztság elé, amelyek valóban egy szebb, boldogabb és termékenyebb élet képét mutatják Arról, hogy az ötéves terv és az új világ fényt, kultúrát visz a faluba . Az ötéves terv minden faluba elviszi a villanyt, a telefont, a rádiót, a legeldugottabb falvakat is bekapcsolja a bekötőutak és a kisvasutak révén az ország közlekedési hálózatába, fürdőket, egészségházakat, gyermek- és szülőotthonokat, sportpályákat, könyvtárakat ad a falu népének és ezzel valóra váltja nagy eszményképünket: a műveit s jómódú parasztságot. tíz elektromos kisbíró Tizenhat éve halt meg Krúdy Gyula, a magyar próza egyik legnagyobb művésze. A magyar tájak, italok, ételek és különös alakok hangulatát nálánál senki nem tudta annyira ízesen, csodálatos halk hangon, a gordokához hasonló zengéssel megeleveníteni. Ezen a héten, halálának tizenhatodik évfordulóján, reá emlékezve közöljük itt következő szép írását) Én októberben születtem, amikor ritkán hallatszik a tücsök, de annál szomorúbb a hangja. A kovácsműhely esti harangozása nagy messziségből közeledik a leszálló ködben. A fáradhatatlan tücsök volt a dajkám, aki olyan hosszadalmasan énekelgetett a ház sarkán, mintha a legtávolabbi időkre helyezné a célt, midőn éneklését abbahagyja. Senki sem öregszik meg. Senki sem hal meg. Az élet körülbelül örökké tart. A betegség oly meglepően jött, mint a váratlan vihar. A halál, nagyritkán, oly csodálkozást keltett, mint a vastag hóbunda, amely reggelre kelve, betakarta a tegnapi tájképet. Ám a halottak sem látszottak örökre elmenni. Csak egy kicsit félreálltak, megengedték, hogy örököljenek utánuk, osztozkodjanak maradékaik és életük történetét apróra megbeszélhessék az élők. Elmentek, lepihenni egy kissé. Bizonyos, hogy húsz-harminc esztendő múlva visszatérnek, miután jól kinyugodták magukat. S elölről kezdik az egész életet Legalábbis ezt dalolta nekem a tücsök, az őszi estéken. Neki sohasem volt bánata, mindig egyforma kedve volt. Jó kis zenész volt, aki hegedűje mellett elfelejtette a mindennapi eseményeket, amíg feladatát elvégezte. Pontos időben játszott, nem késett s nem jött korán. De nem törődött azzal sem, hogy a ház lakói betegek az unalomtól, bánattól vagy örömtől, vagy józanok az élet egyhangúságától, fáradtak a hétköznapoktól, egykedvűek az elkerülhetetlen végzettől, reménységesek vagy reménytelennek. Ő rágyújtott a maga nótájára, mintha fizetést húzott volna egy ismeretlen hatóságtól. A tücsök csak énekelt... Énekelt azoknak, akiknek egyéb örömük sem volt már estéjükön, mint a kovácsműhely csengő kalapácsainak hallgatása. Elringatta azokat, akik már nem tudnak megnyugodni bús fejükkel semilyen nő ölében sem. A szemük láz, a szívük seb, az ajkuk jég, az álmuk börtönök lakóinak álmaival azonos. A boldogtalanokat mulattatta a tücsök Dalt mondott, hosszan hallgatóknak, a csillagváróknak, a szófiáin búsaknak, a panasztalan némáknak, a sötétlő kertbe meredő szeműeknek, az őrület fantomjaival viaskodó dézsafejűeknek. Cirpell azoknak, akik évek óta várják, hogy a kapu előtt megjelenjen a levélhordó, valamely olyan üzenettel, amelyet csak egyszer lehet kapni az élettől. Vagy megálljon egy kocsi, benne az utas, akit szívrepesve vártak a tanyán elnurradozó évek. Dalolgatott a tanyák, a kerti házak, lugasok, toronyszobák magányos lakóinak, akikre sohasem nyitja rá senki az ajtót. Bár ők ezt napjában százszor elképzelik. Himnuszt fújt az ágyak sóhajtozó, nyögő betegeinek, a kuckókban guggoló bénáknak, a mankójukkal homokban író sántáknak, a végképpen megsiketülteknek. És a mélázó, figyelmező vakoknak. Szép hangokat pengetett az életuntnak, aki csak akkor áll töltött vadászfegyverrel az ablaknál, midőn a hold merőlegesen néz le az udvarra. A kutyák veszettül ugatnak, hátha megjelenik az őszi éjszakában egy árnyék, amelybe bele lehet lőni a töltést, ahelyett, hogy önmagába lőné. A tücsök tehát mindenkinek a szívében lakott, aki nem volt az élet kiválasztottja, aki nem volt boldog ember... És így a tücsöknek az én ifjúságomban igen sok házikója volt Magyarországon. Az álomtalanotnak dalolt csak a tücsök Isten igazában! A holdfény végiglépkedett a me-A Rádió- és Filmtechnikai N. precíziós műhelyében elkészült az a hangerősítő és közvetítő berendezés, amellyel az ötéves terv során ellátják a magyar falvakat. A berendezés rádióműsort, zenét, híreket és helyi közérdekű tudnivalókat egyaránt közvetíthet. Hangerőssége és a hozzá alkalmazott megafonok száma tetszés szerint növelhetően. Álmukban lehet látni a virágokat. Ilyen holdas estéken tapasztalhatni, hogy a növények is alusznak éjszaka, mert az éj mindenkinek a pihenésére van rendelve. A holdfény hideg, mint a másvilág. A felhők is megállnak az égen, mintha egyet szundítanának, mielőtt végtelen útjukat folytatnák. Az álom sűrű, hangtalan. A csodálatos éjben, tán ilyenkor száll le Krisztus a keresztről az útszélen, hogy körülnézzen a közeli falvakban. Köntöse elvegyül a holdfénnyel. Ő maga csak egy árnyék, test nélkül, amint tovalebeg a mezőkön, a fehérlő országutakon. Ilyenkor válik valósággá a vándorkatona meséje, aki nem találta meg Krisztust a keresztfán, amely a falu határában emelkedett. A tücsök az ő nótájukat fújja, a boldogtalanul bolyongó, álmatlanok nótáját. Fújja a nótájukat, mint valami másvilági karnagy, aki csupán azokra a különös éjszakákra kapott megbízatást, midőn holdvilág felszívja az emberek lelkét. Ilyenkor a tücsök előveszi azokat a hangokat, amelyek földi ember előtt titokzatosak, érthetetlenek. Egy elvarázsolt tündér énekel a kertben. Valaki, egy rejtelmes idegen, egy kósza, gyönyörű szellem szólal meg hirtelen a tücsök hangjában. Elképzelhetetlenül édesded zene vibrál, olthatatlan, örök szerelem, kimondhatatlan vágyakozás, sóvárgás, epedés, boldogság peng, peng, flótázik és tücsök volt a dajkám Irta: Krúdy Gyula