Orosházi Hírlap, 1974. október-december (19. évfolyam, 114-152. szám)

1974-11-24 / 137. szám

Lombhullás Olvaslak Mozi után Szeretném, ha végre egyszer az a film, amelyet éppen megnézek, lenne olyan jó, mint az „előze­tes"! (Punch) * * * Féltékeny barát „A férjed! Mindig a férjed! Csak róla tudsz­­ beszélni! Kez­dem gyanítani, hogy van vala­mi köztelek!” A háziasszony * * * (Le Rite) Ha nem lenne annyi gép, amely megkönnyíti a háztartási­­ munkát, sohasem jutna időm ar­ra, hogy megjavíttassam őket! (Woman) 5 T­ARKA HASÁBOK Humor — mindenhonnan PRÁGA — Az éjjel betörtek a laká­sunkba. — Ne mondd. És hogy végző­dött az eset? — A pasast még mindig ápol­ják a kórházban. Ugyanis a fe­leségem azt hitte hogy én jövök haza, LONDON Egy angol úr egy texasi kocs­mában a családja történetét me­séli a hallgatóságnak. —• Aztán tudják-e, hogy az én nagyapámat az angol királynő a kincstári karddal lorddá ütöt­te? — Az ?s valami? — mordul közbe az egyik farmer. — Az én nagyapámat a Fekete Sastoll a törzsfőnöki tomahawkjával úgy megütötte, hogy angyal lett be­lőle... • * * VARSÓ — Hallottam, Jerzy, nősülsz. — Igen, Tadeusz, a jövő hé­ten. — S ki a szived választott­ja? ~ Egy özvegyasszony. — Tudja az ördög, én valahogy idegenkednék a gondolattól egy özvegyasszony második férje lenni. — Mit akarsz, még mindig jobb második férjnek, mint el­sőnek lenni.... * * * BELGRAD — ön úszómester? — Igen, az vagyok. Kíván uram, órákra járni? Egy óra öt­ven dinár — előre fizetendő! — Miért előre? — Tudja, minden esetre.IL: A víz itt elég mély..., * * * BECS A főnök dicséri a titkárnő­jét. — Hinterhuber kisasszony, maga olyan ügyes, hogy el se tu­dom képzelni, mit kezdnék ma­ga nélkül. — Ügy? — vág vissza a titkár­nő. — Lassan már két éve va­gyok magánál és még sohase ju­tott eszébe, hogy mi mindent kezdhetne velem?.... MOSZKVA Társaságban a híres nyelvész­­professzor sikereit emlegetik, s megállapítják, hogy korlátlan le­hetőségek állanak előtte. Egy közeli ismerős sajnálkozva le­gyint: — Ugyan! Neki is megvannak, szegénynek, a maga korlátai. — Hogy mondhat ilyet? — szörnyülködnek a többiek. — Ismerem a feleségét. Mit ér, ha az ember tizennégy nyelven beszél, de soha egyiken se jut szóhoz?.... BUKAREST Gheorghe gondterhelt arccal lép be a barátjához: —■ öregem, fogadd őszinte részvétemet! — Jesszusom, mi történt? — hebegi az elfehéredve. — A feleségem új kosztümöt vett és bejelentette, hogy a te feleségednek is megmutatja... SZÓFIA Két idős férfi az öregségről társalog: — Salamon királynak kilenc­száz felesége volt. Csak azt sze­retném tudni, miből táplálta őket? 5 — Engem inkább az érdekel, a­­­mivel táplálkozott! .... ZURICH — Fiatalember, legyen óvatos — szól az asszony beszállva a taxiba —, hat gyereknek va­gyok az anyja. — Hat gyereknek? — mélá­zik el a sofőr. — És még ön mondja nekem, hogy legyek óvatos. _ Révész Tibor .••■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK]•■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK](«jBiBBiiauiciasasaaesssaaiBssseessssaaE«» Rövid orvosi hírek Az első műmáj A művese után elkészült az el­ső műmáj. Kivitelezője a londo­ni King’s College Hospital or­vosa, Roger William. A műmá­jat hepatitisz okozta kóma ese­tén a máj detoxikálására lehet kiválóan felhasználni. * * * A száj, mint vészjelző Sok betegség (leukémia, vér­­szegénység, cukorbaj) első szimptómái a szájban jelentkez­nek. „Tehát mi, fogorvosok — jelentette ki Harold Jones manchesteri stomatológus —, minden más szakorvosnál előbb vesszük észre a betegséget”. * * * Veszélyes bélyegek A bélyegek hátát bevonó ra­gasztó ismeretlen hatású anyago­kat tartalmaz. Ezért rendkívül veszélyes megnyalni a bélyeget. Erre a véleményre jutott a wa­shingtoni Robert Shaw doktor, aki azt kérte az amerikai kor­mánytól, intézkedjék a bélye­geknél használt ragasztóanyag felülvizsgálásáról. * * * A tévé hatása Miért van az, hogy a mai gye­rekek soikkal érettebbek, mint a régebbiek? Mert nézik a tele­víziót. Legalábbis erre a megál­lapodásig jutottak amerikai tu­dósok, akik megállapították, hogy a képek, és különösen a té­vé képei 30 százalékkal növelik az agy vérellátását. • * * Alkohol és rák Újabb tétel az alkohol bűn­­lajstromán. A New York-i Lö­wenfels professzor kutatásai so­rán bebizonyította, hogy az ita­los embereknél gyakrabban for­dul elő a légcső- és nyelőcsőrák­, mint azoknál, akik csak mérsé­kelten fogyasztanak alkoholt * * * Öngyilkosság az orvosok körében Kaliforniában K. Rose és I. Ro­­sew, a két neves pszichiáter ta­nulmányozta mindazokat az ön­gyilkosságokat, amelyeket az Egyesült Államokban a század eleje óta követtek el. Elsősorban, azt igyekeztek kimutatni, hogyan oszlanak meg az öngyilkosságok a különböző foglalkozási ágakat tekintve. Nagy meglepetésre azt tapasztalták, hogy az orvosok ezen a téren minden más foglal­kozáságat maguk mögé utasíta­nak. (Ford.: Draskovits Emma) gy áprilisi napon Szarvas­­ hatá­rában, a kákás részen azt lát­ja az egyik gazda, hogy a vá­sárhelyi útról az ő tanyájának tart egy disznó. De erősen kocog ám! Mivel katonai szolgálatát hegyvidéken tölötte, felismerte, hogy a kocogó állat vaddisznó. A gazdában hirtelen fel­­rémlett, honnan került a vad az Al­földre? De sokat nem töprenghetett, mert az már nagyon közel járt hozzá, és beugrott a tanya előtti árokba. Ek­kor már a kutyák is észrevették és nekirohantak a nagy agyarú vadnak. Erre az megfordult és a szarvasi liget irányába szaladt. A gazda fogta a bi­ciklijét és gyorsan bekarikázott a rend­őrségre. De ott nem akartak annak hinni. Vaddisznó erre? Közben az egyikben fellobbant a vadászszenve­dély, merthogy tagja a vadásztársa­ságnak, felnyergelt egy lovat, meg­nézi, hátha csakugyan vaddisznó és máris a ligetben van. Amikor a ligeti csősztől érdeklődött, nem látott-e erre vaddisznót, az nagyon meglepődött. Ezen a tájon? Ugyan kérem! Éppen az előbb szidta a kanászokat, hogy miért nem vigyáznak jobban a jó­szágra, mert ott feküdt a bokorban egy disznó. Amikor észrevette, bottal csa­pott rá a bokorra, hogy elriassza. Fel is ugrott az rögtön és arra szaladt Bé­­késszentandrás irányába. — Vigyázni kell ám itt, kérem magyarázta a csősz —, mert a jó­szág kárt okoz. Biztosan a Körös holt­ágának a túloldaláról úszott át a li­getbe. Ott van legelő. Mit tehetett a rendőr? Visszalovagolt az őrsre. Nemsokára ezután a Szarvastól öt kilométernyire fekvő Békésszentandrás sporttelepén dolgozó bordélyosok kö­zül az egyik felismerte a vaddisznót, amikor az a kanyargó Holt-Körös ott húzódó ágából prüszkölve mászott ki. A bordélyosok, melyiknek mi volt a kezében, lapáttal, ásóval, csákánnyal rohantak, hogy bekerítsék, de a vad visszafordult, bele a vízbe és úszott tovább. Kis idő múlva a falu főutcáján levő gyógyszertárból egy asszony jött ki, és a vad úgy szaladt el mellette, hogy majdnem fellökte. A környéken levők sikoltozni kezdtek, mert valaki meg­jegyezte, hogy az nem rendes disznó. Ekkor a vad már a hentesüzlet előtt várakozókat ugrasztotta szét, aztán be­fordult az egyik utcába és a duzzasztó felé tartott. Most már a falu több va­dásza üldözőbe vette. De a vad bele­vetette magát a Körösbe. A hullámok tovasodorták, aztán a túlsó, a mező­túr felőli parton eltűnt a szemük elöl. A faluban ezután sem volt nyuga­lom. Aki találkozott a vadászokkal, arról kérdezősködött, hogy honnan jö­hetett a vadisznó. De erre nem tudott egy vadász sem felelni. Elterjedt ugyan a hír, hogy elszökött a békés­csabai állatkertből (akkor még volt, ha kicsi is), de ez vaklármának bizo­nyult. Voltak, akik azt állították, hogy az erdélyi hegyekből tévedt erre­. De erről sem akkor, sem azóta hitelt ér­demlő bizonyítékot nem tudott senki felmutatni, mivel a vaddisznóknak la­kásbejelentőjük sincs. Tehát nyugtalanság volt a faluban. Voltak, akik féltek kimenni a határ­ba. Az egyik vadász ezért aztán kita­lálta, hogy riadóztatták a mezőtúri ka­tonákat és azok végeztek a vaddisz­nóval. Mindenki megnyugodott. A vad különben, miután a békés­­szentandrási duzzasztó környékén el­tűnt a Körös túlsó oldalán, az ártéren haladt tovább. Majd Öcsöd és Kun­­szentmárton közt, a bábockai — ak­kor még fiatal — erdőtelepítésen meg­húzódott. Mivel éhes lehetett, dúrni kezdte a csemetéket és az elvetett ma­got. Amikor az erdész napok múlva fel­fedezte a dúlást, nagyon gyanúsnak ta­lálta. De elhessegette a gondolatot, a fészkes fenébe is juthatott eszébe. Al­földön vaddisznó! Gyanújára aztán az öcsödi vadőr felelt. Ellenőrző körútja alkalmával egy bokor alatt a kutyája talált rá a vadra. A vadőr rögtön ér­tesítette a vadászokat, de azok nem­igen hittek annak és csak tessék-lássék keresték a vadat. Le is mondtak róla, mert nem találták. A vadőr aztán el­határozta, nem sajnálja rá az idejét, bármeddig is kell lesnie a vaddisznót, egyedül lövi le. Meg is leste többször, de mindig lőtávon kívül volt. Egy na­pon aztán meg tudta közelíteni a vad helyét, mert kedvező szélt fújt. És amikor a kutyával kiugrasztotta búvó­helyéről, rálőtt. A vad nekifutott, de néhány méter után összerogyott. Re­mek találat volt, mert azután fel sem tudott állni. A lövés a lapocka alatt érte. Aztán még egyet beleeresztett, hogy az végleg kiszenvedjen. A lövésekre odaszaladt egy férfi, aki a friss telepítésű erdő mellett kapálga­­tott. Amikor meglátta, hogy a vadőr a vaddisznót puffantotta le, örült, mert napok óta kapálgatás közben min­dig leste, nem bukkan-e elő az vala­honnan. Mindjárt neki is fogtak a vad­őrrel és kizsigerelték, majd lovas ko­csival bevitték a faluba, Öcsödre. Meg is mérték. Belső részek nélkül 126 ki­lót nyomott Aztán lefényképezték a vadőrrel együtt, és a fényképet kitet­ték a tanácsháza hirdetőtáblájára. A napokig tartó vadászatot torral fejezték be, melyen részt vettek azok a vadászok is, akik nem hittek a vad­őrnek. Azt sajnálták nagyon, hogy ami­kor a vadőr és a kapás ember szét­szedték a vadat, a szép nagy agyarait eltörték. Cserei Pál: Vaddisznó az Alföldön

Next