Az Országos Középiskolai Tanáregyesület Közlönye, 1930-1931 (64. évfolyam, 1-10. szám)

1931-02-01 / 6. szám

214 A tisztánlátás kedvéért hogy idézzem szószerint a tantervnek idevonatkozó két pontját :x VII. osztály. A magyar irodalom története a legrégibb időktől Széchenyi felléptéig a legkiválóbb íróknak olvasmányokon alapuló tárgyalásával. A középkor szellemi élete és irodalmi legrégibb emlékei; a renaissance és Mátyás király ; a reformáció hatása ; Tinódi, Balassi és a széphistóriások ; a katholikus restauráció, Pázmány és Zrínyi, Gyöngyösi, a kurucvilág és költészete, Mikes, Amadé, Faludi, Bes­senyei, a felvilágosodás és nemzeti irodalom megújhodása ; az irodalmi irányok és fokozatos uralomra jutások ; Kármán és Csokonai Fazekas Mihály Ludas Matyija ; Kazinczy és a nyelvújítás, Kisfaludy Sándor, Berzsenyi, Kölcsey, Katona, Kisfaludy Károly. VIII. osztály. A magyar irodalom története Széchenyi felléptétől a legújabb időkig, állandó tekintettel a fejlődésbeli mozzanatokra. Különösen tárgyalandók : Széchenyi, Kossuth, Deák, Vörösmarty, Jósika, Eötvös, Kemény, Petőfi, Arany, Tompa, Szigligeti, Jókai, Madách, Gyulai, Mikszáth, Gárdonyi, Herczeg. A magyar irodalom történetírás mesterei. III. Könnyen észrevehetők e tananyag beosztásának jó oldalai, de még inkább szembetűnőek nagy hiányai és különös ferdeségei. A tanterv szerzője mindenesetre bölcsen járt el, mikor a VII. osztályhoz hozzácsatolta még Katonát és Kisfaludy Károlyt és még bölcsebben cselekedett, mikor a VIII. osztály irodalomtörténetének a határát kiterjesztette a legújabb időkig, vagyis mikor a tantervvel hivatalosan is szentesítette azt a lépést, amelyet az irodalomtörténetírók már rég megtettek, azzal, hogy nemcsak az Arany halálánál, nemcsak a mil­­leniumnál meg nem állottak, hanem behatoltak a XX. századba is, ki Ady felléptéig, ki a világháborúig, ki még azontúl is. Nem lehet eléggé dicsérni az új tantervnek ezt a cél- és korszerűbbé való tételét, de hiányai és hibái fölött sem hunyhatunk szemet. Először mind a kezdő, mind a befejező korszakhatár bizonytalan­sága miatt kell kifogást tennünk. Akár a legrégibb időktől fogva, akár a legújabb időkig való kifejezés többfélekép érthető és könnyen félre­érthető. Sok minden ok, amelyeknek fejtegetése nem annyira a középiskolai tanításügy, mint egészen más tudományágak közé tartozik, szól amellett, hogy a magyar irodalomtörténet az iskolában a honfoglalással, ez idő és tér szerint majdnem teljes pontossággal meghatározható s igazán korszakos eseménnyel kezdődjék. Az irodalomtörténetre nézve tehát a legrégibb idő a honfoglalást jelentse. Ezzel szemben a legújabb idők (nekem elég : a legújabb idő) kife­­­jezést is szabatosan körül kell írni, még­pedig szerintem úgy, hogy a záróév a trianoni béke szörnyű éve, 1920 legyen, legalább egyelőre. Ez a nagyobb szabatosság már csak azért is szükséges, hogy a tankönyvíró és tanár felesleges buzgalmában bele ne gázoljon az iro­dalom legfrissebb, legzöldebb vetésébe, amelyet legfeljebb ha látni szabad, de termését felbecsülni, gyümölcsének, magvának értékét megállapítani úgy sem lehet. A kezdő és befejező korszaknak ilyen pontos határokkal való megjelölése is fontos, de sokkal fontosabb a tananyag kettéosztásának a súlyos hibáján segíteni. 1 1 A VKM. 1924. évi 80.000 és 1926. évi 38.804. sz. rendeleteiből.

Next