Ország-Világ, 1969. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1969-05-07 / 19. szám
Magyarországon is megjelent, most több részes, színes, szélesvásznú, sztereofonikus filmre kerül Jevgenyij Sersztobitov rendezésében. — Hogy hány részes lesz végül is a film, az attól függ, hogy hogy tetszik majd a közönségnek. — mondja a fiatal rendező. — Őszintén szólva, én tizenhárom részt tervezek, kettővel kevesebbet, mint könyv fejezeteinek száma, mert dramaturalommal két-két fejezet anyagát összekapcsoltuk. Természetesen azonban az elkészülő folytatások száma lehet több, de kevesebb is. Azért vagyunk annyira bizonytalanok ebben a kérdésben, mert bár a tudományos-fantasztikus regények műfaja egyre népszerűbb a világban, nem kis kockázattal dolgozunk: a különböző űrkísérletek valósága ma már sokszor a legmerészebb írói fantáziát is túlszárnyalja. Ivan Jefremov, a szerző, mesélte nekem egy ízben, hogy ő az egész történetet kereken ezer esztendővel hozta közelebb napjainkhoz a regény első kiadásában, mint ahogy azt eredetileg tervezte, mert mindaz, amiről a könyv írása közben ő még csak álmodott, 1958-ban, az első űrutas fellövésével reális és „közeli” perspektívává változott. „Az Androméda-köd” első megjelenése óta eltelt évtizedben az űrhajózás olyan jelentős léptekkel fejlődött, hogy filmünkben a jefremovi Vascsillaggal kapcsolatos kalandok egy részét már meg kellett változtatnunk, „korszerűbbé” kellett tennünk. Könnyen megeshet velünk, hogy „merész álmaink”, amelyek ma még csak a filmstúdiók trükkjeinek és fantáziavilágának légkörében léteznek, nem is tűnnek olyan merészeknek és fantasztikusaknak, mire majd filmünk a közönség előtt megjelenik. Ezt nevezzük a tudományos-fantasztikus műfaj kockázatának. A rendező és a kijevi filmstúdió vezetői igyekeznek mindent megtenni, hogy egy, a maga nemében egyedülállóan látványos és utópisztikus technikai ötletekben bizonyos realitással gazdag világot állítsanak a várhatóan nagyszámú nézőközönség elé. A díszletek a szó szoros értelmében fantasztikusak, a különféle csillaghajó-modellek és csillaghajózási berendezések pedig nagyjából megfelelnek az ezekről az eszközökről napjainkban alkotott általános elképzeléseknek. „Az Androméda-köd” világszerte jól ismert hőseit ismert szovjet színészek és színésznők keltik életbe. Az első csillagközi útjára induló Nisa Crit megformálója Tatjana Volosin, egy fiatal szevasztopoli színésznő; a tapasztalt parancsnokot, Erg Noort, a nálunk is jól ismert Nyikolaj Krjukov, Veda Kong parancsnok-helyettesnőt pedig a szovjet filmművészet új, népszerű csillaga, Via Artmane alakítja. „A Vascsillag foglyai” a 37. csillagexpedíció históriája. A Tantra csillaghajó legénysége a Kígyó csillagképben fekvő közeli lakott bolygó, a Zilda meglátogatására indul, tekintve, hogy az 70 esztendeje nem válaszol a földi hívásokra, s a feltételezések szerint lakói vagy egy váratlan kozmikus támadás, vagy egy kozmikus katasztrófa áldozatai lettek. A helyszínre érkezve, a Tantra legénysége megtudja az igazságot; az ellenséges Vascsillag támadása néptelenítette el a Zsldát, de mire ez kiderül, a Tantra legénysége is a Vascsillag foglya. Valahogy ki kell szabadulniuk ... Hogy hogyan? — Ezt majd meglátjuk. Hiszen az egy pillanatig sem lehet kétséges, hogy a népszerű regény nyomán készült filmsorozat egy nap hozzánk, Magyarországra is elkerül . . . (fenyves) 3 5 4 6