Ország-Világ, 1880 (1. évfolyam, 1-20. szám)
1880 / 12. szám
XII. Füzet mellszobrát készitő viaszból. E művek megnyerték Eszterházy herceg, az akkori osztrák-magyar nagykövet tetszését s azóta figyelmére méltató ifjú honfitársát. Egy nap virágvásár volt Londonban.... Engel József az utcán sajátságos látványnak volt tanúja. Két nő s egy férfiú halad előtte, s egyszer az egyik nő birokra fogja a férfit, a földre teríti s bántalmazza, míg a másik nő eléje állt , békíteni igyekezett őt. Ez utcai botrány s a dulakodók csoportja amaz eszmét adta a művésznek, hogy e jelenetet, persze a klasszikus világba áthelyezve, megörökítse. Egy hasonló mozzanatot talált is csakhamar, s ez az Amazonok küzdelme. A csoport agyag-mintája megtetszett báró Brenner követségi titkárnak, majd Bunsen nagykövet is megtekint, s ez azonnal Albert herceg figyelmébe ajánlta a magyar művészt, ki ugyanekkor egy másik művét is befejezte: Milton billikomát, melynek ékítménye köröskörül az Elveszett Paradicsom főbb jeleneteit domborműben ábrázolja, míg tetején Krisztus áll, a Visszanyert Paradicsom szereplő alakjaival. E mű különösen Viktória királynő tetszését nyerte meg s az elismerés nem is késett. 1846. végén a királyi pár kegye által kitüntetve Rómába ment a művész, hogy ott számukra első életnagyságú csoportját márványban elkészítse. 1847-ben már kezdődött a zavar a pápai városban; aki tehette, nyugalmasabb vidékre menekült. Engel József azonban nem mozdult Rómából; míg a várost ostromállapotba helyezték, ő műtermébe zárkózott s az amazonok klasszikas harcát érzékité. Mire lecsöndesedett minden, 1850-ben a művész már biztosan megígérhette a tudakozódó magas mecénásnak, hogy a mű az 1851-iki londoni világtárlatra elkészül. Mielőtt elszállíttatá Rómából, nyilvánosan kiállítá s rendkívüli elismerést nyert vele; érdemeit a világtárlaton Albert király is méltatta, ki 6000 forinttal jutalmazta a művészt. A csoport most Wight szigetén, Osbornehouse-ban van. A ritka siker csakhamar más pártfogókat is biztosított Engel Józsefnek. Leland kapitány számára Akhilles és Pentiseleia küzdelmét mintázta. E csoportban is három alak van, mert a megsebesült amazon királyné Akhilles egy másik amazon karjai közt hal meg. A túléletnagyságú alakokból álló művet négy év alatt készité és 1855-ben fejezte be s az most szintén Londonban van. Közben és utána néhány kisebb szobrot készített, így a Fonó párka alakját kétszer mintázta s véste ki márványban Salomons lord-mayor és Albert herceg számára s ez 1857-ben a manchesteri kiállításon is figyelmet keltett. 1862-ben Vadászat előtt és Vadászat után című két női szobrát fejezte be, melyek márványból készen most is láthatók a művésznél. Majd Amor egy nymphával feliratú csoportját , az Ártatlanság márvány-szobrát készíté. Amar 1864-ben a londoni kiállításon, emez az 1873-iki bécsi világtárlaton volt látható. Különösen keresett volt Engel József mint arcképező is. A többi közt Bright mellszobrát is készité. 1865-ben a bécsi Arzenal-épület homlokzatára gr. Nádasdy Ferenc tábornok túléletnagyságú márvány-szobrát mintázta s ugyanez évben fejezte be legszebb művét, Evá-t, mely a művész tehetségét a legelőnyösebben mutatja föl. Az első nőt abban a pillanatban ábrázolta, midőn a napvilágot megpillantja. A meztelen alak félgömbön áll s az almát tartó, fölkapaszkodó kígyóra támaszkodik. Az idomok bája rendkívül hatásos — e mű kétségkivűl a magyar szobrászat egyik legérdekesebb terméke. Márványban csak kétharmad életnagyságban készül a mester gr. Pejacsevics Pál számára; a mű azonban nyolc év előtt egy tűzvész alkalmával összetört és elégett. A legnagyobb fordulat 1866-ban állt be Engel József életében és működésében. A Pesten kihirdetett Széchenyi-szobor pályázaton részt vett s az első dijat számos társai közt meg is nyerte. Elsősorban b. Eötvös József és gr. Waldstein János támogatták a művészt, kit a nagy feladat teljesítésével meg is biztak s Rómából haza hívtak. Itt 1866-ban mindenekelőtt dr. Balassa János mellszobrát készité negyedszázados jubileuma alkalmára, s miközben még a nemz. muzeum számára Pázmány Péter, Mátyás király, Mária Terézia és Révai Miklós mellszobrait faragta ki márványban, nagy művén mind szorgalmasabban dolgozott, s a kísérletek hosszú sora után 1868-ban a fő alak életnagyságú segédmintáját készité, melyet a bizottság némi módositással helyben is hagyott. 1870-ben a nemzeti lovarda kertjében műtermet építtetett s itt fejezte be Széchenyi kolosszális alakját, melyet 1873-ban a bécsi ércöntőbe küldött. Az emlékszobor terve időközben nagyon megváltozott. A jelentékeny pénzösszeg arra birta a bizottságot, hogy a talapzatot is diszíttesse s a dicsőítendő férfiú működését allegóriák által is magyarázza. 1874-ben újra pályázatot hirdettek a talapzatra s ennek alakjaira. A győztes ismét Engel József jön, de a Hazaszeretet, Tudomány, Földmivelés és Ipar eszményi szobrai helyett inkább isteneket kívántak. A művész a bizottság e kívánságának is eleget tett, s most a három alsó s két felsőbb lépcsőn emelkedő nyolc szegletű talapzat négy keskenyebb oldalát sorjában Minerva, Neptun, Vulkán és Ceres ülő alakja díszíti, míg a talapzat tetejét koronázó lapon Széchenyi háromszoros életnagyságú szobra áll. Az emlékmű felfogásában főhiba az, hogy nagyon konvencionális. Amily nagyon is ismert a mű fölépítése (ezen Weber Antal sokat módosított) oly kevéssé eredeti a jellemzés módja. Mai nap az allegória csak úgy hat, ha reális jeleneteket eszményítünk vele. Minerva, a mint rég ismert klasszikus atributumaival: a lándzsával, Medúzafővel és bagolylyal ott ül, és oly általánosan fejezi ki Széchenyi nagy áldozatait a magyar tudományosság iránt, mint a háromágú szigonynyal, delfinnel és kagylóval túlterhelt Neptun arra emlékezteti a nézőt, hogy a „legnagyobb magyar“ a hazai hajózás körül nagy érdemeket szerzett. Szintúgy a kalapácscsal és jogarral fölfegyverkezett Vulkán s a gabonát s lángrejtő edényt tartó Ceres is kissé biablonszerűen jelképzik Széchenyinek az ipar és a földmivelés terén kifejtett korszakalkotó tevékenységét. Ez alakok mintázása nem sikerült annyira, mint a főalaké, melyben a halhatatlan férfiúnak még a forradalom előtti képmására ismerünk. A művész abban a pillanatban ábrázolta, midőn egy évi jövedelmét az Akadémia létesítésére ajánlja föl; jobbjában az alapító irattekercset tartja, míg balját a széles kardon nyugtatja. A díszruhás alak egy sziklatömbre támaszkodik. A mű hatását csak a leleplezés után ítélhetjük meg, addig a végleges bírálattal várnunk kell. De bármint szóljon majd az ítélet, azt el kell ismernünk, hogy Engel József jobb művészi erőink egyike, s az utóbbi évek félsikerei nem feledtethetik a régi diadalokat. Amit a klasszikus irányban szépet és becsest teremtett, azzal a külföldön, egy idegen fejedelem előtt is, a hazának szerzett dicsőséget. Széchenyi-szobra is lelkiismeretes és derekas tehetség eredménye, s nekünk azzal az elismeréssel kell értte adóznunk, melyet minden úttörő méltán várhat, sőt követelhet a nemzettől. Prém József: ORSZÁG-VILÁG. Két kép az Akadémia terméből. (Két képpel a 276. és 277. lapon.) A sok panasz közül, melyet nálunk a művészet érdekében minden alkalommal emelnek, nem ritka azoké sem, kik a főváros nyilvános épületeinek falait festvényekkel kívánnák borítani. Különösen a sok budapesti intézet s más országos paloták dísztermei nélkülözik a képek díszét s e tekintetben csak az utóbbi időben szolgál buzdító példa gyanánt a külföld, ahol, mint Párizsban a városháza termeinek falait és menyezetét oly művészek ékítették, mint Delacroix, vagy mint Bécsben az operaház előcsarnokait Schwind hires ecsete tette nevezetesebbé. Az olyan műbarátok, mint b. Lipthay Béla, ki budai palotáját, és gr. Erdődi János, ki sugárúti termeit Lotz Károly által festette ki: nálunk a kivételek közé tartoznak, hisz maga a nemzeti kaszinó is csak tavaly óta gondoskodik arról, hogy termeit becses festvényekkel ékesítse s a főváros tanácsa is ez évben szánta rá magát, hogy két városházának termeit szintén képekkel díszítse. Az Akadémia palotájának csupasz belseje sem felel meg a gazdag diszítményű külsőnek. Míg a homlokzatot a szoboralakok egész sora s az ékítmények nagy változatossága díszíti, addig nagy termében csak egyszerű gipsz- és arany ornamentáció csalja a szemet. Ipolyi Arnold még K. Eötvös minisztersége alatt egész tervet dolgozott ki, arra nézve, hogy a nagy terem menyezete és oldalfalai a magyar irodalomtörténet főbb alakjainak és mozzanatainak feltüntetésével ékesíttessenek. De a terv valósítása még mindig késik. A heti ülésteremnek is csak négy tájkép kölcsönöz művészeti díszt. Valamennyit Ligeti Antal festő. Kettőt közülök, — Hrícsó váraljá-t és Trencsén várárt, — be is mutatjuk itt közönségünknek. Ezeket 1866-ban Kubinyi Ferenc rendelte meg és ajándékozta az Akadémiának. A másik két mű: Szigliget és Szepesváralja vidékét tünteti föl s azokat a kormány készítteté. Mind a négy kép a jeles művész szebb alkotásai közé tartozik. A bevégzett helyes távlatú felfogás, a gondos ecsetkezelés s a színek összhangja, melyről a legjobb metszet is csak némi fogalmat bír adni, egyaránt becsessé teszik e műveket s igaz díszt kölcsönöznek e teremnek. p.j. Kincsem. (Képpel a 284. lapon.) A szélsebességü kanca, mely annyi ideig győzelmesen hordá a Blaskovics-színeket, 1874-ben kezdte meg életfutását Kisbéren, hová anyját Waternymphet még csikózása előtt küldték. Neveltetési helye Tápió-Szt-Márton, — 283 — 1880. év, hol 18 hónapos koráig maradt; s e közben már jeleit adá egészséges, edzett idegeinek s könnyű, röpülő száguldásának. Blaskovics Ernő úr, e szorgalmas gazda, s nagy lókedvelő és tenyésztő, igen megkedvelte, de mikor a Kincsem nevet adó neki, még távolról sem sejté, hogy kedvence a lóversenyek száz éven túlra terjedő krónikájában a második legyőzhetetlen paripa lesz. Az első Eelipse volt. Ez a múlt században Angliában a futtatások megkezdésének 20—30-dik évében soha vereséget nem szenvedett. Hozzáteszszük azonban, hogy Eclipse-nek akkorában nem voltak oly kemény vetélytársai, mint a tenyésztés és versenyek előrehaladt állásában, Kincsemnek. A csikó 15—16 hónapos korában játék és futás közben társait bámulatra méltó könnyűséggel hagyá el. De a játéknak vége jön. El kellett hagynia tápió-szentmártoni kúriát, anyját s játszótársait, s Gödre vitték, hogy Mr. Robert Hesp nyilvános iskolájában a szaladás nagy mesterségében szabályszerű oktatást vegyen. Ugyanekkor, jó remény fejében, neveztetett a Nemzeti s Hazafi dijakra és a bécsi Derbyre is. — Gödön nem sokára nagy kedvenc jön. Mr. Robertnek nem sok baja volt tresszirozásával. A csikó sokat evett, de azért nem bízott meg. Nem húsa és vére, hanem izmai gyarapodtak. Különösen erős tüdeje volt. Míg a többi csikó a gyakorlatok első hónapjában 500—600 méternyi út után már szuszogott, Kincsem a fáradságot meg sem érté. Aztán szerencsésen is telelt; mig a többi csikó többnyire náthás, hurutos lett s tavaszkor fejlődésében visszamaradt, addig Kincsem 2 éves korában májusban már 16 maroknyi magas volt. Igaz, hogy kissé szellősen nézett ki, s hosszú hátát és rosszul záródó véknyait sokszor fejcsóválva nézte treszőrre; de futási módja oly könnyű volt, mint a fecske lebbenése, s miután a gyakorlatokon könnyen elszaladt társai elől, s egy pár jó 3 évessel kipróbálva roppant gyorsaságot tanúsított, gazdája elhatározta, hogy a legelső 2 éves versenyeken részt vesz. Akkor azonban Pesten májusban futtatás még nem tartatván, Berlin gyepén lépett föl először, 1876. június 21-én s konterben nyervén három vetélytárs ellen, idegen föld látta első győzelmét. Onnan Hannoveren és Hamburgon át egész Baden-Badenig ötször futott, s nem volt Németországon valamire való csikó, melynek patkóit nem mutatta volna. Győzelmei nagy szenzációt keltettek s már nem mertek ellene tenni, ami a 2 éves csikók megbízhatatlansága mellett igen ritkán szokott történni. Sok volna egyes győzelmeit elszámlálni, és röviden csak annyit, hogy 2 éves korában 10-szer, 3 éves korában 17-szer, 4 éves korában 15-ször és 5 éves korában 12-szer, összesen tehát 54-szer futott, mindannyiszor győztesen. [ Összes nyereménye 6 tiszteletdíj és 208,000 írt. A négy évi Campagne alatt minden évben volt Németországban, 1878-ban mint 4 éves Angliában és Franciaországban is. Idehaza a Prince Giles, the First, Talles, Altona, Nil Desperandum s mások ellen vívott győzelmeit túlteher alatt, játszó könnyűséggel nyerte. Csak egy párszor történt meg rajta, hogy nehezen vívta ki az elsőséget, de ez sem a paripa, hanem Jokeyjának Maddennek hibája volt, kit a sok siker elbizakodottá tett. Amint azonban végsőre került a dolog, a derék kanca soha cserbe nem hagyta lovasát. Miután előbb hazánkban s Ausztriában, továbbá Németországban kora tavasztól kezdve mindig futott és utazott, legnagyobb győzelme Goodwodban, Angliában volt a Goodwood cupért. Jövetelének hírére Anglia egész előkelősége összesereglett, maga Blaskovics Ernő is kiutazott. A pesti, bécsi és berlini Joker-klub tagjai tömegesen hajóztak át a csatornán a nagy harcra. A büszke Albion csak két lovat állított a magyar kanca elé, (Hampton és Lady Golightlyt), melyekről hitte, hogy ama distanceon, melyre Kincsem nevezve volt, a legjobbak közé tartoznak. Hasztalan! Kincsem velük egyenlő teher alatt hagyta magát vezetni az utolsó negyedmértföldig, s midőn ott Madden kieresztő, mint a fecske repült el mellettök. Roppant „cheerekkel“ fogadták, s nem győzték csodálni. Lord Roseberry, a híres fiatal sportsman, a gazdag Rothschild veje, kéz alatt 100,000 fitot kínált Blaskovicsnak, de ez nem adta, sokkal igazabban szerette a paripát, semhogy meg tudott volna válni tőle. Franciaországban a deauvillei tengerparton, az elegáns fürdővilág e nagy találkozó helyén, hol 8 napon át egymásután folynak a versenyek, s a hol Anglia s Franciaország java lovai találkozni szoktak, a 20,000 frankos nagydíjért. 8 ló között indult Kincsem s ismét rendkívül könnyen győzött a híres Fontainebleau és Gift ellen. Az a csodálatos e lóban, hogy vékonyságának és könnyűségének dacára, roppant ereje van. Elmondhatni 36.