Orosházi Hírlap, 1965. július-szeptember (10. évfolyam, 76-114. szám)
1965-07-01 / 76. szám
1965. július 1. 2 Péter János külügyminiszter Michael Stewart brit külügyminiszter meghívására szerdán, reggel néhány napos hivatalos látogatásra Londonba utazott. Búcsúztatására a Ferihegyirepülőtéren megjelent dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter, Mód Péter, a külügyminiszter első helyettese, Szilágyi Béla külügyiminiszterhelyettes és a Külügyminisztérium több vezető munkatársa. Ott volt a búcsúztatásnál H. M.. Carless, Nagy- Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője és a nagykövetség több tagja. Péter János külügyminiszter elutazása előtt a következőket mondotta a sajtó képviselőinek: “ Várakozással tekintek a londoni látogatásra és az ottani megbeszélésekre. Azzal a reménnyel utazom, hogy a véleménycsere sokféle tekintetben hasznos lehet a jelenlegi nemzetközi helyzet vonatkozásában. Keresni fogom és tanulmányozni akarom az angol külpolitikának azokat az elemeit, amelyeket egy olyan ország, mint a Magyar Népköztársaság komolyan figyelembe vehet a jelenlegi nemzetközi helyzet veszélyes gócainak enyhítésére és az európai kérdések megoldására irányuló törekvéseiben. Bár a két ország kapcsolatai mindenféle tekintetben állandóan fejlődnek, bizonyos vagyok benne: kölcsönösen nagy figyelmet fordítunk arra, hogy milyen területeken lehet kapcsolatainkat — a két ország és a nemzetközi helyzet javára — tovább fejleszteni. London Péter János magyar külügyminiszter, mint a brit kormány vendége háromnapos látogatásra Londonba érkezett. Ez az első magyar külügyminiszteri látogatás Angliában 1919 óta. Péter János szerdán találkozott Wilson miniszterelnökkel a Downing Street 10-ben, majd részt vett azon az estebéden, amelyet Stewart külügyminiszter adott tiszteletére a Lancester-palotában. A magyar külügyminiszter csütörtökön és pénteken megbeszéléseket folytat majd a külügyminisztériumban. (MTI) Péter János külügyminiszter Londonba érkezett Közlemény a KGST Végrehajtó Bizottságának leningrádi ülésszakáról Leningrád A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának Végrehajtó Bizottsága 1965. június 25-től 29-ig Leningrádban tartotta XVIII. ülésszakát. Az ülésszakon részt vett Sz. Todorov, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnök helyettese, O. Simunek, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnök-helyettese, P. Jaroszewicz, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettese, Apró Antal, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnökhelyettese, D. Gombozsav, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettese, H. Mauser, a Német Demokratikus Köztársaság Állami Tervbizottságának elnökhelyettese, G. Radulescu, a Román Népköztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettese és V. Novikov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese. Az ülésszakon Apró Antal magyar megbízott, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnökhelyettese elnökölt. A Végrehajtó Bizottság meghallgatta a Végrehajtó Bizottság irodájának tájékoztatóját, amely összegezte a KGST tagországok előzetes elgondolásait népgazdaságuk és gazdasági kapcsolataik fejlesztésére vonatkozólag az 1966— 1970 közötti időszakban, meghallgatta továbbá az iroda összefoglalóját a KGST tagországok között lefolyt kétoldalú konzultációk eredményéről. A KGST tagországok között 1966—1970. évi népgazdasági terveik összehangolása érdekében lefolyt kétoldalú konzultációk lehetővé tették, hogy a KGST tagországok előre megegyezzenek kölcsönös áruforgalmukban, megállapodjanak gazdasági együttműködésük olyan egyéb kérdéseit illetően, amelyek nagy jelentőségűek a gazdasági fejlesztési terveik további kidolgozása szempontjából. A Végrehajtó Bizottság megállapította, hogy létrejöttek a szükséges feltételek az említett időszakra szóló hosszú lejáratú kereskedelmi és más gazdasági egyezmények megkötéséhez. A Végrehajtó Bizottság megvitattta a KGST deviza és pénzügyi kérdésekkel foglalkozó állandó bizottságának tájékoztatóját a gazdasági együttműködés nemzetközi bankjának 1964-ben végzett tevékenységéről. Ebben az évben először alkalmazták a gazdasági együttműködés nemzetközi bankja keretében a KGST tagországok között átszámítási rubelben történő sokoldalú elszámolások rendszerét. A bank a KGST tagországa között átszámítási rubelben történő sokoldalú elszámolások központjává vált és 1964-ben körülbelül 23 milliárd átszámítási rubel értékű külkereskedelmi elszámolást és egyéb fizetést tett lehetővé. A bank megkezdte a betétek gyűjtésére és elhelyezésére vonatkozó műveleteket, valamint a szabadon átváltható valutában történő hiteloperációkat is. A Végrehajtó Bizottság javasolta, hogy a KGST tagországoknak a bank tanácsában helyet foglaló képviselői az első év tapasztalatai alapján tegyék meg a szükséges intézkedéseket a bank tevékenységének fejlesztésére és további javítására. A Végrehajtó Bizottság megvizsgálta azokat a javaslatokat, amelyeket a KGST Gépgyártási Állandó Bizottsága terjesztett elő a textilipari gépek és felszerelések gyártásának szakosítására és az 1966—1970 közötti időszakban történő kölcsönös szállítására vonatkozólag, megvizsgálta továbbá az erdőgazdasági gépek és néhány nagy fontosságú fakitermelő gépfajta gyártásának szakosítására és kölcsönös szállítására vonatkozó javaslatokat. A Végrehajtó Bizottság több mint 200 fajta textilipari gép és felszerelés, valamint több mint 30 fajta erdőgazdasági és fakitermelő gép gyártásának szakosítására vonatkozólag fogadott el ajánlásokat. Az ülésszakon tájékoztató hangzott el arról, hogyan hajtsák végre a KGST XV. ülésszakának határozatait, amelyek a KGST tagországokban 1970-ig építendő tengeri szállítóflotta hajótípusaira vonatkoztak. A tájékoztatót megvitatva a Végrehajtó Bizottság megállapította, hogy a KGST Gépgyártási és Közlekedési Állandó Bizottsága az 1962—1964 közötti időszakban jelentős munkát végzett a KGST tagországok tengeri szállítóflottájának hajótípusai kérdésében. Ez a munka lehetővé tette, hogy meghatározzák a javasolt tengeri szállítóhajó típusok alapvető műszaki és üzemeltetési sajátosságait, kidolgozzák a tengeri szállítóhajó típusok terveinek elkészítéséhez és megépítéséhez szükséges dokumentációt. Az ülésszakon jóváhagyták a KGST tag országokban 1970-ig elkészítendő fő tengeri szállítóhajó típusok listáját. A Végrehajtó Bizottság ülésszakán megvizsgálták a gazdasági együttműködés folyó kérdéseit is, s ezekkel kapcsolatban megfelelő javaslatokat és határozatokat fogadtak el. Az ülésszak a testvéri barátság és a teljes kölcsönös megértés légkörében folyt le. (MTI) Aláírták a szovjet—jugoszláv közös közleményt Moszkva A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége, a szovjet kormány és az SZKP Központi Bizottsága szerdán a nagy Kreml palotában fogadást adott Joszip Broz Tito jugoszláv elnök tiszteletére. " * * * " . v A Kremlben Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, Anasztasz Mikojan, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke és Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének főtitkára aláírta a szovjet—jugoszláv közös nyilatkozatot. MTI) I Csütörtök Az Elnöki Tanács ülése Kállai Gyula, a Minisztertanács elnöke letette a hivatali esküt Az Elnöki Tanács szerdán délelőtt ülést tartott. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöksége együttes javaslata alapján Kádár Jánost, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát, érdemeinek elismerésével, a Minisztertanács elnökének tisztsége alól felmentette, dr. Münnich Ferencet saját kérésére, egészségi állapota miatt, érdemeinek elismerésével, államminiszteri tisztsége alól felmentette és nyugállományba helyezte, Pap Jánosit másirányú, fontos pártmegbízatása miatt, érdemeinek elismerésével, a Minisztertanács elnökhelyettesi tisztsége alól felmentette, Kállai Gyulát, a Minisztertanács elnökhelyettesi tisztsége alól felmentette és a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnökévé megválasztotta. * * * Szerdán délben Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnöke előtt Kállai Gyula, a Minisztertanács elnöke letette a hivatali esküt. Az eskütételen jelen volt Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Biszku Béla, a Központi Bizottság titkára, Vass Istvánná, az országgyűlés elnöke, Fehér Lajos és Fock Jenő, a Minisztertanács elnökhelyettesei, dr. Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, valamint Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára. (MTI) Kállai Gyula életrajza 1910. június 10-én született Berettyóújfalun. Apja falusi csizmadia volt. 1931-től tagja a Kommunista Pártnak. Az 1930- as években Budapesten mint egyetemi hallgató, majd Debrecenben részt vett az egyetemi baloldali mozgalmak szervezésében. 1939-ben bebörtönözték. 1939—1944-ig a párt megbízásából a Népszava szerkesztőségében dolgozott; részt vett a Népszava 1941 karácsonyi számának szerkesztésében. Egyik szervezője volt az 1942 elején alakított Magyar Történelmi Emlékbizottságnak és az 1942. március 15-i antifasiszta és háborúellenes tüntetésnek. 1942-ben újból letartóztatták. A német fasiszta megszállás idején a Kommunista Párt képviselőjeként a Magyar Front Intéző Bizottságának tagja volt. A felszabadulás után a Magyar Kommunista Párt Központi Vezetőségének tagja és miniszterelnök■ségi államtitkár lett; szerkesztője a Szabadság, majd a Szabad Föld című lapoknak. Hosszabb időn át a párt kulturális osztályát vezette, 1949—1951-ben külügyminiszter. 1951-ben kohóit vádak alapján letartóztatták. Rehabilitálása után 1954—55- ben a Kiadói Főigazgatóság vezetője, majd népművelési miniszterhelyettes. 1956 júliusa után a párt kulturális osztályának vezetője. Az ellenforradalom idején elsők között vett részt a párt újjászervezésében. Kezdettől fogva tagja az MSZMP Központi Bizottságának, Politikai Bizottságának. 1957-től 1959-ig — a Minisztertanács elnökének első helyettesévé történő megválasztásáig — a Központi Bizottság titkára volt. A Magyar Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány megalakulása után 1958. január 28-ig művelődésügyi miniszter, ezt követően 1960 januárjáig államminiszter. 1961 szeptembere óta a kormány elnökhelyettese volt. 1958-ban megválasztották a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökévé, s ezt a funkciót azóta is betölti. Hajdú-Bihar megye országgyűlési képviselője. 1960 júniusában kitüntették a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével. Gergely Mihály: IDEGENEK Regény 18. Az anya átöltözött, s főzéshez látott, hogy friss vacsorát kapjon a család. Tudta, hogy a rakott krumplit nagyon szereti Géza. Míg főtt a krumpli, bement a nagyszobába, előszedte tankönyveit, mert másnapra, a heti konzultációra kellett készülnie. Befolyásos protektorok segítségével sikerült elintéznie, hogy ne az esti tagozatra kelljen járnia, ami napi három-négy órát jelentett volna az iskolában a gyári munka után. A levelező tagozat előnye, hogy hetenként csak egyszer kell beszámolnia. Elégedetlen volt magával, nem fogott az agya. Fáradtságával magyarázta, napi hivatali munkájával, mely kimerítette; hosszú műszaki értekezlet a főnökénél, a gyári technológusok tanácskozása; a részletes jegyzőkönyvet neki kellett vezetnie. Igaz, a jegyzőkönyvvezetés már nem okozott gondot, hibátlanul értette a műszaki nyelvet, ismerte a legtöbb gyártástechnológiai folyamatot. Mégis: hat órán át figyelni vitatkozó emberekre négyéves gyakorlás után sem könnyű feladat. Föltette Csajkovszkij d-moll zongoraversenyét, néhány percre elnyúlt a fotelban, szemét is lehunyva átadta magát a zenének, míg azt nem érezte, hogy tagjai kellemesen zsiborogni kezdenek. Ez nála a kioldódás jele volt, most örvendetesen korán beköszöntött. Még maradt egy ideig, aztán lehalkította a gépet, hogy csak nyugtató aláfestés maradjon a zene. Most már fogékonyabban böngészte végig a másnapi konzultáció anyagát, öt óra elmúlt. Sietve felöltözött, leszaladt az iskolai napközibe Andiért. — Jó, hogy találkozunk, már készültem magukhoz — mondta Ingusz Menyhértné. Hervadó, de még mindig érdekes, szép arca volt. Nagyon megpróbálta szegélyt az élet, mintha férje majd négy évvel ezelőtti rejtélyes öngyilkosságából máig sem tért volna teljesen magához. Inguszné belekarolt, bevezette a tanáriba, behúzódtak a sarokba. — Valami nincs rendben Andival, kedves anyuka — mondta özvegy Inguszné, zöldesbarna, lágy pillantású szemét kutatón járatta rajta. — Sajnos, év végére így nem lesz jeles, egymás után többször is gyengén felejt. Mi lehet az oka? — Fogalmam sincs róla. — Talán kevesebbet tanul a gyerek, mint eddig? — segített neki Inguszné. — Igen, talán. Mintha ritkábban venné elő a könyveit. — Kétszer a házi feladatát sem csinálta meg és mára nem íratta alá az intőt, amit éppen a házi feladat miatt kapott. — Az első intő után még nem gondoltam... — Én sem, azért is halogattam a családlátogatást, mert a gyenge tanulókhoz kell eljárnom... Kevesebbet tudnak vele foglalkozni mostanában? Történt valami változás a család életében? — Mostanában költözött hozzánk a nagyobbik fiam. — Nem is tudtam, hogy másik fia is van anyukának! — Ó, már tizennyolc éves! — mondta, s az anyák büszkeségével elmosolyodott. — Tizennyolc?! ...És hogyhogy csak most?... Röviden elmondta nagyobbik fia történetét. — így már értem — jegyezte meg elgondolkodva Inguszné. — Tudom ma-