Orosházi Hírlap, 1964. április-június (9. évfolyam, 38-75. szám)
1964-06-07 / 65. szám
*m. Június 7, Nagyüzemi házgyártás kezdődik Dunaújvárosban A házelemeket, a nagypaneleket és térelemeket a most épülő „házgyárban” készítik, s az elemeket a helyszínen összeszerelik. Az idén Dunaújvárosban 164 lakást építenek ezzel a módszerrel. A házgyári elemek sorozatgyártása megkezdődött. Az első elkészült „térelem” a felszerelt fürdőszoba és kívül a konyhafal gáztűzhellyel, mosogatóval, a beépített konyhaszekrénnyel. MauuiiuniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHtiimimiiiimiuiimiimiminiiuuimiiimiiimiimiiiiiniiimimmiiiHimiiniiiimiiiHnMiiiimimnimimimiii Az aratási cséplési munkák előkészítéséről és szervezéséről tárgyalnak a békéscsabai tsz-ek vezetői A Békéscsabai Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága és mezőgazdasági osztálya közös tanácskozásra hívta össze június 9-re a békéscsabai termelőszövetkezetek vezetőit. A tanácskozáson a tsz-elnökök, párttitkárok, főagronómusok vesznek részt. Megbeszélik az aratással és csépléssel kapcsolatos tennivalókat Az értekezletet a Kossuth Tsz központjában tartják. ✓N/WSA^WWWWWWWWSA, i 3 Noli a kapszrsaivaló a szeghalmi járásban Miért áll 18 kultivátor a gépállomás udvarán? A szeghalmi járásban is kialakították tavaly ősszel a betakarítás és a búzavetés idején a községi felelősök hálózatát. Ezek az emberek természetesen nemcsak az őszi és a tavaszi vetés sikere mellett „bábáskodtak”, hanem segítenek most a növényápolás és a gabonabetakarítás gyorsításában is, szaktanácsokkal vagy egyes hiányzó gépalkatrész megszerzésével. A szeghalmi járási pártbizottság a tavaszi vetés befejezése óta most először hívta össze megbeszélésre a községi felelősöket. A megbeszélésen jelen volt és felszólalt Zalai György elvtárs, a megyei pártbizottság titkára is. A községi felelősök sorra beszámoltak arról, hogy mit tapasztaltak területük termelőszövetkezeteiben. A beszámolókból kiderült, hogy a szeghalmi járás valamennyi termelőszövetkezetében sokkal jobb ütemben halad a növényápolás, mint tavaly ilyenkor. Láda András elvtárs, a járási pártbizottság titkára ezt azzal illusztrálta, hogy például tavaly ilyenkor a bucsai és a vésztői termelőszövetkezetekben csak imittamott lehetett egy-egy cukorrépát egyelő szövetkezeti gazdát látni, most viszont kora reggeltől sötétedésig csoportosan egyelnek, kapálnak családtagjaik segítségével. . A bucsai Béke Tsz-ben az egyelés után befejezték a cukorrépa első mélykapálását, a napraforgó kapálását s rövidesen végeznek a kukorica első kapálásával is. A bucsai Alkotmány Tsz-ben is elég jól halad a munka, de még jobban a bucsai Kossuth-ban, ahol már hozzáláttak a kukorica második ekézéséhez, kultivátorozásához is. A füzesgyarmati szövetkezetekben is példásan halad a munka. A Vörös Csillagban 70 hold újravetésű cukorrépa egyelése van folyamatban, viszont az Aranykalász Tsz-ben befejezték teljes egészében az 520 hold egyelését. A munkába bevonták az állattenyésztőket is, s mivel idejekorán egyeltek, cukorrépájuk legszebb a járásban. Lemaradás — főleg a kukorica első kapálásával — csak néhány termelőszövetkezetben található. Ez is azért, mert egyes szövetkezetekben, többek között a vésztői Petőfiben és Kossuth-ban nem voltak hajlandók igénybe venni a gépállomás kultivátorait. A munkaegységszervezésre való törekvés miatt csak lófogattal akartak ekézni s emiatt a szövetkezeti gazdák és családtagjaik egy része napokig nem tudott kapálni, mert nem volt ekézett terület. Jellemző a munkaegységszerzési törekvésre, hogy jelenleg 18 kultivátor áll kihasználatlanul, erőgéppel együtt, a Körösladányi Gépállomás és üzemegységei udvarán. Zalai György elvtárs is, Láda András elvtárs is hangsúlyozta: a községi felelősök értessék meg a szövetkezeti vezetőkkel és gazdákkal annak szükségességét, hogy ameddig csak lehet, dolgozzanak a kultivátorok a kapásnövényekben, főleg a kukoricában, mert az évről évre ismétlődő takarmányhiány csakis a többszöri kapálás következtében elérhető jó terméssel oldható meg. Ezzel kapcsolatban elhangzott az, hogy a körösladányi Dózsa vezetői az ütemesebb, gyorsabb munkára való figyelmeztetést azzal utasították vissza: tudják ők, hogy mikor mit kell csinálni. Azonban nem elég, ha csak tudják és nem csinálják. Az igazság ugyanis az, hogy eléggé lemaradtak a növényápolással, mert túlzottan nyugodtak voltak s későn kezdték meg a répaegyelést és a kukorica ekézését. Egyes szövetkezetekben pedig kiadták a jelszót, hogy amíg a lucerna betakarításra nem kerül, addig nem lehet kapálni. Az ilyen álláspont nemcsak a szeghalmi, hanem a gyomai és a szarvasi járásban is hátráltatta a növényápolást, hiszen köztudomású, hogy a lucernabetakarításhoz a szövetkezeti gazdáknak csak egy részére van szükség, a többiek családtagjaikkal együtt nyugodtan kapálhattak volna, ha a vezetők gondoskodnak a sorközök ekézéséről, kultivátorozásáról. Az is tapasztalat, hogy egyes szövetkezeti vezetők csak a lucerna betakarítására fordítottak gondot, de a kártevők, a bogarak és az aranka irtására annál kevésbé. A bogár is, az aranka is jelentős kárt okozott máris a lucernaállományban. Helyenként, például a körösladányi Új Barázdában, nagy területen most már csak kiszántással lehet az aranka ellen védekezni. Zalai elvtárs is, Láda elvtárs is ismételten felhívta a szövetkezeti vezetők, a gazdák figyelmét a községi felelősök útján a még hátralévő cukorrépaegyelés és kapálás mielőbbi befejezésére, a lucernaszéna mielőbbi behordására, kazalozására, s arra, hogy amíg lehetkéztessék és kultivátoroztassák szövetkezeteink a napraforgót és a kukoricát Annál is inkább indokolt ez, mert repedeznek a földek s mind nagyobb a talajban lévő nedvesség elpárolgásának és a gyökerek szakadásának veszélye. Elhangzott olyan vélemény is, hogy a a táblákban foltonként jelentkező kapálatlan parcellákat mielőbb gyomtalaníttassák a szövetkezeti vezetők azokkal, akik elvállalták vagy ha azok betegek, akkor máshonnan szerzett munkaerőkkel, mert néhány egy-másfél holdas elhanyagolt parcella is lényegesen csökkentheti a termésátlagot Háta hajlott, görnyedve jön ki a kisszobából. Talán a ránehezedő évek súlyától? Vagy a sok munkától roppant meg? Ettől is, attól is. — Hány éves, János bácsi? Hallgat egy kicsit, mintha messziről jönne a hang — a hallása már nem jó — aztán megszólal: — Nyolcszázhatvanhatban születtem. Mennyit írnak most, fiam? Vár, figyel a válaszra, aztán némi gondolkodás után folytatja. — Hát, akkor 98 éves vagyok, öreg cseléd, mondanak róla azok, akiket régen szolgált. Igen, az. A falu legidősebb embere. Annyira öreg, hogy csak a régi időkre emlékszik, a mai világ nem érdekli. Még azt sem tudja, mennyit írunk. A nagy világégésből is főleg csak az elsőre emlékszik, de arra világosan. — Engem is behívtak katonának — mondja visszaemlékezve — szükség volt rám, pedig már nem voltam fiatal. — Aztán elkalandozik még régebbi időkbe. József főherceggel való találkozásai, a nagy vadászatok, az urak szórakozásai élnek legjobban az emlékezetében. — József főherceg Bánkútra járt vadászni — mondja. — Kétcsövű puskát hordott. Én meg a táskáját vittem utána. Aranyos hintán járt... Egyszer meglátott egy vadmacskát, rálőtt, oszt a saját lábát találta. Ismét elhallgat, kutat emlékeiben. Ifjú éveiről, munkájáról mesél. — Hat hold földem volt, azon termett valami mindig. Nem sok. De otthagytam, elmentem kertésznek az urasághoz. A testvérem elbánt velem, ezért kellett otthagynom a földet. Neki volt lova, nekem nem. Kértem, dolgozzunk együtt. Rá is állt. Aztán felszántotta a sajátját, az enyémet meg úgy hagyta. Késő volt már, nem kaptam másik embert, aki szántson, ottmaradt hát a föld, nem termett semmi abban az évben. Lám, a régi sérelmek is milyen élénken élnek, no meg az évszámok. Ezekre feltűnő pontossággal emlékszik. A gyerekeiről beszél. — A Bözsi — az egyik lánya — tízben született. A Jóska anyja 1891-ben halt meg. Aztán másodszor nősültem. Veronika volt a neve. A lányaim jók és Veronika fia is. De Jóska nem volt hozzám soha jó akarattal. Ő a legidősebb. Egyszer a vasútnál vagont raktunk ki még tizenhétben, mondtam vállaljuk együtt a munkát... Aztán ő vette fel a pénzt... nekem semmit nem adott. Nyolc vagon gabonát raktunk ki... Már húsz éve is lehet, hogy meglátogatott. Nem akar az látni engem — fejezi be csüggedten és legyint hozzá egyet. Hídvégi János bácsi Kevermesen él a legifjabb lányával. A Jóska fia a megye egy másik községében, alig pár kilométerre. Mégis nagy a távolság, amely elválasztja őket egymástól. Vajon miért? Az idős ember életének utolsó éveit megszépítené a fiával való találkozás. János bácsi még jó egészségben él, maga borotválkozik, öltözködik. Inni, olvasni nem tud, nem volt ideje megtanulni, hiába a hosszú élet. Pedig jól lát, még a rózsafüzér szálait is összeköti szemüveg nélkül Ha otthon van, az elmúlt éveken tűnődik. Töredékeket, apró cserepeket rakosgat össze az ifjúkori évek emlékeiből, s amikor összegyűjt néhányat, mesél. Sokszor órákig is ömlik a szó, s ilyenkor felderül, megifjodik maga is. A tsz tiszteletbeli tagja, segélyt kap. De a lánya tartja el, aki szeretettel gondozza idős édesapját. Mai életéről csak annyit mond a falu legöregebb embere, hogy jó neki így, megvan mindene, csak az egészség meglegyen, s akkor talán a századik születésnapot is megéri. A jubileum már nincs messze. Kasnyik Judit Qávws báni Vasárnap Új gépjavító műhelycsarnok épül Szarvason Anyaghiány miatt gyakran módosítják az átadási határidőt Vasbeton gerendákból hangár típusú, 1200 négyzetméter alapterületű új gépjavító műhelycsarnokot építenek Szarvason. Az ÉM 22-es budapesti vállalata felállította a betonoszlopokat és elhelyezte a tetőszerkezetet A műhelycsarnok körülfalazása, a műhelyrészek kialakítása az alvállalkozóé, a Békés megyei Építő és Tatarozó Vállalaté. Az új épületet már tavaly át kellett volna adni rendeltetésének. Azonban a gyakran előadódó anyaghiány miatt sűrűn módosították az átadás határidejét. Az építés üteme jelenleg kielégítő. Néha azonban még mindig előfordul a tégla és a folyami kavics hiánya. Amennyiben az anyagellátás folyamatosságát biztosítani tudják, az új műhelycsarnokot szeptemberre átadják rendeltetésének. Az építkezésre és a berendezési tárgyakra kettőmillió forintnál is többet költ a Szarvasi Gépállomás. Telekgerendási fiatalok Dobozon Ez év tavaszán a telekgerendási Vörös Csillag Tsz és a dobozi Petőfi Tsz vezetősége elhatározta, hogy a két közös gazdaság KISZ-fiataljai időnként kölcsönösen ellátogatnak egymáshoz. A megállapodást tett követte: június 6-án, szombaton a telekgerendási szövetkezet 35 fiatalja látogatott el Dobozra. Délelőtt a kiszesek megismerkedtek a Petőfi Tsz növénytermesztésével, állattenyésztésével és kertészetével. Ebéd után barátságos futballmérkőzést játszott a két KISZ-szervezet futballcsapata, majd közös klubdélutánon vettek részt. A dobozi fiatalok vászontlátogatására a közeljövőben kerül sor. A BÉKÉSCSABAI KERTÉSZETI ÉS KÖZTISZTASÁGI VÁLLALAT útépítő és parképítő részlegéhez segédmunkásokat és kubikosokat felvesz. Jelentkezés: BÉKÉSCSABA, Szt. István tér 7. földszint 87. 98729