Orvosi Hetilap, 1864. március (8. évfolyam, 10-13. szám)
1864-03-06 / 10. szám
155 körül fordulnak meg. A jobb lapocz lejebb áll ellenoldali társánál, s a jobb oldal bordái észrevehetőig domborodnak kifelé, míg ellenkezőleg a bal oldali bordák l'/a" mélyebben állanak, mintegy besüppedve észleltetnek. A két csipő ferdén áll egymáshoz. A jobb oldalit magasabbnak látjuk a balnál. Gyógykezelésünk az érintett hatányok, a. m. a testegyenészi gépek általi kezelés és a svéd gyógytestgyakorlat alkalmazására vonatkozott. A zuhanyfürdőket és az étrend megfelelő alkalmazását sem zártuk ki. Erősítő hatást eszközöltünk a gerinczoszlop domborulatain fekvő oldali hajtó izmokra s a gerincz feszítőire pontosan megfelelő és jól alkalmazott svédgyógytestgyakorlati mozgások naponkénti használata által. Emellett betegünk az általunk már többször említett Bühringféle átalakitó ágyon vízhányos helyzetben feküdt naponként 4—6 óra hosszáig. Járás közben az általam módosított Valeriusféle támogató derékövet viselte betegünk. Ezen kezelést egy éven át folytonos kitartással s az első oldalon a rajz nyomán teljes sikerrel vezettük. A gyógyult beteg a budapesti kir. orvosegylet 1864-ki febr. 27-én tartott rendes gyűlésén elővezettetett. Az itt leirt és pontosan megfigyelt kóresetből láthatjuk , hogy a szokványos gerinczoldalgörnyét tökéletesen lehet gyógyítani; míg ellenben az idült és elhanyagolt csontlábas és angolkóros gerincz-elrendülések gyógyítása végetlen nehézséggel és jó sikerrel ritkán jár. Kétoldali csipimierev (Anchylosis coxae bilateralis), épszögletű távolításban (in abductione rectangulari) a jobb czombon, éles szögletben (in angulo acuto) a balon, csúzos csipszsob (Coxitis rheumatica) következtében, térdiz-zsugorral (cum contractura gena) szövetkezve. Lényeges javulás, erőszakos nyújtás és hajtás s testegyenészi gépekkeli kezelés és gyógytestgyakorlat által. Ha vannak esetek, melyek a szakorvos működésének sikeres fáradozása fejében jótékony érzetet és megnyugvást ébresztenek , úgy a következő kétségbeejtő eset e tekintetben kiváló figyelmet érdemel. A beteg, kinek kóresetét ezennel közöljük, 12 éves nagyváradi fiú R. B. — Állítólag erős meghűlés következtében kétoldali heveny lefolyású csúzos csipízlábban szenvedett, mely tályog képződéssel, nagyfokú és ritka ferdüléssel szövetkezett. A két czombkoncz — mint alább látandjuk — a beteg felvételekor erős távolitásban kifelé gördítve találtatott. A két térd hajtott izmerevedésben észleltetett. Házi orvosai mindent elkövettek a gyermek épségének helyreállításában, de óhajtott eredmény nélkül. Végre a szenvedő Pestre hozatott, hol Balassa egyetemi tan úr tanácsára intézetünkben helyeztetett el. A kórjóslatot kétesnek nyilvánítva, megkezdők gyógykezelésünket, mely huzamosabb idő alatt — tevékeny kezelés folytán — a legszebb eredményre vezetett. De lássuk a kóreset egyes kiválóbb mozzanatait. Fennérintett betegünk fölvétetett 1862-ki nov. 17-kén kétoldali, az egyiken ép, a másikon hegyes szögletben kifelé hajló csipízmerevvel. Azelőtt mindig egészséges volt. Azonban 1861-ik év elején meghűlés következtében lázas bántalom lepte meg , mely mind a két csipízületben szaggató fájdalmakkal párosult. A csipízületi baj tova fejlődve, oly nagy fokot ért, hogy a beteg mindkét alvégtagját az ágy mellett jobbról és balról álló székekre támasztotta kifelé, és csak a combtávolítás ezen rendkívüli helyzetében enyhültek némileg gyötrő fájdalmai. Ezen ritka ferde helyzet hónapok folytán oly elgörbülést szült, hogy a gyermek intézetünkbeni bemutatása alkalmával a sikerre nézve csekély reményünk volt. A betegnek alig volt emberi alakja, szétálltak alvégtagjai mint a békáé; a kisgyermek lázas, elsoványodott és gyönge volt. A beteg az elferdülés ezen magas fokánál természetesen egy árva lépést sem tehetett, folytonosan ölben kellett hurczolni. Mind a két alvégtag ferdén távolítva állt kifelé. A térdek tompa szögletben hajlítva és szintén zsugorodva valának. Vízirányosan fekvő helyzetben a keresztcsont az ágy aljzatához símult, de a két czombkoncz a törzs felső részéhez ép és hegyes szögletű távolitásban és merevedésben észleltetett. Midőn a kóros czombokat ízületükben forgatni akartuk, úgy tapasztaltuk , hogy azokban alig van némi látszólagos mozgékonyság jelen, mert a medencze a czombkonczczal együtt mozgott. Ezen nagy fokú és ritka elferdülési eset gyógykezelésénél a testegyenészi gépek nyújtó hatását s a helybelitett svédgyógytestgyakorlat alkalmazását vettük igénybe. A jobb czombizületben erőszakos nyújtást és hajtást alkalmaztunk, azonban a bal oldalon, hol a mélybe ható heges összenövéseket találtuk, ezen műtétes kivitelét ellenjavalva láttuk. A bal czomb izmerevét ennél fogva lassú és fokozatos gépekkeli nyújtással kelle kezelnünk. Eleinte a zsugorodott izmok bőralatti átmetszésére is gondoltunk, azonban a bajnak helybelitett testgyakorlat és gépek általi nyújtó kezelése folytán történt javultával lemondtunk ezen műtéti tervünkről. A helyett a két elferdült alvégtagot fokozatos és huzamos hajtási, közelítési és körforgatási szabályozott mozgások által mindinkább sikerült rendes irányba vezetni. Éjjelenkint a beteg alvégtagjait eleinte a két comb alsó harmadára alkalmazott és csavarkészülékkel ellátott gép segélyével közelítettük egymáshoz; később az ágynak fej- és lábvégére illesztett csigákon nyújtottuk feltűnő eredménynyel. A térdizület zsugora ellen a Valerius-féle nyújtó gépet használtuk. A gyönge, sovány, kiaszott gyermek belsőleg kínai porokat használt, s tápláló hús étrendet kapott, és a tiszta szabad lég élvezetében intézetünkben bőven részesült. Ezen hatályok befolyására testi erejében is feltűnően gyarapodott. A másfél évig ágyban fekvő beteg intézetünkben lábra kapott s eleinte két mankóval kezdett járni, de később egy sétabot is megtevő 156