Orosházi Hírlap, 1964. április-június (9. évfolyam, 38-75. szám)

1964-06-07 / 65. szám

*m. Június 7, Nagyüzemi házgyártás kezdődik Dunaújvárosban A házelemeket, a nagypaneleket és térelemeket a most épülő „házgyárban” készítik, s az elemeket a helyszínen összeszere­lik. Az idén Dunaújvárosban 164 lakást építenek ezzel a mód­szerrel. A házgyári elemek sorozatgyártása megkezdődött. Az első elkészült „térelem” a felszerelt fürdőszoba és kívül a konyhafal gáztűzhellyel, mosogatóval, a beépített konyhaszek­rénnyel. MauuiiuniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHtiimimiiiimiuiimiimiminiiuuimiiimiiimiimiiiiiniiimimmiiiHimiiniiiimiiiHnMiiiimimnimimimiii Az aratási cséplési munkák előkészítéséről és szervezéséről tárgyalnak a békéscsabai tsz-ek vezetői A Békéscsabai Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága és me­zőgazdasági osztálya közös ta­nácskozásra hívta össze június 9-re a békéscsabai termelőszö­vetkezetek vezetőit. A tanács­kozáson a tsz-elnökök, párttit­károk, főagronómusok vesznek részt. Megbeszélik az aratással és csépléssel kapcsolatos tenni­valókat Az értekezletet a Kos­suth Tsz központjában tartják. ✓N/WS­A^WWWWWWWWSA, i 3 Noli a kapszrsaivaló a szegh­alm­i járásban Miért áll 18 kultivátor a gépállomás udvarán? A szeghalmi járásban is kiala­kították tavaly ősszel a betakarí­tás és a búzavetés idején a köz­ségi felelősök hálózatát. Ezek az emberek természetesen nemcsak az őszi és a tavaszi vetés sikere mellett „bábáskodtak”, hanem segítenek most a növényápolás és a gabonabetakarítás gyorsításá­ban is, szaktanácsokkal vagy egyes hiányzó gépalkatrész meg­szerzésével. A szeghalmi járási pártbizott­ság a tavaszi vetés befejezése óta most először hívta össze megbe­szélésre a községi felelősöket. A megbeszélésen jelen volt és fel­szólalt Zalai György elvtárs, a megyei pártbizottság titkára is. A községi felelősök sorra beszá­moltak arról, hogy mit tapasztal­tak területük termelőszövetkeze­teiben. A beszámolókból kiderült, hogy a szeghalmi járás vala­mennyi termelőszövetkezetében sokkal jobb ütemben halad a növényápolás, mint tavaly ilyen­kor. Láda András elvtárs, a járási pártbizottság titkára ezt azzal illusztrálta, hogy például tavaly ilyenkor a bucsai és a vésztői ter­melőszövetkezetekben csak imitt­­amott lehetett egy-egy cukorré­pát egyelő szövetkezeti gazdát látni, most viszont kora reggeltől sötétedésig csoportosan egyelnek, kapálnak családtagjaik segítségé­vel. . A bucsai Béke Tsz-ben az egye­­lés után befejezték a cukorrépa első mélykapálását, a napraforgó kapálását s rövidesen végeznek a kukorica első kapálásával is. A bucsai Alkotmány Tsz-ben is elég jól halad a munka, de még job­ban a bucsai Kossuth-ban, ahol már hozzáláttak a kukorica má­sodik ekézéséhez, kultivátorozá­­sához is. A füzesgyarmati szövet­kezetekben is példásan halad a munka. A Vörös Csillagban 70 hold újravetésű cukorrépa egye­­lése van folyamatban, viszont az Aranykalász Tsz-ben befejezték teljes egészében az 520 hold egye­­lését. A munkába bevonták az állattenyésztőket is, s mivel ide­jekorán egyeltek, cukorrépájuk legszebb a járásban. Lemaradás — főleg a kukorica első kapálásával — csak néhány termelőszövetkezetben található. Ez is azért, mert egyes szövetke­zetekben, többek között a vésztői Petőfi­ben és Kossuth-ban nem voltak hajlandók igénybe venni a gépállomás kultivátorait. A mun­kaegységszervezésre való törek­vés miatt csak lófogattal akartak ekézni s emiatt a szövetkezeti gazdák és családtagjaik egy része napokig nem tudott kapálni, mert nem volt ekézett terület. Jellemző a munkaegységszerzési törekvésre, hogy jelenleg 18 kul­tivátor áll kihasználatlanul, erő­géppel együtt, a Körösladányi Gépállomás és üzemegységei ud­varán. Zalai György elvtárs is, Lá­da András elvtárs is hangsúlyoz­ta: a községi felelősök értessék meg a szövetkezeti vezetőkkel és gazdákkal annak szükségességét, hogy ameddig csak lehet, dolgoz­zanak a kultivátorok a kapásnö­vényekben, főleg a kukoricában, mert az évről évre ismétlődő ta­karmányhiány csakis a többszöri kapálás következtében elérhető jó terméssel oldható meg. Ezzel kapcsolatban elhangzott az, hogy a körösladányi Dózsa vezetői az ütemesebb, gyorsabb munkára való figyelmeztetést az­zal utasították vissza: tudják ők, hogy mikor mit kell csinálni. Azonban nem elég, ha csak tud­ják és nem csinálják. Az igazság ugyanis az, hogy eléggé lemarad­tak a növényápolással, mert túl­zottan nyugodtak voltak s későn kezdték meg a répaegyelést és a kukorica ekézését. Egyes szövet­kezetekben pedig kiadták a jel­szót, hogy amíg a lucerna beta­karításra nem kerül, addig nem lehet kapálni. Az ilyen álláspont nemcsak a szeghalmi, hanem a gyomai és a szarvasi járásban is hátráltatta a növényápolást, hi­szen köztudomású, hogy a lucer­nabetakarításhoz a szövetkezeti gazdáknak csak egy részére van szükség, a többiek családtagjaik­kal együtt nyugodtan kapálhattak volna, ha a vezetők gondoskod­nak a sorközök ekézéséről, kulti­­vátorozásáról. Az is tapasztalat, hogy egyes szövetkezeti vezetők csak a lucerna betakarítására fordítottak gondot, de a kártevők, a bogarak és az aranka irtására annál kevésbé. A bogár is, az aranka is jelentős kárt okozott máris a lucernaállományban. He­lyenként, például a körösladányi Új Barázdában, nagy területen most már csak kiszántással lehet az aranka ellen védekezni. Zalai elvtárs is, Láda elvtárs is ismételten felhívta a szövetkezeti vezetők, a gazdák figyelmét a községi felelősök útján a még hátralévő cukorrépaegyelés és kapálás mielőbbi befejezésére, a lucernaszéna mielőbbi behordásá­­ra, kazalozására, s arra, hogy amíg lehet­­kéztessék és kultivá­­toroztassák szövetkezeteink a napraforgót és a kukoricát Annál is inkább indokolt ez, mert re­pedeznek a földek s mind na­gyobb a talajban lévő nedvesség elpárolgásának és a gyökerek szakadásának veszélye. Elhang­zott olyan vélemény is, hogy a a táblákban foltonként jelentke­ző kapálatlan parcellákat mielőbb gyomtalaníttassák a szövetkezeti vezetők azokkal, akik elvállalták vagy ha azok betegek, akkor más­honnan szerzett munkaerőkkel, mert néhány egy-másfél holdas elhanyagolt parcella is lényege­sen csökkentheti a termésátlagot Háta hajlott, görnyed­­ve jön ki a kisszobából. Talán a ránehezedő évek súlyától? Vagy a sok munkától roppant meg? Ettől is, attól is. — Hány éves, János bácsi? Hallgat egy kicsit, mintha messziről jön­ne a hang — a hallása már nem jó — aztán megszólal: — Nyolcszázhatvan­­hatban születtem. Men­­­nyit írnak most, fiam? Vár, figyel a válaszra, aztán némi gondolkodás után folytatja. — Hát, akkor 98 éves vagyok, öreg cseléd, monda­­nak róla azok, akiket ré­­gen szolgált. Igen, az. A falu legidősebb embere. Annyira öreg, hogy csak a régi időkre emlékszik, a mai világ nem érdek­li. Még azt sem tudja, mennyit írunk. A nagy világégésből is fő­leg csak az elsőre emlék­szik­, de arra világosan. — Engem is behívtak katonának — mondja visszaemlékezve — szük­­ség volt rám, pedig már nem voltam fiatal. — Aztán elkalandozik még régebbi időkbe. József fő­­herceggel való találkozá­sai, a nagy vadászatok, az urak szórakozásai él­nek legjobban az emlé­kezetében. — József főherceg Bánkútra járt vadászni — mondja. — Kétcsövű puskát hordott. Én meg a táskáját vittem utána. Aranyos hintán járt... Egyszer meglátott egy vadmacskát, rálőtt, oszt a saját lábát találta. Ismét elhallgat, kutat emlékeiben. Ifjú éveiről, munkájáról mesél. — Hat hold földem volt, azon termett vala­mi mindig. Nem sok. De otthagytam, elmentem kertésznek az urasághoz. A testvérem elbánt ve­lem, ezért kellett ott­hagynom a földet. Neki volt lova, nekem nem. Kértem, dolgozzunk együtt. Rá is állt. Aztán felszántotta a sajátját, az enyémet meg úgy hagyta. Késő volt már, nem kaptam másik em­bert, aki szántson, ott­maradt hát a föld, nem termett semmi abban az évben. Lám, a régi sérelmek is milyen élénken élnek, no meg az évszámok. Ezekre feltűnő pontos­­sággal emlékszik. A gyerekeiről beszél. — A Bözsi — az egyik lánya — tízben született. A Jóska anyja 1891-ben halt meg. Aztán másod­szor nősültem. Veronika volt a neve. A lányaim jók és Veronika fia is. De Jóska nem volt hoz­zám soha jó akarattal. Ő a legidősebb. Egyszer a vasútnál vagont rak­tunk ki még tizenhét­ben, mondtam vállaljuk együtt a munkát... Az­tán ő vette fel a pénzt... nekem semmit nem adott. Nyolc vagon gabo­­nát raktunk ki... Már húsz éve is lehet, hogy meglátogatott. Nem akar az látni engem — feje­zi be csüggedten és le­gyint hozzá egyet. Hídvégi János bácsi Kevermesen él a legif­jabb lányával. A Jóska fia a megye egy másik községében, alig pár ki­lométerre. Mégis nagy a távolság, amely elvá­lasztja őket egymástól. Vajon miért? Az idős ember életének utolsó éveit megszépítené a fiával való találkozás. János bácsi még jó egészségben él, maga bo­­rotválkozik, öltözködik. Inni, olvasni nem tud, nem volt ideje megta­nulni, hiába a hosszú élet. Pedig jól lát, még a rózsafüzér szálait is összeköti szemüveg nélkül Ha otthon van, az el­múlt éveken tűnődik. Tö­redékeket, apró csere­peket rakosgat össze az ifjúkori évek emlékeiből, s amikor összegyűjt né­hányat, mesél. Sokszor órákig is ömlik a szó, s ilyenkor felderül, meg­­ifjodik maga is. A tsz tiszteletbeli tag­ja, segélyt kap. De a lá­­nya tartja el, aki szere­tettel gondozza idős édesapját. Mai életéről csak an­­­nyit mond a falu leg­öregebb embere, hogy jó neki így, megvan mindene, csak az egész­ség meglegyen, s akkor talán a századik szüle­tésnapot is megéri. A jubileum már nincs messze. Kasnyik Judit Qávw­s báni Vasárnap Új gépjavító műhelycsarnok épül Szarvason Anyaghiány miatt gyakran módosítják az átadási határidőt Vasbeton gerendákból hangár típusú, 1200 négyzetméter alapte­rületű új gépjavító műhelycsar­nokot építenek Szarvason. Az ÉM 22-es budapesti vállalata felállítot­ta a betonoszlopokat és elhelyez­te a tetőszerkezetet A műhely­­csarnok körülfalazása, a műhely­részek kialakítása az alvállalko­zóé, a Békés megyei Építő és Ta­tarozó Vállalaté. Az új épületet már tavaly át kellett volna adni rendeltetésének. Azonban a gyak­ran előadódó anyaghiány miatt sűrűn módosították az átadás ha­táridejét. Az építés üteme jelenleg kielé­gítő. Néha azonban még mindig előfordul a tégla és a folyami kavics hiánya. Amennyiben az anyagellátás folyamatosságát biz­tosítani tudják, az új műhelycsar­nokot szeptemberre átadják ren­deltetésének. Az építkezésre és a berendezési tárgyakra kettőmillió forintnál is többet költ a Szarvasi Gépállomás. Telekgerendási fiatalok Dobozon Ez év tavaszán a telekgerendási Vörös Csillag Tsz és a dobozi Petőfi Tsz vezetősége elhatározta, hogy a két közös gazdaság KISZ-fiataljai időnként kölcsönösen ellátogatnak egymáshoz. A megállapodást tett követte: június 6-án, szombaton a telekgerendási szö­vetkezet 35 fiatalja látogatott el Do­bozra. Délelőtt a kiszesek megismer­kedtek a Petőfi Tsz növénytermeszté­sével, állattenyésztésével és kertésze­tével. Ebéd után barátságos futballmér­kőzést játszott a két KISZ-szervezet futballcsapata, majd közös klubdélutá­­non vettek részt. A dobozi fiatalok vá­szon­tlá­toga­tására a közeljövőben kerül sor. A BÉKÉSCSABAI KERTÉSZETI ÉS KÖZTISZTASÁGI VÁLLALAT útépítő és parképítő részlegéhez segédmunkásokat és kubikosokat felvesz. Jelentkezés: BÉKÉSCSABA, Szt. István tér 7. földszint 87. 98729

Next