Orvosi Hetilap, 1858. szeptember (2. évfolyam, 35-38. szám)
1858-09-12 / 36. szám
Dr. Markusovszky L. Tulajdonos és felelős szerkesztő. Müller Emil, kiadó-könyvnyomdász. Pest, 1858. Előfizetési éra : helyben félév 4 fr. egészév 8 fr. idéken félév 4 fr. 30 fr. egészév 9 fr.pp. A lapot illető közlemények és fizetvények bérmentesen küldendők. 36. SZ. September 12. Megjelenik minden Vasárnap. Megrendelhetni minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztőnél ujtér 10-dik szám. és a kiadónál Dorottya* utca 12-dik szám. ORVOSI HETILAP, Honi és külföldi gyógyászat és kórimvázlat közlönye. Tartalom: A bujaev-oltás (syphilisatio) értéke a bujasenyvgyógyitás körül. (vége.) Dr. Poorl. — Kórbonctani közlemények a pesti gyermek kórházból. Derme gerincagylágyulással. Dr. Koller Gy. — Vegytani s orvos törvényszéki tanulmányok a vilanyról Henry O. és Chevallier A után közli Dr. Károlyi S. — Terve egy községi kórháznak. Dr. Tormay K. pestvárosi főorvostól. — Köpölyözés. Dr. L. —Lapszemelvények. — Vegyesek. A BUJAEV-OLTÁS (syphilisatio) ÉRTÉKE a bujasenyv-gyógyitás körűl. Poor Imre orvostudortól. (Vége.) Thiry Brüsselben, (Nouvelle encyclographie belogique 1852.) Auzias Turennet tudósította, hogy ő rákosküllemű kórterményből gyógyított ki betegeket bujaevoltás által. Mivel tehát Thiry szinte foglalkozott a bujaevoltással, anélkül, hogy a párisi evoltási harcba elegyedett volna , a párisi rendőrfőnök megbízta őt, hogy adjon részrehajlatlan véleményt a bujaevoltás hatása felöl. Hogy e megbízásnak Th. eleget tegyen, három első bujafekélyü egyént választott e célra. Oct. 7-kén beoltotta az elsőt, az ugyanazon fekélyevvel napról-napra folytatott beoltás csak oct. 25-ig fogamzott meg; ekkor a beoltott leánynak Th. véleménye szerint bujasenyvmentesnek kellett volna lennie; ő végre kémkisérletet tesz, másik betegnek fekélyéből vett genyt oltván ugyanazon leányba: ez megered, Th. folytatja az oltást nov. 14-kig, s mire 60 bujafekélyt beoltott, mind az oltott mind az oltó beleunt e gyógykisérletbe, s Th. kimondta, hogy a bujaevoltás nem eredményez buja senyvmentességet. Szintígy bánt Th. többi két — oltásra szánt — betegével is ; azért Boeck szemére vetette neki, hogy Th. nem igazolta a benne helyezett bizalmat a párisi rendőrfőnök irányában. Simon, a hamburgi bujafenyvész egyetlen kísérletett sem tett a bujaevoltással, csupán elméleti indokból tör pálcát fölötte. Azon gondolat, úgymond Simon, az emberi testet az átalános bujakórtól megmenteni, vagy azt a jövőben erre fogékonytalanná tenni, némileg kalandosnak látszik ; az e szándékból tett kísérletek annál kevesbbé határozók, mivel elsőd bujafekélyre bujafenyv ritkábban következik : e szerint mit bizonyíthat legtöbb esetben a kitartó evoltás ? (Elsőd bujafekély ellen ma már senki sem használ bujaevoltást; — nem volna-e fonákság 3—6 hét alatt gyógyulékony első, fekélyből négyannyi ideig húzódó betegséget mesterkélni ?). Aztán az ilyetén bujaevoltások többnyire nyilvános rimákon létettek, kik keresetüknél fogva valószínűleg kevéssé fogékonyak átalános bujakórra. A bujaevoltás általi gyógykezelés fölötte sokáig (3—6 hónapig) tart, mellőzvén a gyógyulásnak e lassúságát, kérdés, vájjon a bujaevoltás mint ilyen — vagy nem-e inkább a mindig újonnan ejtett sebeknek elvonó izgatottsága által gyógyhatályos? kérdés, nem lehetne-e hasonló eredményhez jutni az által, ha a betegnek testét fölváltva más-más helyen bármi égető szerrel 4—6 hónapig illetnek?) A bujaevoltásnak mint gyógyszernek hatásáról ne mondjunk döntő ítéletet, míg a testen ejtett ártatlan természetű sebeknek befolyása az első és átalános bujakórra meg nincs határozva. — Tudván azon nehézségeket, melyekkel a bujasenyvi vérvegynek gyökeres kiirtásában küzdenünk kell, vágy égve óhajtjuk, vajha találtatnék minél elöbb akár a növény — akár az állatországban biztos ellenszere a bujakórnak, mely annyi embert élethosszanta satnyává és nyomorékká tesz, mely annyi magzatot még anyja méhében mérgez meg, vagy mégis öl. De e feladványt ugyanazon méreg által oldani meg, mely magának a bujasenyvnek forrása t. i. a hasonszenvészetnek (homoeopathia, isopathia) legbadarabb és vakmerőbb fokozata által, — fölötte elhibázott és szerencsétlen eszme volt. A védhimlőnek — habár föltétes, de mégis kétségkívüli — hatása a himlő ellenében jelölhetné tán ki az egyedüli ösvényt, miképen lehetne a bujaevoltás eszméjét megtestesíteni, ha t. i. az emberi bujaragályt valamely házi állatunkban enyhébbre módosítva sikerülne visszahozni az emberre. (Handbuch der speciellen Pathologie und Therapie etc. redigirt von Bud. Virchow, II. B. 1855. Erlangen). Sigmund bécsi tanár 1851—től fogva mindegyik kórodai tanfolyamában ismételve oltja be a bujaevet emberből baromba s viszont, kedvező sükerrel. Mások — és saját tapasztalatai nyomán a következő eredményhez jutott: ha bujafekélyev baromba oltatik, ugyanennél az oltás helyein genytüszök és fekélyek támadnak, melyeknek nedve emberbe oltatván, újra bujafekélyt termel; de vájjon meddig marad a barom az ismételt oltásokra fogékony, még nincs eléggé kinyomozva. — Sigmund tanár, jelen közléséig legalább, nem tett emberen tényleges kísérletet a bujaevoltásnak sem óvszer sem gyógyszer gyanánti alkalmazásával , hanem meglátogatta (1851.) S p e r i n o orvost syphilicomiumában (igy neveztetik Turinban a bujakóros szajhák számára rendelt kórház), s közli az itt látott s hallottakat. Turinban, úgymond S, láttam több nyilvános lotyót, kik hosszas elsőd- és átalá-