Orvosi Hetilap, 1862. december (6. évfolyam, 49-52. szám)

1862-12-07 / 49. szám

975 Ez idő szerint Bock munkája magyar fordításának any­­nyiból igen örvendünk, hogy az orvosnövendékeknek oly boncztani kézi könyv nyuttatott, melyben szabatosan és leg­nagyobb rövidséggel mindazt elősorolva látjuk, mi az elemi boncztan tárgyát teszi. Ily könyv természetesen csak az em­lékező tehetség gyámolítására szolgál, s a más forrásokból meg­­­rített ismeretek betanulásánál és ismétlésénél lesz használ­ható. Ezen forrásokat pedig egyrészt a tanár mutatványokkal folyton összekötött, eleven és festői előadásai, másrészt és pedig kiválóan a tanulónak szorgalmas bonczi gyakorlatai képezik. A sebész csak késsel kezében sajátíthatja el azon boncztani ismereteket, melyeknek mint műtő hasznát veheti. A munka lajstromszerű rövidsége ily tanulmányokra a növendé­ket szinte kényszeríti, és pedig joggal és czélirányosan. Felvi­lágosító rajzokat mindamellett csak nehezen nélkülözünk ; igaz, hogy a munka ez­által egyik jó tulajdonságából veszít minthogy drágábbá válik, mi tankönyvnél épen nem közömbös; de vál­lon nem lehetett­ volna-e módot találni azt ez előnyben részesí­teni, anélkül, hogy a hátrány épen a növendékekre háramla­­nék. — Élettanunk e tekintetben szerencsésebb volt. — A részek bonczi kikészítését illetőleg Fergusson sebész-boncz­­tani kalauzának Stokinger tanár eszközölre fordítása boncz­tani zsebkönyvünk kiegészítéséül szolgál. A kifejtettekre alapítjuk azon őszinte köszönetünket, melyet úgy a helyes fordítás keresztülvivőjének, mint az in­dítványozónak nyilvánítunk, s sorainkat azon óhajtással zár­juk be, miszerint neveikkel nemzeti mivelődésünk terén bár­­mielőbb ismét találkozzunk. y. LAPSZEMLE. C—h—n) A curara sikertelensége a víziszonynál és a derűjénél. Múlt évben Milanóban víziszony egy esete curarával sikertelenül kezeltetvén, az említett szer hatásának kipuhato­­lása végett bizottmány neveztetett, melynek felügyelete alatt azóta víziszonynak ugyancsak két esete kezeltetett curarával, még­pedig mindegyik siker nélkül Ama bizottmány jelentése következőleg hangzik : 1) Bossi esetében égetés nem történt, míg Brogginál a harapás után hét óra múlva, a seb egyszerűen légenysavas ezüsttel égetve volt. 2) Az előtünetek Bossinál a harapás után 180, Broggi­nál pedig 58 nap múlva mutatkoztak. 3) Bossi betegsége 67, Broggié pedig 103 óráig tartott. 4) Bossinál 27 óra alatt a Pravazféle fecskendővel 41 bőr alatti belövelés történt. Egyszerre 14 — 1 centigramme átpárolt vízben feloldott curara fecskendezett be, s az ösz­­szes befecskendett curara-mennyiség 18,75 centigramme-ra rúgott. 5) A curara a betegség egyik szakára sem hatott. 6) Mindkét esetben bő veríték elválasztás észleltetett, s Bossinál az érlökések csökkenését lehetett észrevenni. 7) Bonczoláskor mind akét esetben a vér sötét vörös és folyékony volt. (Gazetta medica italiana, Sardinia őszió). Ezen közlemény alkalmul szolgált, hogy a „Gazette hebdomadaire“ IX köt. 44-ik számában a curara alkalmazá­sának két régibb esetét emlékezetbe hozza. Giovanni Minozzi kutyaharapás következtében víz­iszonyba esett, s már a 4-i­i napon borzasztó rohamok fej­lődtek ki, miért Gualla 3 decigramme curara és 30 gramme átpárolt vízből készült oldatot készíttetett, melyből Pravaz­féle fecskendővel tíz percznyi időközökben 10 belövelést esz­közölt a bőr alá. A befecskendési helyek a tarkótól egészen az ágyékig félhüvelyknyi távolságban állottak egymástól. Ily módon 10 óra lefolyása alatt az egyénbe 5 centigramme curara fecskendezett be. Az 5-ik befecskendés után a per­­czenkinti érlökések száma 108-ról 83-ra esett, míg a 6-ik után bő és meleg izzadás, a 7-re undor, a 9-re pedig hányás következett. Emellett a rángatódzás folytonosan , a javulás legcsekélyebb nyoma nélkül tartott. Végül 3 decigrm. curara és 3 grm. vízből készült oldatból tíz percznyi időkö­zökben a gerinczoszlop melli részénél huszonöt csepp kétszer fecskendezett be, a halál azonban fél óra múlva beköszöntött. (Gaz. medica Lombardia, 1861. őszhó 21.). Antonio Vignetti c­ombján sebben szenvedvén, átalános derme (tetanus) fejlődött ki nála. Gherini 3­1 órai időközök­ben a test különböző tájain a Pravaz fecskendővel hat be­­fecskendést eszközölt oly oldatból, mely 4 grm. vízben 15 centi­­grm. curarát tartalmazott. Az érlökések gyorsasága eleinte csökkenvén, majd ismét növekedett. Mi javulást sem lehetett észrevenni, s a beteg a kisérlettétel után másfél óra múlva meghalt. (Ugyanott, 1861.). (—h­u) Gyermekkori bujasenyv gyógyítása félhalványsavas hamany által. Weedon Cooke Londonban, nemkülönben Hughes Ben­nett és Lymne Edinburghban túloztak, midőn Fricke és mások kisérletei után indulva a bujasenyvnek higannyal történő kezelését rosszalták, mi annál inkább feltűnő volt, minthogy Ricord leghőbb tisztelői is megunták, hogy hat hónapon ke­resztül higanyiblacsot adjanak, mely után még vagy három hó­napon át hamnanyiblagnak kell következni. A gyermekkori bujasenyv azonban azon bujakor­ féleségek közé tartozik, me­lyeket higany nélkül igen czélszerűen és sikeresen lehet ke­zelni. Ezen állítmányt Charles Drysdale, londoni orvos kö­vetkező két esete igazolja: 1- ső eset. A farringdoni intézetben (dispensary) 1862-ks tavaszáta 17-én tizenegy hetes gyermek volt, kinek teste na­gyobb részén körülbelül 4 hét óta rézvörös küteg volt, s az utósó két hétben orrával sziszogott. A küteg a szemölcssze­­rűek közé tartozott, s kivált az ülepen volt nagy mértékben kifejlődve. A száj és a segg körül repedések voltak, s az utósó helyen még kocsonyaszerű gümők is. A beteg idősen és fonyadtan nézett ki, míg az anya állítása szerint azelőtt jobb húsban volt, sokat szopik, haragos, s igen kiabál. Atyja gyenge egészségű, iszákos és szórakozott. Anyja egészséges, s már 4-szer szült, még­pedig mindannyiszor a teljes idő el­telte után, három első gyermeke azonban a szülés után csak­hamar meghalt. A gyermeknek halványsavas hamany adatott: Ap Chlo­­ratis kali. drach. unam.­ aquae destillatae simpl., libram unam. DS. naponta négyszer egy teakanálnyit bevenni. 1862-ki nyárelő 18-án a küteg teljesen megszűnt, s a gyógyítás köz­ben megdagadt nyakszirti mirigyek később végkép lelohad­tak. Nyárhó 23-án egyetlen kórtünet sem lévén jelen, a be­teg teljesen jól érezte magát. 2- ik eset. Ugyancsak a farringdoni intézetben 1862-iki tavaszáta 3-án 12 hónapos gyermek feküdt, kinél a test kü­lönböző részein rézszínű foltok voltak észlelhetők, s ezen fe­lül még a baloldali térd és könyök meg voltak gyuladva. A beteg szerfelett rossz és náthás volt. 7 hónapos korában szü­letett, s anyja terhesség alatt torokbajban , a szülés után pe­dig náthában szenvedett. Allingham, a nevezett beteget hal­ványsavas harany és kénhalványsavval kezelte, még pe­dig a legjobb sikerrel. (M. T. a. G. 1862. őszutó 22.). (C h—n) A maszlagos nadragulya a mákony ellenmérge. A szemészek közgyűlésén folyt viták után a következő sorok annyiban érdekesek , minthogy a maszlagos nadragulya és a mákony között létező ellentétiségre utalnak. Duncan, Bromyville-ben (Pennsylvania) 38 éves nőhez hivatott, ki magát megakarván gyilkolni 60 gramme mákonyt nyelt el. A beteg hideg verítéktől fedve érzéketlenül hevert, mit sem tudott elnyelni, s alig lehetett arra vinni, hogy bár­csak keveset is hányjon. Maszlagos nadragulyát tartalmazó csőre adatott neki, még­pedig két órai időközökben hét ízben. A lázák, folytonosan össze voltak szűkülve, s csak a nyolc­a­­dik csőre után kezdettek kitágulni, mire körülbelől egy óra múlva a beteg italt kért. A bőr megmelegedett, az érlökés erős lett, s perc­enkint 90 számittatott. A lázák szerfelett kitágultak. A gyógyulás teljes volt. 15 óra alatt 30 sze- 976

Next