Orvosi Hetilap, 1864. december (8. évfolyam, 49-52. szám)
1864-12-04 / 49. szám
809 leány által lakott konyhában van építve, de átalában víz nélkül szokott lenni. A feltalált újszülött hullája tüstént a sárospataki városházhoz vitetvén, a fűtetlen nagy tanácsterembe szoros felügyelet mellett biróilag jön elhelyeztetve. Télele 30-án vett megyei főorvosi hivatalos megkeresésre az újszülött hulláját 31-én törvényszéki bonczolás alá vettem. Ennek eredményéről véleményemben csakis rá hivatkozólag fogok emlékezni. 1862. félhó 2-án nyomozó megyei birósággal a helyiség körülményeinek vizsgálása, s az úrnő kihallgatása következett. 16-án törvényszéki felszólítás nyomán (a nélkül, hogy vádlott nőt személyesen ismertem, vagy a tényre nézve megvizsgálhattam volna) adtam a következő orvosi véleményt. Az ./§ alatt zárt bonczolatot, s azon hivatalos vizsgálat eredményét, mely f. 1862. év télhó 2-án özv. Br. F.-né ő magassága sárospataki várkastélyában, a megyeileg kiküldött vizsgáló főszolgabíró úr által jelenlétemben eszközöltetett, — vevén alapul, orvosi véleményemet következőkbe foglalom. 1) A várkastélyi konyha víztartójában 1861. telelő 29-én feltalált, s általam 31-én vizsgált hulla, a vád alatt levő nőszemély által 1861. évi tétele 24-én szült fuvarú magzatnak hullája. 2) Ezen magzat érett volt, mert: a kellő testhossz (4. p.), a körmök-, fejbajzat-, külfülek-, szempillák- és koponyacsontok fejlettsége (5, 6, 9, 15, 19, pp.), a fej-, nyak-, mellkas és végtagok arányossága (8, 10, 21, 32. pp.), a fej-, váll-, csípők átmérőinek kellő mértéke (14, 24 27. pp.), a köldöknek a fehérhossz közepéni helyzete (11. p.); a heréknek borékba leereszkedettsége (12. p.); az életszervek fejlettsége (belvizsgálat); a vastagbélnek magzatszurokkal tesztsége (41. p.), — együttvéve a magzat érettségének élettanilag elismert jelei. Ebből következik, hogy 3) a magzat egyszersmind életképes is volt. 4) A magzat élve született s mint újszülött rövid ideig, bár gyenge erejű életet élt, — de tápot nem kapott, mert a tüdők már terjeszkedni kezdtek, vöröses szint nyertek; továbbá: ruganyos tapintatú, bevágás alatt serczegő és kissé habzó, a vízszinen libegő és vízalatti nyomásra finom hólyagcsákat kifejtő állományukkal lég- és vérkenneküket, mint a kezdődött légzés és vérforgás jeleit mutatják (35, 38. pp.) ; a mellkas domború (22. p.); az epehólyag hosszas, epét tartalmaz (40. p.) ; a gyomor magzati függőleges állásából haránt állásba irányult, de benne tejnek vagy más tápnak nyoma nincs (41. p.); a seggnyilatból magzatszurok jön ki (26. p.); a húgyhólyag már kiürült (43. p.) ; a köldöksinór maradványa semmi visszafejlődést (involutio) nem mutat (11. p.) 5) Az újszülött halálának legközelebbi oka: vértettségből származott agyhüdös (apoplexia cerebri hyperaemica); amint ez a fej- és koponyaüreg bonczleletéből (28, 29. pp.) kétségtelenül kitün. 6) Hátra van még azon kérdésre veendő megfejtés, és határozott felelet, hogy az imént megalapított életölő fej- és agyvértettség az újszülött egyéniségében rejlő bélokoknak, vagy pedig el-, s főleg erőszaktételi hatányoknak volt-e szüleménye? Kérdésünk első része a bonczolat szerinti kellő testkifejlettség, és rendes szervalkat miatt elesvén, eldöntendő marad a kodhatányok meghatározása, s annak megalapítása, hogy e tekintetben mit lehet a körülményeknek, s mit magának a vádalatti nőnek beszámítani ? Végdöntő feleletadást a vádlott nő önvallomásai s közvetlen megvizsgáltatása által bővebben felvilágosodható törvényszéki tiszti orvosra hagyván, a történetnek egyéni felfogásom szerint körvonalzott képét vagyok bátor előmutatni. A vádalatti, előadás szerint erős testalkatú, egészséges, ép elmével biró, s terhessége végső idejében volt nő, — a ki terhességét folyvást tagadta, de azon nem látszott nyugtalankodni. 1861. télele 24-én, karácson éjjelén előjelző szülfájdalmakat (dolores praesagientes) kapott, s ágyába feküdt. Haza jött úrnőjének étrendi hiba által okozott hasfájdalmakról panaszkodott. Éjjelre tartózkodása szokott helyén, a teres, faragott kőlapokkal padlózott, hideg konyhában egyedül maradt. Midőn már a szomszédos szobákba az úrnő és benszolgáló leány elaludnak, vádlottnál az előkészítő fájdalmak (dolores praeparantes) léptek fel. A nő ágyát elhagyván, a konyha túlsó oldalában levő víztartóhoz ment. Ezen tény gyanússá teszi őket. Hogy a magzat világra jövetele a víztartó előtt, és nem az ágyban történt, abból gyanítható, hogy a szülési éjj után másnap korán reggel — az úrnő állítása szerint — az ágytól a víztartóig vérnek, vagy más nedvnek nyoma sem mutatkozott. — Az anyatest éltető melegéből a külvilágra jött magzat a reá fagyasztólag ható külségbe, és a hideg kőpadozatra jutott. Kérdés: a szülő testerőinek és öntudatának minő állapotában volt a rázkódtató szálfájdalmak (dolores conquassantes) alatt, és tüstént a szülés után , mert ettől függ, hogy az újszülött mennyi ideig volt a külhideg hatásának kitéve. A külhideg az újszülött önálló életének működéseit (légzés, vérforgás) tüstént tetemesen gátolhatta; ha pedig hatása hosszasabb (p. 10 — 15. pereznyi) volt, a légzés és vérforgás elnyomásából származott agy vértolulás miatt a gyenge életszikrát kiolthatta. Kétséges marad az, hogy vádlott nőszülöttje nyöszörgését meggátolandó, annak, nyakán és mellén külnyomást nem okozott el (21, 30, 32. pp.). Úgy látszik, hogy a szülep (secundinae) a magzattal együtt nem született meg, s hogy a nő annak elmenetelét a víztartó előtt nem várta be; mert így az, az újszülöttel, vagy e mellett a víztartóban leghihetőbben feltaláltatott volna , hanem a köldökzsinórt (életlen késsel) átvágta (4. p.). Most — bizonyosan elég erős és öntudatos lévén — a víztartónak tömör tölgyfából alakított, vaskarikával ellátott, mintegy 30 font súlyú fedelét zörej nélkül (mert azt éberálma úrnője észrevette volna) felemelte, félretette, s újszülöttjét (ki még élő, tetszhalott vagy már teljesen meghalt lehetett) két kézzel megfogta, s azt a mintegy 7 láb mély és alul 5 láb széles, kődarabokkal, forgács-, szemét- és iszappal fedett fenekű víztartónak túlsó balszögletebe, meztelenül s fővel előre (6. p.) dobta. A test ezen zuhanása által a fejtakarókon okozott zúzódás (28. p.) és agyrendülés az újszülött még netalán pislogó életszikráját végkép kioltotta. A nő a víztartó fedelét visszahelyezte, ágyába visszatért. Úgy látszik, hogy az egész történet a éjsötétében ment véghez; mert ha nő világot gyújtott volna, a víztartó elébe kiömlött, s másnap koránreggel ott talált vért, az eset szándékolt eltitkolása tekintetéből, eltávolította volna ; továbbá a hulla bal vállcsúcsán talált fagygyufóit (2. p.) a hullának a viztartóból gyertyavilág mellett történt kivétele alkalmával származhatott. A szüle a vádlott nőtől már az ágyban ment el, s miután a következő napokban szem elé nem került, vagy valamely megbízott személy által távolíttatott el, vagy pedig maga a nő tétele 29-én, véres ruhái közé rejtve vitte azt el magával. A Vádlott félévi 25-én korán reggel ágyában maradván, úrnője előtt több idő óta kimaradt, de múlt éjjel nagy mértékben reá jött havitisztulási vérzését panaszolván, orvosi gyógykezelés alá vétetett. Ezek nyomán vád alatti nőt élő újszülöttje szándékos megöletésének tetemes gyanúja terheli; amennyiben nemcsak terhességét, vagy kezdődő szülfájdalmait, hanem már megtörtént szülését is eszélyesen átgondolt álokokkal, a magzat és szület elrejtésével eltitkolni igyekezett; szülését ágyában nem várta be, hanem mintegy tervszerüleg a víztartóhoz ment terhét letenni; elég erős és öntudatos volt a sötét éjben a viztartó súlyos fedelét minden zörej nélkül fel- és leemelgetni, s szülfájdalmait minden sikoltás nélkül kiállani; és mégis újszülöttjét nem vette anyai ápolás alá, hanem azt a víztartóba dobta és rejtette el. Végre azon erős gyanú is létezik, hogy újszülöttjének légzését és vérforgását annak nyakára és mellére tett nyomás által akadályozta. Ezek azon zártételek, melyeket felfogásom, tudomásom és lelkiismeretem szerint véleményezvén, azokat részint a bűntény helyes kiderítése, részint a hozandó ítélet alapjául a tek. megyei fenyitő-törvényszék bölcs áttekintése alá terjeszteni kötelességemnek ismertem. * * * Utólag értesültem, hogy kihallgatás alá vont vádlott nő, alapul vett véleményem ténysorozatának előadatására, azt 49* 810