Orvosi Hetilap, 1865. május (9. évfolyam, 19-22. szám)
1865-05-07 / 19. szám
29Б A gégebajok korhatározása gégetükrözés (Laryngoscopia) által. Navratil Imre tudortól. (Gége) A gége rakhártyája kóralakjait röviden ismertetvén, áttérünk a rá következő rétegek bajainak ismertetésére. A gégevizenyő, (oedema), mely a gége kötszöveti lábbal támad, s egyedül gégetükör által különböztethető meg más hasonló alanyi tünetekkel fellépő kóroktól — ritkán fordul elő önálló bajként. Többnyire férfiaknál a harmincas évek után mutatkozik; a gégefedő mellső részén, a gégefedő-, lián-, vagy az álhangszalagokon, Morgogni-gyomrácsokban, mint hangrésvizenyő (oedema glott.) és a kánporczokon, szóval a gége lazább kötszövettel bíró részein szokott föllépni. A gégefedő ilyenkor halvány vörös, jelentékenyen duzzadt, a gégetükörben a monyon előjövő spanyolgallérhoz teljesen hasonló képet mutat. Ha a gégefedő-, kanna- vagy álhangszalagokon székel a vizenyő, hol leggyakoribb s legveszélyesebb is, a fakhártya halvány sárga vörösbe játszó, rendkívül feszes, egymásra domborodó daganatot képez, mely belégzéskor erősen összeszorul, kilégzéskor azonban a duzzadt s összenyomott részek meglehetősen távolodnak. A belégzés tehát fölötte nehéz, míg a kilégzés aránylag sokkal könnyebben történik. A duzzadás a gégefedőn és álhangszalagokon néha oly fokra hág, hogy azt mint rendkívül feszülő dagot ujjainkkal is elérhetjük, ilyenkor rendkívüli légzési nehézség, szederjes arczszín, fuldoklás, meredt nézés és hidegülő tagok előpostái a közelgő fuladási halálnak. A beteget megmentendők, szabatos gyógyeljárás végett ajánlom a Czermák féle átvilágítást, (melyről a gégetükrözésről szóló czikkemben tettem említést). Ez ad tökéletes felvilágosítást a baj székéről és kiterjedéséről. A gége vagy hangrésvizenyő jóval többször másodlagos baj gyanánt lép föl, így támadhat gümős, görvélyes és bujakóros porczsáb után, vagy habarczok által okozott nyomás, s vérkeringési akadály folytán, nemkülönben Bright-kór, szívbajok stb. okozta átalános vízkór mellett, végre kimerítő betegségek : hagymáz, tüdőláb, himlő stb-ből üdülőknél. Ily (hagymázból lábadozó) beteget gégetükrözött nálunk Csermák tanár, s mentett meg gégemetszéssel Balassa túr. Hasonlag többnyire másodlagosan, s ritkán önállóan fordul elő a kötszövet lobja tályogképződéssel. Leginkább a gége dús mirigypamat és kötszövettel ellátott helyein jön elő. Önálló tályogok, a gégetükörben kisebb-nagyobb daganatok alakjában tűnnek elő, a daganat alsó szélei már jelentékenyen kidomborodnak, felülete sima, egyenletes, első szakában az alsó szélek csak gyengén piros színezetet mutatnak, magaslatát azonban sötét pir fedi. Második szakában alapja sötét vörös, csúcsa felé pedig fehéres sárga (a genyedő pont). A környi lakhártya a rendestől csak vörösebb színezete által különbözik. A nagyobb tályogok képződésével gyakran gégeszűkületi tünetek is mutatkoznak, a hang ilyenkor sziszegő, ugató. Kezdők könnyen összetéveszthetik a vizenyős daggal, vagy új képletekkel. Ezekre nézve megjegyezzük, hogy a tályog sohasem támad oly hirtelen, mint a gégevizenyő. A dag összeállásáról, a jelen levő hullámzásról meggyőződhetünk — ha a gégefedőn fekszik — ujjunkkal, ha mélyebben van, gombos végű fémsodronynyal. Gyakorlott jó szem gégetükörrel teljes biztossággal megkülönbözteti egyéb bajoktól. A másodlagos tályogoknál a környi takhártya egyenetlen felületűnek, a kötszövet-dús helyeken az alapbajnak megfelelő jellegű fekélyekkel födöttnek látszik. A porczhártya és porczláb nem igen jön elő mint elsődleges bántalom, rendesen gümő- vagy bujakóros takhártyafekélyek támadják meg a porczhártyát, melynek genyes elmállása üszkös elhalásnak teszi ki a porczot. Kezdetben gégetükörrel is alig különbözik a közszöveti lábtól, csak egy alanyi tünetünk van, mely rá vezet, s ez a beteg által panaszolt élesebb fájdalom, melyet a merevebb alkotású porczhártya feszüléséből származtathatunk. A porczlob leggyakoribb széke a gyűrüporcz, ritkábban a paizs és kannaporczok. A gégetükörben a porczok megfelelő helyén a fokhártyát és az alattai szövetet egyenetlenül domborodott és duzzadtnak, majd sötét, majd kékes vörösnek észleljük. A környi lakhártya erősebben belövelt, kevéssé duzzadt, de sima felületű. A gégefedő dagadtsága által (epiglottitis perichondrosa) a nyelés adag nagysága szerint vagy igen nehéz, vagy teljesen lehetetlenné válik. Nagy fokú gégefedő lábnál a beteg vizet legkevesebbé képes inni, mi a régieknél gyakrabban mint most előforduló ebdühnek magyarázott víziszonyos jelenségeket eléggé megfejti. A kánporczok lobjánál (arytanoiditis perichondrosa), az illető porcz duzzadt, fekvésében rendellenességet mutat, tengelye körül kisebb-nagyobb fokban megfordulva lévén. Működése tunya, s az ép hangejtéskor mindegyre a megtámadottra kerekedik. A megfelelő valódi hangszalagokat vöröses sárgáknak, az álhangszalagokat a középvonaltól elhúzódottan duzzadtaknak látjuk; a hangrés kisebb-nagyobb mértékben tátong, miért is rekedtség, sőt hangtalanság van jelen. A porczlob e szakát könnyen összetéveszthetni hangrésbántalmazással. A lob második szakában, ha a genyedés befelé tör magának utat, ennek megfelelőleg, a takhártyán kisebb-nagyobb daganatot látunk, mely annyiban különbözik a takhártya alatti szövet tályogától, hogy egyenetlen felületű, szederjes, vagy kékes színű, a környékben levő takhártya pedig jóval duzzadtabbnak s vörösebbnek mutatkozik. Nagyobb tályog a gége űrét tetemesen szűkíti, ez esetben igen érdes, ugatásszerű köhögés támad, s ha ügyes kéz gyors segélyt hozva, nem nyitja meg jókor a tályogot, vagy szükség esetében a légcsőt, rögtöni fuladás okoz halált. Ez azonban bekövetkezhetik akkor is, ha a tályog, főleg alváskor, a légcsőbe ömlik. Megesik, hogy a beteg genynyel vegyest kiköhögi az elmállott porczot is, nőre tetemes nyelési és főleg légzési könnyebbség örvendezteti meg az elkínlódott beteget. Gégetükörben a fölfakadás helyén, a fölhányt, szaggatott szélű, s piszkos színű alappal biró öblözetben, véres csíkkal kevert geny és üszkös kötszövet közepette, porczmaradványokat látunk kikandikálni. Ámde a tályog a bárzsingba is törhet magának likat (gége-bárzsingsipoly, lásd Frank.), vagy mint a Trousseau, Belloc, Andas által észlelt esetekben a nyakon kifelé is veheti útját. Csak ritka esetekben észlelhetünk a porcz csontosodása s a gége irányváltozása mellett gyökeres gyógyulást. Legtöbbnyire a folytonos genyedés s az ezt kisérő, kimerítő láz folytán sorvadásban vesznek el a betegek. Az említett kórok bármelyikével, de olykor főleg gégéjükkel ex professo foglalkozó egyéneknél (színészek, enikek és szónokok) önálló vérzést is látunk a gégéből. Erre a gége dúsabb, lazább kötszövete különben is nagy hajlammal bír. Gégetükrön át a szem könnyen fölfedezi a vérző pontot, s az általa megrémült betegeket, kik elijedve ismétlik, hogy „vért köpnek“ s tüdővérzésről álmodoznak, bizton megnyugtathathatjuk, egyszersmind magunk is meggyőződhetvén, hogy betegünk nincs a hektiia, e borzasztó kór lépcsőjén, mert tudvalevőleg, ennek invasiójával, (Niemeyer) a vérköpést jelzik. Erősebb vérzésnél a vér csakhamar kemény röggé alszik meg, miáltal maga tömi el a vérző hajszáledény nyílását. A képződött vérrög még krákogással sem hagyja el egykönnyen alapját. A valódi hangszalagokból még senki sem észlelt vérzést. A hortyokból lassan szivárgó vér rendesen a nyelv és gégefedőredőben gyűl egybe, mígnem ingert okozva, a beteg kiköhögi. E tünettől sem fogunk megijedni, ha hortyvizsgálatot és gégetükrözést eszközlünk. Valamint a gégevérzés, agy a hangrés-görcs (spasmus glottidis) is szokott főleg fekélyes köralakok mellett föllépni, legtöbbnyire azonban önálló baj. Oktana még igen homályos, annyi bizonyosnak látszik, hogy a bolygideg van önállólag bántalmazva. A görcsös rohamok alatt gégetükrözni lehetetlen, a görcs szünte után pedig a gégetükör semminemű szöveti változást nem merít fel. Jelen sorainkban tehát, melyekben leginkább a gégetükrözés által constatírozható szöveti elváltozásokat tartjuk szem előtt — nem szándékunk tovább tárgyalni, hanem áttérünk a hangrés hüdésére, melyet csak gégetükrészetileg lehet valóban bebizonyítani. A gégetükör behozatala előtt jóval többször korhatároztak hangrészüdést (paralysis glottidis), mert úgy mint 19* 294