Orvosi Hetilap, 1865. június (9. évfolyam, 23-26. szám)
1865-06-11 / 24. szám
Junius 11. Megjelen minden vasárnap Mejztidelhelö minden cs. kir. poatahivitalnál, a naerkeait«stgnél, aftér 10. sz., és Kilian Gy. könyvkereskedeaeban, ráadat eza Parkfriedar -fala káikan. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. 1 1‚™ ша«*ж»‘«1 I 1^ évfolyam.. Felelős szerkesztő és tulajdonos MarkuBOVazky Lajos tr. Főmunkatára Balogh Kálmán tr. Tartalom : Balogh K. tanár. Az átalános elzsírosodás a vilanymérgezésnél. Folyt. — A járványos agy- és gerinczvelőhártyalob Niemeyer tanártól. — Hasenfeld M. tr. A méhelhajlások és azok gyógykezelése Hodge-féle tartaszokkal. Folyt. — Lapszemle: Terhesnél fékezhetlen hányás, gümők az agyban. A szemtükör haszna az idült vizfej és az angolkor jelzésénél Tároza: Reichenberger Zs. tr.: Az alváczai fürdő, Zarándmegyében. — Rombauer L. tr: Szklenó: Vihnye. — Budapesti orvosegylet. — M. tudományos Akadémia. — Vegyesek. — Pályázat. Előfizetési ár: helyben egész évre 9 frt., félévre 4 frt. 50 kr , vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. Hirdetésekért soronkint 14 ujkr Fest, 1865. Az átalános elzsírosodás a vilanymérgezésnél. Balogh Kálmán tanártól. (Folytatás) A vesék változatai igen különbözők. Midőn rájuk a vilany hatása legcsekélyebb, vagy igen rövid tartamú volt, akkor valamennyire megnagyobbodvak, szakadóbbak, s mind a két szövetük egyenletesen barna vörös színű, a metszéslapon igen sok vér szivárogván elő. Ilyenkor a megvastagodott húgycsatornácskák hámsejtei megduzzadvak, s tartalmuk számtalan fehérnye szemcséből áll, nemkülönben összetartásuk csekélyebb, így pedig nyilvánvalóan a láb homályos megduzzadási szakában vannak. Hasonló változás éri ilyenkor a Bowmann-tokcsák hámsejteit is. A Bowmanntokcsákban levő Malpighigomolyok, nemkülönben a vesék többi edényei külső burkának, valamint a kötszövet sejtei szinte tetemesen megduzzadvak, de bennékük nincs mindenkor megszemcsésedve. Ilyszerte leletre akadunk a vese rostos hártyájában, mely igen könnyen simán levonható, duzzadtabb, homályosabb és szakadékonyabb. Más alkalommal a kéregszövet halavány sárgás szürke, s rajta vörös csíkok vonulnak keresztül, a velőszövet pedig sötétbarna. A metszéslapon kevesebb vér szivárog elé, mint az előbbi esetben. A húgycsatornácskák hámsejtei a velőszövetben lényegesen nem változtak, míg a kéregszövetben látni lehet, mint a bennük levő fehérnyeszemcsék zsírcseppekké való szétesésben vannak, sőt némely helyen már valóban szét is estek, mely átváltozási fokozatok sokszor egy és ugyanazon elemi alakban láthatók, míg máskor egymás mellett levő sejtek mutatják azon különbözőségeket, valamint az is megeshetik, hogy a kéregszövet hámsejtét átalában véve az egyik vagy másik átváltozási fokozatban vannak. Mi pedig itt a kéregszövet húgycsatornácskáinak hámsejteiről szól, az a Bowmann-tokcsákéira nézve is áll. Úgy a húgycsatornácskák közti, mint a külső edényburki kötszövet, nemklönben a hajszáledények sejtei, mely utóbbiak közönségesen magvaknak tekintetnek, majd egyedül fehérnyeszemcséket tartalmaznak, majd pedig ezen utóbbiak között, látszólag belőlük keletkezve, igen finom zsírcseppek szemlélhetők. Midőn továbbá a vilany hatását nagyobb mértékben és hosszabb ideig gyakorolhatta, a vesék mindegyik szövete egyenletesen sárgásszürke, s csak helylyel-kézzel vonulnak rajtuk vörös csíkok keresztül. Ilyenkor az egész vesében kivétel nélkül olyan leletre fakadhatni, milyent előbb a kéregszövetre nézve leirtam. S ha a vesebeli átváltozás a legmagasabb fokra hágott, akkor a tárgyalt szervek aranysárgán néznek ki, s a húgycsatornácskabeli hámsejtek, valamint a Bowmann-tokosákban levők vagy kisebb-nagyobb zsírcseppekből álló csoportokká változtak, melyek térfogata sokszor kétszer-háromszor nagyobb, mint mi- ilyen az eredeti hámsejté volt, vagy hámsejteket, nem is láthatni, hanem a tetemesen megnagyobbodott húgycsatornácskák zsírcseppekkel vannak megtömve, sőt ezek a Bowmann-féle tokcsákban is nagy mennyiségben észlelhetők. Hogy a veséknek ezen zsírszerű és mélyre ható átváltozásai a húgy elvásztásra nagy mértékben befolynak, igen természetes. Eleinte a húgy-elválasztás növekedésével találkozhatunk, míg később annak mindinkább való csökkenése a vesebeli átváltozásoknak szükséges következménye, s a húgyban megjelenő fehérnye mennyiségnek növekedését azok megbetegedése fokozódásának ismérveként tekinthetjük. A húgyvezetékek, húgyhólyag és húgycsőben valami emlékezetre méltót soha nem találtam, valamint az ivarszerveket a méh izomelemeinek néha mutatkozó zsírszerű átváltozásán kívül szenvedni szinte nem észleltem. A bőr, nemkülönben a savós-, valamint a nyákhártyák alatti kötszövetben vérömlenykékre, melyek előjövetelét többen szemlélték, egyszer sem akadtam. Hogy a vilany maga az, mely a szervezetben oly kiterjedve a láb homályos megduzzadási szakát, s ebből következve az átalános elzsírosodási folyamatot előidézi, a felől kísérleteim és tapasztalataim eléggé meggyőztek. Midőn a pesti élettani intézetben vilany 24