Ország-Világ, 1968. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1968-12-04 / 49. szám

jönnek, gyakran hosszú, türelmetlen percek borzolják az utasok idegeit. — A legnagyobb forgalmú útvonalainkon, csúcsforgalmi időben a villamosok követési távolsága 90 másodperc, az autóbuszok is 2 percen belül közlekednek. — Igen, de ezek valójában csak számok. A tapasztalatok mást bizonyítanak. — Telítettek az utak, a közlekedési lámpák sincsenek kellőképpen összehangolva. S ez torlódást, menetidő-kiesést okoz. Útjaink nagy része nem alkalmas a forgalomra. — Több jármű beállítása? — Így is sok a panasz, hogy lassúak a járműveink. A villamos óránként 14,5, az autóbusz 18—20 kilométeres sebességgel halad. Nagy a sűrűség a megállóhelyekben. A Nagykörúton például 400 méter a megállótávolság. Tudom, eljön az idő, amikor majd az utasok kérik, hogy ritkítsuk a megállókat. De ha mi szüntetünk meg egy állomást , bosszantjuk az utast. — Hadd térjek rá a legnagyobb gondunkra. Jelenleg 1600 forgalmi dolgozóra és 1200 munkásra lenne még szükségünk. Tehát majd 3000-rel kevesebb a létszám, mint amennyire szükség lenne a zavartalanabb forgalom lebonyolítására. Tudom, kissé nevetségesen hat számszerűleg, hogy kétmilliárdos utasforgalmat alig háromezres létszámhiány károsan befolyásolhat, mégis így van. Ezeket a számokat nem lehet egymással szembeállítani, mert feltétlenül a magasabb számnak van igaza. Mégsem tudunk segíteni a munkaerőhiányon. Régebben tömegével jöttek vidékről is munkára jelentkezni, nők, férfiak. Ma már nem jönnek, hiába hívjuk őket. Munkaerőhiány! — És mi az oka? — Egyik ok adódik a másikból. Nálunk 210 óra a munkaidő, és 95 százalékos a munkakihasználás. A napi 10 órás szolgálatban 9,5 órát tölt el a volánnál a gépkocsivezető. Elsősorban a forgalmas útvonalakon. Az üzemidő reggel 4-től 23.30-ig tart az autóbuszoknál. — Néhány vonalon a villamos egész éjjel közlekedik. — Az autóbuszok két kezelőszemélyzettel üzemelnek, mert nincs harmadik garnitúra. Ezért sok a túlóra, amelyek száma a múlt évihez képest 35 százalékkal emelkedett. Forgalmi dolgozóink havonta csak két szabadnapot kapnak, s ezt nem kárpótolja a viszonylag magasabb kereset sem. Megtudom, hogy egy csuklós busz vezetője 250 órás munkateljesítménnyel 4000 forintot is megkeres. Emlékszem a BKV hirdetéseire: buszvezetőket 3000 forint havi fizetéssel keresnek. ,A kalauzok is megkeresik az 1800—2000 forintot. És különböző kedvezmények. Csak egyet nem tudnak adni: szabad szombatot, vagy legalábbis 44 órás munkahetet. Az autóbuszvezetőket 630 órás iskolán képezik ki. Egy személy kiképzése 10 500 Ft-ba kerül. És aztán egy idő múlva elmennek, könnyebb teherkocsikra, camionokra. Kevesebb munkaidővel és várható borravalókkal. Panaszok a Récseiből A Récsei-garázsban sűrűbb lett a panaszlista. A vállalat tanműhelyéből 16 felszabadult segédet irányítottak a Récseibe, de csak hárman jelentkeztek. Ezekből is kettő már elment. Nem tudtak megbarátkozni a több mázsás munkadarabokkal. Ugyanakkor a bérezésben sem forintban, sem kilókban nem jelenkezik a különbség. A kép egyre sötétül. Rózsaszín színekért jöttem és egyre több a fekete tónus. Most az alkatrészellátásról festik a sötét színeket. — A gyártó cégek csak kocsit gyártanak, alkatrészeket nem — mondják a Récsei garázsban. — Jelenleg 4 kocsink áll, mert nincs ajtóautomatánk. Állandó a hiány a főfékszelepekben. Télre fel kell készítenünk a kocsikat, nincs ablaküveg, nincs válaszfalüveg. — A „hegyi lakók” is panaszkodnak, hogy ahogy beáll a tél, elakadnak a járatok. — Mindent elkövetünk, hogy üzembiztos állapotba hozzuk a járműveket. A hegyi járatokat éjszaka próbáljuk ki. De tessék, nézzen körül. Négy éve tart a garázs rekonstrukciója és még nem készült el. Az autóbuszoknak több mint a fele a Népstadion előtt a szabad ég alatt garázsíroz. A vizsgálóaknák egy részét a lassan folyó építkezés miatt nem tudjuk használni. A panaszra panasz tetéződik. Az utasok panaszát a panaszvizsgáló csoport szigorúan kivizsgálja. Fegyelmi büntetés, prémiumelvonás a következmény. „De az utasok is gorombák.” „Dolgozóink túlnyomó többsége becsületes, szolgálatkész ember. A hosszú szolgálat, a kimerültség azonban időnként türelmetlenné teszi őket.” Mégis: a közlekedési panaszok jogosak. A vállalat bajainak ismertetésével egymagában nem oldhatók meg. Mit tesznek érte? — Tovább szaporítjuk a kalauz nélküli járatokat. Mintegy 60 vonalra kiterjesztjük. Bevezetjük az előre váltott vonaljegyes rendszert. Beszerzünk 100 nagy befogadóképességű buszt, a Ganz már gyártja részünkre a megrendelt 25 csuklós villamost. 48 új HÉV-járművet állítunk be a forgalomba. 1970-ben megindul a Metró és akkor átcsoportosítjuk a járatokat. Épül az új garázs Óbudán, sűrítjük a Belváros forgalmát... Megértjük a BKV gondjait, örömmel könyveljük terveiket a pozitív oldalra — kivéve az előre váltott jegyeket. Körülményesnek tartjuk, szokatlannak a mi utasközönségünk szempontjából. Hová tegyük a mininél is minibb jegyeket, hogy nagy- és kiskabátunkat gombolgatva előkeressük? Szerte a világon beváltak a jegyszolgáltató autosmaták, csak nálunk ne lehetne megvalósítani? Háromezer főnyi munkaerőhiány, több száz üzemképtelen jármű a garázsokban, remizekben, mert vagy a szerelő hiányzik, vagy az alkatrész. Kínos problémák ezek, de meg kell találni a megoldást, a napi több millió utas érdekében. Nem akarjuk a számok seregét tovább szaporítani. De kíséreljék meg az illetékesek kiszámolni, hogy a késedelmes közlekedés hány munkaórát rabol el fontos termelőüzemeinktől. Egyszerű matematika. De a végeredmény is azt teszi kötelezővé, hogy a több millió utas gyorsabb, rendezettebb utazása ne legyen függvénye néhány ezer forgalmi dolgozó körülményeinek. Ezen sem az utasszámlálás, járatátcsoportosítás, sem tréfa, sem panasz nem segíthet. Tettekre van szükség. Az utas jegy- és bérletváltással eleget tesz kötelezettségének, a cselekvés joga, sőt kötelessége a Közlekedési Vállalatot illeti Gál Zoltán A Récsei-garázsban „kerekasztal-konferencián” (Balról: Oblath László, főgarázsmester, Faragó Ede párttitkár, Szabó Ferenc főművezető) Motorcsere az udvaron. Végzi a IV-es szocialista brigád A „lerobbant” kocsik parkja a Népstadion előtt (Bojár Sándor és ifj. Schiller Alfréd felvételei) .