Orvosi Hetilap, 1860. április (4. évfolyam, 14-18. szám)
1860-04-08 / 15. szám
285 mély megfontolást megérdemlő körülmények közt a nevezett orvosok véleménye oda járul, hogy bár K. I. jelen elmeállapota nem ad jogot ahhoz, hogy őt már most is mint tökéletes elmeháborodottat lehessen tekinteni, mégis nagy a valószínűség arra, hogy midőn a gyújtogatást véghez vitte cselekményeinek tökéletes öntudatával nem bírt, tehát elmezavarban volt. Ezen orvosi véleményre a cs. k. államügyész azt jegyzi meg, hogy a benne előforduló következtetések nem alkalmazhatók a jelen összetes (concret) esetre, minthogy azok a vádlottnak nyilatkozataival és magaviseletével össze nem egyeztethetők, és inkább a védelmezésnek, mintsem egy a tárgyilagosságnál megállapodó szakértői véleménynek viselik színét , ennélfogva javalja az államügyész hogy a vizsgálati iratok közöltessenek a pesti egyetem orvosi tanárkarával, mely a büntető perrendtartás 95. §. érteményében mondja ki véleményét a fölött: váljon a bűnvádi ott beírta-e eszének használatát a gyújtás véghezvitele közben, vagy akkor oly ész- és kedélyi állapotban volt-e, melynélfogva annak beszámításképessége megszűnt vagy csökkent? (Vége következik.) —I. * másodfokú hát ágyéki oldalgörnye. (Scoliosis dorso-lumbalis gradus secundi.) Közlemény a budapesti sebészi és orthopaediai magán-gyógyintézetből. Közli Dr. Batizfalvi intézeti igazgató. M. B. 13 éves, múlt év September havában vétetett föl gyógyintézetünkbe. A jó színben és erőben díszlő leányka súlyosan beteg soha sem volt. Görvély nyomaira a legszorgosabb vizsgálat sem vezethetett. Szülei, testvérei egészségesek , épek. Másfél évvel ezelőtt tűnt fel először, hogy a lányka törzse túlsúlylyal jobbra düled, mire pontosabb vizsgálat eszközöltetvén egyszersmind a bal vállalantabbnak, a jobb lapoz hátfelé kiállóbbnak, valamint a bal csípő a jobbnál kitűnőbbnek tapasztaltatott. A foganatba vett kezelés eredménytelen maradt, miután az előidéző káros hatányok, a lányka korához és szellemi fejlettségéhez mérve — mindig fokoztattak. Javulás helyett napról napra növekedett az elferdülés úgy , hogy szülei őt a nevelő intézetből,— hol négy évig a testképzés rovására szakadatlan szellemi foglalkozás s egyoldalú kézi munka mellett görnyedezett — haza vinni kénytelenittetének. Szépen irni s francziául társalogni megtanult ugyan, de annak árát testi épségével fizette meg. S igy ez esetben is bebizonyult, hogy a lelki nevelésen csak úgy lehet áldás, ha annak elvitázhatlan társául a testi képzés tekintetik. A fölvételnél következő idomtalanságok merültek fel: A jobbra ferdült hátgerincz ívének legnagyobb eltérése a test középvonalától is test. A gerinczoszlop megfordított 7 alakjában úgy ferdült el, hogy a felső jobbra domborodó ív a 2-ik hátcsigolyától eredve a 11-ik hátcsigolyáig húzódott le , míg az alsó pótló görbülés innen a bal oldal felé düledve a 4-ik ágyékcsigolyánál végződött. A gerinczoszlop érintett Λ alakú elferdülése által, a törzsön másodlag következő idomtalanságok fejlődtek ki: a vállcsúcs magasságát tekintve zsinórmértékül, a jobb váll 6'‘-nyival feljebb áll a balnál. A bal lapocz alsó szöglete— mely feltűnően befelé van irányozva —, a törzshöz közelebb áll a jobb lapocz kifelé fordult alsó szögleténél, mely utóbbi a törzstől 4—5 vonalnyira távolodott el. Az alsó nyolcz borda hátul jobbra szögletesen düled kifelé, bal oldalt pedig ezen bordák besüppedve észleltetnek; míg mellfelől a bordák s ezáltal a mellkas idomváltozása megfordított viszonyban áll. A balcsipőtáj az ágyékcsigolyák domborulatához képest tömöttebbnek látszik; míg a jobb, homorú oldali, erősen behajolva tűnik elő. A gerinczoszlop ívszerű oldalhajlásait kézerővel nem, de a Grisson-féle ingábani függésnél pillanatnyilag kiegyenlíthettük, de megszűnvén a gerinczoszlopra irányzott nyújtóerő hatása , az S alakú gerinczelferdülés újra előállt. Ezek folytán esetünkben másodfokú szokványos (hibás testtartásból, egy aránytalan izomműködésből származott) oldalgörnye (Scoliosis habitualis gradus secundi) volt jelen. Szükségesnek tartjuk itt — a kellő tudományos tájékozás végett —, az oldalgörnye (Scoliosis) kifejlődésének fokairól egyet mást elmondani. Valamint a tudományos egyetértés szempontjából szükséges volt a lábizület elferdüléseit (dongaláb) sat. osztályokba rendezni, hasonlóképen — némi tudományos támpontok megalapítása végett — hasznosnak ítéltetett az oldalgörnyetis kifejlődésének fokai szerint bizonyos rendszerbe sorozni. Nem állíthatni azonban, hogy az eddigi osztályozás a befejezettségnek tökélyét viselné magán, ugyanis az oldalgörnye alább leírt fokainál még számos közben eső idomváltozás jő elő; sőt tán nem csalódunk állítván, hogy csaknem minden egyes oldalgörnye sajátszerű kinyomattal bír. Midőn tehát az oldalgörnyét ezennel jellegzendőén, annak négy fokáról szólunk , azt csupán azért tesszük, hogy annak kifejlődéséről megközelítő képet adhassunk. Körisméi szempontból szükség tudnunk — mint Hgr 11 figyelmeztető, hogy a gerinczoszlop ép állapotban sem áll egyenes függélyirányban, hanem bizonyos törvények szerint kigyódzó görbüléseket alkot. Azon csigolyasorok, melyek mellékcsonttal összeköttetésben nincsenek , úgymint: a nyaki ágyékcsigolyák előre, ellenben a mellékcsonttal összeköttetésben levő hátcsigolyák s keresztcsont hátra domborodnak. A hátra domborodó görbülések az előttük fekvő mell- s medencze-üreg terét nagyobbítják. A hátgerincznek ezen a rendes állapotban is jelenlevő görbülései csak az egyenes állás- s járási képességgel fejlődnek ki. A m e 11 f e- 1 é domború görbülések azáltal hozatnak létre , hogy a csigolya közti kétporczkarikák mellső szelete (segmentum) magasabb, a gerinczoszlopnak hátra domborodása pedig a hátcsigolyák testének mellűiről kissé alacsonyabb mivoltától függ. Hyrtl szerint a könnyed oldalhajlás, melyet a gerinczoszlop háti része jobbra tesz, a jobb oldali felső végtag kizárólagos gyakorlatával függ össze, mert a balkezüket ügyesebben használó egyéneknél a gerinczoszlop említett része balra hajol. Lássuk most Bühr ing nyomán az oldalgörnye egyes fokait annak kifejlődése szerint : I- ső fok. Az oldalgörnye első foka ott kezdődik, hol a gerinczoszlop a fennérintett rendes állapotban is meglevő könnyed oldalhajlást túlszárnyalta; eredetét ott veszi e bal , hol a hátcsigolyák fennt jobbra, alant pedig balra már anynyira dűlődnek ki, hogy illető oldalszéleikkel a törzs függélyes tengelyét többé nem érintik, hanem bár kisebb, de mégis szembeszökő oldali hajlatokban maradoznak el tőle. A felső oldalhajlás íve 2—3‘'-nyinál még alig tesz többet, míg az alsó pótló görbülést számba sem vehetni. A mellkas és medencze rendes helyzetében szintén csekély idomváltozást szenvedett s ezen szervek úgynevezett másod elferdüléséről még alig lehet szó. NI- dik fok. Az oldalgörnye második fokánál a törzs feltűnően jobbra düled, úgyhogy a törzs hossztengelye (a hetedik nyakcsigolyától a farcsíkcsont közepéig képzelt egyenes vonal) ferdén áll a medencze vízirányos haránt átmérőjére. A hetedik nyakcsigolyától lelógatott függély-ón (das Loth) ezen foknál a keresztcsont középvonalától már egy hüvelyk -15* 286