Orvosi Hetilap, 1866. április (10. évfolyam, 13-17. szám)
1866-04-01 / 13. szám
223 gondosan megvizsgálni, azonban ezen gyomorfájások a javulás haladtával egészen megszűntek ; 4- er meg van a rendkívüli elgyöngülés s elsoványodás, habár ezek is betegemnél már tetemesen javultak; 5- ör meg van szinte a kéz körmeinek gyöngyházfehérsége, mint erről a jelenlevők meggyőződhetnek. A kórjóslat az Addison-kórban átalában rész, mert a feljegyzett kóresetek többnyire halállal végződtek ; van azonban néhány gyógyulási eset is Hartung, Taylor, Fletcher s Laycock által fölemlítve; a Trousseaus Oppolzer-Back-féle esetekben pedig lényeges javulás észleltetett; az eddigi gyógysiker után ítélve nekem is szabad határozott javulást jeleznem bemutatott betegemnél. A gyógykezelésre nézve én Oppolzer nyomán indultam, s betegemmel naponta 2 szem Blancard-féle vas-illacs labdacsot szedettem; a makacs székrekedések ellen középsokat, a fárasztó köhögés ellen pedig csekély szunyást rendeltem; ezen gyógyszerelés mellett a gyomortáji fájás, a köhögés s a székrekedés egészen megszűnt, betegem alvása s étvágya megjött, s így a nagy fokú elsoványodás s elgyöngülés is nevezetesen javult, sőt az arcszín sötétsége s a vesetáji fájdalom is minden túlzás nélkül kevesbültnek mondható. Bezárólag meg kell említenem, hogy Trousseau egy esetben a vízgyógymódtól lényeges javulást látott, mit én nem alkalmaztam, mert a gümős és vérszegény betegnél a vasillacsot sajátlagosan javultnak véltem, mit is az eddigi gyógysiker kielégitőleg igazolt. Kóresetek a pesti szegény gyermekkórházból. Közli Torday Ferencz tr. intézeti m. orvos. Meningitis basilaris Hydrocephalus internus acutus. Carcinoma epitheliale cerebri. Pneumonia lobi inferioris cum degeneratione tuberculosa. (Vége) A bonczolat 24 órával a kimúlás után Genersich Anted ír. egyet kórboncttani tanársegéd úr által vitetett véghez, s a látlelet következő: A leány gyermek hullája gyengén táplált; bőrszíne halvány, szemek félig nyitvák ; bal láta összehúzódott , jobb nagy fokban tágult; állkapocs mozgatható; has beesett, végtagok meredtek. Lágy fejtakarók vérszegények; koponyaboltozat közép vastagságú, a varrányok lazán függenek össze ; a sarló öbölben kevés rostonya és híg vér. Kemény agykér közép vértartalmú; lágy agykerek középszerűen belöveltek, apró czafatokban levonhatók. Agy tészta puha, tekervényei laposra nyomattak; metsz lapja savósan fénylő, kevés vérponttal és csíkkal; oldalgyomra csak kitágulvák, falaik elpuhultak; a kettő közti sövény bab nagyságú folytonossághiányt — mint áttörési helyet — mutat; űrökben mintegy egy orion fehéres pelyhekkel kevert savó; edényfonatok vértelenek. A baloldali csikolttest — corpus striatum — külső alsó szélén egy mogyoró nagyságú dudorzatos csomó, melynek metszlapja közepén egy borsó nagyságú túrószerű sárgás anyaggal töltött hely találtatik; a csomó körüli agy részint keményebb tapintatú, részint puhább mint a többi agyállomány. Az agy alapján a Sylvius árokban, a lázideg kereszteződzése körül, a Varos-hídon és az író toll felett a lágy agykerek kisfokra megvastagodottak, helyenkint sárgás, genyhez hasonló, máshol kocsonyaszerű anyaggal, és egész dara nagyságú, csak kissé ellentálló fehéres szemcsékkel beszűrődve. Nyúlt- agy és agyacs vértartalomra hasonló az agyhoz, koponya fenekén az agy kivétele után fél obon vereses savó. Torkolati visszerekben sok véralvadék. Pajzsmirigy közép vértartalmú ; gőg és légcső nyákhártyája kissé belövelt; hörgők nyákhártyája duzzadt, majdnem haragos piros, sűrű nyákkal fedett. Tüdők odanőttek, durva tapintatúak, hátsó részletük tömött lószőrpárna tapintatú; e helyeken a metszlapon aprón habzó véres savó ömlik ki; a bal tüdő alsó lebenyének metszlapján számos borsó egész mogyoró nagyságú keményded falakkal és sűrű sárgás-szürke anyaggal töltött ürök,s ezek között mákszem egész köles nagyságú sárgás szemcsék mutatkoznak. Szívburokban fél obon tiszta savó; a jobb szívüben nagyobb mennyiségű rostonyaalvadék. Máj középnagyságú és vértartalmú. Lép aránylag kisebb, vérszegény; gyomor és belek nyákhártyája halvány; vékony belek nyákhártyáján itt-ott kendermag nagyságú sárgás szemcsék. Fodor és hörgmirigyek lencse nagyságúak, részint kékesek, részint halványak, vesék közép nagyságúak és vértartalmúak. Húgyhólyag igen kiterjedt, majdnem áttünő űrében nyolczokony sárgás pelyhekkel kevert húgy. Az agy bal féltekéjében talált mogyoró nagyságú dag górcsövi vizsgálatát Láng G. tr. egyet, élettani tanársegéd úr szíveskedett megtenni, s róla véleményét következőkben fejezi ki : A borszeszben fekvő tárgy metszfelülete fehér színű és meglehetős szorosan határoltatik a szomszéd agyállomány felől. A késsel vett és 0,5% sósavban kezelt vakarcs nem mutat egyebet apró egyforma nagyságú sejteknél, melyek egy magvúak és elég gyakran szemcsésen szétesők. A keményített képletről vett finom metszet, hasonlólag kezelve ugyanezen sejteket mutatja, melyeknek sűrű csoportja között finom és ritka kötszövet hálózat, valamint elég nagy számmal véredények foglalnak helyet. A határos agyállományban, a daganat közelében, szintén észrevehető hasonló sejtek fejlődése mint amilyenek az imént leírtak. A sejtek egyformasága, de az agy jelleméhez képest heterolog természete, azoknak kötszövet hálózatba való temetkezések, valamint a dús véredényzetnél fogva az újképletet Cancroid-nek tekintem, melynek egyes sejtjei szemcsésen bomolnak fel. Esetünkben a nagy erőhiány, eszméletlenség, merev, egy pontra irányuló tekintet, időnkénti fohászok, fogak erős összeharapása, teknőszerüleg behúzódott altest, makacs székszorulás, mint characteristicus tünetek — ide véve a kórelőzményben érintett görcsöket — kizárólag az alapi agykézlek — meningitis basilaris — kórismerésére jogosítottak fel; — miként a baltüdő hátsó-alsó részletében észlelt physicalis tünetek a tüdőlob jelenlétét bizonyíták. Egyik lényeges ismertető kórtünete az alapi agykérlobnak a hányás ez esetben nem volt jelen. Az alapi agykérlob a felvételkor már kifejlődve talált nyomási jelenségekből — szemhéjak és szemtekék lomha mozgatása, szunykórság, lázatágulat, beszédhiány , az akaratnak alávetett izmokban jelentkezett hüdési tünetek — ítélve, a második vagyis kiizzadási időszakában volt. Ennek megfelelőleg a gyógyjavalat kívánalmaihoz alkalmazkodva a szerelés mennyire az hatalmunkban áll — az izzadmány felszívódásának elősegítésére volt irányozva, hogy azonban a kórjóslat úgy itt, mint minden alapi agykórlábnál mennyire kedvezőtlen, mondhatni reményt kizáró, említeni is felesleges. A bonczlelet által az agy bal féltekéjében felderített új képletre az életben — az előre ment féloldali hüdés okának fürkészése alkalmával — legfelebb sejtelmünk lehetett, menynyiben az anya által kézre adott kórelőzmény nyomán a hüdés minden tudva levő kóros behatásg megelőzése nélkül rögtön jelenkezett, kizárólag a jobb oldali végtagokra szorítkozva maradt, mi a központi hüdés mellett tanúskodik, — de hogy az idegrendszer központi részében a hüdést okozó mily nemű kóros elváltozás fészkel, azt a kórágynál biztosan meghatározni csak a legritkább esetben és hosszú észlelés után lehetséges; magának a hüdést létesítő gócz székhelyének meghatározása pedig Romberg szerint még mindig a sejtelmek honába tartozik. 13* 224