Ország-Világ, 1897 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1897-12-26 / 52. szám

1897 ORSZAG«VlIiÄG A főváros új képviselői.­­9« A harmadik sorozat. Emmer Kornél, országos képviselő, a kiváló jogügyi kapaczitás, a­ki a legnagyobb valószínűség szerint még Magyarország igazságügyminiszterévé lesz, most először tagja a főváros képviselőtestületének. Remélhetőleg itt is élénk részt fog venni a tanácskozásokban s sokoldalú tapasztalatainak, kiváló tudásának a főváros is hasznát fogja venni. Dr. Kresz Géza, a mentőegyesület igazgatója, sokkal ismertebb és népszerűbb alakja a főváros képviselőtestü­letének, semhogy itt fel kellene fedeznünk. Tiszti orvosi­­állásáról leköszönt, a lehető legrosszabb időben, mert különben most feltétlenül megválasztják tiszti főorvosnak. Ha ez nem is történt meg, hinni akarjuk, hogy élénk figyelemmel fogja kísérni a tiszti főorvosi hivatal mű­ködését s nemcsak a mentőegyesületnek fogja gondját viselni, hanem a főváros egészségügyének is. Dr. Nigrinyi György, ügyvéd, a belvárosi kerület vá­lasztmányi tagja. Régi nemesi család tagja. Ősei még a XVI. században szakadtak Olaszországból ide Magyar­­országra, a­mit neve (Niger­ini , Fekete) elárul. I. Lipót király a Nigrinyi-családnak a haza és király iránt tanú­sított vitézségi szolgálatok jutalmául magyar nemességet­­és czímerlevelet (levágott török fej) adományozott. Dr. Nigrinyi György atyja , ugyancsak György, az 1848/49. szabadságharcz kitörésekor mint közhuszár fegyvert fo­gott, a szabadságharczot végigküzdötte és ott veszélyes sebet kapott. Vitézségéért kapitányi rangot nyert és ki le­tt tüntetve a »Szabadságharcz 1849« — »Hű vitézségért —a magyar nemzet« feliratokkal ellátott, fehér zománczczal bevont arany érdemkereszttel, melyet fia nagy kegyelet­tel őriz. Dr. Nigrinyi György gimnáziumi és egyetemi tanulmányait itt Budapesten kitüntetéssel végezte. Az egyetemen — mint az egyetemi olvasókör jegyzője, fő­titkára majd alelnöke — az ifjúság egyik vezére volt. Az Arany János temetése alkalmából Thaisz Elek volt főkapitány ellen rendezett tüntetéseknek egyik kezdemé­nyezője s az egyetemi ifjúság jogainak egyik lelkes védője volt. Az ügyvédi vizsgát 1888-ban tette le s itt a fővárosban nyitott ügyvédi irodát. Az egyesült bel­városi pártnak egyik tevékeny és mozgató tagja, kinek a legutóbb lefolyt községi választások alkalmával a bel­városban kivívott fényes győzelem körül érdemei vannak. Érdemei elismeréséül a belvárosi polgárok őt a kerületi választmányba beválasztották. A budapesti ágostai evan­­gelikus magyar egyháznak buzgó tagja, ki a jótékony­ságot csendben és titokban gyakorolja. Több közhasznú és jótékonysági egyesületnek választmányi tagja. Dr. Aldásy Antal tanulmányait a budapesti s bécsi egyetemen végezte, azonban több évig tartózkodott kül­földön, Németországban, Hollandiában s főleg Olasz­országban történeti és jogi tanulmányokkal foglalkozott. Számos e tudományszakok köréből vett munkája részint önállólag, részint hazai és külföldi folyóiratokban jelent meg. A budapesti egyetem s a Magyar Tudományos Akadémia több ízben tüntette ki munkásságát. Jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeumban működik, s a budapesti egyetemen az egyetemes középkori történet magántanára. Külföldi utazásai alatt a munic­ipális adminisztratív viszo­nyokat is beható tanulmányai tárgyává tette. A jelen községi választások alkalmával a főváros I. kerülete nagy többséggel választotta meg póttagul. Dr. Perger Ferencz régi pesti patriczius család sarja, jogi tanulmányait a budapesti, berlini és lipcsei egyete­meken végezte. A jogtudori oklevelet 1884-ben, az ügy­védi képesítést pedig 1886-ban szerezte meg. Ügyvédi irodáját 1889-ben nyitotta meg, s azóta állandóan mint gyakorló-ügyvéd működik. 1894-ben a Balatontavi Gőz­hajózási Részvénytársaság vezérigazgatója és jogtaná­csosa lett, 1896-ban pedig a »Siófok« Balatonfürdő részvénytársaság választotta meg jogtanácsosává. A kerü­leti elöljáróságok újjászervezésekor az V. kerület választ­mányi tagjai sorába választották, mely minőségében még most is élénk részt vesz a kerület ügyeinek intézésében. Dr. Perger lelkes híve és ápolója a testedzésnek s mint ilyen több előkelő fővárosi sport­egyletnek választmányi tagja. Wehner Gyula József a főváros egyik kiváló tanférfia, a Károlyi­ utczai iskola igazgatója, a­kinek a tanügy terén szerzett érdemeit mindenki elismeri s méltányolja, most lett először tagja a főváros képviselőtestületének. Ez is jele annak, hogy a polgárság körében nagy szeretetnek örvend s egyúttal bizonyiték arra, hogy nemes czéljai mindig kellő pártolásban fognak részesülni. Fleisch­l Sándor fehérmegyei földbirtokos, Fehérmegye írta: COLONEL. Betlehemről tudjátok azt a régi regét ? Kétezer­éves már és meg nem fakul, el nem avul soha. Bejárta a világot és fogva tartja a lelkeket; hitet­leneket megtérített és hívőket boldogitott. Nap­fényes Keletnek misztikus történetei közül való; és Nyűgat meg Észak minden népe rajongó hittel csüng rajta. Béke volt a földön azon a napon mindenütt. Tengereken túl, a­hol hírét még nem hallották Judeának és apró városának, Betlehemnek , megérezték jövejét ott is ennek a napnak. A jósnő felőle mondott titokzatos igéket, a költő róla éne­kelt, s a katona visszadugta erre az egy napra kardját hüvelyébe, hogy fegyvercsörgés, kiömlő vér ne zavarja fenséges harmóniáját annak a nap­nak, a­mikor a zsidók királya megszületett. Azóta is hány eszme kelt életre, aratott gyors és fényes diadalokat, hogy aztán nyomtalanul eltemessék a később jövő századok ; hány hatalmas alak tűnt fel, világokat hódító, nemzeteket leigázó és mind belemerült abba az örök feledésbe, a­mit az idő mindnyájunk végzetéül szánt. Csak a betlehemi szülött menekült meg ez elől a végzet elől, a mint megmenekült Heródes féltékeny gyűlölete elől is; csak a zsidók királya, Jézus, a názárethi maradt meg minden népek és minden korszakok legelső alakjának. Nagyságát segített megépíteni a keleti rajongás ; megőrizni segít az egyazon, vál­tozatlan, rendületlen hit. Ingatni próbálták minden időkben; ma se ment a kísértéstől és az ostrom­tól. De azért ma is olyan sziklaszilárdan áll, mint kétezer évvel ezelőtt; a sok támadás visszapatto­gott róla, talán még erősbítésére is szolgált. Jézus, a kicsi Jézus, a betlehemi kisded . . . Ennek az ünnepe van ma, nem Jézusé, a fensé­ges eszméiért vértanúhalált szenvedő prófétáé. Megtestesült az ige, de még nem indult el szomorú Heti KROHIHA­ hitvalló Golgothájára. A betlehemi jászol körül csupa napfény, mosolygó derű minden, nyomát se mutatva a később bekövetkezendő nagy tragédiá­nak; a kis Jézus feje körül ott van már a glória, de a töviskoszorút csak később szorították nemes homlok köré. A betlehemi egyszerű és fenséges jelenet ezért lett a világ legnagyobb ünnepévé ; a hitfelekezetek ünnepnapjából a családoké. És dogma soha úgy meg nem védhet egy szent tradícziót, mint a csa­ládi tűzhely hagyománya; oly féltékenyen nem őrködhetik épsége fölött, mint a családi érzés, mely tradíczióinak védelmében erős és megingat­hatatlan. Ma már nemcsak azok a felekezetek osztakoznak karácsony nagy ünnepén, a­melyek a názárethi Jézust istenüknek vagy prófétájuknak vallják, a­hol a dogma Jézusa ismeretlen is, ott is majd mindenütt szívesen látott vendég ez a Jézus, a­ki családokat karácsony ünnepével aján­dékozta meg. Az a mindent átfoglaló isteni szeretet, mely a biblia tanítása szerint Jézust adta nekünk, leszáll, úgy látszik, e napra a szívekbe, és magasra lob­­bantja lángját a családi szeretetnek. Ez a zajos, küzdelmes élet, mely minden embert el akarna szakítani otthonától, hogy sorompóba állítsa haj­naltól napestig tartó robotmunka elébe, mindaddig hiába várja, őrli a családi életnek alapjait, míg lesz egy karácsonyi ünnep, mely a lazulni készülő kötelékeket újra megerősíti, a megingatott alapo­kat helyreállítja vagy újra lerakja. Tudós ember­nek, a­kik a számokra esküsztök mindenben és nem hisztek semmit, semminek, ha csak nem számokban szól hozzátok, jó volna, ha egyszer összeolvasnátok azt, hány megbomlott családi egyetértés kel új életre karácsony ünnepén és hány haragvó szív keresi föl egymást megint sze­retettel a karácsonyfa mellett. Ha törvényhozó volnék, a karácsonyt nemzeti ünneppé tenném. Nemcsak azért, hogy a feleke­zeteknek biztosítsam az ünnepét, hanem, hogy a családi tűzhelynek egy napot ünneppé avassak. Nagy kincse egy államnak az alkotmány, méltó, hogy szentnek tartsák és ünnepet üljenek a tisz­teletére ; de még nagyobb és szentebb kincse a család, szükséges, hogy gondoskodjanak ennek is ünnepéről. A­ki nem tartja meg a karácsonyt, annak minden lépését ellenőrizném gondosan: ezek az igazi veszedelmes emberek, a­kik mindenre képe­sek, ha már annyira meglazult bennük a jóravaló érzés, hogy a karácsonyt, a szeretet ünnepét is meg merik rontani. Gondoskodnám róla, hogy min­den szegény család illően megülhesse ezt a szent napot és ügyet vetnék rá, hogy ne maradjon az országban egyetlen szegény gyerek sem, a­ki fölött örömtelenül múlik el a gyermekálmoknak ez a legnevezetesebb eseménye. De nem úgy gondos­kodnám, mint ma, nyilvános helyeken fölállított csillogó karácsonyfákkal, a­melyeknél néhány unalmas beszéd meghallgatása árán egy pár ara­nyos diót kap a szegény fiú, aztán mehet haza, a hideg, sötét, fűtetlen szobákba. Otthonában keres­nek fel minden szegény gyereket; nem arra van neki szüksége, hogy a kaszinó fényes termében fölállított karácsonyfa mellől hazatérve, annál job­ban érezze otthona ridegségét, hanem arra, hogy éppen azt lássa egyszer melegebbnek és derűsebb­nek, és növekedjék meg benne az otthon szeretete. Ezt tenném­, ha törvényhozó volnék. Egyelőre csak megirom és írok mellé boldog ünnepeket óhajtó sok jó kívánságot azoknak, a­kik ezt a lapot olvassák. 833

Next