Orvosi Hetilap, 1866. december (10. évfolyam, 48-52. szám)
1866-12-02 / 48. szám
837 838 és eleje vétetik azon netaláni ellenvetésnek, mintha a kénsav által előidézett színváltozást néztük volna a jód amyloidra való hatásának. A húgy üledékének az imint leírt sajátságain kívül még annak vegybontásából kiemelendő csekély mennyiségű fehérnyének és sok húg mindigo kéknek jelenléte. A rendes húgyalkatrészekből — mint a choleránál tudva van — a halyagok tökéletesen hiányoztak, vilsavas sók csak nyomként valának jelen, a hugyany gyéren s csak a kénsavas sók találtattak dúsan képviselve. Czukor-, epeanyagok-, vér-, geny-, nyáknak semmi nyoma. 2. 3. A zsidókórháznak két további esete (Wein Bernhard és Grossman Mór húgyai). Ezen húgyok oly csekély mennyiségben jöttek hozzám, hogy fajsúlyaikat meg nem mérhettem. Kémhatásuk savanyú volt, üledéket képeztek. Fehérnye mindkét esetben, de nagyon gyéren találtatott. Az üledékben mind a kettőnél hengerek, melyek nagyobbrészt szemcsések; vesehámsejtek sokkal kisebb menynyiségben mint az első húgynál, tiszta rétegzetű amyloidsejtek hiányzanak. Az üledékben mindkét esetnél jód és kénsav által kitűnőleg sikerül az amyloidanyagra való vegyi kémhatás; a tiszta húgygyal ily amyloidkémlés nem ad sikert. Indigo mindkét esetben meglehetős sok. 4. Húgy a kereskedelmi kórházból (Choleratyphoid, Grünhut). A húgy szinte nagyon kevés, vegykémhatása alas, erős fehéres üledék, mely leginkább a kihullott villavas sójegőczökből áll. Ezen jegőczöket hígitott eczetsavban feloldiván, az üledék maradványaiban ott lelhetők a hengerek, melyek szintén szemcsézett külemüek. Fehérnye csak nyomként van jelen. Az amyloid-anyagra való kémlés az üledékben positiv eredményt ad. 5. Városi cholera-kórház 59/10 sz. alatt September 25-től kevés üledéket képező savanyu húgy; fehérnye nyomként; halyagok és villavas sók alig vannak jelen; húgy indigó csekélynyiségben; az üledékben erős amyloid-kémhatás, hengerek jelen vannak. 6. Vár. chol. kórház 59/16. sz. a. sept. 25-ről. Savanyú húgy, fehérnye nyomkint, húgyindigó igen sok, halyagok, vilsavas sók alig; az üledék erős amyloid-kémhatást ad, hengerek jelen vannak. 7. Vár. hol. kórház 59/10. sz. a. sept. 26-ról. Savanyú húgy. Az üledékben számos húgysavas sósegőcz, számos henger, mely részben még hyalin, részben igen finoman szemcsézett ; nagy számú vesehámsejt, melyek legnagyobbára ép külsőt mutatnak. Ez üledék amyloidra positiv eredményű kémlést nyújt. 8. Vár. bhol. kórház ,9/16. sz. a. sept. 26-káról. Savanyú húgy, melynek üledéke áll: húgysavas jegőczökből, vesehámsejtekből, melyeknek magvai legtöbbnyire erősen opákkülemüek; hengerekből, melyek részint szemcsézettek és imittamott hámsejtekkel belépettek. 9. 10. 11.12. Ugyancsak a városi cholera-kórházból való húgyok, melyekről nagyobb rövidség kedvéért csak annyit akarok említeni, hogy valamennyi üledékében fel volt lelhető az amyloid-anyag és a hengerek, a fehérnye egyben nagyobb mennyiségben, a többiben csak nyomkint, a húgyindigó szintén valamennyiben mutatkozott. A felsorolt esetekből kiderül azon meglepőleg összevágó tény, hogy valamennyi általam megvizsgált cholerás húgy üledékében a vesecsövecskék alakját mutató henger alakú képletek és amyloidanyag találtatott. Az elsőkre nézve ismét megjegyzendő, hogy vagy hyalin vagy szemcsés külsejűek és igen gyakran vesecsőhámsejtekkel beborítottak; az utóbbira nézve pedig figyelemre méltó, hogy nem mindig határozott amyloid-testecskék alakjában volt fellelhető az amyloid-anyag, hogy azon esetben, hol ily testek alakjában előfordult, ki volt mutatható eme testecskék a hámsejtek magvaiból kiindult leszármazása és hogy azon hugyokban, melyekben az amyloid-sejtek hiányoztak, az amyloid-anyagot azon szemcsékben kell keresnünk, melyek a hengereken láthatók, e mellett bizonyítván azon tény , hogy a legnagyobbak ezen szemcsék között a górcső alatt is határozottan mutatták az amyloidjód által létrehozott kék színét. Ezen két lelet — hengerek és amyloid-képződés — együtt véve e szerint jellemző tünet az általam vizsgált cholerás hugyokban. Sokkal kevésbé jellemző a fehérnyének és hugyindigónak előfordulása. A kérdések és következtetések, melyek a leírt leletből folynak, egész sort képeznek és ha azok végleges eldöntésére meg nem tartom elégségesnek a nevezett leletek mennyiségét és összhangzását, úgy mégis azok fonalán tovább kutatva kétségtelenül oly eredményekhez jutandunk, melyek meglepő fényt derítendnek nemcsak a cholera kórtanára, hanem a prognosisra és különösen az utóbajok gyógykezelésére is. Az első kérdés, kétségkívül az, váljon minden valódi cholera-betegnél — kivétel nélkül jelen van-e az általam talált húgyelváltozás. Mert ily kivétel nélküli átalánosságot constatálva, constatálva lesz egyszersmind a vesebajnak a cholerávali kivétel nélküli együttjárat. A második kérdés az elsőből foly és későbbi kutatásoknak kellene rá megfelelni, váljon a choleraroham jelenleg tekintetbe vett kór jelenséget (hányás, székelés, görcsök, asphyxia, cyanosis stb.) megelőzik-e a jellemző vese megbetegedést, vagy hogy tán az utóbbi még előbb van jelen. Más szóval a vesebaj-e az elsődleges és a roham másodlagos vagy megfordítva. És ezen kérdés egyszersmind a legfőbb fontosságú, mert míg az elsőnek positív megfejtése által ugyan felvilágosítást nyernénk arra nézve, hogy miért lép fel annyiszor cholera után az úgynevezett choleratyphoid — jobban szólva — idültebb vesecroup : a második kérdésnek megfejtése, oda vihetne, hogy az egész cholerát nem másnak, mint járványos vesecroupnak tekintenek. Ha tekintetbe veszszük, hogy mennyire ki nem elégítők az eddigi boncsleletek a nehéz kórtünetek származására, ha továbbá figyelem nélkül nem hagyjuk, hogy egy igen heveny vesemegbetegedés, mely a vesék kisebbnagyobb részét rögtön functión kívül helyezi, igen is képes oly rendellenes vegyeket hozni létre, akár a vérben akár a vesében, melyek a vérre, s így az egész szervezetre méregkint hatnak, — akkor nagyon is jogosultnak fogjuk tekinteni azon fontosságot, melyet én ezen kérdés megfejtésének tulajdonítok. S itt nem