Ország-Világ, 1893 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1893-03-25 / 13. szám

210 Kovárd­ Péter és fia mű-selyemfestő és vegyészeti tisz­tító intézetben, Budapest, fő-üzlet: VII., Szövetség-utcza 37. sz., (fióküzletek: II., Fő-utcza 10., IV., Kis-Korona­­utcza 6., VIII., Rökk-Szilárd-utcza 18., IX., Soroksári-utcza 15.,) legszebben és tartósan festetnek vagy vegyileg tisz­­títtatnak mindennemű női, úri és gyermekruhák festetlen állapotban is. Nemkülönben meglepő eredménynyel festet­nek bútorszövetek, szőnyegek, függönyök, mindenféle színe­­hagyott szövetek és végáruk a legjutányosabb árakon, a­hol egyúttal az idényszín, mintalapok is megtekint­hetők. Kováts Péter számos éremmel van kitüntetve s álta­lánosan el van ismerve, hogy az általa festett és tisztított ruhák és szövetek oly szépek, hogy egészen újaknak lát­szanak. Különösen ajánljuk t. olvasóinknak e c­éget, hol nemcsak a helybeli, de a vidéki megrendelések is gyorsan és lelkiismeretesen teljesíttetnek. KÖNYVPIACZ. Magyar Földrajzi Könyvtár. Ez a czíme Havass Rezső dr. ismert földrajztudósunk legújabb nagybecsű tudományos munkájának, mely mintegy 35 nyomtatott nagy nyolczadrétű ívre terjed s tíz koronáért kapható könyvárusi úton. A munka az 1849. évig megjelent összes magyar vonatkozású földrajzi műveknek köny­­vészetét tartalmazza s mintegy ötezer műről gyűjti egybe az adatokat. Tíz évi búvárkodásnak gyümölcse ez a nagy munka, melyet a szerző a saját költségén adott ki, minthogy ilyen költséges és szigorúan tudo­mányos munka kiadására nem vállalkozott kiadó. An­nál nagyobb elismerés illeti a szorgalmas tudóst, hogy tudományos irodalmunkat evvel az alapvető, spec­iális könyvészeti munkával gyarapította. A munkát főleg az egybegyűjtött anyag gazdagsága teszi becsessé, mert az író nemcsak a nyomtatásban megjelent művekre ter­jesztette ki figyelmét, de a kéziratokat is átkutatta s mindent följegyzett, a hol csak földrajzi anyagot talált. Még a könyvtárakat is megnevezi, a hol az illető mun­kák föltalálhatók. Lapunk szűk tere nem engedi, hogy a munka tudom­ányos becsének megfelelően, hossza­sabban ismertessük. E helyett melegen ajánljuk az illetékes szakkörök figyelmébe. A Kis Könyvtárból (szerk. Benedek Elek) újabban két füzet jelent meg, még pedig A kis utazók, Márkus Miksától, Regék és Mesék, Bánfi Jánostól. A Kis Könyv­tárból, mely a 6—14 éves gyermekeknek való olvas­mányokat tartalmaz (elbeszélések, regék, történeti kor­rajzok, természetrajzi leírások stb.) eddig 14 füzet jelent meg. Egy-egy füzet ára 12 kr., 10 füzet ára 1 forint. Megrendelhető minden könyvkereskedésben. HYMEN. Elj­egy­ezte: Melly Béla dr. röv. tanács-tollnok özv. Munchenbacher Alajosnét szül. König Mariskát Budapesten. —­­Mirgay Gyula építész Klein Ilonkát, Klein H. János építész leányát Budapesten. — Felsö-pulai Somogyi Béla uradalmi ispán Verebélyi Marsó Ilonkát, Verebélyi Marsó György csendőrfőhadnagy leányát. — Lukács János Zsigmond Len­két Szegszárdon. — Kinszky Nusi gr. Csernovics Ilonát, néhai Csernovics Péter temesi gróf unokáját Temesváron. — Túri M. István, lapunk munkatársa, az Alföld e jeles tollú írója, Lukacsevits Gizellát Zomborban. Feleségül vette: Csizmadia József v. főpénztárnok Magyar Zsuzsannát Mező-Kövesden. — Csernovics Mihály Prokopius Gerdát Temesváron. — Rónay László kisszombori földbirtokos Vermes Kamillát Budapesten. — Vajda János birtokos özv. Zoványi Józsefnét Zilahon. — Hecht Zsigmond magánhivatalnok Pick Helént, Pick Ármin leányát Buda­pesten. GYÁSZROVAT. Puskás Tivadar, a budapesti telefon-hálózat bérlője, a Telefon-Hírmondó feltalálója és tulajdonosa 49 éves korá­ban meghalt. Puskás Tivadar előkelő magyar családból származott. Atyja, Puskás Ferencz, nagy tehetségű vállal­kozó volt, a­ki három fiát: Ferenczet, Tivadart és Albertet a legkitűnőbb nevelésben részesítette. Tivadar a Teréziá­­numban tanult és alig végezte el tanulmányait, édes­atyja több sikertelen vállalkozás miatti bánatában elhunyt. Fia, Puskás Tivadar, örökölte atyja vállalkozó szellemét s világgá ment, hogy vagyonilag ismét tekintélyre emelje családját, így került Londonba, a­hol a Brothers Baring czéghez lépett be. Ez a czég építette a 70-es években a magyarországi északkeleti vasutakat, s Tivadart bízta meg az üzlet veze­tésével, ki így visszatért hazájába. Már Londonban léte alkalmával tettek neki ajánlatot az amerikai Colorado államban fölfedezett ezüstbánya megvásárlására, s ezért a vasúti építkezések befejezése után 1895-ben Amerikába ment, meg is szerezte a bányát s vállalata sikerült is. Leg­fényesebb világot vett az elhunyt eszére és jellemére ama nagy szédelgés leleplezése, mely Amerikában annak idején nagy feltűnést keltett. A 70-es években Filadelfiában a hírhedt Keley azzal akarta meglepni a világot, hogy egy uj erőt fedezett föl, melynek segítségével óriási eredmények érhetők el. Csakhogy e czélból bizonyos anyagok beszerez­­hetésére sok pénz kell s ezért egy konzorczium révén rész­vényeket bocsátott ki, mely részvények óriási kelendőség­nek örvendtek. Maga Puskás Károly is jóhiszeműleg nagy­mennyiségű részvényt vásárolt. Keleg, hogy befejezze szé­delgő művét, egy nagy próbát rendezett az érdekelt rész­vényesek és a sajtó képviselői előtt. Jelen volt Puskás BÚCSÚ. Könnyű volt a beköszöntő, nehéz a búcsú. Egy lélekölő nagy tehertel szabadulok meg, midőn szer­kesztés és kiadás súlyos gondjait e téren új erő veszi le rólam s­em, mégis oly nehéz ez óra, a búcsú órája. Nem tagadom: meguntam az újságcsinálást. Meguntam a kéziratoknak nyolcz esztendőn keresz­tül hétről-hétre való fésülgetését s valósággal meg­­csömörlöttem­ az újságcsinálás legfontosabb ténye­zőjétől : a hirdetésektől. Megirigyeltem írótársaimat, kik szabadon repülnek, mint a madár s ha van valami meginnivalójuk, visszahúzódhatnak fész­kükbe s irás közben nem zavarják meg minduntalan hirdetésgyűjtő ágensek, tavaszi és őszi verssel be­kopogtató poéták, kik azon melegében kérnek véle­ményt , nem háborgatják előleget kérő levelek s kéziratot és mindig csak kéziratot kérő szedő­­gyerekek. Higgyék meg, elég ebből az életből nyolcz esz­tendő, bőven elég. Akárcsak a miniszterségből. Állítja ezután az én kedves barátom, Váradi Antal, hogy: «az Ország-Világnak egy művelt család asz­taláról sem volna szabad hiányoznia». Én már ele­get állítottam, többé nem állítom, nem hirdetem. Egyszerű író akarok lenni. Szabad, független. Oly sokan lábatlankodnak az irdalom berkeiben, hogy kezd megjöni a bátorságom, hátha nekem is jut ottan egy talpalatnyi hely? Hiszen ha csak a szerkesztés gondja nehezednék rám, nem adom ki tán soha kezemből e lapot. De mik e gondok a kiadás gondjaihoz képest! S én — bár árnyékot vetek e vallomással a szé­kelyek üzleti renomméjára — megvallom, az üzleti kérdésekkel folyton elkeseredett harczot folytattam. Nem vagyok üzletember, punktum. Nyilván én vagyok az egyetlen székely a föld kerekén, ki nem életrevaló, a miért ím ezennel ünnepélyesen bocsá­natot kérek az én kedves székely testvéreimtől. Pedig az újságcsinálásnál az üzleti arravalóság a fő. A szerkesztés mellékes. Azaz, hogy­­ nem mellékes. Kiadó és szerkesztő közt legyen teljes a harmónia. A szerkesztő ne mondjon ki soha igaz­ságot, mely kellemetlen lehetne valakinek s minden­esetre káros a kiadónak. Ne törődjék szereplő emberek kártékony működésével, ne egyes osz­tályok félszegségeivel; a gyengét az erőssel szem­ben védelmébe ne vegye, mert a gyenge, ha majd erőssé válik, nem vele, de a miatta meg­bántott erőssel szövetkezik s együtt törik be a fejét. Én tudom, én próbáltam. Százszor, nem egy­szer. Minden héten szereztem magamnak egy ellen­séget, de nem minden esztendőben egy jó barátot. Az én olvasóközönségem sokszor tapsolt nekem (s erre halálig hálával emlékezem), ha kimondtam nem egy igazságot, melyet óvatosan elhallgatott a sajtó, — de ím most válnom kell az én kedves közönségemtől s megmaradnak az ellenségek... De ám a­ki figyelemmel kisérte szerény működése­met, ne higgye, hogy — szaladok. Egy kis pihenőt tar­tok. Nyolcz esztendeje nem pihentem egy napot. S pihenésem ezután is a munka lesz: egy nagyobb mű megírása, a­mi már magában lehetetlenné tenné a szerkesztés és kiadás ezer apró­ csepró, lelketelő gondjának elhordozását. Egyébként az az őszinte véleményem, hogy bolond, a­ki mindent megmond, a­mi a szívén fekszik. Kevesen méltányolják, sokan szidják, még többen kinevetik érte. Az én utódom ne kövesse az én példámat: jó lélekkel ajánlom neki. Emelje a lapot irodalomi és művészeti tekintetben, a meny­Világos indul , a harmadik lépésre rantit mond. A 304. sz. feladvány megfejtése: 2. Varóczi stb. Helyesen fejtették meg: Budapesten. A budapesti sak­kozó-társaság, A pesti sakk-kör, Gasche János és E. M., Bodzán , Kelemen József. A jelen szám rejtvényeinek megfejtői között Hock János imakönyvét sorsoljuk ki. A megfejtéseket, a megfejtők neveit s a nyertes nevét a 15-ik számban közöljük. A bekül­dés határideje április 5. A BCDEFGH (Világos B) Világot Sötét 1. Va4-a7 Ke6Xd41......... c5Xd4 2. Va7—alf Kd4—c4 2. Kg8—f7 Ke5—f5 3. Va1—a4f 3. Va7—c6f 1......... Hh8—f71......... Keö—f6 2. Va7—c7ff Hf7—d6 2. Va7—c7 Kf6—gö 3. Vc7-g7t 3. Vc7-e7f 1......... t. sz. ORSZÁG-VILÁG is, a­ki a próba végén kijelentette, hogy az egész dolog csalás és ebbeli meggyőződését a lapokban közzéteszi. A megijedt feltaláló és társai három milliót kínáltak neki, hogy hallgassa el a dolgot, de Puskás igazságszeretete nem engedte meg, hogy ennek a szédelgésnek még több áldozata legyen és saját érdeke mellőzésével a New-York Herald-ban leleplezte az egész szédelgést. New-Yorkban megismerkedett Edisonnal, a­ki csakhamar megszerette a nagyeszű magyart és munkatársának fogadta. Puskás már akkor kész szakember volt az elektrotechnika terén és Edisonnal való több évig tartó munkálkodásának ered­ménye az volt, hogy Edisont ő képviselte a párisi világ­­kiállításon. A kiállítás után őt választották meg a párisi telefon­vállalat elnökévé. A budapesti vállalatot átengedte Ferencznek, a­ki azonban alig 6 évig vezette azt és elhunyt. Ekkor Tivadar elhagyta Párist és Budapestre jött, a­hol átvette a vállalat vezetését s több új vállalatot alapított. Mint utolsó szerepel ezek között a Hírmondó, Puskás Tivadart előzékeny modoráért mindenki szerette,­nyire csak bírja emelni s legyen mindenkivel jó barátságban. Ha nem így cselekszik, megbánja, hogy megvásárolta a lapomat. ...Ám, búcsúzni akartam, s keserű dolgokról beszéltem. Engedjék el nekem a búcsút. A­kiket én igazán szerettem, azoktól én némán, könnyes szemmel búcsúztam el mindig, így búcsúzom tőletek is kedves olvasók, kedves munkatársak. Budapest, 1893 márcz. 23. Benedek Elek. S­AKK. 308. sz. feladvány. NEMO OTTÓTÓL BÉCSBEN. (Sötét 5) SAKKREJTVÉN­Y. BUTI ANTALTÓL. nes zül őszraj lop ta nek he téti pótkéntősz­e té jó sö lék ze sá s el lo em ni de gazmellettrött té ti nek gunem el dönes hire teki he kel tö kika kát ka elmek az mi Volmelymert ma helyettmosttaka nülnem de­át és delsett le sirnek ha kát gasti mist em fe el te te té az hir lökhol jee nemlék dea vé zuggu az és azhisz te nyelep nagygal mely ott vanö le fé ősznemvolt set áll sá­ság 1893

Next