Orosházi Hírlap, 1967. január-március (12. évfolyam, 1-38. szám)

1967-01-01 / 1. szám

f 1967. Január L s Kormányrendelet az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választásáról A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány rendelkezései­nek megfelelően 1967. március 19-ére kitűzte az országgyűlési kép­viselők és a tanácstagok általános választását. Az Elnöki Tanács meghatározta az országgyűlési választókerüle­tek számát, területét, székhelyét; ennek megfelelően 349 országgyű­lési képviselő megválasztására kerül sor. Meghatározta az Elnöki Tanács a fővárosi, a megyei és a megyei jogú városi tanácsi vá­lasztókerületek számát is. Az Elnöki Tanácsnak ezek a határozatai a Magyar Közlöny ja­nuár 2-i számában jelennek meg, a hivatalos lapnak ugyanez a száma tartalmazza a választások lebonyolításáról szóló kormány­rendeletet is. A kormányrendelet intézkedik a választók névjegyzékének össze­állításáról és a választókerületek kialakításáról, majd a továbbiak­ban a választási szervekkel fog­lalkozik. A választásokat társadalmi jel­legű különböző választási szervek, választási elnökségek, választóke­rületi bizottságok és szavazatsze­dő bizottságok bonyolítják le. Az Országos Választási Elnök­ség 1967. január 23-án alakul meg, tagjait a Hazafias Népfront Országos Tanácsának Elnöksége jelöli ki. Az Országos Választási Elnökség az ország egész területén őrködik a­ választások törvényes­ségén, irányítja a helyi választási elnökségek és az országgyűlési vá­lasztókerületi bizottságok munká­ját. Elfogadja és nyilvántartja az országgyűlési képviselőjelölteket, közhírré teszi a választás országos eredményét Ugyancsak január 23-án alakul­nak meg a fővárosban, valamen­­­nyi megyében, megyei jogú­ város­ban, járásban, járási jogú város­ban, városi (fővárosi) kerületben és községben a választási elnöksé­gek. Ezek tagjait a Hazafias Nép­front helyi bizottságai jelölik ki. Főbb feladataik: működési terü­letükön őrködnek a választások törvényességén, közzéteszik az egyes tanácsi választókerületek je­löltjeinek nevét, megállapítják a tanácsi választások összesített eredményét és szükség esetén pót­választást tűznek ki. Valamennyi országgyűlési és ta­nácsi választókerületben — szin­tén január 23-án — választókerü­leti bizottságot kell alakítani. Az országgyűlési választókerületi bi­zottságok tagjait a Hazafias Nép­front megyei, illetőleg fővárosi bi­zottsága, a tanácsi választókerü­leti bizottságok tagjait pedig a Hazafias Népfront illetékes helyi bizottsága jelöli ki. A Hazafias Népfront helyi bi­zottságának javaslata alapján a választási elnökség 1967. március 6-án megalakítja a szavazatszedő bizottságokat. Ezek a választás napján gondoskodnak a szavazás lebonyolításáról, törvényességéről és zavartalanságáról, s megállapít­ják a szavazókörben a szavazás eredményét A kormányrendelet szabályozza a jelöléssel kapcsolatos feladato­kat. A képviselőjelöltek és tanács­tagjelöltek jelölése választókerü­letenként történik. A törvény ér­telmében egy választókerületben egy vagy több személy jelölhető. Az országgyűlési képviselőjelöl­tekre és a tanácstagjelöltekre a választópolgároknak a lakóterüle­teken, továbbá az üzemekben, vállalatoknál, termelőszövetkeze­tekben, állami gazdaságokban, a hivatalokban és intézményekben, valamint a fegyveres erőknél, fegyveres testületeknél és rendé­szeti szerveknél február 2-a és február 21-e között tartott gyűlé­sei tesznek javaslatot. A jelölő­gyűléseket a Hazafias Népfront helyi bizottságai szervezik a vá­lasztási elnökségek és a választó­kerületi bizottságok közreműkö­désével. A választási elnökségek 1967. március 6-án választási hirdet­ményt jelentetnek meg, ez tartal­mazza majd a szavazók­örök sor­számát és területi beosztását, a szavazóhelyiségek pontos megje­lölését, továbbá azt, hogy az egyes szavazókörökben mely választóke­rületek választói szavaznak. A szavazás március 19-én 7 órától 20 óráig tart. A kormányrendelet meghatá­rozza a szavazatok összeszámlálá­­sának rendjét, s úgy intézkedik, hogy a megválasztott képviselők­nek és tanácstagoknak a mandá­tumot (megbízólevelet) március 22-én kell átadni. Január 2-án megkezdődik a vá­lasztók összeírása. A kormányrendelet kimondja, hogy a választásra jogosult állam­polgárokról új névjegyzéket kell összeállítani. Ebbe fel kell venni minden nagykorú magyar állam­polgárt, tehát azokat, aki 1949. III. 20-a előtt születtek, továbbá azo­kat, akik házasságkötésük folytán váltak nagykorúvá. Nem lehet a választók névjegyzékébe felvenni azt, aki közügyektől, illetőleg a választójog gyakorlásától eltiltó ítélet hatálya alatt áll, aki szabad­ságvesztés büntetését tölti vagy előzetes letartóztatásban van, aki rendőri felügyelet alatt van, végül azt, aki elmebeteg, tekintet nélkül arra, hogy gondnokság alatt áll-e vagy sem. A választók névjegyzékének összeállítása céljából a kijelölt összeíró biztosok január 3-a és 7-e között összeíró lapokat osztanak ki. A választójoggal rendelkező személyek ezeket a lapokat ja­nuár 11-ig kötelesek ki­tölteni. Ha valaki testi fogyatékossága miatt vagy más okból (kórházi ápolás, üdülés stb.) az összeíró lapot nem töltheti ki, helyette hozzátartozó­ja, szomszédja vagy az összeíró biztos is kitöltheti. A választók ideiglenes névjegy­zékét legkésőbb február 4-ig kell összeállítani, s február 6-tól 11-ig a tanács végrehajtó bizottságának hivatali helyiségében közszemlére kell tenni. Városok belterületén a névjegyzék megfelelő részét a há­zakban is kifüggesztik. Az ideiglenes névjegyzékből törvényellenesen történt kihagyás miatt a kihagyott személy, a név­jegyzékbe törvényellenesen tör­tént felvétel miatt bárki kifogás­sal élhet. A kifogást az ideigle­nes névjegyzék közszemlére téte­létől számított 8 napon belül a ta­nács végrehajtó bizottságánál kell írásban vagy szóban bejelenteni. Ha a végrehajtó bizottság azt ál­lapítja meg, hogy a választónak a névjegyzékből történő kihagyá­sa törvényellenes volt, a kiha­gyott szem­ély adatait pótnévjegy­zékbe kell felvenni. Az általa alaptalannak tartott kifogásokat a végrehajtó bizottság elbírálás céljából átteszi a járásbírósághoz, amely népi ülnökök közreműkö­désével — szükség esetén az ér­dekeitek meghallgatása után — végérvényesen határoz. A választók ideiglenes névjegy­zéke, valamint a pótnévjegyzék és a járásbíróságnak a kifogások elbírálására vonatkozó határoza­tai alapján a tanács végrehajtó bizottsága legkésőbb március 2- ig állítja össze a választók végle­ges névjegyzékét. Ezt 1967. már­cius 3-a és 7-e között kell köz­szemlére tenni. Ha a választójogosult személy a névjegyzék összeállítását köve­tően megváltoztatja állandó lak­helyét, az új lakóhelye szerint il­letékes tanács végrehajtó bizott­ságától kérheti felvételét a vá­lasztók névjegyzékébe. A kére­lemhez csatolni kell a korábbi lakóhely szerint illetékes végre­­­­hajtó bizottság által kiadott iga­­­­zol­ást arról, hogy a kérelmezőt a választók névjegyzékébe felvet­ték. (MTI) Az amerikaiak háborús stratégiájának kudarca A VNA hírügynökség szomba­ton ismertette a vietnami nép­hadsereg lapjában megjelent elemzést az amerikai háborús stratégia kudarcáról. Az amerikai „helyi háború” stratégiája sohasem jutott még olyan válságba a dél-vietnami csatatéren, mint most. A legutób­bi Tay Ninh tartománybeli csata során több brigádméretű amerikai egységet vertek szét a partizánok és a kezdeményezés a felszabadí­tó hadsereg kezében van. Észak- , Vietnam sohasem volt még olyan szilárd és erős, sohasem töltötte be olyan teljességgel a nagy front­vonal nagy hátországának szere­pét, mint ma — írja a lap. Vasárnap Kuba Egyolc éve Kubában alig néhány héttel ezelőtt, december 2-án emlékez­tek a történelmi napra: tíz esz­tendeje szállt partra a legendás kis hajó, a Granma, fedélzetén 82 bátor emberrel, Fidel Castro vezetésével. Többségük már az első ütközetben életét áldozta Kuba­­ szabadságáért, tizenkét hazafinak azonban a Sierra Maestra hegyeiben sikerült fel­szítani a népi felkelés lángját Batista zsarnoksága ellen. Két esztendőn át folyt a fegy­veres harc, s a maroknyi csa­patból hadsereggé növekedett felszabadító áradat gyalogosan és lóháton, teherkocsikból átalakí­tott páncélgépkocsikkal, karabé­lyokkal és cukornádvágó kések­kel nyomult Havanna felé. Hiá­ba próbálkozott az Egyesült Ál­lamok a tizenkettedik órában jenki tengerészgyalogosok beve­tésével fenntartani hűséges báb­jának, Batistának uralmát! A latin-amerikai népek a kubai szabadságharcosok védelmére keltek és a tengerészgyalogosok visszavonására kényszerítették Washingtont A kubai cukornád­ültetvényeket uraló United Fruit Company sugallatára január el­sején Batista elmenekült és Ha­vannában katonai juntát hoztak létre, másnap azonban a havan­nai munkások sztrájkja elsöpör­te a junta-kormányt Castro és csapata néhány nap múlva a nép örömujjongása közepette vonult be Havannába. Január elseje azóta a kubai forradalom győzelmének ünne­pe. A leghatalmasabb és legag­­resszívabb imperialista ország, az Egyesült Államok tőszom­szédságában immár nyolc esz­tendeje lélegzik szabadon és építi a szocialista társadalmat Kuba népe. Az elmúlt n­yolc esztendő so­rán alig múlt el nap, hogy az Egyesült Államok vagy a dol­láron vásárolt kubai ellenforra­dalmárok, a guantanamói tá­maszpont tengerészgyalogosai és repülőgépei ne támadtak vagy provokáltak volna. A Disznó­öbölben végrehajtott szégyenle­tes ellenforradalmi invázió azon­ban éppúgy kudarcba fulladt, mint a Kuba-ellenes blokád. Az amerikai imperializmus Kuba-ellenes blokádpolitikája a szocialista országok szolidaritá­sán, a latin-amerikai népek és a józan nemzetközi közvélemény tiltakozásán tört darabokra. Ku­ba kiállta az első nehéz próbá­kat és „Amerika szabad föld­jén”, a hat és fél milliós lakosú szigetországban épül az a vilá­gítótorony, amely egész Latin- Amerika számára mutatja a sza­badsághoz vezető utat. A hétköznapi építőmunka a harcokban edzett kubaiak szá­mára sem sima országúton halad. Nemcsak az imperializ­mus provokációi — amelyek állandóan fegyveres készenlétet követelnek —, hanem a szocia­lista tábortól való nagy földrajzi távolság, az első tapasztalatok megszerzése is sok gonddal jár. Az új Kuba azonban sorra leküzdi ezeket a nehézségeket. Úgyszólván egyetlen esztendő alatt, 1961-ben, az „oktatás évé­ben” önkéntesek tízezrei leküz­dötték az analfabétizmust és Latin-Amerikában először Kuba lett „az írástudatlanságtól meg­szabadult ország”. Ezután a „tervezés éve” következett, majd a cukornádtermelés fellendítésé­re összpontosították az erőfor­rásokat , folytatódik az ország iparo­sítása. Csupán 1966-ban több új alkotást adtak át rendeltetésé­nek. Tavasszal kezdte meg az áramszolgáltatást a szovjet se­gítséggel épült Mar­ei és Rente erőmű. Camagueyben épült a cukorkémiai ipar egyik elsőszü­löttje, az új élesztőgyár , amely a maga nemében a legnagyobb a világon. Gépeit és berendezé­sét Franciaország szállította. Eredményesen fejlődnek a magyar—kubai kapcsolatok is — minden téren. Népünk rokon­­szenvével, szolidaritásával a bátor kubai nép oldalán áll s köszönti a forradalmi Kubát nemzeti ünnepén. Sebes Tibor 1966 világpolitikai eseményei Az újévi szokások­hoz hozzá­tartozik a jókívánság, s akadnak politikusok, akik ezt az alkalmat jóslásra is felhasznál­ják. Áro kevesen vannak, akik az esztendő végén, mérlegkészítés­kor előveszik háromszázhatvanöt nappal korábban beharangozott jóslásaikat, ígéreteiket.... Igaz, McNamara 1966 elején már nem ígérte, hogy karácsonyra végleg hazatérnek Vietnamból az amerikai katonák, de a döntés kicsikarásában, vagy legalábbis a „vietnami kaland” számukra kedvező fordulatában reményked­tek. Az Egyesült Államoknak azonban a rekord hadiköltségve­tés és­ a szennyes háborúba beve­tett, közel 4­00 ezer amerikai ka­tona ellenére sem sikerült meg­változtani a hadi helyzetet — ugyanakkor a nemzetközi közvé­lemény széles körű tiltakozásával találták szemben magaikat. Az 1966. esztendő nemzetközi eseményeire a Vietnam elleni amerikai agresszió vetett árnyé­kot­­­ Szilveszterkor Johnson szó­vivője még azzal hintett port a világ szemébe, hogy az elnök­nek a „vietnami rendezésre irá­nyuló fáradozásairól” beszélt és felfüggesztették a Vietnami De­mokratikus Köztársaság elleni bomba­támadásokat. Harminckét napos szüneteltetés után azonban Johnson levetette a béke tógáját és az idei karácsonyi kétnapos tűzszünet idején is Hanoi fölé küldte kalózrepülőgépeit. Vég­eredményben ez a lépés, a bom­bázásoknak Hanoira történt ki­­terjesztése volt a betetőzése an­nak a veszélyes eszkalációnak, amelyben az USA agressziójában részt vevők manilai értekezlete csak az amerikai választók meg­nyugtatását szolgálta. Johnson békeszólamai ellenére nemzetközi méretekben — s im­már az amerikai közvéleményben is fokozódó mértékben — növek­szik a tiltakozás a világkataszt­rófa veszélyét magában hordozó vietnami agresszió ellen. Wa­shingtonnak a katonai győzelem kicsikarására irányuló képtelen erőfeszítései és az agresszió ki­terjesztésére (Laosz után most m­ár Thaiföldön is bevetették az amerikai katonaságot a hazafiak ezen) vonatkozó lépései nem tö­mörítették, hanem tovább lazí­tották a nyugati szövetséget. Nemcsak a SEATO és a CENTO bomlása folytatódott, hanem éles ellentétek dúlnak a NATO-ban is. Franciaország ebben az év­ben kivált a NATO integ­rált katonai szervezetéből, s ez volt a legszembetűnőbb jele an­nak, hogy — a Neue Züricher szavait idézve — 1966 „a szö­vetség nyitt és látványos válla­még a sokoldalú atomerők kér­désében törtek felszínre az el­lentétek, azóta az Amerika-elle­­nesség továbbterjedt Nyugat- Európában. Az Egyesült Államok hiába igyekezett rávenni NATO- beli partnereit a vietnami agres­­­szió támogatására , az atlanti szövetség tagállamai nem akar­nak belebonyolódni ebbe a konf­liktusba. Annál inkább keresik a kapcsolatokat a Szovjetunióval és az európai szocialista országokkal, és ez az esztendő jogos reménye­ket keltett arra, hogy Európában csökkenthető a feszültség, hogy kitartó erőfeszítésekkel lehetsé­ges előrelépés az európai bizton­ság megteremtéséhez. Bár Wilson kormánya túlságosan elkötelezte magát az amerikai politika mel­lett, számos NATO-országban, így elsősorban Franciaországban, de kisebb mértékben Dániában, Olaszországban, sőt Nyugat-Né­­metorszá­gban és Törökországban is új utakat vagy legalábbis ka­pukat keresnek. Erre mutat töb­bek között az a látogatás-sorozat is, amelyet NATO-országok kor­mányfői, külügyminiszterei tet­tek a Szovjetunióban, de Magyar­­országon is (az idén többek kö­zött Hakkerupp dán miniszterel­nök, Couve de Murville francia külügyminiszter járt Budapesten). Másrészt a NATO miniszteri ta­nácsának decemberi párizsi érte­kezlete, amelynek záróközlemé­nyében egyetlen szóval sem em­lékeztek meg a „vietnami konf­liktusról”, noha korábban minden esetben kifejezték az amerikai politika iránti támogatásukat. Szélesebb értelemben a nyu­gati szövetség „válságos­­ának esztendeje volt”. 1964-ben évének„ legfőbb jellemzői közé

Next