Ország-Világ, 1897 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1897-10-17 / 42. szám
674 IRODALOM. OROSZORSZÁG. Úti rajzok, irta dr. Fálk Zsigmond. Az úti rajzok irodalma nálunk nagyon csekély. Legtöbbnyire dilettánsok írnak nagyobb anyagi erejükhöz mért útjaikról naplószerű vázlatokat, melyek leginkább a rokonok s jóbarátok tömegének szánvák, legpraktikusabb s legmaradandóbb úti emlék gyanánt. Kevés valódi, a dolog lényegével foglalkozó úti rajzunk van s nem is szólva Szemere és Császár hasonló irányú becses munkáiról, az irodalomtörténet nagyon keveset jegyezhet föl lapjaira. Szerzőnk munkája nem aspirál valami mélyebb becsű, országos érdekű s mindent felölelő topográfiai tanulmány czímére. Ifjú turista naplója az, hű tükre a futó benyomásoknak, melyek az ifjúi lélekben nyomot hagytak. De e mellett a kritikus szem éles pillantásai behatnak a látszólag könnyed külső alatt a dolgok lényegébe s egyes, biztos kézzel odavetett megjegyzések arról tanúskodnak, hogy dr. Falk Zsigmond ugyan gyorsan röpült át a berrt tájakon s madártávlatból látta Európa egyik legnagyobb terjedelmű államát, de a megfigyelések pillanatnyi és precziz fényképeit vette föl róluk s madártávlatból is az egészséges ítélet és helyes felfogás pontos távcsövét tartotta lelki szemei elé s annak segítségével a legkisebb részleteket is pontosan látta és szemlélte meg. Az indulással kezdi a könyvet, tárczairói stílusban s a hazatéréssel végzi ugyanazzal a fáradatlan, biztos könnyedséggel, a melylyel elkezdte. A mi azonban e kettő között van, az már tudományosan képzett, gondolkodó főre vall, s úgy Moszkva, mint Szent-Pétervár leirása — közbeszőve Faure elnök Szent-Pétervárra érkezésének művészi silhouette-je— Kiev ősi képei, a történelmi és társadalmi bírnivalók tömegéből helyesen kiválasztott objektumok s a helsingforsi kirándulás már komolyabb tanulmányszámba mennek, holott a szerző mindig könynyed és világos stílusban is, még a legkomolyabb s legelvontabb sujet-t is olyan átlátszó, olyan megvilágított módon mutatja be, hogy könyvét mindenki egyforma haszonnal és élvezettel forgathatja, mert tudákosságnak, homályos affektácziónak, eldicsekvésnek és póznak nyomát sem találjuk. Az egész munka nem nagy terjedelmű, 150 oldalra terjedő kis kötet, amelynek rendkívül ízléses kiállítása és mintaszerűleg finom nyomása a Pesti Könyvnyomda Részvénytársaság páratlan műhelyeit és személyzetét dicséri. Oly könnyen olvasható, olyan jólesőleg megválasztott típusok és olyan ízléses elrendezés jellemzi ezt a könyvet külsőleg is, amely nyomdászatunkban párját ritkítja. Dr. Falk Zsigmond, a szerző, nem ujoncz ezen a téren, értem, az útleírás terén. Amerikai útjának virtuóz képei, Bayreuth leírása már kellőleg ismertetve és méltatva voltak e hasábokon. Méltán sorakozik most ezekhez oroszországi útleírása, melynek szövegéből és képeiből mi közlünk először mutatványt, tudván, hogy tisztelt olvasóközönségünknek kedves dolgot cselekszünk vele s abban a reményben, hogy igen kelendő könyvből adtunk mutatványt, melyet ifjú s öreg egyaránt élvezettel s tanulsággal olvashat. Váradi Antal: Ouida, a hírneves angol írónő florenczi magányában egy új regényt írt, mely bombaként pattant az angol előkelő társadalomba, annak pénzszomj okozta modern elfajulását maró gúnynyal és keserű megvetéssel ostorozva. A magyar olvasóközönség nagy és igaz élvezetet fog e regényből meríteni s hálával fog adózni az Athenaeumnak, mely azt az Athenaeum Olvasótárában olcsó áron kiadta, mert soha még hró társadalmunk korcskinövéseinek ilyen kézzelfoghatóan kidomborodó képét nem adta, mint Ouida A Massarene-család czímű szenzácziós regényében, melyben rikító színekben festi a mai modern társadalom tánczát az aranyborjú körül, a pénznek ama mindenható hatalmát, mely előtt mindenki meghódol és a mely glóriát sző annak a feje köré, a ki bírja, akármily ocsmány módon szerette is légyen. A könyv Cserhalmi Irén fordításában jelent meg az Athenaeum Olvasótárában. Ára három kötetbe kötve 1 frt 50 kr. A Kir. Magyar Természettudományi Társulat kiadásában éppen most jelentek meg a következő munkák: A magyarországi tavak halainak természetes tápláléka. (A magyarországi tavak mikroszkópi állatvilága.) A földmivelésügyi m. kir. minisztérium megbízásából irta dr. deési Daday Jenő m. kir. tud. egyetemi m. tanár, a Magyar Tud. Akadémia tagja, 62. szövegközti ábrával. A földmivelési m. kir. minisztérium segitkezésével kiadta a Kir. Magyar Természettudományi Társulat. A 31 nyomtatott ív bolti ára 3 frt. Társulati tagoknak 2 frt 50 kr. A zempléni szigethegység geológiai és kőzettani tekintetben. A Kir. Magyar Természettudományi Társulat megbízásából irta dr. Szádeczky Gyula, a kolozsvári egyetemen az ásványtan és geológia tanára. Egy táblával, egy térképpel és három ábrával. Bolti ára 1 frt 20 kr. Tagoknak 1 frt. A szoborszép asszony. Az Athenaeum r. társaság kiadásában Pekár Gyulától, a fiatal írógárda kitűnőségéről egy kötet elbeszélés jelent meg A szoborszép asszony czím alatt. Összesen hét novella van a nagy díszszel kiállított kötetben. Ritka írói képesség teszi becsessé Pekár Gyula ötvösműszerű, apróbb irodalmi dolgozatait, amelyeket a magyar olvasóközönség nagy előszeretettel szokott olvasni. A testes kötet ára 1 írt 20 kr. Petelei István: Felhők. Elbeszélések. Az újabb magyar elbeszélők között kevés van, akinek oly határozott, erős egyénisége volna, mint Peteleinek. Szépen írt történetei igazi műgonddal megalkotvák; jellemzésének finomsága, pszichológiájának igaz volta pedig a magyar elbeszélő-irodalom egyik legkiválóbb alakjává avatják Peteleit. A Felhők kiállítása díszes és a tartalomhoz mérten választékos, mely becsületére válik a kiadó Franklin- Társulatnak. Ára 2 frt. Az eltűnt. Regény. Irta Szívós Béla. A magyar regény megszokott világától eltérve, a nagyobb alkotással most először föllépő szerző igen érdekes történetet mond el a régi pandúrvilágból. A regényt Linek Lajos tizenhat jó képe díszíti. Megjelent a Franklin- Társulat kiadásában, ára 1 frt 60 kr. ORSZÁG-VILJAG •8- HETI KHOHIKA- ■&» Irta: COLONEL, a mostani hétről beszélnék, hocsákell kérnem azért az ügyetlen jósiért, amit ma egy hete ezen a helyen elkövettem. Az osztrák parlamentről beszélvén, naiv jóhiszeműséggel azt mertem állítani, hogy a szomszédban is csöndesül a lárma és lassan kint elnémul az a kocsmai tónus, ami legújabban a bécsi honatyáknak olyan kedves divatja lett. Mikor le akartam írni, meghökkentem egy perezre : szabad ilyen vakmerő jóslatba bocsátkozni ? Aztán fölülkerekedett bennem a hiszékeny jóindulat: Ejnye, ejnye, mire való volna még most is kételkedni a megtérő bűnösökben ? Micsoda csúf kegyetlensége az az erénynek, hogy minduntalan fölhányja más bukását és nem hisz neki még akkor sem, mikor az a bűnbánatban megtisztulva, erősen fogadkozik, hogy soha többet rossz útra nem tér? Egy eltévedt bárányka az osztrák parlament, amely ime megtaláltatott és a helyes ösvényre terelődött , ne kételkedjél benne, barátom, hanem higyj neki és köszöntsd nagy örömmel. Hát leírtam. Este még nyugtalanított a dolog, lefekvés előtt még egyszer eszembe jutott és tűnődni kezdtem, hogy nem volt-e könnyelműség annyi dicséretet pazarolni a szomszédokra ? De erőt vett rajtam az álom, aggodalmaim elnémultak és azt álmodtam, hogy az osztrák parlamentben vagyok, ahol Lueger mond beszédet a magyarság érdekében, a német párt örömmel üdvözli a cseh nyelvrendeletet és valamennyien egyhangú lelkesedéssel fogadják el a régi kvótát, egyszerre csak egy beszél, a többi figyelmesen és jóakaratúlag hallgatja, minden szóból a legnagyobb udvariasság tetszik ki s az elnöknek egész ülés alatt nem kell rendreutasításhoz folyamodnia, sőt még a csengetyűhöz sem. Reggel az első újságban, amit kezembe vettem, az osztrák parlament nagy botrányáról hallok hírt. Eh, hibás értesülés, szenzáczióhajhászat az egész , nézzünk más lapot. A második, meg a harmadik is csak azt beszélte. Feleselés az elnökkel a legkocsmaibb modorban, tárgyalás azzal a higgadtsággal, mely a fiákerosok diskurzióit szokta jellemezni, — közvetlenül a tettlegesség előtt. Ezért kérek most bocsánatot nyilvánosan, ünnepélyesen. Hogy egy pillanatra is el tudtam feledni, hogy a mostani osztrák parlament csak botrányok közt érzi jól magát, hogy egy perezre is azt mertem képzelni, hogy a botból — beretvát lehet faragni. Súlyos tévedés mind a kettő ; szánom-bánom a bűnömet. Nálunk annál rokonszenvesebb csönd van. A tisztelt Házban is, meg azon kívül is. A Ház eddig nem is igen zavarhatta volna meg a csöndet. Egykét ülés volt mindössze, a legvékonyabb fajtából, ha a ravasz miniszterek nem tartogatták volna mostanra válaszaikat még a tavaszról maradt interpellácziókra, még ezekre az ülésekre se lehetett volna napirendet csinálni. Aproposra érkezett a tíz szobor, egy teljes ülést, meg a másiknak egy részét lefoglalta az a hódoló fölirat is, amit ő Felségéhez intéztek. Ugron Jánosnak, az udvarhelyvármegyei elcsapott alispánnak az ügye is hozott egy interpellácziót, arra hosszabb miniszteri választ, meg újra replikát. Így telik-múlik lassan az idő, addig a nagy napig, amíg a provizóriumi javaslatok keresztülmennek a bizottsági tárgyalások retortáin és megjön az alkalom a beszédre, gáncsoskodásra, ellenzéki húrok pöngetésére, de — sajna — az egyezség értelmében — obstrukczió nélkül. Mégis, mire szavazásra kerül a sor, két új képviselő ül már a házban. Egyik a szikszói, másik a szegvári. Jó Péchy Tamást elparentálták már a múlt hetekben, most pihenni tért az ellenzéknek egyik legtiszteletreméltóbb alakja, Helfy Ignácz, a Kossuth palatínusa. Ez az ember azok közül a kevesek közül való, akik mindig szerepet vittek és pedig mindig elsőrangú szerepet az ellenzék küzdelmeiben és soha egy perczre a szimpathiát el nem veszítették. Mint Irányi Dánielt, szerette és becsülte őt is mindenki, még akkor is, mikor szélső álláspontja szembetalálkozott a legtöbb ember véleményével. A becsülést és tiszteletet megszerezte már magának akkor, mikor még az ország határain kívül, Kossuth közelében élt. Sajátságos emberek voltak ezek, akiket a negyvennyolcas idők érleltek férfivá. Az a viharos két esztendő megaczélozta mindenkinek az izmait és annyi életrevalóságot, munkabíróságot öntött mindenkibe, hogy most a mi lassú tempójú, kényelmesen járó gondolkozásunkkal csodálkozva olvassuk élettörténetüket: egy összetört, megsemmisített exisztenczia után mily bámulatos szívóssággal és kitartással tudtak új ösvényt vágni maguknak idegen országban, ismeretlen népek, szokatlan viszonyok között. Az egyik, a mágnás, akinek itthon nem volt rá szüksége, hogy tanuljon, munkával fáraszsza magát, ott kinn nyelvtanítással, tudományos munkássággal teremti meg az exisztencziáját. A kinek ideális gondolkozása, nagy műveltsége itthon az írói pályán ígért volna dicsőséget, idegen országban mint kereskedő jutott vagyonhoz és hírnévhez. A hadvezéri talentum kitűnő gazdának bizonyult, a kereskedőszelleműből író vagy politikus lett. Helfy Ignácz is ezek közül az emberek közül való; az egyszerű, szegény magyar fiú Olaszországban tanári állást, lapjával tekintélyes pozicziót vívott ki magának s a mellett soha meg nem feledkezvén magyar voltáról, nemzetének is sokat használt azzal, hogy Kossuth oldala mellé szegődve, közvetítője, tolmácsa lett a más irányok felé induló magyar nemzettel szemben. Az ilyen életpályák igazán újra meg újra fölkeltik bennünk azt a büszke és megelégedett gondolatot, hogy a magyar nép életrevalósága, szellemi érettsége fölér minden más népével s ha egyébkor ez a tulajdonsága szunnyad is, veszedelmek idején annál erősebben és hathatósabban mutatkozik. 1897