Orosházi Hírlap, 1960. július-szeptember (5. évfolyam, 27-39. szám)
1960-08-04 / 31. szám
2 Ülésezett a városi tanács Augusztus 1-én ülést tartott az orosházi városi tanács. Keller József á. b. elnök az 1939—60. évi iskolai év tapasztalatairól, eredményeiről számolt be. Szólt a pedagógusok világnézeti, szakmai fejlődéséről. — Különösen a rákóczitelepi általános iskolánál erős a kommunista bázis, ami kétségtelenül kisugárzó szereppel bír a nevelők ideológiai kérdésekben mutatott állásfoglalásra és tisztánlátására — mondotta többek között. Az oktató-nevelő munka eredményeit a tanulmányi és mulasztási helyzetet, valamint a tartalmi munka szervezeti és gazdasági feltételeit vázolta. Elmondta, hogy a tanév ideje alatt 16 tanteremben korszerű, csővázas iskolai padokat helyeztek el. 3—4 év alatt valamennyi korszerűtlen iskolai bútor kicserélésére sor kerül. Szemléltető eszközök beszerzésére 40, a könyvállomány bővítésére 10 ezer forintot fordítottak a múlt évben az iskolák. A szülői munkaközösségek és ifjúsági szervezetek munkája is javuló irányt mutat. Második napirendi pontként a végrehajtó bizottság létszámának kiegészítésére Sinkó Sándor v. b.elnök tett javaslatot. A tanácstagok egyhangúan Czedula Imrét, akit a 2-es számú választókerület lakosai július 31-én tartott részleges tanácstag-választáson tanácstaggá, a tanácsülésen végrehajtó bizottsági taggá választottak. A szünetben összehívott rendkívüli v. b.-ülés Czedula Imrét a megüresedett v. b. titkári tisztség betöltésére delegálta, amit aztán a tanácsülés egyhangúlag elfogadott. A községfejlesztési kivetések ellen benyújtott méltányossági kérelmeket döntés végett Balázs János pénzügyi osztályvezető terjesztette a tanácsülés elé, majd az 1960. évi községfejlesztési tervek eddigi végrehajtásáról tájékoztatta a tanácstagokat Növekszik a könyvásárlók száma Az FJK orosházi könyvesboltjában 1959. első félévében 383 ezer forint forgalmat bonyolítottak le. Az idei második negyedév forgalma lényegesen megnövekedett: 543 ezer forint. A könyvnap látogatóinak száma is emelkedett. Népszerű a boltban a januárban megkezdett hanglemez-árusítás, mely eddig 42 ezer forint forgalmat eredményezett. A legszebb operarészleteket, operett-melódiákat, táncdalokat és magyar nótákat árusítják a boltban mikrobarázdás és normál hanglemezen. A könyvesbolt kirakatában a következő, közelmúltban megjelent könyveket láthatjuk: A világirodalom kiskönyvtársorozatból Shakespeare: Szentivánéji álom, Vízikereszt. O’neil: Utazás az éjszakába. Kalmár Ernő: Leckegondok a családban (Élet és tudomány kiskönyvtára). A városképek, műemlékek sorozat új kötete: Vác. A világirodalom klasszikusa sorozatban Balzac: Az élet iskolája, Pajzán históriák, Csathó Kálmán: Régi Nemzeti Színház, Mark Twain: Tom Sawyer, Az auróra sorozatban: Mozart bécsi levelei. A versek közül Várkonyi Nagy Béla: Odysseus megtérése jelent meg a közelmúltban. II Táncsics gimnáziumban az idén érettségizett tanulók közül Gombkötő Mihály és Sódor József ösztöndíjjal a Szovjetunióban tanulnak tovább egyetemen. Az iskolában szeptembertől hét osztályban lesz 5-11-es oktatás. A négy második osztályban tovább folytatják a múlt évben megkezdett ipari, mezőgazdasági gyakorlati oktatást és három első osztályban is bevezetik. Az új tanév kezdetére teljesen átfestik a Táncsics gimnázium tantermeit, előadótermeit és folyosóit. Árpád-kori malomkövet találtak Kardoskúton A kardoskúti határ nyugati részén elterülő Fehér-tó keleti vége közelében, Hajdú Ernő 365. sz. tanyájában szántás alkalmával két malomkövet találtak. A kövek kb. 30 cm. mélyen egymásra téve őrlő helyzetben feküdtek. Az előkerült malomkőpár Árpád-kori (XI—XIII. századi) kézimalom lehetett, emberi, vagy állati erővel mozgatva. Ha emberi erővel hajtották, úgy az alsó követ rögzítették, a felső követ pedig valószínűleg a ház gerendájába erősített rúdon forgatták körbe. A malomkövek közelében né hány XI—XIII. századbeli edénycserép is felszínre került. ifj. Olasz Ernő tudományos kutató. Szabály, az szabály i,egy lépést hátra" — így beszélnek Gerendáson az emberek, amióta tudják, hogy a szépen berendezett és jól működő „Kisdiófa” elnevezésű kisvendéglőt augusztus 1—től kezdődően italbolttá minősítették vissza. Erre pedig az az indok, hogy a kisvendéglő konyhahelyisége, ami 1953-ban lakásrész volt, a megyei tanács jóvoltából augusztus 1-től a tulajdonos használatába került vissza. Konyhahelyiség híján pedig a kisvendéglő működését a MÉSZÖV nem engedélyezi. Meg kell jegyezni, hogy a konyhahelyiségben eddig sem főztek, mert Gerendáson éppen úgy, mint más községben a lakosság otthon étkezik. Ettől függetlenül szükség van a kisvendéglőre, mert a dolgozók továbbra is rendes körülmények között, asztal mellett, zenét hallgatva akarnak szórakozni. Jól emlékeznek még arra az időre, amikor csak egy italbolt volt a községben és a pult mellett egymást lökdösve, bosszankodások közepette ihatták csak meg azt az egy-két pohár italt. Gerendás nemrég lett szocialista község. Amíg nem volt az volt kisvendéglője, amikor most már az, megszüntetik ezt a kedvelt szórakozóhelyet. Mindez pedig csak azért történik, mert a megyei tanács illetékese merev álláspontra helyezkedve olyan döntést hozott, hogy a konyhahelyiséget — még a közérdek ellenére is — vissza kell adni a tulajdonosnak. A MÉSZÖV pedig —ugyancsak nem törődve a községi tanács kérésével —, ennek alapján megszüntette a kisvendéglőt., Helyes lenne, ha a megyei tanács és a MÉSZÖV újra meg"T2Egálná ezt a kérdésit és most már a lakosság érdekeinek megfelelő döntést hoznának. — Cs. — Országos első a kamarakórus Az orosházi 2250. sz. Zrínyi Hona úttörőcsapat 6 tagú kamarakórusa Csillebércen, a Felszabadulási Szemle országos döntőjén első helyezést ért el. Az aranyéremmel jutalmazott kórus tagjai: Zeley Márta, Darók Erzsébet, Mácsai Katalin, Laki Ildikó, Kutas Irma és Marsall Gyöngyi. OROSHÁZI HÍRLAP Árusítják az iskolai füzeteket és írószereket Az orosházi papír- és írószerboltban már felkészültek az iskolák kapunyitására. Megkezdték az iskolai füzetek, írószerek árusítását. A bőséges raktárkészlet biztosítja az időbeni és zavartalan vásárlást. Lezárták a gyopárosi strandot? A ,,mindentudók" szája ismét viszketett. A szájviszketegség enyhítésére — jól értesülésüket fitogtatva — elhíresztelték: „fertőző májbetegség miatt bezárták a gyopárosi strandfürdőt”. Nagyon meglepett a hír nemcsak azért, hogy idestova két hete a szabadságom úgyszólván miden napját ott tölröm. Tehát nyitva van! De vajon kinek lehet érdeke elterelni a fündőzni vágyókat Gyopárosról. Nagyon fájlalnánk, ha igaz lenne. A rossz időjárás miatt a nyári meleg így is eléggé szünetelt. Igaz, a látogatottság csökkent, de a rossz idő miatt és nem a fertőző májbetegség miatt! Arról is beszélhetnének ezek az „okosok”, hogy amikor megcsillant egy parányi része a napnak, máris zsúfolt autóbuszok, autók, motorkerékpárok, kerékpárok és gyalogosok siettek Gyopáros-fürdőre. A gyengébbek, a mindenre hiszékenyebbek tartózkodóan otthon maradtak, féltek. Tudok olyan családról, hogy indulás előtt egy valaki azt mondta nekik: „Gyopárosra mentek? Ugyan, hiszen lezárták a fürdőt.” Ő meglepetten, keserű dühvel hajigálta le magáról ruháit „egyszer van jó idő vasárnap” jelszóval, kifeküdt az udvarra napozni, (ő elhitte a mesét) Mi, több ezren, most vasárnap, július 31-én is 3200-an másképp cselekedtünk. Nem osztottuk nézetünket a fecsegők véleményével, hanem betódultunk Gyopáros nyitott kapuin a strandra, fürödtünk, csónakáztunk és élveztük a már régen várt igazi nyári vasárnap minden örömét. Ott találkoztam és beszéltem jó néhány főorvossal, orvossal, akik velünk együtt egy csöppet sem ijedtek meg a híreszteléstől. Ugye, jól érezték magukat, kedves strandolok? Talán akkor együtt tanácsoljuk azoknak a megélőknek és meghallgatóiknak: igyekezzenek strandolni, mert gyorsan elszalad a nyár és a nyár végén valóban bezárja kapuit a mi kedvencünk: Gyopárosfürdő. (rocskár) Különböző helyekről és különböző körülmények között kerültek a Csorvási Ifjúsági Leányotthonba azok a 14—18 éves fiatal lányok, akikkel néhány napja ott találkoztunk. Legtöbbjük gyermekéveit olyan tragikus események zavarták meg, amelyek súlyos sebet ejtettek lelkükön. Ez a seb azonban gyógyítható. A társadalom összefogásával, a szülői szeretet hiányát pótolni tudjuk. De, amikor kint voltunk és beszélgettünk velük, azt állapítottuk meg, hogy minden megvan, csak éppen ez a szeretet hiányzik. Az anyagi ellátottság ellen tehát nem emelhetünk szót. Stop az elhelyezési körletük, amit Bémán József a Csorvási Állami Gazdaság igazgatója néhány hónapja biztosított a gazdaság területén. Három hálószoba, fürdőszoba, étkezőhelyiség és konyha áll a rendelkezésükre. — Szórakozás? — tettük fel a kérdést a vezető nevelőnőnek. Rádió, mozi, színház, bál. Ez utóbbi kettő csak egészen ritkán, amikor Csorváson alkalom van rá. Bálba természetesen csak felügyelet mellett mehetnek a lányok. — Munka? — Rendszerint reggel 6-tól este 6-ig. Közben fél óra reggeli és másfél óra ebédszünet. Télen nemigen akad munka. Olyankor aztán kereset sincs. — Ki szokta meglátogatni a lányokat? — Ide bizony nemigen jönnek látogatók, csak egyik-másik lány szülei, rokonai. „Hivatalosan” pedig a Gyulai Gyermekotthon igazgatója jár ki időnként. Ez az intézmény az ő hatáskörébe tartozik. Megtudjuk aztán, hogy a nevelőnők sem foglalkoznak sokat velük. Nincs idejük, mert sok az adminisztráció. Meg aztán ilyenkor rendszerint egész nap kint vannak a lányok, este pedig már mindenki fáradt. Korán is kell kelni, így múlik egyik nap a másik után. Délfelé jár az idő. Megérkeznek a lányok. Riadt csodálkozással tekintenek felénk: vajon kik lehetünk? — Néhány perc múlva aztán az ebédlőben talákozunk velük. Láthatóan örülnek a vendégeknek. Takács Erzsiké a legbátrabb közöttük, ő kezdi: — Ha szabad kérdeznem, honnan jöttek? Megmondjuk neki: a népi ellenőrzés és a sajtó ... Megindul a beszélgetés Akik megebédeltek, azok is közelebb jönnek: — Tetszik tudni... hogy is kezdjem ... valami... valami nagyon hiányzik itt nekünk — ad választ elcsukló hangon az első kérdésünkre. — Egy kis bátorítás után aztán folytatja: — Reggel 6-kor megfogjuk a szerszámot és este 6-kor letesszük. Nem arról van szó... mi szívesen dolgozunk. De a kilátástalanság ... Soha senki nem jön hozzánk beszélgetni, vagy előadást tartani... Nem olvasunk, nem sportolunk ... Nem is tudjuk, mi az élet, mi van az otthonunkon kívül. Ha kimegyünk a községbe, sokszor halljuk, mert utánunk kiáltják: lelencek. A fiúk lenéznek minket, nem egy közülük azt hiszi rólunk, hogy mi csak „olyanok” vagyunk ... De a gazdaságban, a munkásszálláson lakó lányok is ezt kiabálják nekünk: „Na, ti menhelyiek”. És ki véd meg bennünket? Koczó Valéria és Barsi Klára többször is beleszólnak, és megerősítik azt, amit Takács Erzsi mond. Aztán Kiss Erzsi panaszkodik: a legtöbben a VIII. osztályt sem végeztük el. Jó lenne, ha tanulásra módot adnának. Fekete Kati képzett női szabó. Ő a szakmájában szeretne dolgozni. Többen arról panaszkodnak, hogy a gazdaságban alig keresnek 600 forintot egy hónap alatt. A gazdaság nem olyan munkára osztja be őket, ahol (14—18 éves lányok) a képességeiknek megfelelően dolgozhatnának és kereshetnének is. A panaszkodók közt van Dávid Margit, Nagy Magdolna, Tóth Katalin, Tóth Rozália, Köcsky Mária és a többiek ... Talán lenne még panasz és akadna panaszos is a 35 lány között. De vége az ebédnek, kezdődik a délutáni munka. Ami pedig most következik, arról mi személyesen győződünk meg: a lányok 3 kilométerről gyalogoltak be ebédelni és most ugyanannyit vissza. Egy nap alatt 12 kilométer gyalogolás és 10 óra munka. Néha több is. Van közöttük 14 éves lány is. Nem sok ez egy kicsit? ... De ennek a kérdésnek az elbírálása már a szakszervezetre tartozik. S a panaszokra hogyan válaszoljunk a lányoknak? — Én azt gondolom, leghelyesebben így: — Igazatok van, mulasztást követtünk el veletek szemben. Mi azt gondoltuk, hogy elég, ha szép a lakásotok, jó a kosztotok, van ruhátok, nem fáztok, nem éheztek... De egyet számításon kívül hagytunk: elfelejtettük, hogy szívetek is van, ti is vágytok a szeretetre és gondoskodásra, amit a szülői otthon, az anya ad a lányának. S a megoldás? — Erre nem lehet receptet adni. De a csorvási községi pártszervezet, az állami gazdaság pártalapszervezete és szakszervezete, a KISZ, a tanács és a nőtanács igen sokat tud tenni. Csak keressék fel őket minél többen, beszélgessenek velük. Szeretettel, jóakaratú támogatással a lányok el tudják felejteni életük nyomasztó tragédiáját, ami kiváltja majd belőlük az egészséges életörömet. Pásztor B: Amiről megfeledkeztünk