Ország-Világ, 1968. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1968-04-03 / 14. szám
Az egész világ mély megrendüléssel fogadta a tragikus hírt: Jurij Gagarin szovjet repülőezredes, a világ első űrhajósa harmincnégy éves korában, próbarepülés során repülőszerencsétlenség áldozata lett. Még ma is elevenen él mindannyiunk emlékezetében 1961. április 12-e, amikor a rádióban először hallottuk a szenzációs bejelentést: a Vosztok űrhajó fedélzetén ember szállt a kozmoszba. Jurij Gagarin utazásával új korszak kezdődött a repülés, az emberi tudomány fejlődésének történetében. Gagarin nevét szívébe zárta a világ, hiszen teljesítménye nemcsak a szovjet nép, hanem minden ember közös, nagy diadala volt. A mosolygós arcú szovjet repülőtiszt képe órák alatt bejárta a nemzetközi sajtót. Úgy ünnepelték kelettől nyugatig, mint egy új korszak Kolumbusát, aki a Földünket körülvevő kozmosz végtelen térségeit nyitotta meg az emberiség számára. Ki tudná megmondani, hány országba hívták meg és ünnepelték a legbátrabb felfedezőknek járó tisztelettel, hány ország kormánya fejezte ki elismerését a legkiemelkedőbb hősöket megillető érdemrendekkel. A magyar nép emlékezetében nemcsak távoli hősként, hanem közeli barátként is él Gagarin emléke, úgy, ahogy 1961 augusztusában, hazánkban tett néhány napos látogatása során megismertük. Érdemrendjei között a Szovjetunió Hősének Arany Csillaga mellett ott ragyog a Magyar Népköztársaság Zászlórendje is. A „Lenini út” nevű szovjet kolhoz szántóföldjén emlékmű jelzi szerencsés földet érésének színhelyét. Új, nagy, sikerekben gazdag évszázadok, évezredek várnak még az emberiségre. De bármit érnek el a tudomány és bátorság úttörői, az ő emlékműve előtt akkor is megilletődött tisztelettel hajtják meg az elismerés zászlaját a késői utódok. Gagarin örök időkre beírta nevét a halhatatlanság aranykönyvébe. Amikor űrrepülése után először számolt be sajtóértekezleten tapasztalatairól, így fejezte be felszólalását: — Tetszett a repülés. El akarok jutni a Venusra és a Marsra is, az lesz majd az igazi űrrepülés! A kedves, jellegzetes mosolyú túra már nem juthat el más égitestekre. Eljutnak helyette űrhajós társai, azok a fiatalok, akiknek számára Jurij Alekszejevics Gagarin első űrrepülése nyitotta meg az utat a világűr meghódítására. Az alábbiakban Gagarin magángyűjteményéből származó hiteles dokumentumképekkel kívánunk megemlékezni hőstettének feledhetetlen napjairól. Dokumentumkép Gagarin magángyár- Gagarin először tekinti meg a rakétát, reményéből: »Itt közölték velem , amely az űrbe viszi hírt, hogy én leszek az első űrrepülő» Az űrrakétát a bajkonuri űrrepülőtéren kilövőállásba emelik Jelentés az űrrepülőtér parancsnokának: »Felszállásra felkészültem», majd rövid interjú a rádiónak: »__Mindaz, ami eddig történt velem és amit eddig tettem, ezért a percért történt.-» Búcsú a kilövés előtt Tűz! A rakéta, orrában A sikeres az űrhajóval, elindul visszatérés útjára után .