Orosházi Hírlap, 1967. október-december (12. évfolyam, 115-153. szám)
1967-10-01 / 115. szám
19*7. október L Átadták Jemenben a szovjet segítséggel épített kórházat és poliklinikát Szanaa Szanaa-ban ünnepélyes keretek között átadták a jemeni kormánynak azt a kórházat és poliklinikát, amelyet a Szovjetunió segítségével építettek fel és rendeztek be. Az átadás alkalmával rendezett ünnepi gyűlésen Szalah jemeni elnök is beszédet mondott. Kijelentette: nehéz lenne túlbecsülni azt a hatalmas segítséget, amelyet a szovjet szakemberek, a nagyszámú létesítmény felépítésével és berendezésével Jemennek nyújtottak. Legnagyobb érdemük, hogy segítenek kiképezni az országnak saját nemzeti kádereit, akik az elkövetkező négy-öt esztendő folyamán más országok színvonaláig emelik fel Jement — hangsúlyozta az elnök. (MTI) Az Egyesült Államok nem változtat vietnami politikáján Johnson benséde Kis Csaba, az MTI washingtoni tudósítója írja: Johnson elnök a hidegháború legsötétebb korszakának szótárából vett frázisokkal vette védelmébe pénteken a vietnami háborút a mindinkább szélesedő belső és nemzetközi bírálattal szemben. Johnson kijelentette, hogy az Egyesült Államok nem változtat vietnami politikáján és „folytatni fogja előretörését”. Azt mondotta, hogy Vietnamban az Egyesült Államok „a kommunista terjeszkedés legagresszívebb formájával áll szemben” s „a béke igaz védelmezői azok az amerikai katonák, akik jelenleg a demilitarizált övezet mentén állnak őrt Vietnamban, s magukra vállalják az ellenség legsúlyosabb csapásait". Mint ismeretes, az elmúlt napokban megsokasodtak az éles hangú bírálatok az Egyesült Államok vietnami agressziójával szemben, s csupán ezen a héten az ENSZ közgyűlésének szószékéről olyan államférfiak szólították fel Washingtont a háború befejezésére, s különösen a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni légitámadások megszüntetésére, mint a dán miniszterelnök, a kanadai, a francia és a svéd külügyminiszter. Velük szemben az amerikai elnök, a dél-koreai elnök, vagy a thaiföldi külügyminiszter véleményét sorakoztatta fel a háború igazolására, felelevenítve a sokszor hallott Domino-elméletet és más amerikai teóriákat. Johnson ismét arra hivatkozott, hogy két hivatali elődje, Eisenhower és Kennedy is hasonló nézeteket vallott, s kijelentette, a vietnami háború — az elnök szavaival — „az agresszív külső hatalom uralma elleni küzdelem” — egyben „az Egyesült Államok nemzeti érdeke”. Megszaporodott belső bírálóival, különösen a törvényhozás népes békepárti frakciójával szemben viszont az elnök azzal érvelt, hogy annak idején maga a szénung és a képviselőház hatalmazta fel a katonai akcióra. Johnson beszédében azt mondotta, hogy a vietnami háború folytatásával az Egyesült Államok „nagyban csökkenti egy nagyobb”, minden bizonnyal nukleáris háború veszélyét, s „nem teheti kockára Amerika biztonságát és fennmaradását" azzal, hogy kivonja Délkelet- Ázsiából az Egyesült Államok erőit. Az elnök szavai szerint a háborúban „állandó és valósággal drámai sikerek” születnek és „Dél-Vietnam belső helyzete megszilárdulóban van”. Johnson ismét elutasította a bombázások megszüntetésére irányuló javaslatokat s felújította az amerikai követeléseket az előzetes garanciákra vonatkozóan. Az elnök gyakorlatilag azzal vádolta meg politikai ellenfeleit, a békét követelő amerikaiakat, hogy „félrevezetik Hanoit” az amerikai nép magatartásáról, s ezért tulajdonképpen ők felelősek a háború folytatásáért. Kijelentve, hogy az Egyesült Államok kész a háború folytatására, az elnök azt követelte, hogy „ne vezessék félre az ellenséget, a vita és a különvélemény nem fog visszavonulást eredményezni, a tiltakozás következménye nem lesz megadás". Ugyanakkor kijelentette, hogy a kormányzat „mindent megad, amire a hős katonáknak szükségük van feladatuk teljesítéséhez és ezt a feladatot teljesíteni is fogják”. Az elnök egyébként a texasi San Antoniót választotta Vietnammal foglalkozó beszédének színhelyéül. Beszéde az úgynevezett országos törvényhozási tanács — egy főként helyi politikusokból álló testület — értekezletén hangzott el. Politikai megfigyelők arra a következtetésre jutnak, hogy Johnson harcias hangú beszédét egyrészt a növekvő ellenállás leszerelésére, másrészt a rendkívül befolyásos háborús párti politikusok, üzletemberek és katonai vezetők megnyugtatására szánta. • Washingtonban kongresszusi körökben csalódottan vették tudomásul, hogy Johnson legutóbbi beszéde egyetlen új javaslatot sem tartalmaz a vietnami kérdést illetően. „Az elnök semmi újat nem mondott’ — jegyezte meg Hatfield szenátor és hasonlóan nyilatkoztak Mondt és Morton szenátorok is. A republikánus Findley, a képviselőház tagja, miután megállapította, hogy Johnson láthatólag a régi politika rabja, kijelentette: a maga részéről ragaszkodik ahhoz, hogy az 56 képviselő által aláírt határozati tervezetet megvitassák. Mint ismeretes, e tervezet felszólítja a kongresszust, vizsgálja felül az Egyesült Államok jelenlegi külpolitikáját. Véget ért a LEMP KB plénuma Befejezte munkáját a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának IX. plénuma. A tanácskozás — amelynek részvevői megvitatták a mezőgazdaság fejlesztésének kérdéseit — határozatot fogadott el. A központi bizottsági határozat kijelöli a mezőgazdaság további fejlesztésével kapcsolatos feladatokat. (MTI) A pápa a vietnami válság békés rendezését sürgeti New York Az ENSZ székházában közzétették VI. Pál pápának U Thant ENSZ-főtitkárhoz intézett levelét. A pápa üzenetében kifejezi reméményét, hogy az ENSZ közgyűlésének XXII. ülésszakán sikerül „békés és tisztességes” megoldást találni a vietnami konfliktus rendezésére. Majd teljes támogatásáról biztosítja a főtitkárnak a vietnami háború békés rendezését célzó erőfeszítéseit. VI. Pál pápa levelében hangsúlyozza: a vietnami háború mérhetetlen szenvedéseket okoz a vietnami népnek és nyugtalansággal tölti el a világ népeit. Felszólítja a háborúban érdekelt feleket, hogy kezdjenek tanácskozásokat a konfliktus megszüntetéséről. (MTI) Kuba-ellenes szervezkedések Amerikában New York Az AÁSZ külügyminisztereinek a közelmúltban Washingtonban tartott értekezlete és annak határozatai buzdítólag hatottak bizonyos reakciós körökre, amelyek most fokozzák tevékenységüket Kuba ellen. A szigetországból elűzött ellenforradalmárok különleges „bizottságot” szerveztek, amelynek feladata az Egyesült Államok közvéleményének és mindenekelőtt az amerikai kongresszusnak a megdolgozása. 2 Kein egyesül Dajan és Eskol pártja London Megszakadt az Izraelben működő három, úgynevezett „Munkáspárt” egyesüléséről folytatott megbeszélés-sorozat — jelenti a Reuter tel aviv-i tudósítója. Az Izraeli Dolgozók frakciója elnevezésű párt (RÁFI) központi bizottsága ugyanis bejelentette, hogy nem ért egyet a jövendő egységes párt vezetőségének és parlamenti képviselőjelöltjeinek választási módjával és határidejével. (MTI) Vasárnap Üdvözlő táviratok a kínai nemzeti ünnep alkalmából A Kínai Népköztársaság kikiáltásának 18. évfordulója alkalmából a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa táviratban üdvözölte a Kínai Népköztársaság Államtanácsát. Az évforduló alkalmából Péter János külügyminiszter táviratot küldött Csen Ji kínai külügyminiszternek. A Magyar- Kínai Baráti Társaság elnöksége és dr. Jávor Ervin, a Magyar— Kínai Műszaki Tudományos Együttműködési Bizottság magyar elnöke szintén táviratot küldött kínai partnerének. * Az évforduló alkalmából a Szakszervezetek Országos Tanácsa üdvözlő táviratot küldött a Kínai Szakszervezetek Országos Szövetségének. (MTI) Az ENSZ-közgyűlés pénteki vitája Az ENSZ közgyűlésének pénteki ülésén folytatódott az általános politikai helyzet vitája. A délutáni ülésen elsőként Martinez Moreno, Salvador külügyminisztere szólalt fel. A miniszter beszédében megállapította, az atomsorompóegyezmény aláírása döntő lépés lenne a leszerelés irányában. Leslie Lee, Sierra Leone képviselője felszólalásában rámutatott, az atomfegyverekkel rendelkező országoknak még nagyobb erőfeszítéseket kell tenniük a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozására. Guevara Arte bolíviai külügyminiszter nyugtalansággal szólott a fejlett ipari országok és gazdasági tekintetben fejlett országok közötti különbségek növekedéséről. A külügyminiszter az izraeli csapatoknak a megszállt területekről való kivonását az Izraellel szemben fennálló „ellenséges állapotok” megszüntetésével kötötte egybe. A bolíviai küldött felszólalásával véget ért az ENSZ-közgyűlés péntek esti vitája. A közgyűlés legközelebb október 2-án, hétfőn ül össze. Befejeződött „Dnyeper" hadgyakorlat Moszkva Péntek este befejeződött a „Dnyeper” hadgyakorlat, amelynek körzete Ukrajnára és Belorussziára terjedt ki, s amelyen a szovjet hadseregnek valamennyi fegyverneme részt vett. A hadgyakorlat legnagyobb páncélos csatájában mindkét fél részéről több ezer harckocsi indult rohamra. MI—4 és MI—6 típusú helikopterek, továbbá száz és száz korszerű szállítógép messze a feltételezett „ellenség” vonalai mögött tette le tömeges arányokban a légi gyalogos egységeket. A hadgyakorlat során kialakult feltételek nagyon hasonlítottak egy korszerű háború reális harci helyzeteihez. A gyakorlat folyamán adódó feladatokat, így például a Dnyeperen történt erőszakos átkelést, a szovjet katonák és tisztek rekordidő alatt, rendkívül magas felkészültségről téve tanúbizonyságot, mesterien oldották meg. A szovjet lapok nyomatékosan aláhúzzák, hogy a hadműveletek sikeres végrehajtásában rendkívüli nagy szerepe volt a hadsereg politikai munkatársainak, a hadseregben szolgáló kommunisták és komszomolisták példamutató magatartásának. Moszkvai katonai szakértők felhívták a figyelmet arra, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának előestéjén lezajlott „Dnyeper” hadgyakorlat újból megmutatta: a szovjet hadsereg varsói szerződésbeli fegyvertársaival együtt képes megsemmisíteni bármilyen agresszort, képes megvédelmezni a békét. (MTI) Magyar internacionalisták Szovjet-Oroszországban Magyar sajtó a polgárháborúban Mikor Oroszországban kitört a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, a hatalmas birodalom fogolytáboraiban több mint kétmillió hadifogoly sínylődött. A több száz fogolytábor ,,lakói” közül minden 4. magyar volt. A legnépesebb „fogoly-nemzetiség” nagyon éber szemekkel figyelte az oroszországi változásokat, hiszen egy-két hónappal ezelőtt még Oroszországban is a magyarországéihoz hasonló viszonyokat tapasztalt, s „most” ezek alatt mozdult meg a föld. Lenin már egy évvel a háború előtt felhívta a figyelmet arra, hogy milyen nagy a hasonlóság a két ország között „a reakciós földbirtokosok mindenhatósága tekintetében, akik óriási kiterjedésű földbirtokaikat átmentették a középkorból”. A muzsikok példája A hasonlóságot gyorsan észlelték a magyar hadifoglyok, és a cári önkényre ugyanúgy válaszoltak, mint az orosz elnyomottak: marxista köröket, pártsejteket szerveztek — már jóval a forradalom előtt. Részt vettek a munkások sztrájkjaiban, emlékezetes marad a taganrogi sztrájk, s a szovjethatalom első hónapjaiban már magyarul is kiadták a békedekrétumot és a Kommunista Kiáltványt A szervezkedések után ezrével, tízezrével álltak fegyverbe ismét a magyar hadifoglyok, hogy megvédjék a szovjethatalmat Ezekről a szervezkedésekről tudósítanak a magyar internacionalisták újságjai. A forradalom után, a polgárháború első éveiben tizenkét magyar nyelvű lap jelent meg Szovjet-Oroszországban. Ezek hívták fel a figyelmet a földfoglaló muzsik példájára. Az egyik újságcikk így ír a fogoly magyarokról: „Az orosz forradalmat a mi véreink közül legtisztábban a magyar paraszt érti meg, Ő föl tudja fogni egész mélységében és forradalmi nagyságában azt a lépést, amit az orosz paraszt tesz, amikor földet oszt. Az évszázadok óta tartó földért való véres küzdelemnek csendőrszuronyok alá szorított harcosa, a magyar paraszt ökölbe szorított kézzel, kitágult, véres szemekkel nézi a földmérő muzsikákat és haza gondol, haza gondol... 1917 decemberében ismerkedett meg Leninnel Kun Béla. A magyar forradalmár akkor már írt a Pravd*van n rí*e és a Der Völkerfrndében. Rövidesen már magyar nyelvű lapba is írhatott, mert a Külügyi Népbiztosság támogatásával megjelent a Nemzetközi Szocialista, amely ismertette a szovjet kormány béketerveit is. A lapot ugyan a monarchia harcoló katonái számára adták ki, de olvasták a hadifoglyok is, akik lelkesen fogadták a békedekrétum hírét. Az Izvesztyija így ír ezekről a napokról: .. A magyarok színi, hogy szolidárisnak nyilvánítják magukat a forradalmi Oroszország békeprogramjával, óriási szolgálatot tesznek az általános, demokratikus és igazságos béke megkötése ügyének”. Decemberben írta a moszkvai katonai körzet internacionalista szociáldemokrata hadifoglyainak bizottsága: „Mély hálánkról biztosítjuk a Népbiztosok Tanácsát, amiért a demokratikus békekötésre szólította fel a hadviselő feleket”. 1918-ban már megjelentek Oroszországban a legfontosabb magyar lapok. A Nemzetközi Szocialista mellett a volt omszki hadifoglyok kiadták a „Forradalom” című újságot, amelyet Ligeti Károly szerkesztett. Szamarában jelent meg az Ébredés, a penzai kormányzóság székhelyén, Penzában Világszabadság, onnan sok ezer kilométernyire a Bajkál-tó partján, Irkutszkban ugyancsak Világszabadság, Tomszkban pedig — némi hazai nosztalgiával —. Népszava címmel adtak ki forradalmi lapot: „‘Jertek, testvéreink .. 1918 telén támadást indítottak a németek: megindultak Petrog-