Orvosi Hetilap, 1859. december (3. évfolyam, 49-52. szám)
1859-12-04 / 49. szám
l T eti töredékek. XIV. London , augusztusban 1858. A zajos City közepette , — mert ily roppant kiterjedésű városban a kórházakat a sorompón kivül mind kiszorítani nem lehet — egy aránylag csendes s kert-illatú helyen találjuk a londoni szemgyógyintézetek talán legnagyobbikát s legszebbikét, következő felírással : „The Royal London Ophthalmic Hospital, Moorfields.“ Míg a betegek egy külön az utczára nyíló folyosón jutnak közvetlen a rendelőterem előszobáiba, az idegen látogató e csinos angol épület főbejárásán lép be, hol csarnok, lépcsők és különféle szobák oly kényelmets comfortot árulnak el, mint a continensen polgári lakházakban ritkán, de kórházakban épen távolról sem szoktunk találni. Az emelkedett tornáczból néhány lépcső lefelé vezet az épület hátsó részébe, mely e kórháznál kivételképen reggeli 8 és 10 óra közt tartatni szokott ordinationak van szánva. Itt van, több várószobától környezve, a nagy rendelményi terem, egy tágas és boltozatos négyszög, mely világosságát egyik oldalról, még pedig azon üvegfalon keresztül kapja, mely a terem előterét egy ismét üvegfedeles kisebb udvartól választja el. Közel ez üvegfalhoz s a terem felé fordítva áll kellő távolságban egymástól 4 emelkedett írótám, melyekhez a terem hátteréből ugyanannyi fa rácscsal elkülönözött folyosó vezet; ezeken a betegek a párisi színház előtti queue módjára sorban jutnak a megfelelő hatámhoz. Jobbról s balról a két szélső asztal mellett a két ugyanazon nap s egy időben rendelő sebész foglal helyet; a két középsőnél a házi sebész — house surgeon — végzi teendőit s az új betegek iratnak be egy közös jegyzőkönyvbe. Az új beteg jobbra vagy balra csatlakozik a queuehez, ahogy Mr. Bowman vagy Mr. Critchett (kedden s pénteken) Mr. Dixon vagy Mr. Streatfield (hétfőn s csötörtökön) végtére Mr. Poland, vagy Mr. Wordsworth-tól (szerdán s szombaton) akar tanácsot kérni. Ezek a 6 sebész nevei, kik e kórházban rendelnek, s kik közöl kettő nevezetesen Wordsworth és Streatfield, mint újabban alkalmazottak, ,,Assistant surgeon“ czímet viselnek s az alkalmilag megürülő Surgeon helyére lépnek elő. Mindez állomások díj nélküliek, de miután oly államban, melynek kormányzatát és igazgatását maguk a polgárok viszik minden közhivatal köztiszteletben is részesül, s mivel ez úton tapasztalat, hatáskör és hír szerzésére kitűnő alkalom nyuttatik , oly hévvel keresvék, hogy mindig nagy az évekkel előre bejelentett pályázók száma, kik nem sajnálnak sem időt sem pénzt áldozni azok elnyerésére. Pedig az áldozat mindkét tekintetben annyival nagyobb, mivel e czél elérése végett okvetlenül szükséges az intézet minden aláírója pártfogója (subscribers or patrons) szavazatának megszerzése, s ezek szám szerint körülbelül 1000 gyakran Londontól száz mértföldnél is távolabb élnek s a személyes megkerestetésre mégis igényt tartanak. Némi érdemet az illető szak, vagy atalán a gyógyászat körében már kell a folyamodónak felmutathatnia , valamely irányban szerzett névvel bírnia , máskülönben még annyi lótás futással sem fogna sikert arathatni , de a tudományos érdemen kívül is ezen tréfa még mindig belekerül 500—800 fontba, amint azt egy alaposan beavatott egyéniségtől. Mr. Hutchinson igen jeles és a tudomány körében már többoldalúlag ismert ügytárstól hallottuk, ki legközelebb lépéseket szándékozik tenni ily állomás elnyeréséért, s előlegesen már a gyakorlati s élettani téren segédkedik. A két nevezett Assistant Surgeons-ek ifjabbika Mr. Streatfield kiadója a kórház ezen év kezdetétől megjelenő közlönyének, egy szép jövőt ígérő szemészeti folyóiratnak, következő czím alatt: Ophthalmic Hospital reports and Journal of the Royal London Ophthalmic Hospital. Az eddig megjelent három füzet tartalma egyrészt meglehetős hű képét adja az intézet tevékenységének , de nem különben azon változatos iránynak is, melyet a nevezett sebészek közöl többen a műtétek téren igen szép szerencsével követnek. Tárgyamat nem akarván a könnyű áttekintés és érthetőség árán eldarabolni, ezen új irányok taglalását egy másik levelemre tartom fel magamnak , s inkább az intézetnek , mint olyannak leírását folytatom. 1845. évben Scott, Mackmurdo és Dalrymple valának itt a sebészek, míg Dixon és Critchett csak segédkedtek, Bowraann pedig, ki jelenleg a kórház voltaképen, díszes atalán a főváros leghíresb szemésze, még nem is tartozott a hivatalos tagok közé. Mackmurdo most mint úgynevezett „Consulting surgeon“ szerepel; ez egy neme a tiszteletbeli állásnak sok éves hivataloskodás után, s egyszersmind ildomos mód a személyes hiúság megsértése nélkül ifjabb erők számára helyt szerezni, mi természetesen nem igen volna kivihető, ha ez állomásokkal fizetés járna. Az orvosi személyzet névsorozatában hasonló oknál fogva még egy Consulting physician (Dr. Farre) s egy physician (Dr. Martin) van megnevezve, kiket a betegek gyógyítása voltaképen és oly kevéssé illet, mint Mackmurdot. A nevezett orvosok nagyobb része ha nem mindnyája ezenkívül még más hasonló vagy fizetéses állomást is foglal el más kórházaknál és intézeteknél, így például Bowmann már sok év óta működik a „Kings College”ben mint sebész, híres ügy társa Fergusson mellett, hol őt már 1849-ben járólagos szembetegek ép oly tömegétől láttam környezve mint most ,,Moorfields“ban Ezen rövid eltérés után visszatérvén műtéti termünkbe, mindenekelőtt annak falain hosszú táblák tűntek föl előttünk, melyeken arany betűkkel van följegyezve mindazok neve, kik a kórházat legyen az éltük ideje alatt vagy végrendeletileg lényeges ajándékokkal segítették. Az ember némi kis fogalmat szerez magának ezen kalmárszerűleg számítónak kihíresztelt nép jótékonyságáról, midőn e roppant összegek (gyakran 50 és 100 ezer forinton felül) hosszú sorozatán végig néz, s melyek mind a city közönséges kereskedőitől származnak, de egyszersmind utánzásra méltónak is találja az elismerés és háládatosság ezen egyszerű s mégis oly ékes módját hasonnemű intézeteinknél. Néhány mellszobor a háttér falán tisztelettel emlékeztet oly férfiakra, kik mint Saunders legtöbbet tettek a kórház alapítására. Az ép és nagy állodalmak egyik — s nem a legértéktelenebb — ismertető jele azon lelkiismeretesség, melylyel azok a polgári erény emlékét őrzik, s melynél fogva minden érdem a közjóért, habár még oly különböző s színleg egymástól eltérő tettekben nyilvánult is, egyaránt s biztosan számíthat arra, miként buzgó példa gyanánt fog felállittatni a késő nemzedék szemei elé. A Londonban minden lépten nyomon felmerülő s részint ízetlen Wellington-féle bálványzás felett ugyan nehéz nem mosolyogni, de a legőszintébb tisztelet emelő érzése lepi el keblünket azon nemzet iránt, mely a gabonatörvények reformátorának Peel-nek nem állított a nagy city-fórummal szemben szebb emléket, mint milyenben részesült Guy a nevére keresztelt kórház előudvarában, vagy Jenner, Nelson szobra mellett a Trafalgar-squaren, kellő közepén azon térnek, melyen a világ legnagyobb számú népessége szakadatlanul hullámzik. A betegnek orvosi vizsgálat után két nyolcadrét levélből álló vövényt kézbesítenek , s az ezen rendelt orvosi szereket is azonnal kiszolgáltatja a kórházi gyógyszerész. A levelen egyszersmind föl van jegyezve, mikor kellend ismét megjelennie, mi természetesen baja minőségéhez s nevezetesen veszélyessége fokához van mérve. A net dán szükségelt vérbocsátást vagy egyéb kisebbszerű sebészi segélyt azonnal hely T A R C Z A. 789 790