Ország-Világ, 1906 (27. évfolyam, 27-53. szám)
1906-11-25 / 48. szám
966 elkábította a bécsi levegő. Andris diák kuruc dalai, édesanyjának hívó levele végre észre térítik és felvonás végén már indul együtt a magyarokkal. Ez a felvonás a magyar színpadi irodalom remeke. Ennél szebbet és magasztosabbat még nem írtak. Öt negyedórán át folyton-folyvást fokozódik a hatás és a végén oly brilliáns befejezéshez jut, hogy magával ragad mindenkit, még a legunottabb színházi halitűeket is. Pedig nem primadonnaünneplés, hanem egy impozáns, hatalmasan megnyilatkozó drámai hatás, amely alól nem vonhatja ki magát senki sem. A második felvonásban Rákóczi diadalait aratja. Megjelenik Lipót császár követe, hogy békét csikarjon ki Rákóczitól. Ez azonban nem sikerül, sőt a magával hozott Rendheim Magda, aki Rákóczit immár 15 éve szereti, szintén elpártol a császáriaktól és oda áll a fejedelem mellé. A harmadik felvonás a magyar szabadság elbukása, amelynek áldozatául esik Rendheim Magda is, aki előbb megvallja szerelmét Rákóczinak és tőle megkapja homlokára azt a csókot, amelyre 15 éve epedve várt. A negyedik felvonásban Rákóczi búcsút vesz az országtól. A tárogatót eltemeti, de az megszólal minden oldalról. Nincs veszve a magyar szabadság, csak az elérkezésére kell várnunk. Ehhez a fenségesen szép szöveghez dr. Kacsák Pongrác megható, magávalragadó és igazán remekbe való zenét irt. Nincs magyar zeneszerző, aki szebbet, jobbat és ami a legfőbb, magyarosabbat írhatna. Végig hallgatva a »Rákóczi« mélyen járó zenéjét, önkéntelenül arra a gondolatra jutunk, hogy Kacsóh Pongrác lesz a magyar opera megteremtője és szinte fájlaljuk, hogy nem szánta rá magát már most és nem csinált a »Rákóczi«-ból operát. A fejedelem fenséges alakja csak alig-alig szorítható az operett könnyed keretébe. Kacsóh Pongrác zenei múzsája szemlátomást anynyira izmosodik, hogy rövidesen nem is fog neki az operett megfelelni; kénytelen lesz az opera széles mederrel bíró és nagy erőkifejtésre alkalmas területére lépni. Amit a »Rákóczi«-ban produkál, az mesésen szép, művészi élvezetet adó és gyönyörűséget szerző zene, amely melodikus gazdagságával és magyaros feldolgozásával megkapja a laikust és a szakzenészt egyaránt. A Király-színház pazarul állította ki a darabot. Szemkápráztató színgazdagságban vonulnak fel előttünk a megbűvölő, szebbnélszebb kosztümök és egyegy felvonásban többször változik a kép, de valahány új alakulás, annyi új festmény. Mérei Adolf a rendezést szakértelemmel végezte. Az ő munkája nagyban fokozta a hatást és a sikert. Vittcze Zsigmond, a jeles karnagy ambiciózus zenekarával igazán művészi színvonalon álló produkciót végzett. A szereplők pedig megtettek minden lehetőt, hogy a jó darab az ő kezükben még jobb legyen. Első helyen kell említenünk Környei Bélát, aki Rákóczi személyében mintaszerű volt és csodás szépen énekelt. Hozzáfogható operett-tenorista nincs az egész országban. Küry Klára, mint Rendheim Magda, poétikus volt minden izében és bájosan énekelt. Sziklai Kornél, Kucsuk Balázs személyesítője helyesen képviselte a komikus elemet. Papp Miska, Szentgyörgyi Lenke, Harmath Ilona (Amália hercegnő), Vágó Béla, Csiszár, Thorma mindmind tudásuk legjavát adták. A darab nagy és általános sikert aratott és már most is bizonyos, hogy sok jubileumot fog megélni. Dr. Faik Zsigmond. A Vígszínház november 17-én mutatta be Csergő Hugó eredeti háromfelvonásos vígjátékát: »A lovag úr «-at. A darab alapeszméje nem új, mert a »Niobe« című angol darabban már megtalálhatjuk, amikor Niobe kisasszony a görög világ szokásait keresi a mai modern társadalomban. A darab végén aztán kisül, hogy az egész csak álom volt, hogy Niobe szobra nem mozdult meg és így mindaz, ami történt, nem volt komoly dolog. Csergő Hugó ezt az eszmét más formába öltözteti. Az ő beállítása egészen sajátságos, azt mondhatnám szabályellenes, de mivel jól sikerült, tehát az igazság mellette szól. Az idő és hely egységét félrelökve, Csergő Hugó két lovagot szerepeltet itt a főváros területén. Az egyik lovag, a régi nemesi felkelések idejéből való, amikor karddal és puskával szerezték az érdemeket, a másik lovag a mi napjaink gyermeke, aki pénzzel és folytonos utánjárással szerezte meg ezt a szép címet. Az első és a harmadik felvonás abban a lovagvárban történik, amely Budapest közelében van ugyan, de a fővárossal semmi összefüggésben sincsen. Elszigetelve élnek lakói a Kázmér lovag ősi várában és szigorú tilalom elszigeteli őket a vétkes nagyvárosi tülekedéstől. A második felvonás pedig Hort Ede lovag bankházában játszódik, ahol a fiatal György, Kázmér unokája lovagi öltözetben praktikáns szolgálatokat végez, apródja lesz Hort lovag szép leányának, Alisznek, akit végül a harmadik felvonásban, a lovagi várban Kázmér nagyapja hozzájárulásával feleségül is vehet. Az irodalmi tréfa — mert vígjátéknak nem mondható »A lovag úr« — pompásan van megcsinálva és mivel az est folyamán sokat kell nevetnünk, hát szívesen állunk a szerző pártjára. A szellemes irónia, sok helyütt a szarkasztikus gúny Csergő Hugó tollának sajátossága. Tárgyát szeretettel és ambícióval dolgozta fel és humora egészséges, mindenkor kellemesen ható, sohasem erőszakolt. Az előadók derekas igyekezettel játszottak. Tanay Frigyes a főszerepben mint György lovag remekül szavalt és játékával elfogadhatóvá tette szinte képtelennek látszó szerepét. Hegedűs és Varsányi, mint Hort lovag és leánya és Tapolczai, mint Vidor Béla prokurista sokat megkacagtatták a közönséget. »A lovag úr« frenetikus hatást ért el, a taps egész este nem szünetelt és evvel a Vígszínház az idei szezon biztos kasszadarabjához jutott. A darab kiállítása és rendezése mintaszerű, ami a Vígszínháznál már annyira megszokott, hogy meg se kellene külön említeni. Küry Klára, a Király-színház művésznője. Harmath Ilona, a Király-színház művésznője. Csergő Hugó, „A lovag úr“ szerzője. 0 R5ZR6-UILR6 1906 r1 ir¡^nn^nn=^j~i FI hadsereg köréből. A vezérkar új főnöke. Ő felsége a király a hadsereg vezérkari főnökévé, a nyugalomba vonult gróf Beck Frigyes táborszernagy helyébe, hötzendorfi Konrad Ferenc altábornagyot nevezte ki. Tekintettel arra a roppant felelősséggel járó feladatra, mely úgy békében, mint főleg háború esetén a vezérkari főnök vállaira nehezedik, a legfőbb hadúrnak alapos mérlegeléssel és megfontoltsággal kellett erre az igen fontos állásra hadseregünk tábornoki karából a legrátermettebbet kiszemelni. A király bölcsesége ezúttal is megtalálta azt, aki legméltóbb arra, hogy hadseregünk vezérkarának élére álljon. Konrad altábornagy kiválasztása igen szerencsésnek mondható, mert tehetsége, kiváló buzgalma és nagy tudása egyaránt biztosítják sikeres működését. Konradban nagy mértékben megvan a képesség, hogy az ellenséges haderőkről alapos véleményt alkosson. A teret, ahol előreláthatólag valamely összeütközés lefolyhat, talán senki sem tudja annyira méltányolni, mint ő, akit a térszínismeret dolgában mesternek ismernek. Nincs a hadseregben tábornok, aki a tábornoki és vezérkar instruktív utazásait és gyakorlatait olyan szakavatottsággal és körültekintéssel vezethetné, mint a vezérkar új feje, akit eddigi gyakorlati szereplésében a váltakozó helyzetek soha sem ejtettek tévedésbe. Pályafutásában a becsületes, kitartó munka sikerei vannak följegyezve..