Ország-Világ, 1979. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-03 / 1. szám

seknek adhattunk fórumot, mint az Alek­­szandrov és a Pjatnyickij kórus, a Moj­­sze­jev együttes vagy a Taganka Színház társulata. Nemcsak művészetüket, hanem egyszerűségüket, kedves közvetlenségüket is megcsodálhattuk. S valóban, szinte ki­meríthetetlen a jeles vendégek sora: Be­­regovoj, Jegorov, Filipcsenko.. . Azután Jazdovszkij professzor, az űrhajósok fel­készítő orvosa. A nagyszerű Rajkin! A kedves Karpova asszony, az Orosz Föde­ráció miniszterelnök-helyettese. Obrazco­­va, Pliszeckája és Lebegyinszkája . . . Vagy a szép és rokonszenves Valentyina Sev­­csenkó, aki Ukrajnában a Szovjet—Ma­gyar Baráti Társaság elnöke volt, s ma az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság Elnöki Tanácsa elnökhelyettese, Nyikolaj Saronov, aki a háború kitöréséig a Szov­jetunió magyarországi követe volt, a leg­első szovjet követ hazánkban. Vagy­ hadd említem Vlagyimir Pavlovot, a Szovjet­unió jelenlegi budapesti nagykövetét. De nem sorolom tovább, hiszen igen hosszú — és örvendetesen az — a listája azoknak, akik megfordultak a Gorkij fa­sori Barátság Házában. — A Szovjetunióban kik a közvetlen partnerek? — A Szovjet Baráti Társaságok Szövet­ségének elnöke Zinaida Mihajlovna Krug­lova. Az ő munkája is hozzájárult mind­ahhoz, amit mi elértünk. S bár igen sok országgal szemben vannak kötelezettsé­gei, hozzánk is ellátogatott, részt vett és felszólalt a Budapesten rendezett nemzet­közi tanácskozásunkon is. Külön szeret­ném kiemelni a Magyarországon is köz­­tiszteletnek örvendő Fedoszejev akadémi­kus nevét, aki már több mint húsz éve elnöke­­a Szovjet—Magyar Baráti Társa­ságnak, s ebben a minőségében, s úgy is mint a Szovjet Tudományos Akadémia első elnökhelyettese, nagyon sokat segít nekünk. Ő az, aki szinte semmiféle kéré­sünkre nem mond nemet. Az ő segítségével kaptuk meg az első űrhajós kiállítást, s a holdkőzetet, amely akkor igazi világ­szenzáció volt. — Merre járt már a Szovjetunióban? — A szovjet elvtársak nemegyszer mó­dot adtak arra, hogy minél többet ismer­hessek meg óriási országukból. Szeretnék arra emlékeztetni, hogy csak az Orosz Föderáció akkora, hogy területén soha nem nyugszik le a nap. .. Legtöbbször persze Moszkvában voltam; egy-egy ta­nácskozás vagy egyezményeink aláírása mindig oda szólít. Többször jártam Lenin­­grádban is, ezt a várost nagyon szeretem. Megismertem a Kaukázus vidékét, voltam Kijevben, Szocsiban, Dnyepropetrovszk­­ban, Tbilisziben és Irkutszkban is. Ir­­kutszk, s egyáltalán Szibéria rendkívül nagy hatással volt rám. Bennünk mindig a hideg és a hó képzete kapcsolódik e táj­hoz; nos, én negyvenöt fokos hőségben utaztam hazafelé, vonaton . .. Odafelé re­pülőgépen utaztam, s akkor nem is érzé­keli annyira az ember, hogy milyen ha­talmas ország is a Szovjetunió. Öt napig utazva, egy minden kényelemmel ellátott vonaton, volt időm eltöprengeni, egyeztet­ni a végtelennek tűnő tájat a térség nyersanyagkincseiről való ismereteim­mel ... Azt hiszem, akkor értettem meg valamit, igazán .. . Nagy élmény vett raj­ta, a Fekete-tenger, s az az áhítat, amely­­lyel a helybeliek a tengervíz különféle gyógyhatásairól beszéltek. — Milyen gondolatok foglalkoztatják mostanában? — Úgy érzem, nem szabad kihagynunk egyetlen alkalmat sem, amikor átadha­tunk valamit a fiatal nemzedéknek útra­­valónk és tapasztalataink „zsákjából” . . . És természetesen nekünk, az MSZBT-nek van módunk arra, hogy a magunk eszkö­zeivel, a magunk területén hozzájáruljunk azoknak a feladatoknak a megoldásához, amelyeket a párt Központi Bizottságának decemberi plénuma vetített elénk. Nagy szeretettel várjuk hozzánk ven­dégségbe, a Tanácsköztársaság hatvanadik évfordulójára, azokat az orosz internacio­nalistákat, akik tagjai voltak egy orosz zászlóaljnak, amely hatvan évvel ezelőtt a Tanácsköztársaság idején itt harcolt, segít­ségünkre volt. Mint mindig, jövőre is fő feladatunk, hogy erősítsük a népeink közötti barát­ságot, megismertessük hazánkban a szov­jet tudomány és művészet eredményeit, a világpolitika porondján folyó szovjet küz­delmet a béke megóvásáért; reflektor­­fénybe állítsuk a jövőért áldozni is tudó hétköznapi embereket, a lelki és szellemi élet kincseit. — Ehhez a munkához kérjük továbbra is egyetértő segítségüket. Az új esztendő kezdetén a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság nevében eredményekben , gazdag évet és jó egészséget kívánok barátaink­nak, segítőtársainknak, az Ország-Világ olvasóinak valamennyiüknek. É. a... összefoglalás helyett felés” — mondta Leonyid Brezsnyev egy beszédében. Valóban, ha végigtekintünk az elmúlt év szovjet diplomáciai eseményein, aligha tudunk megemlíteni olyan találko­zást, tárgyalást, amelyen ez a kérdés va­lamilyen formában fel ne merült volna. S ha látványos eredményt 1978 nem is tud felmutatni, megállapíthatjuk, hogy ezen a téren is lényeges előrehaladás történt. A SALTA II-vel kapcsolatos többszöri magas szintű szovjet—amerikai találkozások so­rán sikerült számos, korábban egymástól meglehetősen messze álló álláspontot kö­zelíteni, s aligha tévedünk nagyot, ha fel­tételezzük, hogy az új évben sor kerülhet az újabb egyezmény megkötésére. Ezt a törekvést támogatta az óév végének talán legfontosabb külpolitikai eseménye, a Var­sói Szerződés tagállamai Politikai Tanács­kozó Testületének moszkvai ülése is, ame­lyen a megbeszélések befejeztével közös nyilatkozatban rögzítették az európai szo­cialista országok álláspontját, s konkrét ja­vaslatok formájában jelölték ki azt az utat, amelyen a jövőben a békére, bizton­ságra törekvő népeknek haladniuk kell. Jó évet zárt a szovjet népgazdaság — ál­lapította meg a Legfelsőbb Tanács leg­utóbbi ülésszaka. A félidején túl­jutott ti­zedik ötéves terv feladatainak megvalósí­tása hatalmas lépéssel vitte előre a szovjet gazdaságot a fejlődés útján. Új óriás­üzemek kapcsolódtak be a ter­melésbe, ez évben is több mint kétmillió szovjet család költözött új otthonba, to­vább emelkedett a lakosság életszínvonala. Az év fontos feladatának jelölték meg a mezőgazdaság gyorsított ütemű fejleszté­sét. Az e témával foglalkozott júliusi plé­­num határozatainak megvalósítása azon­ban elsősorban a jelen és az elkövetkező évek feladata lesz. Januártól életbe lépnek a fontosabb mezőgazdasági termékek fel­emelt felvásárlási árai (a fogyasztói árak változatlanul hagyása mellett), amelyek újabb ösztönzést adnak bizonyos termékek mennyiségének növeléséhez. Gyorsított ütemben folytatódik a mezőgazdasági gé­pek, a műtrágya gyártásának fejlesztése, a kedvezőtlen természeti adottságú gazda­ságok felfuttatása. 1978 — piros betűvel jelzett dátum az űrkutatás alig két évtizedes krónikájában. Az eddigi leghosszabb időtartamú — több mint száznegyven napos­­ maratoni űrre­pülés sikeres végrehajtása újabb kérdője­let törölt a világmindenség titkait kutató tudósok noteszéből: bebizonyosodott, hogy az emberi szervezet megfelelő feltételek esetén károsodás nélkül képes elviselni akár több hónapos súlytalansági állapotot is. Az űrhajózás története azonban más szenzációkkal is szolgált. Az Interkozmosz program megvalósítása során 1978-ban to­vábbi három ország űrhajósai emelkedtek a magasba. A program azonban még ko­rántsem fejeződött be, s reméljük, hogy 1979-re úgy fogunk majd visszaemlékezni, mint az első magyar űrrepülés évére, is­mételt bizonyítékaként annak, hogy a nem­zetközi együttműködés példa nélküli lehe­tőségeket nyithat meg akár a legkisebb nemzetek előtt is. Horváth ,.. József:

Next