Orvosi Hetilap, 1863. július (7. évfolyam, 27-30. szám)

1863-07-05 / 27. szám

­ítványoz egy úgynevezett átalános ABC megalapítására, de akkor részint a módszer hiányos volta, részint pedig nehéz kivitele következtében követőkre nem talált indítványa. Azóta sokan léptek föl újdonszerű rendszerekkel, mint Du Bois Reymond, Ellis, Lepsius S., de ezek egyikének eljárása sem tarthat számot élettani alaposságra és azonkívül nyelvtani he­lyességre nézve sem igen kitűnők, mint ezt Brücke az arab és persa kiejtésben különböző magánhangzókból bebizonyítja. Brücke tehát oly hangátírási módszer után gondolkodott, mely nem annyira a nyelvek betűit, mintsem hangértékük és kiej­tésüket jelezze, s mely módszer segítségével lehetővé válik­ valamely nyelven, anélkül hogy valaha kiejteni hallották volna, sok ezer mértföldre honától, helyes ékezettel szólani, mint ez a zeneértéknél a hangjegy segedelmével történ. Ezt pedig az­által nem lehet elérni, hogy a hangzók számát öreg­bítik , hanem inkább azáltal, hogy a Helmholtz-féle tant kö­vetvén, a felső zenék (Oberzöne) erősségét vegyék tekintetbe. Tekintetbe vétetik továbbá, váljon valamely hang be- vagy kilégzésnél ejtetik-e ki, a nyelv helyzete, a szájnyílás szűkü­lése vagy tágulása stb. A beszédszervek ezen helyzetének mindegyike külön jegy által jeleztetik. A főosztályok egyikét képezi továbbá a hangszalagok egymástóli távola, az ingvitorla helyzete stb. Minden főosztály bizonyos jegygyel bírván , reá a többi al­osztály jegyei vonás, kereszt, pont, húzás alakjában illesz­tőinek. Ha orrhang használtatik, minden jegy fölé pont létetik. Brücke munkája végén a világ különféle nyelveinek hangi átirását közli, melyet ő maga eszközölt azáltal, hogy ismerősei egyike után kinek egészen tisztán kellett ezt ki­ejteni tudni — kimondotta a szavakat és beszédszerveinek állapotára figyelvén, ezek helyzetét a maga jegyeivel irta le. Igen kevés tanulmányba kerül az ezen módszerrel való megismerkedés , mindazonáltal hosszas gyakorlat kivántatik ahhoz, hogy az ember beszédszerűén oly kitűnőleg uralkodni képes legyen. A könyv csinos kiállítású és egy kőnyomató táblával van ellátva. Szabadföldi. LAPSZEMLE. (—h— n) A savanyú italoknak és némely heveny zöldségeknek befolyása a húgyhólyag-hiígycsőbeli bántalm­aknak előidézésére. Horton Charles „Traité des rétentions d’urine“ czímű munkájából némelyeket közölni jónak látunk. Minthogy a szerző évek hosszú során át a lüttichi egyetemnél a gyógyászati kóroda főnöke lévén, a savanyú italok és a zöldségeknek a húgyhólyag- húgycsőbeli bajokra való befolyását különösen ta­nulmányozta. Munkája Párisban Delahaye Adriannál 364­8-rét lapon jelent meg. Kuhn kísérletei után a savanyú italok a húgyhólyagi iz­mokra és idegekre a vér által oda vitetve izgatólag hatnak, s ezen izgató hatás még inkább nyilvánul a húgy közbejöttével, midőn hólyagnyaki zsábok , görcsök , húgycsőlek, húgyreke­­dés vagy vérhúgyozás fejlődnek ki. A savanyú italok között megemlítendők a savanyú borok, milyenek a fehér bor, a raj­nai, burgundi és a pezsgő champagnei, továbbá a lüttichiek s a Hug’ből valók ; azután pedig a czitromlé, az almabor és a seltzi víz. Caudemont mondja, hogy vannak asszonyok, kik pezsgő champagnei ivása után 2—3 napig tartó sárga kifo­lyást kapnak. Assiaux Jr. Jodoigneban tapasztalta , hogy serivás után közönségesen nehéz húgyozás fejlődik ki, mely húgycsőlob­bal s összehúzódásokkal van egybekötve, s ő ezt bordeauxi borral szokta gyógyítani, mint melyben sav nincsen, s egy­szersmind a hólyag nyakára kedvezően is hat. Belgiumban a közönségnél szokás, hogy a sajkaképű árokba kevés sót tesz­nek a sör által okozott húgyrekedés legyőzése végett. Horton Charlesnak gyakran sikerült a sör utáni húgyrekedést cognac­­hor ivása által megszüntetni. Hihető, hogy a rumnak és a szeszdús többi italoknak hasonló hatásuk van. A szerző állításainak erősítéséül két esetet hoz föl. Azok egyikénél kereskedősegéd szerepel, ki rövid idő alatt több pohár bajor sört ivott meg, azután pedig reá burgundi bort hajtott föl, s másnap vizelési nehézséget kapott; a beteg azonban ezzel nem törődve, újabb kihágásokat követett el, minek vérhugyozás lett eredménye. Bélszalacs által meg lehe­tett afelől győződni, hogy a hólyag zárizmának görcse van jelen. A gyógykezelés sok vízivásból, fürdőkből, belsőleg terpetinolaj és belladonna adagolásából s végül bélszálacsok alkalmazásából állott, mire végül a görcsös összehúzódás megszűnt. A húgyhólyag idült zsábáinál, melyek savanyú italok­kal való visszaélésből veszik eredetüket. Caudemont, hol le­hetséges, az italok használatát megszünteti, s naponta körül­belül két terecsnyi két szénsavas szikonyt (Bicarbonas sodae) rendel. Ily formán sikerült neki 10 hónap óta tartó zsábában szenvedő betegeket meggyógyítani. Azon gyümölcsök és zöldségek közül, melyek a vizele­tet csípőssé tenni, s valóságos húgycsőlábot, fájdalmakat, görcsöket előidézni képesek, megemlítendők a spárga, a kerti zsázsa, a sóska és a savanyú gyümölcsök , különösen pedig az egres. A szerző Caudemont korodáján két beteget észlelt, kiknél a spárga hatása nyilvánvalóan szembetűnt. Az egyik beteg hólyagnyaki zsábát kapott, közvetlenül a spárgák evése után­­ pedig oly nagy mértékben, hogy teljes húgyrekedés következett be. A másik idült húgyi­ólyag-nyaki lábban szen­vedvén , magát spárgák által akarta kigyógyítani, s oly nagy fokú kifolyás által lepetett meg, hogy Caudemont kórodására volt kénytelen folyamodni. Bouchardat szinte húgycső-folyást említ meg, mely ugyancsak spárgaevés után fejlődött ki A kerti zsázsa, sóska, savanyú gyümölcsök spárgával hasonló arányban hatvan, mérsékelten élveztesenek, sőt leg­­czélszerűbb azokat végképen nélkülözni, ha húgyszervi bajok vannak kifejlődve. (J. de M. et de Ch. pr. 6443, 1863.) (C h —n) Sebek egyesítésének új módja. Legros tr. d’ Aubussonból következő esetet beszél el: Egy betegnél, ki lágyéktáji nyirkmirigylábban szenvedett, a támadott geny csapolás (drainage) által távolittatott el, s mi­dőn a daganat térfogata felényire lelohadt volna, az elhalt ré­szek kimetszetvén, a seb következő szerkezetű varrat által egyesittetett. A belülről kifelé irányult sebszélektől bizonyos távolban, azokkal és a közepetti sebvonallal párhuzamosan két carlsbadi tűt szúrt be. A tűk egyike a seb felső szélénél, a másika pedig annak alsó szélénél tolatott a bőrhám alá oly formán, hogy mindegyikük ívszerűen volt aláfelé meggör­bítve. Ily módon két támpont nyeretett, s a tűk kettős és megolajozott fonal által közelittettek egymáshoz. A fonal elő­ször az alsó tű végei alá helyeztetett el, s végei azután a seb közepében keresztezték egymást, majd pedig a felső tű végei alatt keríttetett körül, s ugyancsak ezen tű közepében a bőr felett csomóba köttetett. Legros ezen egyesítés előnyeit következőkben ponto­sítja össze : a betegnek semmi vagy kevés fájdalmat okoz; a sebszéleket nem izgatja, minthogy a tűk ezektől eléggé nagy távolban tolatnak be ; a sebszélek folytonosságukban sérülést nem szenvednek; a varrat felnyitható s ismét egyesíthető, anélkül hogy a beteg vagy a seb szenvedjen ; a seb mindig egész kiterjedésben vizsgálható : ha a seb igen hosszú, egymásután több ilyen varratot al­kalmazhatni, melyek egymástól tökéletesen függetlenek. Ezen leírás mellé helyezhetni azt, mit az Annales de la Societé médico-chirurgicale de Liege szerkesztője a Clover által fölfedezett és a the Lancetben levő varratról (future té­­legraphique) szól. Mint Clover varratának neve mutatja, az igen vékony guttaperdiával bevont réz fonalból áll, milyent a távsodro­nyoknál használnak. Erichson számtalanszor hasonlót hasz­nált az „University College Hospital“-ben. A múlt őszhó 22-kén Erichson a fültőmirigytásról na­rancs-nagyságú daganatot távolított el idős embernél, mely

Next