Ország-Világ, 1919 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1919-12-14 / 50. szám
182 8 IRODALOM ~ PETŐFI SÁNDOR LEGSZEBB KÖLteményei. A költő 1847-ben írt előszavával. Budapest, 1919. Az Athenaeum irodalmi és nyomdai r.-t. kiadása. Az új, vértelen forradalmat követő március alkalmából a 48-as nagy idők emlékére új köntösben Petőfi legszebb költeményeit, s ezek közül is főleg a forradalmiakat válogatta össze és adta ki az Athenaeum, hogy ezzel is újabb emléket állítson a halhatatlan lantos lángszellemének. S hogy mennyire időszerű volt ez a kiadás, azt a könyv példátlan sikere bizonyítja a legjobban, hogy az első kiadást valósággal széjjelkapkodták. Petőfi itt leközölt elő*szavát néhai Kéry Gyula fedezte föl és nyomatta ki először 1908-ban a Petőfi ismeretlen kéziratai* című füzetében, majd 1909-ben aPetőfi Almanachban* jelent meg, míg a lánglelkű költő versei élén most került először a magyar olvasó közönség elé. Újra meg újra átolvasva, áttanulmányozva ezt az előszót, boncolgatva stílusát, kifejezéseit, mondatszerkezetét, az az érzésem, hogy nem Petőfi munkája, s hogy néhai való jó Kéry Gyulát, a rajongó Petőfi-kutatót félrevezették ezzel a kézirattal. Aki ismeri Petőfi nyelvezetét, temperamentumát, korának irodalmát s az akkor szokásos és használatos mondatfűzéseket, valamint a munkák szókincsét, önkéntelen kell, hogy hasonló eredményre jusson. Azonban viszont tagadhatatlan az is, hogy oly véghetlen ügyességgel igyekszik a költő hangját, gondolkozásmódját visszatükröztetni, hogy nem csodálom, hogy Kéryt gyűjtőszenvedélyében megtévesztenie sike Ha éjjeli órán halk, csendes álmodások idején, letompult, zsongó dalt hoz, ringat messze napkeletről a szél, az ő vágyódó, felsíró daluk, ha orkán viharzik végig a határon, vergődő, az idegen főidőn megpihenni nem tudó, szenvedő, lobogó, égő lelkük, zúgokó szívük, nyugtalan, álomtalan álmuk rázza meg ablakainkat és zúgja, harsogja a vérgőzös világba : hát meddig még, meddig és miért ?!... Még magam előtt látom halovány, sápadt arcát, álmodó két szemét, hallom a hang-Tscheik Ernő — fogoly társa — írja Krasnojarskból kelt levelében róla: »A forradalom, a cár letételének híre erősen foglalkoztatták. Szívből örült a forradalomnak, a márciusi akaratnak s az emberiség haladását, fejlődését ünnepelte benne. Ezekben a napokban, május elején, írt egy költeményt »Vörös zászló* címmel. Az orosz katonák sapkájuk rózsáját — »a cár szemét* — vörös szövettel vonták be / a kaszárnyákon vörös zászlók zengtek, amint azt a kerítésünkön kívül zsarnoki, elnyomó politikáját bélyegzi meg. »A kokárda* című a lángoló magyar érzés és fájó, égő keserűség csodásan szép keveréke. »A márciusi akarat*, ‘Turáni ének*, »Rab vackokon«, »Aszszony bajtársam*, »Hazatérés«, »Megtartalak*, »Könyörgés«, »Ottó«, »Bilincsek útján«, »Jézus«, ‘Legelek a Kálváriáról*, • Utolsó tánc* és »Öröme van a pacsirtának* legszebb gyöngyei költészetének, de az újabb magyar irodalomnak is. Könyve végén néhány kitünően sikerült angol fordítását találjuk, melyek eredetijük minden szépségét, üdeségét visszatükrözik. A tartalmához méltó pompásan kiállított kötet ára 8 korona. Kapható mindenütt. Tsiomie József. TORVÁTH ÁKOS: TŰZIMÁDÁS. ÁT- Versek. Budapest, 1919. A »Kultura« kiadása. Ára 10 korona. Versek, csengő, bongó, muzsikás sorok, s mind csupa régi, kedves, ismerős. Horváth Ákosnak, lapunk munkatársának hangulatos, képekben gazdag, színes költeményei. Ahogy itt fekszenek előttem, fülembe cseng halk, csendes ritmusuk, s hiába igyekszem hidegen bonckés alá venni minden sorát, felbúg, tovább zsong bennem egy-egy színesebb strófája, s a kritikust átfogja, fonja a lírikus hangulat, mert Horváth elsősorban lírikus. Ezek a versei a legszebbek, a legközvetlenebbek. Kötetének címét egyik verséből kölcsönözte: ‘Szilaj ősök szomorú ivadéka, Én is a tűz imádója vagyok ! Istennőm lett a hold, a szőke, méla, Én istenem a nap, ki fent ragyog! S az asszonyok szerelmes, piros ajka: Oltáraim és csókok szent borom . . . S a vágy kelyhét egy cseppig mind kihajtva: Tüzes csókkal és dallal áldozom. RICKL GYULA igazságügyi államtitkár. Dr. BENÁRD ÁGOST munkaügyi és népjóléti államtitkár, rült. Az ízlésesen kiállított kötet ára 5 korona, kapható mindenütt. Z~lgÓNI GÉZA: RABSÁGBAN. (Utolsó versek. 1915—1917.) Budapest, 1919. Az Athenaeum irodalmi és nyomdai r.-t. kiadása. A költő arcképével és Tscheik Ernő előszavával. A körülzárolt Przemysl várából a hős védősereg megadását jelentő repülőgép hozta el összegyűjtött verseit, szerető, rajongó, lelkes üzenetét az itthon remegő, szorongó magyarságnak, s úgy indult el utolsó útjára, a hosszú, szenvedésektől szegélyezett Golgothára, messze Szibéria hósivatagaira, a rabság könyöktől sós, keserű kenyerét enni, rab vackokon álmodozni, honnan csak lelke szállt haza, de ő örökké ott maradt testvére, Mihály mellett, hogy annyi ezer és ezer társával együtt tovább álmodja hazája fénybeborulását, virágzó, szent fölszabadulását. Hát, amint ott beszélgettünk a Király utcai vendéglő különszobájában a »Kultúra« asztalánál, hová Nagy Lajos ev. lelkész hozta magával. Azután szétszórt bennünket a sors, a virágos, daloló menetszázaddal ő északnak ment, engem délnek vitt a vonat, véres, kínteljes napok, hónapok és évek — és most, hogy utolsó versei itt fekszenek előttem, kicsordul a könyem és felcsukló zokogás kérdi: miért ? !... Nagy, szinte pótolhatatlan veszteség érte a magyar lírát, mert éppen akkor dőlt ki, midőn tudása, tehetsége megizmosodott, szárnyai kibontakoztak s palettájáról a színek, árnyalatok egész légiója rajzott fel, nyelvezetének üde, dallamos muzsikája a legszebb, legbiztatóbb jövőt ígérte. Várta, vágyta, sóvárogta a felszabadulást, a forradalmat , és nem érhette meg, csak talán bolyongó lelke üdvözölheti azt, mit megálmodott. álló épületeken láthattuk is szerte a tengerországban május 1-én az orosz szabadságot ünnepelték örömmámoros népek. »Vörös zászló«-jában mindezt elmondja s azzal végzi, hogy tán mi is megéljük, hogy a mi kaszárnyáinkon is vörös lesz a zászló egykor fekete-sárga helyett. Ezt a versét, úgy látszik , kórházba menetele előtt sok minden más irattal együtt — megsemmisítette, elégette. .. .» Mi megértük, de az ő dalos ajka néma, nagy, beszédes, álmodó szemei lehúnyva maradnak mindörökre. Hogy versei közül melyik szebb, melyik szívrehatóbb, lelket rázóbb, bajos volna megmondani. »Árva gyerek karácsonya* c. verse míg vérző, megkínzott szívekbe markol s a mérhetlen fájdalmat tükrözi elénk, addig »Le az álarccal!* c. költeménye a szabadság, felszabadítás szent igéje alatt harcoló angolok rabló, ^ Minden v ízében poéta, tollasaiéi lágyan, simán gördülnek a dallamos sorok, elhalkult, lágy melódiájuk újra és újra olvasásra késztet. Nyelvezete tömör, nehéz veretű, majd cizelláltan finom, képei, hasonlatai színesen buják. »Amid én vagyok, így volna szép . .., Gyűlölöm . . . Sivatagban* és ‘Sárgarózsa* című verseiben szinte tékozlón ontja legszebb sorait, de nem fukarkodik velük többi költeményeiben sem. Stílusa egyéni, határozott. Forradalmi verseiben erő, lendület, tűz van, amelyre azonban mintha hangfogót tenne a lírikus álmodozó, elmélázó hangulata, nem csapong féktelen szabadon, de erős lendülettel simán repül, szárnyal. Az ízlésesen kiállított kötet artisztikus címlapját G. Inczédy Paula rajzolta. Szerttífáray Zibor. OTTLIK IVÁN földmívelésügyi államtitkár. PAP ELEK pénzügyminiszteri államtitkár. DRASCHE-LÁZÁR ALFRÉD miniszterelnökségi államtitkár. A KONCENTRÁCIÓS ÚJ MAGYAR KORMÁNY ÁLLAMTITKÁRAI. ORSZÁG-VILÁG 1919