Orvosi Hetilap, 1861. május (5. évfolyam, 18-21. szám)
1861-05-05 / 18. szám
2. ábra, szemgödörszél belső felére tapadó bőrkatélyka meg (2. ábra a. e. c.) az orrgyökbeli hiánynak és a szemhéjrés belső harmadának födözésére való fölsználandó. A kiszegélyzett alsó szemhéjrészletet mozgóvá tenni és fölemelni nem volt nehéz föladat, de annál kényesebb volt a szemgödörbe bekanyarúlt domború bőrkarélyt fölszabadítni és fölegyenesíteni, miszerint a felső pilla belső harmadával és a határos orrbeli résszélekkel egyesíttethessék. Az előbbi czélból: egy egyenes bőrmetszést alkalmaztunk, mely a kiszegélyzett szemhéj és a fölkanyarúlt bőrkarély közti vályúzatnál kezdődött és innét kissé rézsűt lefelé másfél hüvelyknyire terjedett (2. ábra e. e); mire e metszvonalból kiindva a rögzitett pillarészt annyira lefejtettük, hogy a felső pilláig könnyen fölemelhető lett. Ezt követte a föladat második részére nézve : előbb a szemgödörbe kanyaruló bőrkarély (2. ábra a c e) körülmetszése fölülről és két oldalt, annak a csont alaptóli fölfejtése, és a kampószerün behajló lebenynek fölegyenesítéséhez több rendbeli haránt bemetszéseknek alkalmazása annak belsején. Azután a felső szemhéj hegesen fölhúzódott belső végét tettük mozgékonynyá egy ötnegyed hüvelyknyi metszéssel (á), melyet az itteni heg határán alulról fölfelé s kissé rézsűt kifelé a homlokra vezettünk. Végre a tarhelyen (glabella) és az orrrés környezetén a heget vonaloztuk körül egy félkörszerű metszvonallal, s a heg kiirtása után az utóbbinak sebszéleit másfél vonalnyira fölfejtettük. El lévén ily módon készítve a képzéshez szükséges anyag, még a pillaszéleket kellett fölsebeznünk, a mi a pillákon belöli csekély téren nem volt könnyű művelet. — Ekkor a vérzés teljes megszüntetése után az egyesítéshez járultunk: előbb az egymásnak megfelelő pillaszéleket varrván össze (d. d.), azután a bőrkarély félkörszerü karimáit csatolván részint a felső szemhéjszélnek szabadon maradt belső harmadához (a. a), részint az orrrésnek sebkarimáihoz (6. b. c). Varratokul, ezen ár fölé feszített vékony képleteknek lehető legszabatobb egyesítése végett, a szükség szerint csomós és nyolczas varratot használtunk. Végre az odaforradás kényes művét külről alkalmazott gyöngéd nyomás által még inkább biztosítandók, az egyesített részek fölé finom lépet gomolykákat raktunk s ez utóbbiakat föltapasztottuk ; és hogy a zavartalan gyógyuláshoz szükségelt nyugalmat eszközöljük, czélszerűnek láttuk az ép szemet is leragasztani, annyival inkább, minthogy a szétrombolt alsó pilla maradványaiban némi zárizomi mozgékonyságot tapasztaltunk, mely az ép szem szabadon hagyása mellett az egyesített részekre káros rongálást eszközölhetett. A gyógyulási folyamat a beteg példás magatartása mellett zavar nélkül ment végbe. A varratok másod-harmad napra mind eltávolíttattak. Az egybeforradás mindenütt tökéletesen sikerült, az orrgyök fölötti sebnek félborsónyi részét kivéve, mely sarjadzással utólagosan szintén szépen bezáródott. Az egyesített szemhéjak pillaszőreikkel ellátva az arczfélnek első tekintetre tisztán a behunyt szem léhlemét kölcsönözték, s hogy a zárt pillák mögött nincs szemteke s hogy nem rendszerű a szemhéjak összeillése, az inkább csak akkor tűnt fel, ha az életteljes fiatal leány más oldali kidomborodó ép szemére fordítottuk tekintetünket. A gyógyulási műveletnek szervülési folyamatát észlelendők, az egyént a bevégzett összeforradás idején túl korodánkon még négy hónapig megtartottuk. Az eset tanúságosnak lenni ígérkezett: a fölemelt szemhéjlebeny alakulási mivoltára nézve úgy, mint a pusztulás által megbénult szemhéjaz életbeli külöleteit tekintve, — és megfelélfedéssel nyilvánítjuk, hogy az eredmény mind a két pontra nézve teljesen igazolta a kóroda részéről hozott áldozatokat. Eddig a képző műtételek közül szabályszerű eredményként ismertetett el, hogy az áttett börlebenyek, főleg ha az áttétel a csúszékony és engedékeny szemhéjak terébe, vagy nem szilárd alap fölé történik, fölkunkorodnak. Takács Mária szemhéjképzési esete, melyet az első (külső) gyógyuláson túl még négy hónapig volt alkalmunk észlelni, meggyőzött bennünket a felől, hogy a fölkunkorodás igen is megtörténik a külgyógyúlás utáni első időben, addig míg a lebeny új alapjától mintegy különvált életet él; de hogy azon arányban elenyészik, amint új terén teljes meghonosulásnak indúl a lebeny. — T. Máriánál azon bőrlebenyke, melyet mint az alsó szemhéj elpusztult belső felének maradványát (2. ábra a. c. e.), helyéből kiemelve jobbadán csúszékony bőrrészekkel egyesítettünk, felül tudniillik a felső pillával (2. ábra c.), külről az alsó szemhéj kiszegélyzett maradékával (2. ábra e.), befelé az orrgyök és tarhelybeli bőrrel (2. ábra c.), mely továbbá az áttétel utáni első időben nála is annyira fölkunkorodott, hogy, ha nem lett vala szándékunk az utólagos gyógyfolyamatot nyugodtan észlelni, hajlandók lettünk volna a kellemetlen külemű dudor eltávolítása végett belőle Dieffenbach javaslata szerint egy hosszúdad szegélykét kimetszeni. Azonban a negyedik hó felé mindinkább lelapulni láttuk a domborulatot annyira, hogy midőn a műtét utáni ötödik hónapban az egyént elbocsátottuk, az áttett bözlebeny környezeténk szín föüe tébe majdnem egéig* 341 342