Ország-Világ, 1961. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1961-09-27 / 39. szám
FILMKRÓNIKA ROCD ÉS FIVÉREI Az új művészi kibontakozás J± időszakát élő olasz filmgyártást négy rendező négy világsikert aratott filmje fémjelzi, köztük Visconti «Rocco és fivérei« című műve. Tavaly a velencei fesztiválon kifütyülték, az olasz cenzúra kifogást emelt ellene, itáliai templomkapukon figyelmeztetik a híveket, nehogy megnézzék ezt a «bűnös« filmet — és Visconti műve úgy járt, mint a másik «nagy«, Fellini »Édes élet« című munkája, kiátkozták, és nem lehet jegyet kapni az előadásra... A »Rocco és fivérei« szoros rokonságot tart a neorealizmussal, amely jórészt az egyén és a társadalom kapcsolatával foglalkozik, ugyanakkor az emberi érzelmek kérdése csaknem úgy izgatja a rendezőt, mint a legújabb olasz filmgyártás más képviselőit, akik a pszichológiai ábrázolás hívei, mert őszintén fel akarják tárni az emberek egymáshoz való viszonyát. Visconti filmje a nagy családregényekre emlékeztet, oly hívenképes ábrázolni egy család sorsán keresztül az olasz társadalmi viszonyokat, a délről északra vándorló szegény munkásemberek szerencse-próbálását, az új környezetbe való beilleszkedés nehézségeit, s az olasz életet, amivel, ahány testvér, annyiféleképpen boldogul. Visconti filmje érzelmi hatásokban rendkívül gazdag; Rocco szerepében ugyanarra a lírai hangvételre ismerünk, amely felejthetetlenné tette előző filmjét, a Fehér éjszakákat. Simone figurájába erőt és drámaiságot öntött, a családból kiszakadt, talaját vesztett ember tragédiáját festi, olykor rendkívül erős színekkel. A film egyes jeleneteinek brutalitása már-már bántó lenne, ha a rendező nagy tehetsége nem varázsolná ezt is művészetté. Mindkét szerepet kitűnő színészi alakítás erősíti; Rocco szerepében Alain Delon tehetséges játéka, Simone alakjában pedig Renato Salvatori formál érdekes típust. (batasi) Simone és Rocco — Kenato salvatcri és Alain Delon UAJUHBBilHBaimBIIII (lenem, először is bemutatkozom. Székely Kati vagyok, a Deutsches Theater tagja, a Tomi mamája, az Eddi felesége... de nem is itt akartam kezdeni. Hanem az elején. Amikor is, hol volt, hol nem volt, rettentő régen, még csak 15 éves voltam, vagyis négy évvel ezelőtt. Az Anna Frank szerepét osztották rám. Tomi akkor még álmomban sem élt ISMERIK ANNA FRANK Üldözött, hollandi volt, családjával együtt megölték a nácik. Tragikus életének egyetlen vigasztalója Péter volt, aki 2 és fél évig egy kis kamrában bújt vele együtt a Gestapo elöl. Péter szerepét az Anna Frank életéről és haláláról szóló darabban az Eddi játszotta. Ez a kép Itt fölöttem a pincében rejtőző Annát, illetve engem, a megszemélyesítőjét ábrázolja . ..ÍGY LETT BELŐLÜNK a Stecher-család. Vagyis: Hans Edgar Stecher, te, Thomas János Stecher és Kati Székely-Stecher. No, hogy érzed magad közöttünk? Mit szólsz mindehhez, Tomi? Giccses? Lehet. Ám ez a valóság. Sose felejtsd: ezt a mi boldogságunkat a tragikus sorsú Anna Franknak köszönhetjük H. K. (Berlin) (Ács Irén felv.) Talán, mielőtt I szomorú történetét? HÁT IDEFIGYELJ, TOMI,s ez már rád is von natkozik. Abban a szerepben, amelyet anyukád alakított, több mint 3 szezonon át. Péternek — szerepe szerint — meg kellett csókolni az Almát, vagyis engem. Érted? Nem érted? Nem baj. Majd meg fogod érteni. Szóval, mire a harmadik szezon végére értünk, Péter, akit Eddi alakított, feleségül vette Annát, azaz engem. Íme ... 21