Orvosi Hetilap, 1862. március (6. évfolyam, 9-13. szám)
1862-03-02 / 9. szám
105 tya területének körülbelül egy negyedét lepte el. A sugárzsába iszonyatos volt. Alig fejeztetett be tökéletesen a gyógyfolyam, még pedig átsikadás nélkül, midőn a heveny másod glaucoma tüneményei fölléptek. Ily szöveményt sem volt még alkalmam tapasztalni, s nincs is szándékom magyarázását megkísérteni; figyelmeztetésül szolgálhat mindenesetre arra nézve, hogy a látszólag legközönbösebb körfolyamatok mögött mily gyakran lappang az álnok glaucomatosus bántalom. —-üli.-- Orvosgyakorlati casuistica. 1. Húgycsői izgékonyság. A húgycsőtakár kórtana minden irányban annyira ki van fürkészve, s a külső és belső gyógykezelés útjai oly részletesen és pontosan kijelölve, hogy egyelőre azt hihetnék, miszerint nem is fordulhat elő eset, melyet a kórtan tökéletesen föl nem derítene s melynek biztos gyógymódját a compendiumok kezünkre nem szolgáltatnák. A tapasztalat azonban másra tanít, s ezt minden gyakorló orvos jól tudja. A gyors, biztos és kellemes gyógyulás sok esetben még mindig kivánalom maradt s ez különösen bosszantó ott, hol a tünemények enyhe mivolta azt hiteti el a beteggel és orvossal, hogy néhány nap alatt a bajon diadalmaskodniok kell. S vannak ismét betegek, kik a rendesen használni szokott szereket vagy épen nem tűrik, vagy legalább annyira érzékenyek irántuk, hogy alkalmazásukra ha nem is a baj, de legalább annak tüneményei súlyosbulnak, s mi újra meg újra másokat megkisérleni, vagy használatuktól végkép elállani kényszerülünk. Hogy ily gyógyítgatás sem a beteg, sem az orvos inge szerint nem lehet, önként értetik. — Nincs szándékom itt ez esetek bővebb taglalásába ereszkedni, csak egynek közlésére használom fel lapunk ezen hasábját, hol érzékeny betegnél a látszólag kis fokú, de makacs baj aránylag rövid idő alatt és elég véletlenül engedett. N. N. fiatal úriember, Sigmund tanár által, a múlt nyár folytán, hozzám lett utasítva. A húgycsőtakár, melyben szenvedett, támadása és lefolyásában semmi rendkívüli tüneménynyel nem társult, s a gyógybánás is olyan volt, milyent észszerű orvos, ki gyógyítani akar és nem csudákat mivelni, mai nap követni szokott. Daczára ennek, — meglehet a beteg egyéniségében fekvő oknál, vagy az országgyűlési emotiók, csónakdai gyakorlatok, s más el nem kerülhető testi lelki mozgalmaknál fogva — az erejében megtört betegség tökéletesen tágulni nem akart, s úgynevezett utókankó alakjában állandóan meghonosulni készült. — A balsamicus szerek belső használatát a beteg nem tűrte. S. tanár, kihez N. tanács végett felutazott volt, kénsavas horganyt és mákonyfestvényt tartalmazó beföcskendést rendelt, sőt, mint mondám, további észlelés végett hozzám küldé. De mi sem ezzel, sem másnemű bármiként —töménység, idő, és minőségre — változatott beföcskendéssel, daczára annak hogy a mielőbbi gyógyulás után sóvárgó több ízben fekve maradt, ezért élni nem tudtunk. Ugyanazon jelenet minden enyhe és erős, egyszeri és ismételt alkalmazás után megújult. Az amúgy is csekély nyák-elválasztás gyérült ugyan, de a vizelési ösztön gyakrabban ismétlődött, a húgysugár vékonyabb és csavart lett, a beteg a gáton nyomás és meleg érzetéről panaszkodott, mihez az edényrendszer részéről némi izgultság csatlakozott. A kissé zavarosabb vizelet feltűnően savanyú volt, de semmi rendkívüli anyagot nem tartalmazott. A dhlmirigy nyomás alatt semmi fájdalmat nem külölt. Mihelyt a gyógyszerelést elhagytuk, a tünemények eltűntek, s a baj régi állapotában ismét felüté fejét. A gömör és dülmirígy közti húgycsőrész ezen érzékenysége néha nagyobb fokú láb vagy szárral is társulhat. Itt azonban az erősebb gyuladás tüneményei mind hiányzottak, s a befecskendés folytán felmerülő bántalmakat a gyógyszer okozta izgatásból a legegyszerűbben meg lehet fejteni. Szorra nézve a beteget megvizsgálni eleinte okom szintén nem volt, később pedig ezt azon időre halasztom, midőn a mindenesetre jelenlévő érzékenység eltompítása végett szálacsokat vagy talán edzéseket amúgy is kellene alkalmaznom. — Hogy ily kétes esetben a vizsgálatot vastag, s legczélszerűbben érez kutaszszal tehetni, önként értetik , mert a vékony kutasz valamely redőben vagy a túl izgékony húgycső görcsös összehúzódása folytán könnyen felakadhatna, s az orvost tévútra vezethetné. Minderre szükség nem volt, mert mielőtt az érzékenység rendszeres eltompításához fognék, annak csillapítása végett a betegnek brometum kalii (a szemért egy napra, háromszorra) oldatát rendeltem, melynek vétele alatt nemcsak e szerelés okozta izgékonyság tüneményei rögtön engedtek , hanem a takár is mindinkább javult, úgy hogy a beteg 14 nap múlva, mindamellett hogy időközben egy kis utat kellett tennie, magát tökéletesen gyógyultnak tekinthető. — A gyógyszer hatása, de talán a jelen volt tünemények után is ítélve, az utótakár tüneményei ez esetben a húgycső kóros érzékenysége által tartattak fenn, mit annál inkább hajlandó vagyok hinni, miután egy heveny bankónál a havidüregnek azóta hasonló sikerét tapasztaltam, ellenben két, a legnagyobb valószínűséggel nem specificus ragály által okozott, de mégis közösülés után támadt, néhány csepp nyák elválasztásánál nagyobb fokra nem fejlődött húgycsőtakárnál azzal mit sem értem el, holott a Sigmund tanár nyomán rendelt terpetin olajnak (15 csöppet egy napra) quassia kivonattal a legjobb sikere lett. M—g. ---—— KÖNYVISMERTETÉS. Szülők kötelességei gyermekeik iránt, azok születése előtt s a születésük utáni első években. Szerkesztette Lengyel Dániel, orvostudor. Pest 1862. Lauffer és Stolp. Századunk az ipar, az üzérkedés, a gépek és gyárak kora. Az egyszerű kézműves, az egykori mesterember munkáját láthatlan erők által mozgatott gépóriások végzik napjainkban, s kevés pillanat alatt teremtik elő azt, min az emberi kéz hetekig dolgozott. — Csuda-e ha korunk ezen iránya nem elégszik meg anyagi szükségleteink ily útoni fedezésével, hanem a szellemi táplálékról is hasonló módon láván gondoskodni? Vannak virágzó papírgyáraink, varrógépeink stb.; miért ne lehetne könyvgyárakkal s írógépekkel is szerencsét próbálni ? Az eszme nem új, üzérkedő könyvárusok fejében megszületve, csakhamar kivitelre is talált a gyakorlati életben, mire hogy élő bizonyságot találjunk, nem szükség messze fáradnunk. Az úgynevezett népszerű orvosi természettudományi irodalom mezején buján tenyésznek a gyári növények, kiváltkép pedig a tudós Németország az, hol számos becses irodalmi termény — de legtöbb konkoly is kihajt, hol a könyvárusi üzérkedés ezrenként röpíti világba olcsó és híg gyártmányait, hol legközelebb — risum teneatis amici — egy elhirhedett könyvgyártó „természettudományi regényeket“ indított meg. Külföldön szemünkre vetik, hogy semmiben sem haladunk s hogy különösen az ipar mezején maradunk hátra. Felelhetnénk mi erre azon harczok elsorolásával, melyekkel a magyar az európai civilisátiót a keleti barbárság ellen megvédte, s utalhatnánk a szellemi tevékenység azon lendületére, mely hazánkat valami negyven év óta kitünteti. Azon nemzet, mely ily rövid idő alatt nemcsak irodalmat tudott teremteni, de kebelében a legnagyobbszerű polgári és politikai változásokat is létesíteni, saját becsületéből és az akadályok ellenére, minden bizonynyal az ipar és a kereskedés újabban dicsőített mezején is ki fogja állani ócsárlóival a versenyt. De hogy a tudományban valójában haladhassunk, s nemzeti vagyonosságunk növekedjék, egyre van leginkább szükségünk s ez az, hogy őszinték és szigorúak legyünk önmagunk iránt. Ne ámítsuk magunkat, ne takargassuk hibáinkat, ne födjük be szemeinket saját gyarlóságaink előtt! Ha konkoly terem köztünk, irtsuk ki kérlelhetetlenül, hogy el ne fojtsa nemes virágaink csiráit! Az emberi gyarlóság magával hozza, hogy valamely új eszme, új találmány elterjedésével annak kinövései s félszegségei is elharapódznak, sőt a tapasztalás mutatja, hogy emezek gyakran gyorsabban kapnak lábra, mint az üdvös újítás maga. Szent kötelessége a közügy igaz barátjának felszólalni azon visszaélések ellen, melyek ál-0* — 16 (i —