Orvosi Hetilap, 1862. december (6. évfolyam, 49-52. szám)
1862-12-07 / 49. szám
975 Ez idő szerint Bock munkája magyar fordításának anynyiból igen örvendünk, hogy az orvosnövendékeknek oly boncztani kézi könyv nyuttatott, melyben szabatosan és legnagyobb rövidséggel mindazt elősorolva látjuk, mi az elemi boncztan tárgyát teszi. Ily könyv természetesen csak az emlékező tehetség gyámolítására szolgál, s a más forrásokból megrített ismeretek betanulásánál és ismétlésénél lesz használható. Ezen forrásokat pedig egyrészt a tanár mutatványokkal folyton összekötött, eleven és festői előadásai, másrészt és pedig kiválóan a tanulónak szorgalmas bonczi gyakorlatai képezik. A sebész csak késsel kezében sajátíthatja el azon boncztani ismereteket, melyeknek mint műtő hasznát veheti. A munka lajstromszerű rövidsége ily tanulmányokra a növendéket szinte kényszeríti, és pedig joggal és czélirányosan. Felvilágosító rajzokat mindamellett csak nehezen nélkülözünk ; igaz, hogy a munka ezáltal egyik jó tulajdonságából veszít minthogy drágábbá válik, mi tankönyvnél épen nem közömbös; de vállon nem lehetett volna-e módot találni azt ez előnyben részesíteni, anélkül, hogy a hátrány épen a növendékekre háramlanék. — Élettanunk e tekintetben szerencsésebb volt. — A részek bonczi kikészítését illetőleg Fergusson sebész-boncztani kalauzának Stokinger tanár eszközölre fordítása boncztani zsebkönyvünk kiegészítéséül szolgál. A kifejtettekre alapítjuk azon őszinte köszönetünket, melyet úgy a helyes fordítás keresztülvivőjének, mint az indítványozónak nyilvánítunk, s sorainkat azon óhajtással zárjuk be, miszerint neveikkel nemzeti mivelődésünk terén bármielőbb ismét találkozzunk. y. LAPSZEMLE. C—h—n) A curara sikertelensége a víziszonynál és a derűjénél. Múlt évben Milanóban víziszony egy esete curarával sikertelenül kezeltetvén, az említett szer hatásának kipuhatolása végett bizottmány neveztetett, melynek felügyelete alatt azóta víziszonynak ugyancsak két esete kezeltetett curarával, mégpedig mindegyik siker nélkül Ama bizottmány jelentése következőleg hangzik : 1) Bossi esetében égetés nem történt, míg Brogginál a harapás után hét óra múlva, a seb egyszerűen légenysavas ezüsttel égetve volt. 2) Az előtünetek Bossinál a harapás után 180, Brogginál pedig 58 nap múlva mutatkoztak. 3) Bossi betegsége 67, Broggié pedig 103 óráig tartott. 4) Bossinál 27 óra alatt a Pravazféle fecskendővel 41 bőr alatti belövelés történt. Egyszerre 14 — 1 centigramme átpárolt vízben feloldott curara fecskendezett be, s az öszszes befecskendett curara-mennyiség 18,75 centigramme-ra rúgott. 5) A curara a betegség egyik szakára sem hatott. 6) Mindkét esetben bő veríték elválasztás észleltetett, s Bossinál az érlökések csökkenését lehetett észrevenni. 7) Bonczoláskor mind akét esetben a vér sötét vörös és folyékony volt. (Gazetta medica italiana, Sardinia őszió). Ezen közlemény alkalmul szolgált, hogy a „Gazette hebdomadaire“ IX köt. 44-ik számában a curara alkalmazásának két régibb esetét emlékezetbe hozza. Giovanni Minozzi kutyaharapás következtében víziszonyba esett, s már a 4-ii napon borzasztó rohamok fejlődtek ki, miért Gualla 3 decigramme curara és 30 gramme átpárolt vízből készült oldatot készíttetett, melyből Pravazféle fecskendővel tíz percznyi időközökben 10 belövelést eszközölt a bőr alá. A befecskendési helyek a tarkótól egészen az ágyékig félhüvelyknyi távolságban állottak egymástól. Ily módon 10 óra lefolyása alatt az egyénbe 5 centigramme curara fecskendezett be. Az 5-ik befecskendés után a perczenkinti érlökések száma 108-ról 83-ra esett, míg a 6-ik után bő és meleg izzadás, a 7-re undor, a 9-re pedig hányás következett. Emellett a rángatódzás folytonosan , a javulás legcsekélyebb nyoma nélkül tartott. Végül 3 decigrm. curara és 3 grm. vízből készült oldatból tíz percznyi időközökben a gerinczoszlop melli részénél huszonöt csepp kétszer fecskendezett be, a halál azonban fél óra múlva beköszöntött. (Gaz. medica Lombardia, 1861. őszhó 21.). Antonio Vignetti combján sebben szenvedvén, átalános derme (tetanus) fejlődött ki nála. Gherini 31 órai időközökben a test különböző tájain a Pravaz fecskendővel hat befecskendést eszközölt oly oldatból, mely 4 grm. vízben 15 centigrm. curarát tartalmazott. Az érlökések gyorsasága eleinte csökkenvén, majd ismét növekedett. Mi javulást sem lehetett észrevenni, s a beteg a kisérlettétel után másfél óra múlva meghalt. (Ugyanott, 1861.). (—hu) Gyermekkori bujasenyv gyógyítása félhalványsavas hamany által. Weedon Cooke Londonban, nemkülönben Hughes Bennett és Lymne Edinburghban túloztak, midőn Fricke és mások kisérletei után indulva a bujasenyvnek higannyal történő kezelését rosszalták, mi annál inkább feltűnő volt, minthogy Ricord leghőbb tisztelői is megunták, hogy hat hónapon keresztül higanyiblacsot adjanak, mely után még vagy három hónapon át hamnanyiblagnak kell következni. A gyermekkori bujasenyv azonban azon bujakor féleségek közé tartozik, melyeket higany nélkül igen czélszerűen és sikeresen lehet kezelni. Ezen állítmányt Charles Drysdale, londoni orvos következő két esete igazolja: 1- ső eset. A farringdoni intézetben (dispensary) 1862-ks tavaszáta 17-én tizenegy hetes gyermek volt, kinek teste nagyobb részén körülbelül 4 hét óta rézvörös küteg volt, s az utósó két hétben orrával sziszogott. A küteg a szemölcsszerűek közé tartozott, s kivált az ülepen volt nagy mértékben kifejlődve. A száj és a segg körül repedések voltak, s az utósó helyen még kocsonyaszerű gümők is. A beteg idősen és fonyadtan nézett ki, míg az anya állítása szerint azelőtt jobb húsban volt, sokat szopik, haragos, s igen kiabál. Atyja gyenge egészségű, iszákos és szórakozott. Anyja egészséges, s már 4-szer szült, mégpedig mindannyiszor a teljes idő eltelte után, három első gyermeke azonban a szülés után csakhamar meghalt. A gyermeknek halványsavas hamany adatott: Ap Chloratis kali. drach. unam. aquae destillatae simpl., libram unam. DS. naponta négyszer egy teakanálnyit bevenni. 1862-ki nyárelő 18-án a küteg teljesen megszűnt, s a gyógyítás közben megdagadt nyakszirti mirigyek később végkép lelohadtak. Nyárhó 23-án egyetlen kórtünet sem lévén jelen, a beteg teljesen jól érezte magát. 2- ik eset. Ugyancsak a farringdoni intézetben 1862-iki tavaszáta 3-án 12 hónapos gyermek feküdt, kinél a test különböző részein rézszínű foltok voltak észlelhetők, s ezen felül még a baloldali térd és könyök meg voltak gyuladva. A beteg szerfelett rossz és náthás volt. 7 hónapos korában született, s anyja terhesség alatt torokbajban , a szülés után pedig náthában szenvedett. Allingham, a nevezett beteget halványsavas harany és kénhalványsavval kezelte, még pedig a legjobb sikerrel. (M. T. a. G. 1862. őszutó 22.). (C h—n) A maszlagos nadragulya a mákony ellenmérge. A szemészek közgyűlésén folyt viták után a következő sorok annyiban érdekesek , minthogy a maszlagos nadragulya és a mákony között létező ellentétiségre utalnak. Duncan, Bromyville-ben (Pennsylvania) 38 éves nőhez hivatott, ki magát megakarván gyilkolni 60 gramme mákonyt nyelt el. A beteg hideg verítéktől fedve érzéketlenül hevert, mit sem tudott elnyelni, s alig lehetett arra vinni, hogy bárcsak keveset is hányjon. Maszlagos nadragulyát tartalmazó csőre adatott neki, mégpedig két órai időközökben hét ízben. A lázák, folytonosan össze voltak szűkülve, s csak a nyolcadik csőre után kezdettek kitágulni, mire körülbelől egy óra múlva a beteg italt kért. A bőr megmelegedett, az érlökés erős lett, s percenkint 90 számittatott. A lázák szerfelett kitágultak. A gyógyulás teljes volt. 15 óra alatt 30 sze- 976