Ország-Világ, 1934 (55. évfolyam, 1-24. szám)
1934-07-17 / 14. szám
4 bontakozni teljes nagyságában a világvárosiasság minden attribútumával, akkor szüksége volt, hogy fejlődése megduzzadt árjának zsilipeket biztosítson a külvárosokban. Ma az összélobhúzás szomorú folyamatát éli, ami a belső területek eddig elért fejlődésének biztosítását írja elő parancsoló szükségként. És ezt a célt nagyszerűen szolgálná egy új híd, amely a Lipótváros és a Víziváros között könnyítené meg a forgalmat és egyúttal tehermentesítené a Margithidat, amelyet ez esetben nem kellene nagy költséggel átalakítani. Csak egy szempillantást kell vetni a térképre: mekkora kerülőt kell megtenni az embernek, ha a Kossuth Lajos tér felől akar a Batthyány tér irányába, vagy innen a Lipótvárosba, a Szabadság tér irányába eljutni. Nem monumentális hídra gondolunk, hanem a környezetbe beillő Margithíd szerű alkotásra, amely a gyalog- és autóbuszközlekedést tenné intenzívebbé a Duna két partjának praktikus új összekötése révén. A gondolatnak egyébként, hogy itt, ezen a ponton kell a két testvérvárost szorosabbá kapcsolni, embrionális formáját már több, mint másfél századdal ezelőtt megtaláljuk, 1 a budai forgalmat a Fazekas piarcról, a mai Szilágyi Dezső térről a Leopoldvároson keresztül a Nagymező utca irányában a pesti forgalom középpontjába, a Király ucába a Repülő híd közvetítette. Pest-Budának a 18-dik században két hídja volt: a Repülőhíd és a Hajóhíd. A Hajóhíd Mária Terézia idejében létesül 1767- ben a régi Kishíd (ma Türr István) ucca torkolatában. 1788-ban helyezték át a Nagyhíd (ma Deák Ferenc) ucca vonalába s itt is maradt 1849-ig, amikor Hentzi tábornok visszavonuló hadserege felégette maga után. A Repülőhídnak, amelyről Bél Mátyás is megemlékezik (Pons Volabilis) pesti hídfője a mai Irányi ucca fölött volt, budai hídfője pedig az Erzsébet híd közelében. Amikor a nagy Hajóhíd megépült, a Repülőhíd a budai és pesti forgalom két új gócpontja közé kerül: a régi Bomba (ma Batthyány) tér és a mai Géza ucca közé. Ez a repülőhíd igen elmésen volt megszerkesztve. Két hatalmas dereglye közé hidrást szereltek fel, amelyet a Duna árja röpített egyik oldalról a másikra. A partra dobott hatalmas kötéllel húzták ki a Hajókihúzó térre (Auswindeplatz). A Windeplatzra vezető uccát (a mai Nádor uccát) innen nevezték sokáig hibás magyar fordítással Szél uccának. (Úgy látszik, akkoriban is bajok voltak az ucca elkeresztelések körül, akárcsak ma, a Közmunkák Tanácsának korszakában.) Amikor az állóhíd gondolata első ízben — 1792 táján egy latin nyelvű újságcikkben — felmerül, két irány jött figyelembe: a Hajóhíd és Repülőhíd fonala. Hihetetlenül hangzik, de egykori feljegyzések bizonysága szerint a híd ötlete egy egyszerű kovács fejéből pattant ki: »kicsiben elkészítette egy nagy hídnak mintáját, mely Buda és Pest között felállítandó volna, két végén alátámasztva, a többire nézve pedig függne.« A Hidegyesület, amely a mai Lánchíd megalkotását tűzte ki céljául, az egyszerű pesti kovács ötletét valósította meg... A Lánchíd is csak hosszas tárgyalások, tervezgetések után jutott mai helyére s nem egyszer kerekedett fel az az álláspont, hogy a híd budai hídfője a Fazekas vagy a Bomba térre kerüljön. Az a kis, szűkebb bizottság, amely 1832 február 12-én gyűlt össze a Nemzeti Kaszinóban, majd küldöttségileg ment fel a nádorhoz, döntötte el végkép a híd sorsát és helyét. Nem lesz érdektelen megemlíteni, hogy ebben a kaszinói bizottságban, az ország legelső főurai között, élükön Széchényi István gróffal és Wesselényi Miklós báróval, három kiváló pesti polgár is buzgón tevékenykedik: Havas József, Tüköry József és Ullmann Móricz... Dr. Müller Menyhért. FIZESSÜNK ELŐ AZ ©l§§ f Á© ■ VDILÁ©1 r a EGY ÉVRE JO PENGŐ Hirteléti árait Harmadoldal hasábos sze- fSKötdésben egy milliméter ára Vw IIIIVZI Jegyzetek, kommünikék \ minth soronként ........................... ■ pCligO Az első négy oldalra a kiadóhivatal nem vesz fel hirdetést, a többi oldalon előírt helyen való közlésért 25% felárat számit fel A kiadó fenntartja magának azt a jogot, hogy hirdetés közlését minden indokolás nélkül megtagadhass. Tömöri fegyveres népével ront a paplakba , és Szapolyaira támadva, életét veszi annak. Szapolyai alantas vezére viszont Tomorit ejti el. A két párthad is összecsap. Csúnya nagy vérengzés folyik. Végül Tömöri és Szapolyai tetemeit egyazon kőkoporsóban temetik el Dunaszekcső templomában. Mindez zavartalanul történhetett meg a töröktől, mert az a mindössze másfél óráig tartó, délután 3 és 4 óra között kezdődő mohácsi csata után nem üldözte a megfutamodott magyar sereget, mert cselt sejtett s az egész éjjelt hadirendben virrasztotta át és csak augusztus 30-ikán hajnalban ébredt teljes diadala tudatára, mint a tényekről rendre beszámol a mohácsi vész résztvevő szemtannója: Hrodarics István, Magyarország kancellárja, utóbb pécsi, majd váci püspöke című 1527-ben Krakkóban megjelent művében »Conflictus Hungarorum enni Turcis ad campum Mohac« ■* Szerémy értesít Cettritz Ulrik további sorsáról is. Szerinte Mária királyné elfogatta őt, rabságba vetette s ott a németek ölték meg. (Et precopit regina ipsum capere et mala morte interfacerint Germani.) Ez az állitás teljességgel valótlan, mert a királyi özvegy, ki különben nem bánkódik s nem sokat törődik ura halálával és minden gondja, erőfeszítése az, hogy a magyar koronát Ferdinánd bátyjának szerezze meg: a tisztesség látszatáért éppen Cettritzet küldi Sárffy Ferenc győri várnagyhoz, a II. Lajos holtteste megtalálása céljából szervezendő különítmény megalakítása végett. És most megható fordulatához érünk adatösszegezésünknek .❖ Cettritz október dereka táján királynéi rendeletre siet Győrbe Sárffy Ferenchez és kéri őt: adjon mellé 12 embert kísérőül a tetem felkutatására. Nevezett várnagy merő kegyeletből maga is csatlakozik a szomorú menethez. Gyékénnyel, lepedőkkel, szurkozott koporsóval erednek útnak Győrből Baranyába. Alig közelítik meg a Csele-patak táját, Cettritz már messziről mutogat ujjával a végzetes hely felé. Nekiiramodva törtetnek a megjelölt irányba. A kamarás beugrat a sáros mocsárba. Csak egyetlen lóhullát és a király fegyverzetét lelik meg. Gondosan vizsgálják az egész tájat.. . Több hullát meg is bolygatnak. Csak a lengyel Trepka András udvarmesterét ismerik fel... Végre valami sírdombféle ötlik szemükbe a parton (tehát nem a Csele-patakban!) Cettritz odarohan s egyéb eszköz híjával körmeivel kezdi kaparni a friss homokot. Példáját többen követik. És míg ők így, álljunk meg gondolatban egyetlen pillanatra. Hogyan kerül II. ILajos király holtteste a külön, mesterséges sírba? (Súlyos vádkérdés ez... Azt mondják: halászok temethették el. E beállításnak semmielfogadható támasztéka nincs. II. Lajos meggyilkoltatásának ténykörülményén mit sem változtat, akár »a magyar nemzeti királyság« pártja részes benne, akik az 1505. évi országgyűlés végzését akarják keresztülhajtani mindenáron, hogy többé idegent nem választanak királlyá, akár az udvart és környezetét illeti a tisztázatlan vád. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy Lajos ellen már jóval a mohácsi vész előtt készült valami. Szállóigeképpen terjengett: »Lajos uralkodjék a másvilágon, Szapolyai pedig elveszi Máriát.« Nem is oly újszerű volt lényegében e közmondás akkoriban, hisz Szapolyai János, a vajda, György testvére II. Ulászló leányát, a csecsemő Annát, a későbbi I. Ferdinánd feleségét már előzőleg megkérte. Igen, II. Lajos élete terhére volt úgy az udvari, mint a nemzeti pártnak. * Folytatjuk a király holtteste felásásának művelete leírását, nem ám a Csele-patakbeli vészhelyről, de a külön, mesterséges sírból: Elővillan a halomból a király jobblába. .. Cettritz kétszer hoz [Üvegében vizet és lemossa azt. (Már fennebb jeleztük, hogy a Csele-patakban, helyesebben olyan mocsaras szakadék felében csupán egyetlen lóbullát és a király fegyverzetét lelték meg s maga a hulla bizonyára végleges s nyomtalan eltüntetés célzataival került úgyszólván mez nélkül a sirdomb alá.) Cettritz menten ráismer gazdájára a rajta lévő anyajegyről s ezt kiáltja: — Ez az én felséges királyom és uram valóságos esete. Térdre roskad. Megcsókolja. Lassacskán előbukkan az egész test. A fogsor különlegességének felismerése eloszlat minden kétséget... Tisztelettel helyezik koporsóba ... Cettritz a király ujjáról bizony csak bőröstől húzhatja le jegygyűrűjét. A szakállt is levágja és magához veszi. Mindezt bizonyára bizonyságul a királyné részére. És elindulnak Székesfehérvárra az ünnepélyes királyi temetés megrendezhetésére. A hullakeresés és megtalálás leírásának alapforrása Sárközy Ferenc győri várnagy jelentése, melyet 1526 október 19.-ikén intézett Brodarics István kancellárhoz Pozsonyba. Szapolyai János, erdélyi vajda, a nemzeti párt már régibb királyjelöltje, csaknem teljes királyi hatalommal vonult be Budára. Egész álló hétig tartózkodik ott. 1526 Mindszentek napjától, november 1-től 8.-ikáig. Ekkor indul Székesfehérvárra, hogy II. Lajost eltemettesse és magát királlyá választassa és megkoronáztassa. Még Budán meghagyja Tornallyai Jakabnak, hogy 100 darab aranyból készíttessen koronát a halott király számára. Szapolyai első dolga, hogy felhozatja az ideiglenes sírboltból a királyi tetemet. Fölötte fontos és vádló körülmény, hogy Ferdinánd megérkezett követei egész hévvel ellenzik a holttest megbolygatását. Miért? Aztán Szerémy György, Thatay Mikós és Dávid János udvari káplánok felügyeletével a hullát bebalzsamozzák. Aranyos papucsot és dalmatikát adnak reá, fejére illesztik az aranydiadémot. A nagytemplom közepén helyezik közszemlére és november 9.-ikén fényes egyházi és világi pompával eltemetik. Márványkoporsóját Imre herceg és II. Ulászló szarkofágjai közé nyugtatják a Boldogasszony főegyházban lévő királyi sírboltban. * Most záradékul elő a perdöntő bizonyítékokkal II. Lajos meggyilkoltatása tárgyában. Három udvari káplán látta, megvizsgálta II. Lajos holttestét és kettő közülök írásban rögzíti meg döbbenetes észleleteit. Szerémy György igy vall: »A testének megtekintésekor azonnal cseh fajta kardtól eredő három szúrást találtunk azon ...« Thatay Miklós bizonysága pedig igy hangzik: »Ac vidi et vidtimus tria sixuras«; a mi nyelvünkön: »Saját szememmel láttam és láttnk a szúrásokat.« Kiemelendő tény az is, hogy Szapolyai György hulláját nem lelték meg a csatatéren, pedig II. Szolimán foglyok segítségének igénybevételével kerestette a szepesi gróf holttestét az elesettek között. Bizonytalan végre az is: várjon a Tömöri fővezér fejeképpen lándzsára tűzött és diadalmasan körülhordozott fő azonos volt-e a kalocsai érsekével. Akadt akkor főpapi koponya bőven ott. A győzelmi lázban tévedhettek a kiválasztáskor ... II. Lajos király nem fulladt a Csele-patakba. Meggyilkolták Irta : Dr. Huttkay Lipót (Befejező közlemény) ORSZÁG-VILÁG Homlokzathoz kitűnő sárga és fehér koport, betonsodort alapokhoz való mészkövet, kerti sódert gyönyörű sárga és fehér színben ELAD A GAZDASÁG M. T. BUDAPEST, I. SZÉHER-UT 58 BUDAPEST, I. HÁRSHEGYI-UT 9 TELEFON: 64-1-82