Ország-Világ, 1892 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1892-08-20 / 34. szám
1892 Mert Gerlóczy mindenre ráér. Róla beszélik a következő dolgot is, melyre azonban esküt nem vagyok hajlandó tenni: Sir John Waterprof, a híres angol orvos eljött Budapestre, hogy az itteni közegészségügyi viszonyokat tanulmányozza. Úgy hallotta, hogy ezek a viszonyok páratlanok. Tudniillik páratlanul — rosszak. Megérkezvén, sir Waterprof szükségesnek találta, hogy fölkeresse a főpolgármestert és kikérje a támogatását. A főpolgármester előszobájában egy másfél méter hosszú bajszú huszár fogadta. — Beszélhetek a lord major úrral? — kérdezte sir Waterprof. — Micsoda majorral?... Nincs itt kérem őrnagy. Sir John Waterprof nagynehezen megértetvén a huszárral, hogy nem őrnagyot, hanem polgármestert keres, belépett a hivatalos szobába. Ott egy rendkívül gömbölyű, tüskés hajú és szakállú úr fogadta. — Én John Waterprof vagyok, — mondta az angol, — azért jöttem, hogy Budapest szanitárius viszonyait tanulmányozzam. — Ah nagyon örvendek sir! — Számíthatok támogatására ? — Óh hogyne, hogyne! Parancsoljon velem tetszése szerint! Sir Waterprof azzal a meggyőződéssel távozott, hogy Budapest lordmajorja igen kellemes ember és egy órával később elment apolgármesteri hivatalba is. Az anglius ott némileg elcsodálkozott, mikor meglátott egy másfél méter hosszú bajusz tulajdonában levő huszárt, aki szakasztott olyan volt, mint az első. Csodálkozása még nagyobb mérveket öltött, mikor belépvén a polgármesterhez, megint egy rendkívül gömbölyű, tüskés hajú és szakállú úr fogadta. — Én John Waterprof vagyok! — Ah nagyon örvendek! — A közegészségügyi viszonyokat jöttem tanulmányozni. Számíthatok támogatására sir ? — Természetesen! Sir Waterprof azt a meggyőződést szerezte, hogy Budapest polgármestere is fölötte kellemes férfiú. Egy órával aztán elbújtatott az első alpolgármesterhez is. Ott Sir Waterprof majd hányat vágódott ámulatában, mikor az előszobában egy ugyanolyan huszárt, a hivatali szobában pedig megint egy rendkívül gömbölyű, tüskés hajú urat pillantott meg. Hanem csak akkor bámult istenigazában, mikor ugyanaznap délután elhajtatván a közegészségügyi bizottság elnökéhez, ugyanilyen tapasztalatokat tett. Az angol bele is írta a jegyzőkönyvébe: «Csodálom Budapestet, olyan szép. De amit legjobban csodálok benne, hogy a tisztviselői mind úgy hasonlítanak egymáshoz, mint egy tojás a másikhoz.» A magyarázat? A magyarázat ez: Ráth főpolgármester szabadságon lévén, a helyettese — Gerlóczy, Kamermayer polgármester beteg lévén, a helyettese — Gerlóczy. Az első alpolgármester — Gerlóczy. A közegészségügyi bizottság elnöke — Gerlóczy, aki hűségesen elviszi magával mindenhová az ő hosszú bajszú huszárját. Egyébként pedig kezdünk belejönni a szezonba. A népszínház már megnyílt, az opera is, s maholnap megkezdődnek az előadások a Sándor-utczai színházban is. Ezekhez az előadásokhoz már volt is egy kis előjáték, olyan prológ-féle Tápén, ahol Albertényi választási elnök csinált olyan csinos kis komédiát, mely mindenben rávall Szapáryra, aki most Ostendében piheni ki a kormányzás fáradságos munkáját. Könnyű neki! De mit csináljunk mi, akik kénytelenek vagyunk itt élni a füledt levegőjű fővárosban, afrikai hőségben, mely megolvasztja az aszfaltot és félangolosra süti az utczán járókelőket ? Nézzem csak, hány fok meleg van ? Harminczöt fok árnyékban ! Puh! Jóska, egy cjohár vizet!Hisztria. ORSZÁG-VILÁG híddalom és művészet. A megérdemelt nyugalom. Bélánné Angyal Ilka szeptember hóban úgy a népszínháztól mint a színpadtól búcsúzik. A népszínház igazgatósága a búcsúzás emlékére négy előadást rendez, melyekben a távozó művésznő még egyszer a legjobb népszínmű szerepeit fogja eljátszani. Látni fogjuk tehát A piros bugyellárisban mint Susták Kata czigányasszonyt; A vöröshajúban mint Sári szolgálót; A szökött katonában mint Korpádinét és Felhő Kláriban, mint Rokkánét. Ezután elhagyva a fővárost és Komárom megyébe költözik a testvéréhez. Klárné utódja a népszínháznál Sipossné Dobozi Lina lesz. Ez is konfliktus. A lapok olyan, a kuliszák mögött lappangó operaházi konfliktust emlegetnek, mely a belügyminiszter és az intendáns között tört ki. Az intendánst ugyanis, igen elkedvetlenítette a belügyminiszter eljárása. Az intendáns négy hivatalnoknak néhány ICO írttal a költségvetés keretében fizetését fölemelve nyújtotta be jóváhagyás végett a jövő évi költségvetést. A minisztériumban azonban e lényegtelen emeléseket is kihúzták, fölhíva az intendánst, hogy jövőre minden ilyen esetet előre bejelentsen. Ilyet eddig nem kívántak, kivált ha a pénzügyi keretben mozgott a költségvetés. Sajnálatos volna, ha elkedvetlenítés szándéka forogna fenn. Ezt nem is hisszük. De azt újra mondjuk, hogy a nagy színházak felügyelete nem a belügyi, hanem a közoktatásügyi tárcza keretébe való. Andrássy Gyula gr. szobra. Az Andrássy-szoborbizottság már kihirdette a pályázatot az emlékszoborra. A megállapodás szerint a szobor helye az Andrássy-út vége s a tervezők lovas-szoboralakú tervezeteket nyujhatnak be. Három pályadíjat tűzött, ki a bizottság: fiOOO, 4000 és 3000 frankosokat, melyeket a viszonylagosan legjobb művek tervezőinek okvetlen kiadnak. Pályázati határidő 1893 október elseje s a júri ennek a lejáratától számítandó 6 hét múlva ítél és ezután a pályamunkákat alkalmas helyen négy heti közszemlére ki fogja állítani, hogy legyen alkalma a közönségségnek is a tervezetek fölött véleményt mondani. Próbaéneklés. Esterházy Miklós tatai gróf előtt ma énekelt próbát Alföldi kisasszony, ki erőteljes szoprán hangjával a konzervatóriumi nyilvános zárvizsgálaton általánosan föltűnt. A műpártoló grófnak nagyon megtetszett a kisasszony hangja s készséggel vállalkozott, hogy saját költségén kiképezteti a magyar opera számára. A szabadságharcz zenéje. 1848—49-diki szabadságharczunk zenéjének bemutatására javában készülnek a vigadóbeli 48-as kiállítás rendezői. A kiállítás egyik termében lesz az érdekes hangverseny. A szabadságharcz dalainak és indulóinak hangjegyeiből sok szépet és érdekest kapott már a rendezőség, Matus István. Van-e, ki e nevet ismeri? Lehet, de nem lehetnek sokan Magyarországon, pedig innen indult amerikai művész körútjára, hol jelenleg a Gilmorzenekarnak a tagja s a derék yankókat bámulatba ejti virtuóz játékával, mert a legnehezebb klasszikus hegedűdarabokat is a lehető legbiztosabb kézzel és nyelvvel játsza el klarinettján. Most jelenleg 5000 dollár van kitűzve annak a számára, kit képes a klarinetton túlszárnyalni. Ilyen azonban még nem akadt senki. Matusnak tehát a művészi hírnévért Amerikába kellett menni, mert itt minálunk bizony arra az 5000 dollárra akadna elég s még tán szerencsés vállalkozó is ! Jelenleg Amerikában van még egy szerencsés magyar muzsikus, ki szintén tisztelt nevet szerzett a magyar művészetnek. Ez László Árpád, az orsz. zeneakadémia egykori növendéke, ki zongorajátékával meghódította a new-yorki közönséget. Hódításai között azonban a legnagyobb az, hogy Miss Annie Buttler, egy milliomos yankee leánya beleszeretett s már jegyesek is együtt. A müncheni nemzetiközi műkiállítás juryje, mint már említettük, oda ítélte az érmeket. Sajnos, csak egyetlen egy magyar kapott másodosztályú érmet. A nyertes magyar a Münchenben élő Eisenhut Ferencz. S ez már a megnyitás napján látható volt, mert a magyar művészek még nem szerepeltek nemzetközi tárlaton kedvezőtlenebbül; legjobb nevű festőink másodrendű dolgokkal voltak képviselve. Lengyel festő négy kapott érmet, köztük Pochivalszki, a geniális arczképfestő. A kis Dánia négy érmet visz haza, Svédország szintén négyet, sőt a kis amerikai kabinetre is, mely annál jobban meglepte a tárlat látogatóit, négy érem esik. Kossuth legújabb mellszobra, Aradi Zsigmond, Velenczében élő jeles szobrászunk a kilenczven éves Kossuthnak életnagyságu szobrát elkészítette. Aradi a szobrot természet után mintázta s a szobor a nagy hazafit késő agg korában élethíven és igazi jellemző erővel adta vissza az agyagmintában. A hazafias kegyelet, melyet mindnyájan érezünk, megköveteli azt, hogy ennek a szobornak a plasztikai művészet legnemesebb anyagában karrarai márványban való kivitelére a művésznek segédkezet nyújtsunk. Hazai művészeti viszonyainkra is rossz világot vetne, ha ily szép szobor agyagban szétmállana, vagy gipszben néhány év alatt elkallódnék. Az országos dalegyesület. Huszonöt éve már annak, hogy a magyar dal- és zeneegyesületek országos testületté alakultak át. Ez alatt e testület sok megpróbáltatáson ment át, de mindig fentartotta a magyar dal. Ez tette ez ügyet nemzeti ügygyé, s egy fogja lételét még hosszú időkön át biztosítani. Ennek a küzdelmes huszonöt évnek emlékére gyűltek össze most az ország székes fővárosába jubiláris közgyűlésre a vidéki egyletek képviselői megbízottai. Az első napi közgyűlésen mutatta be a titkár id. Ábrányi Kornélnak «Az orsz. m. daláregyesület negyedszázados története» czimű nagy munkáját, melyben a «hazai műviszonyok fejlődési» adatai mellett megvan írva a legilletékesebb iró által e testületnek egész története. Este a kiváncsiak ezrétől kisérve és folytonosan éljenezve vonult ki az egyesület a városligeti iparcsarnokba, az első jubiláris hangversenyre. Impozáns látványt nyújtott valóban az a néhány száz főre rugó, egészséges színű, hamisítatlan magyar kinézésű tömeg, mely kis csoportokban saját zászlóik alatt megannyi külön jelvényekkel s nem egy nemzeti magyar viseletben, egy szép összhangzó eleven mozaik-képhez hasonlított. A tágas iparcsarnok pedig csak azt a kívánságot elégítette, hogy fedél alatt voltak, de mint hangversenyterem, bizony sok kívánni valót hagyott fenn. Ez tehát egy kis botlás volt. Másik kifogás szakértői körökben a versenydal ellen volt, s ez már súlyosabb az előbbinél, mert ezt bizony nem találták méltónak a versenyzők szorgalmához s nem főkép a magyar szellemet oly híven ápoló dalárokhoz, mert ebben nem volt egy szikra magyarság sem. A versenyen a pálmát tizennégy próbálkozó egylet közül az egriek és a pécsiekkel szemben a debreczeni dalegyesület vitte el. Ez volt az első nap lefolyása. A második napon folytatták a közgyűlést, melynek leglényegesebb tárgya az volt: Fiume város meghívására elhatározták, hogy a jövő évi országos gyűlést ott fogják megtartani. Este újra hangverseny következett. Ezen már minden egylet tetszése szerinti dallal állhatott elő s ennek tulajdonítható annak nagyszerű sikerülése és az elsőnél tömegesebb látogatása. Dicséretes buzgalommal járult minden egyes kör az est sikeréhez s így annál nagyobb öröme lehet az egrinek az «egri» név kinyeréséért- A közönség pedig azon boldog kétségek között távozhatott mégis, hogy a küzdelem az egriek és pécsiek között ezúttal eldöntetlenül maradt. NŐK VILÁGA. A kis főherczegnő kirándulása. Stefánia özvegy trónörökösné leánykájával, a kis Erzsébet főherczegnével a minap Mürzstegből Mária-Zellbe kocsizott. Wegscheid helység közelében a kis főherczegné azt a kívánságát fejezte ki, hogy Lóri asszonyt, a touristák előtt jól ismert buchbergi majorosnét, ki most a postakorcsmát bírja Wegscheidben, ismerni szeretné. Sokat hallott már az eredeti, dalos és tréfás csaplárosnéról, ki fölkeltette kíváncsiságát. Midőn a kocsi a vendéglő előtt megállt, előhívták Lóri asszonyt, ki alpesi ruházatában saját pinczéjéből hozott egy pohár bort a főherczegasszonynak. A főherczegnők hosszabb ideig beszélgettek a csaplárosnéval, megnézték szelíd szarvasát is, aztán barátságosan elbúcsúzva, tovább folytatták útjukat. Szent István napján a budavári helyőrségi templomban reggel nyolc órakor lesz az ünnepi istentisztelet, amelyen Vaszary Kolozs herczegprimás fog pontifikálni. Vaszary Kolozs, mint herczegprimás, most először vesz részt a nemzeti ünnepen. A mise alatt a kórus Bogisich Mihály átiratában két, Szent Istvánról szóló régi szép egyházi éneket fog előadni. A herczegprímás asszisztenciáját fővárosi és vidéki lelkészekbe állítják össze. Az előzékeny királynő, Viktória királynő, titkára útján megüzente Gladstone-nak, hogy ne fáradjon külön hozzá, mert korát tekintve, elég fáradság lesz akkor utaznia Osborne-ba, midőn a kormányt már megalakította; mindamellett az a hír, hogy holnap a «nagy öreg» elmegy a királynőhöz, ki elfogadta a Salisburykormány lemondását. Ne menj jégre, nem esel el! Ez a példabeszéd teljesedett be az opera fiatal tenoristáján, Szirovatkán, ki Tatán nyaral. Művészünk a sportszenvedély hatása alatt vadászpuskát és tarisznyát akasztott a nyakába s lóra pattanva vágtatott ki a mezőre. Hajh, de a nyereg nem oly biztos hely, mint a színpad deszkája s így nem csoda, ha a tenorista is csakhamar «kiesett» a huszár szerepéből, minek következése az lett, hogy a paripa lovag nélkül szaladt istállójába s a művészt, a puskát és a tarisznyát úgy kellett hosszas keresés után még egyszer összegyűjteni. Komolyabb oldala a komédiának az, hogy Szirovatkának néhány napig az ágyat kellett őrizni ez után a baleset után. A kis szerb király ez idő szerint nagyon magános és rideg életre van kárhoztatva. Az a visszataszító viszálykodás, mely szülei közt évek óta folyik, abba a kényszerhelyzetbe hozta a régenseket, hogy megnehezítsék a gyermekkirálynak a szüleivel, kivált az anyjával való találkozást, mert méltán lehet attól tartani, hogy Natália oly módon befolyásolná gyermekét, amelylyel aligha lennének Belgrádban megelégedve. 553