Ország-Világ, 1966. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1966-04-13 / 15. szám
Századunk szenzációja lesz:EMBER A HOLDON Beszélgetés kozmikus vendégünkkel, Alekszej Leonovval Felszabadulásunk ünnepének egyik eseménye volt, hogy Alekszej Leonov űrhajós, az első ember, aki kilépett az űrbe, ellátogatott hazánkba. A daliás szibirják — vendégünk ugyanis szibériai születésű —, egyenesen a XXIII. kongresszusról érkezett hozzánk, kongresszusi küldött volt, a kemerovói bányászok választották képviselőjükké. Első kérdésünk erre a nagy jelentőségű politikai eseményre vonatkozott. — Szeretném hangsúlyozni — mondotta —, hogy a Kremlben lefolyt kongresszus mindenekelőtt az ünnepélyes külsőségek hiánya miatt tett rám nagy benyomást. Országunk életének döntő kérdéseiről folyt konkrét munkamegbeszélés. Nyugodt, magabiztos, egyszerű hangnem jellemezte a beszámolót éppen úgy, mint a küldöttek felszólalásait. Törekvéseink arra irányulnak, hogy megsokszorozzuk társadalmunk anyagi és szellemi értékeit, növekedjék szocialista országunk hatalma, emelkedjék az életszínvonal. Ennek a gondja hatott át minden felszólalót. Ismeretes, hogy 1961. április 12-e mérföldkő az űrkutatás történetében, öt esztendeje ezen a napon repült először ember a kozmoszba. — Igen — jegyezte meg Leonov — az eltelt öt esztendő alatt nagy események jelezték az embernek a kozmoszba történő behatolását. Örülök, hogy a világűr meghódításának egyik résztvevője lehettem. Amikor a kongresszuson Brezsnyevnek a szovjet űrkutatás perspektíváiról szóló szavait hallgattam, képzeletben a világűrben járva, új orbitális kozmoszállomásokat láttam, s a kozmoszban nemcsak űrrepülő voltam, hanem szerelő is, aki egész szerelvényeket állít össze, hogy a többi bolygóra közlekedhessünk. Ha visszatekintünk az elmúlt öt év vívmányaira, szilárdan hihetjük, hogy ez nemcsak álom, hanem feltétlenül meg is valósul. — S az ember Hold-utazása? — Tanúi leszünk annak, hogy az ember első ízben találkozik a Holddal. Ez századunk valódi szenzációja lesz. Hogy ki fog először a Holdra repülni? Nem egyszer mondtam: kívánjuk, hogy ez szovjet férfi legyen, egyik űrhajós barátom. — Megtörténik-e ez a most induló ötéves terv során? — Kozmikus pontossággal felelek: ez szigorúan a kozmikus kutatások programjának megfelelően történik meg. Említettük, hogy Leonov a kongresszuson a kemerovói bányászok küldötte volt. Beszélgetés közben észreveszem, az űrhajósnak valóságos bányász keze van; erős, széles kéz, ilyen illik ahhoz az emberhez, aki először járt-kelt »gyalog« a csillagok között. Egyébként ennek a nagy eseménynek március 18-án volt az évfordulója. — Otthon, családi körben ünnepeltük meg — mondta mosolyogva Leonov —, vendégünk volt Pável Beljájev, a családjával és néhány más régi barátom. Leonov a kongresszuson találkozott földjeivel, a kemerovóiakkal, akik munkasikert vittek a kongresszusra ajándékul: túlteljesítették széntermelési tervüket, új gépeket helyeztek üzembe. Vajon mit jelent ez személyesen Leonov részére? — Ez is elősegíti, hogy hamarabb megvalósuljon az álmom: felrepülni a Holdra. Felszabadulásunk évfordulója Moszkvában. A Tudósok Házában ünnepi nagygyűlést rendeztek, amelyen megjelent a XXIII. kongresszuson résztvett Kádár János is. Az ünnepség elnökségében középen Kádár János, mellette jobbról Fedoszejev akadémikus és Kristóf István, az MSZBT főtitkára Alekszej Leonov űrhajós alezredes Kállai Gyula miniszterelnökkel április 4-én, a Hősök terén rendezett KISZ-ünnepség előtt (Bojár Sándor felvétele) .