Orvosi Hetilap, 1860. április (4. évfolyam, 14-18. szám)

1860-04-08 / 15. szám

285 mély megfontolást megérdemlő körülmények közt a nevezett orvosok véleménye oda járul, hogy bár K. I. jelen elmeállapota nem ad jogot ahhoz, hogy őt már most is mint tökéletes elmeháborodottat lehessen te­kinteni, mégis nagy a valószínűség arra, hogy midőn a gyújtogatást véghez vitte cselek­ményeinek tökéle­tes öntudatával nem bírt, tehát elmezavarban volt. Ezen orvosi véleményre a cs. k. államügyész azt jegyzi meg, hogy a benne előforduló következtetések nem alkalmazhatók a jelen összetes (concret) esetre, minthogy azok a vádlottnak nyilatkozataival és ma­gaviseletével össze nem egyeztethetők, és inkább a védelmezésnek, mintsem egy a tárgyilagosságnál meg­állapodó szakértői véleménynek viselik színét , en­nélfogva javalja az államügyész hogy a vizsgálati ira­tok közöltessenek a pesti egyetem orvosi tanárkará­val, mely a büntető perrendtartás 95. §. érteményé­­ben mondja ki véleményét a fölött: váljon a bűnvádi ott beírta-e eszének használatát a gyújtás véghezvitele közben, vagy ak­kor oly ész- és kedélyi állapotban vol­t-e, melynélfogva annak beszámításképessé­ge megszűnt vagy csökkent? (Vége következik.) —I. * másodfokú hát­ ágyéki oldalgörnye. (Scoliosis dorso-lumbalis gradus secundi.) Közlemény a budapesti sebészi és orthopaediai magán-gyógyintézetből. Közli Dr. Batizfalvi intézeti igazgató. M. B. 13 éves, múlt év September havában vétetett föl gyógyintézetünkbe. A jó színben és erőben díszlő leányka súlyosan beteg soha sem volt. Görvély nyomaira a legszorgo­sabb vizsgálat sem vezethetett. Szülei, testvérei egészsége­sek , épek. Másfél évvel ezelőtt tűnt fel először, hogy a­ lányka törzse túlsúlylyal jobbra düled, mire pontosabb vizsgálat eszkö­zöltetvén egyszersmind a bal váll­alantabbnak, a jobb lapo­z hátfelé kiállóbbnak, valamint a bal csípő a jobbnál kitűnőbb­­nek tapasztaltatott. A foganatba vett kezelés eredménytelen maradt, miután az előidéző káros hatányok,­­ a lányka ko­rához és szellemi fejlettségéhez mérve — mindig fokoztattak. Javulás helyett napról napra növekedett az elferdülés úgy , hogy szülei őt a nevelő intézetből,— hol négy évig a test­kép­zés rovására szakadatlan szellemi foglalkozás s egyoldalú ké­zi munka mellett görnyedezett — haza vinni kénytelenitteté­­nek. Szépen irni s francziául társalogni megtanult ugyan, de annak árát testi épségével fizette meg. S igy ez esetben is be­bizonyult, hogy a lelki nevelésen csak úgy lehet áldás, ha an­nak elvitázhatlan társául a testi képzés tekintetik. A fölvételnél következő idomtalanságok merültek fel: A jobbra ferdült hátgerincz ívének legnagyobb eltérése a test közép­vonalától is test. A gerinczoszlop megfordított 7 alakjában úgy ferdült el, hogy a felső jobbra domborodó ív a 2-ik hátcsigolyától eredve a 11-ik hátcsigolyáig húzódott le , míg az alsó pótló görbülés innen a bal oldal felé düledve a 4-ik ágyékcsigolyánál végződött. A gerinczoszlop érintett Λ alakú elferdülése által, a törzsön másodlag következő idom­talanságok fejlődtek ki: a vállcsúcs magasságát tekintve zsi­nórmértékül, a jobb váll 6'‘-nyival feljebb áll a balnál. A bal lapocz alsó szöglete­­— mely feltűnően befelé van irányozva —, a törzshöz közelebb áll a jobb lapocz kifelé fordult alsó szög­leténél, mely utóbbi a törzstől 4—5 vonalnyira távolodott el. Az alsó nyolcz borda hátul jobbra szögletesen düled kifelé, bal oldalt pedig ezen bordák besüppedve észleltetnek; míg mellfelől a bordák s ezáltal a mellkas idomváltozása megfor­dított viszonyban áll. A balcsipőtáj az ágyékcsigolyák dombo­rulatához képest tömöttebbnek látszik; míg a jobb, homorú oldali, erősen behajolva tűnik elő. A gerinczoszlop ívszerű ol­­dalhajlásait kézerővel nem, de a Gr­­­i­s­s­o­n-féle ingábani függésnél pillanatnyilag kiegyenlíthettük, de megszűnvén a gerinczoszlopra irányzott nyújtó­erő hatása , az S alakú ge­­rinczelferdülés újra előállt. Ezek folytán esetünkben másodfokú szokványos (hibás test­tartásból, egy aránytalan izom­működésből szár­mazott) oldalgörnye (Scoliosis habitualis gradus secun­di) volt jelen. Szükségesnek tartjuk itt — a kellő tudományos tájéko­zás végett —, az oldalgörnye (Scoliosis) kifejlődésének fo­­k­airól egyet mást elmondani. Valamint a tudományos egyetértés szempontjából szük­séges volt a lábizület elferdüléseit (dongaláb) sat. osztályok­ba rendezni, hasonlóképen — némi tudományos támpontok megalapítása végett — hasznosnak ítéltetett az oldalgörnyet­is kifejlődésének fokai szerint bizonyos rendszerbe sorozni. Nem állíthatni azonban, hogy az eddigi osztályozás a befeje­zettségnek tökélyét viselné magán, ugyanis az oldalgörnye alább leírt fokainál még számos közben eső idomváltozás jő elő; sőt tán nem csalódunk állítván, hogy csaknem minden egyes oldalgörnye sajátszerű kinyomattal bír. Midőn tehát az oldalgörnyét ezennel jellegzendőén, annak négy fokáról szó­lunk , azt csupán azért tesszük, hogy annak kifejlődéséről megközelítő képet adhassunk. Körisméi szempontból szükség tudnunk — mint H­g­r 11 figyelmeztet­ő, hogy a gerinczoszlop ép állapotban sem áll egyenes függélyirányban, hanem bizonyos törvények szerint kigyódzó görbüléseket alkot. Azon csigolyasorok, melyek mellékcsonttal összeköttetésben nincsenek , úgymint: a nyak­­i ágyékcsigolyák előre, ellenben a mellékcsonttal össze­köttetésben levő hátcsigolyák s keresztcsont h­á­t­r­a dombo­rodnak. A hátra domborodó görbülések az előttük fekvő mell- s medencze-üreg terét nagyobbítják. A hátgerincznek ezen a rendes állapotban is jelenlevő görbülései csak az egyenes állás- s járási képességgel fejlődnek ki. A m e 11 f e- 1 é domború görbülések azáltal hozatnak létre , hogy a csi­golya közti kétporczkarikák mellső szelete (segmentum) ma­gasabb, a gerinczoszlopnak hátra domborodása pedig a hát­csigolyák testének mellűiről kissé alacsonyabb mivoltától függ. Hyrtl szerint a könnyed oldalhaj­lás, melyet a gerinczoszlop háti része jobbra tesz, a jobb oldali felső végtag kizárólagos gyakorlatával függ össze, mert a balke­züket ügyesebben használó egyéneknél a gerinczoszlop em­lített része balra hajol. Lássuk most B­ü­h­r i­n­g nyomán az oldalgörnye egyes fokait annak kifejlődése szerint : I- s­ő f­o­k. Az oldalgörnye első foka ott kezdődik, hol a gerinczoszlop a fennérintett rendes állapotban is meglevő könnyed oldalhajlást túlszárnyalta; eredetét ott veszi e bal , hol a hátcsigolyák fennt jobbra, alant pedig balra már any­­nyira dűlődnek ki, hogy illető oldalszéleikkel a törzs fü­­g­­gélyes tengelyét többé nem érintik, hanem bár kisebb, de mégis szembeszökő oldali hajlatokban maradoznak el tőle. A felső oldalhajlás íve 2—3‘'-nyinál még alig tesz többet, míg az alsó pótló görbülést számba sem vehetni. A mellkas és medencze rendes helyzetében szintén csekély idom­­változást szenvedett s ezen szervek úgynevezett másod elfer­­düléséről még alig lehet szó. NI- d­i­k fok. Az oldalgörnye második fokánál a törzs feltűnően jobbra düled, úgyhogy a törzs hossztengelye (a hetedik nyakcsigolyától a farcsíkcsont közepéig képzelt egye­nes vonal) ferdén áll a medencze vízirányos haránt átmérőjé­re. A hetedik nyakcsigolyától lelógatott függély-ón (das Loth) ezen foknál a keresztcsont középvonalától már egy hüvelyk -15* 286

Next