Ország-Világ, 1969. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1969-05-07 / 19. szám

Magyarországon is megjelent, most több részes, színes, szélesvásznú, sztereofonikus filmre kerül Jevgenyij Sersztobitov rende­zésében. — Hogy hány részes lesz végül is a film, az attól függ, hogy hogy tetszik majd a közönségnek. — mondja a fiatal rendező. — Őszintén szólva, én tizenhárom részt tervezek, kettővel kevesebbet, mint könyv fejezeteinek száma, mert dramatur­a­lommal két-két fejezet anyagát összekap­csoltuk. Természetesen azonban az elké­szülő folytatások száma lehet több, de ke­vesebb is. Azért vagyunk annyira bizony­talanok ebben a kérdésben, mert bár a tudományos-fantasztikus regények műfa­ja egyre népszerűbb a világban, nem kis kockázattal dolgozunk: a különböző űrkí­sérletek valósága ma már sokszor a leg­merészebb írói fantáziát is túlszárnyalja. Ivan Jefremov, a szerző, mesélte nekem egy ízben, hogy ő az egész történetet ke­reken ezer esztendővel hozta közelebb nap­jainkhoz a regény első kiadásában, mint ahogy azt eredetileg tervezte, mert mind­az, amiről a könyv írása közben ő még csak álmodott, 1958-ban, az első űrutas fellövésével reális és „közeli” perspektívá­vá változott. „Az Androméda-köd” első megjelenése óta eltelt évtizedben az űrha­józás olyan jelentős léptekkel fejlődött, hogy filmünkben a jefremovi Vascsillag­gal kapcsolatos kalandok egy részét már meg kellett változtatnunk, „korszerűbbé” kellett tennünk. Könnyen megeshet velünk, hogy „merész álmaink”, amelyek ma még csak a filmstúdiók trükkjeinek és fantázia­­világának légkörében léteznek, nem is tűnnek olyan merészeknek és fantasztiku­saknak, mire majd filmünk a közönség előtt megjelenik. Ezt nevezzük a tudomá­nyos-fantasztikus műfaj kockázatának. A rendező és a kijevi filmstúdió vezetői igyekeznek mindent megtenni, hogy egy, a maga nemében egyedülállóan látványos és utópisztikus technikai ötletekben bizonyos realitással gazdag világot állítsanak a vár­hatóan nagyszámú nézőközönség elé. A díszletek a szó szoros értelmében fantasz­tikusak, a különféle csillaghajó-modellek és csillaghajózási berendezések pedig nagy­jából megfelelnek az ezekről az eszközök­ről napjainkban alkotott általános elkép­zeléseknek. „Az Androméda-köd” világszerte jól is­mert hőseit ismert szovjet színészek és szí­nésznők keltik életb­e. Az első csillagközi útjára induló Nisa Crit megformálója Tat­jana Volosin, egy fiatal szevasztopoli szí­nésznő; a tapasztalt parancsnokot, Erg Noort, a nálunk is jól ismert Nyikolaj Krjukov, Veda Kong parancsnok-helyettes­­nőt pedig a szovjet filmművészet új, nép­szerű csillaga, Via Artmane alakítja. „A Vascsillag foglyai” a 37. csillagexpe­díció históriája. A Tantra csillaghajó le­génysége a Kígyó csillagképben fekvő kö­zeli lakott bolygó, a Zilda meglátogatásá­ra indul, tekintve, hogy az 70 esztendeje nem válaszol a földi hívásokra, s a fel­­tételezések szerint­ lakói vagy egy várat­lan kozmikus támadás, vagy egy kozmikus katasztrófa áldozatai lettek. A helyszínre érkezve, a Tantra legénysége megtudja az igazságot; az ellenséges Vascsillag támadá­sa néptelenítette el a Zsldát, de mire ez kiderül, a Tantra legénysége is a Vascsil­lag foglya. Valahogy ki kell szabadul­niuk ... Hogy hogyan? — Ezt majd meglátjuk. Hiszen az egy pillanatig sem lehet két­séges, hogy a népszerű regény nyomán ké­szült filmsorozat egy nap hozzánk, Ma­gyarországra is elkerül . . . (fenyves) 3 5 4 6

Next