Orvosi Hetilap, 1862. március (6. évfolyam, 9-13. szám)

1862-03-02 / 9. szám

105 tya területének körülbelül egy negyedét lepte el. A sugárzsá­­ba iszonyatos volt. Alig fejeztetett be tökéletesen a gyógy­­folyam, még pedig átsikadás nélkül, midőn a heveny másod glaucoma tüneményei fölléptek. Ily szöveményt sem volt még alkalmam tapasztalni, s nincs is szándékom magyarázását megkísérteni; figyelmeztetésül szolgálhat mindenesetre arra nézve, hogy a látszólag legközönbösebb körfolyamatok mögött mily gyakran lappang az álnok glaucomatosus bántalom. —-üli.--­ Orvosgyakorlati casuistica. 1. Húgycsői izgékonyság. A húgycsőtakár kórtana minden irányban annyira ki van fürkészve, s a külső és belső gyógyke­zelés útjai oly részletesen és pontosan kijelölve, hogy egyelőre azt hihetnék, miszerint nem is fordulhat elő eset, melyet a kórtan tökéletesen föl nem derítene s melynek biztos gyógy­módját a compendiumok kezünkre nem szolgáltatnák. A ta­pasztalat azonban másra tanít, s ezt minden gyakorló orvos jól tudja. A gyors, biztos és kellemes gyógyulás sok esetben még mindig kivánalom maradt s ez különösen bosszantó ott, hol a tünemények enyhe mivolta azt hiteti el a beteggel és orvossal, hogy néhány nap alatt a bajon diadalmaskodniok kell. S vannak ismét betegek, kik a rendesen használni szokott szereket vagy épen nem tűrik, vagy legalább annyira érzéke­nyek irántuk, hogy alkalmazásukra ha nem is a baj, de legalább annak tüneményei súlyosbulnak, s mi újra meg újra másokat megkisérleni, vagy használatuktól végkép elállani kényszerü­lünk. Hogy ily gyógyítgatás sem a beteg, sem az orvos inge szerint nem lehet, önként értetik. — Nincs szándékom itt ez esetek bővebb taglalásába ereszkedni, csak egynek közlésére használom fel lapunk ezen hasábját, hol érzékeny betegnél a látszólag kis fokú, de makacs baj aránylag rövid idő alatt és­­ elég véletlenül engedett. N. N. fiatal úri­ember, Sigmund tanár által, a múlt nyár folytán, hozzám lett utasítva. A húgycsőtakár, melyben szenvedett, támadása és lefolyásában semmi rendkívüli tüne­ménynyel nem társult, s a gyógybánás is olyan volt, milyent észszerű orvos, ki gyógyítani akar és nem csudákat mivelni, mai nap követni szokott. Daczára ennek, — meglehet a beteg egyéniségében fekvő oknál, vagy az országgyűlési emotiók, csónakdai gyakorlatok, s más el nem kerülhető testi lelki moz­galmaknál fogva — az erejében megtört betegség tökéletesen tágulni nem akart, s úgynevezett utókankó alakjában állan­dóan meghonosulni készült. — A balsamicus szerek belső használatát a beteg nem tűrte. S. tanár, kihez N. tanács vé­gett felutazott volt, kénsavas horganyt és mákonyfestvényt tartalmazó beföcskendést rendelt, s­őt, mint mondám, további észlelés végett hozzám küldé. De mi sem ezzel, sem másnemű bármiként —töménység, idő, és minőségre — változatott be­­föcskendéssel, daczára annak hogy a mielőbbi gyógyulás után sóvárgó több ízben fekve maradt, ezért élni nem tudtunk. Ugyanazon jelenet minden enyhe és erős, egyszeri és ismételt alkalmazás után megújult. Az amúgy is csekély nyák-elválasz­tás gyérült ugyan, de a vizelési ösztön gyakrabban ismétlődött, a húgysugár vékonyabb és csavart lett, a beteg a gáton nyomás és meleg érzetéről panaszkodott, mihez az edényrend­szer részéről némi izgultság csatlakozott. A kissé zavarosabb vizelet feltűnően savanyú volt, de semmi rendkívüli anyagot nem tartalmazott. A dh­lmirigy nyomás alatt semmi fájdalmat nem külölt.­­ Mihelyt a gyógyszerelést elhagytuk, a tünemé­nyek eltűntek, s a baj régi állapotában ismét felü­té fejét. A gömör és dülmirígy közti húgycsőrész ezen érzékeny­sége néha nagyobb fokú láb vagy szárral is társulhat. Itt azonban az erősebb gyuladás tüneményei mind hiányzottak, s a befecskendés folytán felmerülő bántalmakat a gyógyszer okozta izgatásból a legegyszerűbben meg lehet­ fejteni. Szorra nézve a beteget megvizsgálni eleinte okom szintén nem volt, később pedig ezt azon időre halasztom, midőn a minden­esetre jelenlévő érzékenység eltompítása végett szálacsokat vagy talán edzéseket amúgy is kellene alkalmaznom. — Hogy ily kétes esetben a vizsgálatot vastag, s legczélszerű­b­ben érez kutaszszal tehetni, önként értetik , mert a vékony kutasz valamely redőben vagy a túl izgékony húgycső görcsös összehúzódása folytán könnyen felakadhatna, s az orvost tév­útra vezethetné.­­ Minderre szükség nem volt, mert mielőtt az érzékenység rendszeres eltompításához fognék, annak csil­lapítása végett a betegnek brometum kalii (a szemért egy napra, háromszorra) oldatát rendeltem, melynek vétele alatt nemcsak e szerelés okozta izgékonyság tüneményei rög­tön engedtek , hanem a takár is mindinkább javult, úgy hogy a beteg 14 nap múlva, mindamellett hogy időközben egy kis utat kellett tennie, magát tökéletesen gyógyultnak tekinthető. — A gyógyszer hatása, de talán a jelen volt tünemények után is ítélve, az utótakár tüneményei ez esetben a húgycső kóros érzékenysége által tartattak fenn, mit annál inkább hajlan­dó vagyok hinni, miután egy heveny bankónál a havidüregnek azóta hasonló sikerét tapasztaltam, ellenben két, a legna­gyobb valószínűséggel nem specificus ragály által okozott, de mégis közösülés után támadt, néhány csepp nyák elválasztá­sánál nagyobb fokra nem fejlődött húgycsőtakárnál azzal mit sem értem el, holott a Sigmund tanár nyomán rendelt ter­­petin olajnak (15 csöppet egy napra) quassia kivonattal a leg­jobb sikere lett. M—g. ---—— KÖNYVISMERTETÉS. Szülők kötelességei gyermekeik iránt, azok születése előtt s a születésük utáni első években. Szerkesztette Lengyel Dá­niel, orvostudor. Pest 1862. Lauffer és Stolp. Századunk az ipar, az üzérkedés, a gépek és gyárak kora. Az egyszerű kézműves, az egykori mesterember munkáját lát­­hatlan erők által mozgatott gépóriások végzik napjainkban, s kevés pillanat alatt teremtik elő azt, min az emberi kéz hete­kig dolgozott. — Csuda-e ha korunk ezen iránya nem elégszik meg anyagi szükségleteink ily útoni fedezésével, hanem a szel­lemi táplálékról is hasonló módon láván gondoskodni? Van­nak virágzó papírgyáraink, varrógépeink stb.; miért ne le­hetne könyvgyárakkal s írógépekkel is szerencsét próbálni ? Az eszme nem új, üzérkedő könyvárusok fejében megszületve, csakhamar kivitelre is talált a gyakorlati életben, mire hogy élő bizonyságot találjunk, nem szükség messze fáradnunk. Az úgynevezett népszerű orvosi természettudo­mányi irodalom mezején buján tenyésznek a gyári nö­vények, kiváltkép pedig a tudós Németország az, hol számos becses irodalmi termény — de legtöbb konkoly is kihajt, hol a könyvárusi üzérkedés ezrenként röpíti világba olcsó és híg gyártmányait, hol legközelebb — risum teneatis amici — egy elhirhedett könyvgyártó „természettudományi regé­nyeket“ indított meg. Külföldön szemünkre vetik, hogy semmiben sem hala­dunk s hogy különösen az ipar mezején maradunk hátra. Fe­lelhetnénk mi erre azon harczok elsorolásával, melyekkel a magyar az európai civilisátiót a keleti barbárság ellen meg­védte, s utalhatnánk a szellemi tevékenység azon lendületére, mely hazánkat valami negyven év óta kitünteti. Azon nem­zet, mely ily rövid idő alatt nemcsak irodalmat tudott terem­teni, de kebelében a legnagyobbszerű polgári és politikai vál­tozásokat is létesíteni, saját becsületéből és az akadályok elle­nére, minden bizonynyal az ipar és a kereskedés újabban di­csőített mezején is ki fogja állani ócsárlóival a versenyt. De hogy a tudományban valójában haladhassunk, s nem­zeti vagyonosságunk növekedjék, egyre van leginkább szük­ségünk s ez az, hogy őszinték és szigorúak legyünk ö­n­m­a­gu­n­k i­r­á­n­t. Ne ámítsuk magunkat, ne takargassuk hibáinkat, ne födjük be szemeinket saját gyarlóságaink előtt! Ha konkoly terem köztünk, irtsuk ki kérlelhetetlenül, hogy el ne fojtsa nemes virágaink csiráit! Az emberi gyarlóság ma­gával hozza, hogy valamely új eszme, új találmány elterjedé­sével annak kinövései s félszegségei is elharapódznak, sőt a tapasztalás mutatja, hogy emezek gyakran gyorsabban kapnak lábra, mint az üdvös újítás maga. Szent kötelessége a közügy igaz barátjának felszólalni azon visszaélések ellen, melyek ál-0* — 16 (i —

Next